Nógrád, 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-05 / 104. szám
Megkezdődött a szakszervezetek XXII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) ha növekszik a bér állandó részének az aránya, tehát az a hányad, amelyet a dolgozó rendszeres munkájáért, munkaköri kötelezettségeinek teljesítéséért kap. Az utóbbi években éppen a szocialista rendszer számára a legfontosabb területen, az állami iparban nőtt a leglassabban a fizikai munkások bére. Erre utalnak az 1970-es adatok, amelyek megegyeznek az előző évek átlagával is. Míg a bérből és fizetésből élők bére általában 6,5 százalékkal nőtt, a szocialista iparban dolgozóké csak 5,5 százalékkal emelkedett. Különösen fontos, hogy fokozottabb figyelemmel kísérjük, hogyan alakulnak az élet- és munkakörülmények nagyüzemeinkben. Nagyüzemeink iparunk legerősebb bázisai. A szakszervezeteknek természetesen feladatuk, hogy minden dolgozó réteg életszínvonalának alakulását figyelemmel kísérjék, és szükség esetén intézkedéseket javasoljanak. Így került sor most a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók központi béremelésére. Nai v f~veimet az árszínvonalra Tisztelt 7c ov.g<reászva! Az áriak változásainak — mint már említettük — egyre nagyobb szerepük van az életszínvonal alakulóéban. Az eddig szerzett tapasztalatok alapján úgy véljük, a központilag elhatározott fogyasztói öremeléseket az eddiginél jobban kell megfontolni és előkészíteni, hogy az ilyen intézkedéseknek ne legyen negatív hatásuk az életszínvonalra, leszögezzük, hogy a szakszervezeteik nem akarnak az árképzésben részt venni, de a árak alakulását ellenőrizni kívánjuk, és figyelemmel kísérjük az ármozgás utánnak az életszínvonalra gyakorolt hatását. Az eddiginél jobban kell ügyelni ara is, hogy árucsökkentésieket csak akikon hajítsunk végre, ha biztosiak vagyunk abban, hogy a leszálított árucikkek iránti keresletét ki tudjuk elégíteni. Tapasztalatunk szerint a bérből és fizetésből élők a stabil árszínvonalat tartják a legelőnyösebbnek. Külