Nógrád, 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

<1*1*0111 i ko PáHxiban :W«l tárgyalások Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hétfő dél­után ötnapos hivatalos látoga­tásra Párizsba érkezett. A szovjet külügyminisztert és kíséretét az orly-i repülőtéren Maurice Schumann francia külügyminiszter fogadta. A francia külügyminiszter üdvözlő szavaira válaszolva . Gromiko rövid nyilatkozatá­ban kijelentette, hogy nagy érdeklődéssel várják a Szov­­­­­etunióban Georges Pompidou francia köztársasági elnök ősszel esedékes hivatalos lá­­­­togatását. A szovjet külügyminiszter a­­ továbbiakban hangsúlyozta a­­ szovjet—francia politikai és gazdasági együttműködés je­­­lentőségét, és kifejezésre jut­tatta azt a reményét, hogy a most kezdődő tárgyalások erő­­­síteni fogják a két ország együttműködését minden terü­leten. Hangsúlyozta, hogy a Franciaország iránti barátság a szovjet külpolitika állandó tényezői közé tartozik. Hétfőn délután Andrej Gro­miko meglátogatta a Grand Palaisban nemrég megnyílt 2 Lenin-kiállítást, majd megte­­­­rem­tette ugyanabban az épü­­­­letben a Matisse-kiállítás ké­­­­peit. A Matisse-kiállítás meg­­t­­tartásához — mint ismeretes­­ — a szovjet múzeumok a mű­­­­vész 20 festményét kölcsönöz­ték, köztük Matisse legjelen­­­­tősebb alkotásait.­­ A hivatalos szovjet—fran­cia­ tanácskozások kedden dél­ben kezdődnek, amikor Pom­­a­pidou köztársasági elnök az Elysée-palotában ebéden látja­­ vendégül a szovjet külügymi­­n­iusztert. Kairóban ülésezik a Palesztinai Nemzeti Tanács. Képünkön: •Jasszer Arafat (jobbról) a Palesztinai Felszabadítási Szer­vezet Végrehajtó Bizottságának elnöke, és Kamal Nasszer, a szervezet szóvivője a tanács megnyitóülésén ­apirenden a Salgótarjáni városi Tanács munkája Legfontosabb: a lakásépítés előrelátó tervezéssel Fontos kérdéseikben, körül­tekintő és részletes hozzászó­lások alapján hozott határo­zatokat tegnapi ülésén a Nóg­­rád megyei Tanács Végrehaj­tó Bizottsága. öt év elmúltával ismét na­pirendre került a Salgótarjáni városi Tanács munkájá­val foglalkozó jelentés. A szakigazgatási szervek és a testület munkájára kiterjedő vizsgálatot a megyei tanács szakemberei végezték, hogy a megye vezetése valós, átfogó képet kapjon a városi tanács munkájáról. A városi tanácsra egyre na­gyobb feladatok várna­k — állapította meg a végrehajtó bizottság. Ezt csak jól szervezett apparátussal, alapos, át­gondolt vezetéssel lehet megvalósítani. A felszólalók valamennyien egyetértettek abban, hogy a városi tanács munkájához —, amelyet az elmúlt öt évben végzett — szorosan hozzátar­toznak a város fejlesztésében elért eredmények. Devcsics Miklós, a városi pártbizottság első titkára hoz­zászólásában elmondotta, hogy a harmadik ötéves ter­vet egészében teljesíti Salgó­tarján — részleteiben azon­ban nem. Feszültség mutat­kozik a rendelkezésre álló le­hetőségek és a megvalósítás között. Ezek egy része az épí­tőipar hibaálban, illetve gyen­geségeiben keresendő. Más ré­sze viszont az át nem gon­dolt tervekre, a beruházások előkészí­tetlenségére, illetve a kezdeményezések vezethető vissza. A városban az elmúlt években alapvető változások történtek, különö­sen a harmadik ötéves terv idején. Olyan üzemek települ­tek ide, amelyek országosan is a legdinamikusabban fej­lődő iparágakhoz tartoznak. Megoldás előtt áll a bá­nyászkér­­ é­, a nők munkába állítása és fokozott ütemben valósul meg a város újjáépí­tése. A nagy változások hatéko­nyabbak, az eddiginél bát­rabb, kezdeményezőbb intéz­kedéseket követelnek a váro­si tanácsitól. Az új gazdaságirányítási rendszer adta önállóság­gal élve jobban kell gaz­dálkodni a lehetőségekkel. A városi tanács feladata, hogy keresse a feszültségek megoldásának mód­ját. Ilyen a lakásépítés helyzete. Azt mindenesetre kedvezően kell értékelni, hogy a város kap­csolatot teremtett a vállala­tokkal a lakásépítés meg­gyorsítására. Ezután beszélt, a vízügyről, a szenényvízhálóza­tról, a mun­­kaerőhelyzetről, a Salgótarján útjaival kapcsolatos problé­mákról, majd értékelte a ta­nácsi apparátus munkáját, és személyi kérdésekkel foglal­kozott. Ezt követően Jedlicska Gyu­la, a megyei pártbizottság el­ső titkára fejtette ki vélemé­nyét. Beszélt arról, hogy a harmadik ötéves terv­­ indítá­sára rányomta bélyegét a nem megfelelő előkészített­ség. Ezt most mindenképpen el kell kerülni. A városfej­lesztésnek tízéves múltja van. Ma már jobban és előre­­látóbban kellene tervezni, bátrabban élni a pénzügyi lehetőségekkel. Az alapvető kérdésekben — ilyenek az energiahordozók, az iskolák, bölcsődéik, óvodák, a szolgál­tatások, a kereskede­lem — hosszabb távra kell tervezni, nemcsak a közeld jö­vőre irányuló terveikben gon­dolkodni, mert így a később óhatatlanul szükségessé váló toldozgatás, foldozg­atás nem egészséges. A negyedik ötéves terv feladatait már ebben a szellemben kell összehangol­ni, hogy néhány év múlva ne ütközzünk bele ugyanazokba a nehézségekbe, amelyek ma akadályozzák munkánkat. Millióikról van szó, a felelős­ség kérdése tehát nagy. Vilá­gosan kell látnunk, hogy Sár­pótáriámban legfontosabb a lakásépítés. Viszont ha min­den pénzt erre fordítunk, ak­kor mindenkinek tisztáiban kell lennie azzal is, hogy kény­telen-kelletlen elmaradnak bizonyos já­rulékos beruhá­zások. Ahhoz, hogy mindenki tiszta képet kapjon a város­­fejlesztésről, tudnia kell azt is, mit vállalunk. A városi tanácsinak az ed­diginél sokkal­­ jobb együttműködést kell kialakítania a megyei ta­nács szakágazataival. Ez az egészséges együttmű­ködés — amely tiszteletben­artja a városi tanács önálló­ságát — mindenképpen elő­nyös. Nem megfelelő Salgó­tarjánban a társadalmi mun­ka. A tanácsnak sokkal bát­rabban kell élni ezzel a lehe­tőséggel, így jobb összhangot építhet ki a társadalmi szer­vekkel is. Ez­t követően Jed­­licska Gyula a tanácsi vezetés irányelveiről és a következő feladatokról beszélt. A hozzászólások után dr. Tóth István, a városi tanács vb-elnöke válaszolt a feltett kérdés­ekre, illetve vázolta a tanácsi szervezet további munkájára vonatkozó elkép­zeléseiket. Végezetül Géczi János, a a megyei tanács vb-elmözve foglalta össze a napirenddel kapcsolatos véleményeket. El­mondotta, hogy szükséges volt annak megállapítása, va­jon a tanácsi appará­tus mun­kája összhangban van-e a megnövekedett feladatok­kal, illetve mennyiben tudja ellátni ezeket a fel­adatokat. Majd részletesem elemezte a vezetés, a végrehajtó bizott­ság, illetve a szakigazgatási szervek tevékenységét. Egy amerikai Madridban A NATO római tanácsülésé­­­­­nek befejeztével Rogens ame­­rikai külügyminiszternek volt­­ még egy sürgős európai ten­­­­n­i­való­ja: el kellett látogatnia­­ a madridi Sanita-Cruz palotá­­­­­ba, a spanyol külügyminiszte­­ri film épületébe. Meg kellett próbálkoznia — mondjuk meg egtön: eredménytelenül — utazzak, hogy dűlőre vigye az USA spanyolországi támasz­pontjaival kapcsolatos szerző­­­dés meghosszabbításának­­ ügyét. Napokkal a tárgyalás előtt a kormányhoz közelálló , ABC című lap félreérthetet­lenül megfogalmazta a spa­nyol külpolitika és új, rend­kívül mozgékony vezetője, Lo­­otíz Bravo külügyminiszter is álláspontját. „1970-ben Spa­nyolországnak nincs szüksége olyan ajánlólevélre, mint volt 1953-ban. Az ellenszolgáltatá­soknak konkrét és mennyi­­­­ségű jellegűeknek kell lenni­­­­ük... Politikai hitelünknek­­ azonnali és lemérhető ered­­­­ményekben kell megnyilvánul­nia” — írta a lap.­­ Az eredeti támaszpontszer­­­­ződést 1953-ban valóban más helyzetben írta alá a két kor­­mány. Amikor 17 évvel ezelőtt Madrid megállapodott az USA-val három légitámasz­­­­pont és a Rota melletti, atom- t­engeralattjárók számára épült bázis bérletében, a világ még sokkal élénkebben emléke­zett arra, amit Madridban most úgy emlegetnek: „bűnré­szességről beszéltek, pedig csak semlegességről volt szó” — azaz a második világhábo­rú alatti spanyol szereplésről. Franco Spanyolországot akkor Washington vezette vissza, egyelőre csak a nemzetközi diplomácia mellékszobájába. Azóta azonban egy s más tör­tént a spanyol külpolitikáiban (de a belső helyzetben is) , s ez egyáltalán nem találko­zott Washington feltétel nélkü­li egyetértésével. Franco 77 éves, és vele együtt aggott el, vált az egész nemzetközi színtéren idősze­rűtlenné rendszere is. A spa­nyol politika figyelői már a Franco utáni erjedés előrelát­ható kérdéseivel foglalkoznak és kevés ügyet vetnek az egy­kori vezető csoport,a falangis­­ták hatalomból egyre jobban kiszoruló figuráinak próbál­kozásaira. A modern technok­raták közé sorolt külügymi­niszter, Lopez Bravo és poli­tikustársai nemcsak maga­sabbra emelték a támaszpon­tok árát (egyes hírek szerint kerek egymilliárd dollár mad­ridi követelésről van szó), ha­nem általában a spanyol he­lyeslés árát is alaposan fel­srófolták. Mindenesetre Ro­­gersnek olyan külügyminisz­terrel kellett tárgyalnia a ró­mai NATO-értekezlet után, aki legutóbb világosan ki­mondta: Madrid elfogadja a meghívást a helsinki értekez­letre. És ha Rogers római meglepetései között ott volt egy újabb francia tartózko­dás (Párizs vonakodott aláír­ni a felemás nyilatkozatot), Madridban olyan tárgyalópart­nerrel találkozott, aki nem is olyan rég, nagy fontosságú meg­állapodások aláírása mellett Párizsban megkísérelte a két ország politikájának egyezte­tését. És annak az ameri­kai külügyminiszternek, aki Rómában a közel-keleti válság amerikai interpretációját pró­bálta reklámozni, Madridban azt kellett hallania, hogy az arab világ iránti barátság a spanyol külpolitika történelmi eleme. Ha számba vesszük, hogy a Rogers-látogatás alkalmából 120 liberális, ellenzéki sze­mélyiség petíciót fogalmazott, amelyben lényegében tiltako­zott a spanyol—amerikai egyez­mény ellen, a Bravo-vonal bírálóinak álláspontját is lát­hatjuk. (Éppen a petíció egyik aláírója mondta a Rogers ál­tal visszautasított okmány külföldi újságíróknak történt átadásánál: „Úgy kezelnek minket, mint valami gyarma­tot”). Nagyobb árat követelni a támaszpontokért — ez persze még nem vadonatúj politika, mert hiszen a lényeg, a tá­maszpont, marad. De új hang­súlyok, és egyáltalában nem Washingtonnak kellemes hang­súlyok találhatók Madrid mai politikájában. S éppen ez az, ami Rogers külügyminisztert spanyolországi látogatásán fo­ gadta.2 NÓGRÁD — 1970. június 2., kedd Folyik a hajsza Argentínában Pedro Aramburu volt argen­tin államelnök elrablói és a volt elnök hollétének felkuta­tására. Több mint húszezer rendőr és katonai személy több száz épületet kutatott át eddig és sok embert letartóz­tattak Vállalatok, szövetkezetek­ FIGYELEM! Szennyvízcsatorna­­hálózat tisztítását, biológiai derítők felújítását vállaljuk egyszeri és hosszú lejáratú szerződés keretében. PEST MEGYEI TŐZEG­­KITERMELŐ VÁLLALAT ÉRTÉKESÍTŐ CSOPORTJA. Budapest, VIII . Baross u 36. 138-637 Az ünnepi könyvhét megyei megnyitója Mintegy négyszáz vendége volt vasárnap délelő­t fél li­kőr a salgótarjáni­ József At­tila művelődési központnak az 1970. évi ünnepi könyvhét megyei megnyitóünnepségén. Puritán egyszerűséggel be­rendezett színpad és neves budapesti művészek által élet­­re keltett, gondolatokban és érzelmekben gazdag műsor figyelmeztetett arra, hogy nem a demonstráció külsősé­gessége, han­em a könyv bará­tainak szánt kedves gesztus szándéka­­ hozta létre ezt az előadást. A bevezető ’ , gondolatokat felvető Selmeczi Elek Darvas Józsefnek. azr‘194­2. évi könyv­héttel kapcsolatban leírt sza­vaira emlékeztetett, melyek­ben megfogalmazódik, hogy a tömegeket, a kultúra iránti érdeklődés felkeltésén át el kell vezetni a kultúra értő be­­fogadásának fokára. Majd így folytatta: — Ha ma, a könyv ünne­pén bárki is — elismerve az ország felszabadulásának ha­­sonlíthatatlan jelentőségét — arról beszélne, rhogy 1945-tel egycsapásra megszűntek min­den eddigi és további prob­lémák, akkor vakvágányra vezetne hallgatóit. Gondjaink természetesen vannak és lesz­nek — főleg a műveltség ter­jesztésében. Ma legfőképp az, hogy miként lehet a k­önyv­­barát milliók számát növelve egyszersmind elmélyíteni az értő műélvezet iránti fogé­konyságot. A továbbiakban az előadó felvázolta a magyar irodalom­nak a felszabadult ország tör­ténelme során elért fejlődé­sét, betöltött szerepét, eszmei­­ségének formálódását, majd átadta a szót az „ünnepeltek­nek”, illetve a könyvekbe zárt gondolatokat tolmácsoló művészeknek. Felhangzottak József Attila, Sípos Tamás, Illyés Gyula, Moldova György, Csoóri Sán­dor és Váci Mihály gondola­tai, szavai, olyan művészek tolmácsolásában, mint a mindannyiunk előtt ismerős Mikes Lilla, Dőry Virág, Koncz Gábor, Fodor Tamás. A jelenlevők lelkes tapssal jutalmazták a színvonalas előadást, mely baráti találko­zója volt a könyvnek, a köny­vet életre keltő művésznek és a könyvbarátnak. ­sa.___________ ■ ■ [UNK] i—m Az izraeli Kommunista Párt küldöttei Salgótarjánban A hazánkban tartózkodó Iz­raeli Kommunista Párt kül­döttei David Khenin, az Iz­raeli Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára ve­zetésével vasárnap Salgótar­jánba látogattak. A vendége­ket a megyei pártbizottság székházában Szoó Béla, a Ma­gyar Szocialista­­ Munkáspárt Nógrád megyei Bizottságának titkára, és Kiss József, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője fogadta. Szoó Béla me­gyénk politikai, gazdasági és kulturális életéről tájékoztat­ta a vendégeket, akik különö­sem a bányászat visszafejlesz­tésének módszerei iránt ér­deklődtek. Az elvtársi be­szélgetés során szó volt arról is, hogy milyen megyénkben a dolgozóknak nyújtott közve­tett juttatás, hogyan alakult a termelékenység, s a párt IX. és X. kongresszusa közötti időben hogyan tükröződött el­sősorban a munkások­ élet­színvonal-növekedése. A baráti eszmecsere után a megye vendégei városnéző sé­tán vettek részt, majd a dél­utáni órákban visszautaztak Budapestre. ■ ■ I IIH Repülőgép-szerencsétlenség A líbiai Tripoli repülőtere köze­­m­ és három utas veszítette éle­tében hétfőn szerencsétlenül, járt a tét, valamennyien csehszlovák ál­­csehszlovák légi forgalom egyik lampolgárok. TU—K­4 jelzésű • Prága—Tunisz— Tripoli útvonalon közlekedő re­ A Cseh Szocialista Köztársaság pülőgépe­ Közlekedésügyi Minisztériumának A repülőtér igazgatóságának bizottsága a helyszínre utazott, közlése szerin­t a katasztrófa hogy részt vegyen a szerencsét­­után senki sem maradt életben. A lenség körülményeinek vizsgálata­­repülőgépen a személyzet tíz tag­­ban. (MTI) Ifjú szakmunkások! A szakmunkásvizsga után vár benneteket ^ * a Pest megyei AEV a­z alábbi szakmákban : KŐMŰVES, ÁCS-ÁLL­VÁN­YOZÓ, VASBETONSZERELŐ. SZOBAFESTŐ­­MÁZOLÓ. ASZTALOS. BURKOLÓ. MŰKÖVES. VÍZ- GÁZSZERELŐ. KÖZPONTI FŰTÉS­SZERELŐ. HŐ- ÉS HANGSZIGETELŐ. LAKATOS, VILLANYSZERELŐ. BÁDOGOS, ÜVEGES. T­ovábba felveszünk ipari tanulókat ÉPÜLETBURKOLÓ (hideg), ACS-ÁLLVÁNYOZÓ. MŰKŐKÉSZÍTŐ. VÍZSZIGETELŐ. VAS- ÉS FÉMSZER­KEZETI LAKATOS. KŐMŰVES. VASBETONSZERELŐ. BÁDOGOS és ÜVEGEZő szakmákban 14—16 éves. 8. ált. iskolai végzettségg­el rendelkező fiatalokat. Kollégiumot, teljes ellátást biztosít a vállalat. A fel­vételhez tüd­ő szűrőlelet, jelentkezése lap szükséges. JELENTKEZNI LEHET: Budapest, XXI. (Csepel) Kiss János alt­­­u 19—21. Személyesen, vagy írásban. Megközelíthető­ Boráros térről BHÉV-vel 2. megab­eGárdos Miklós I

Next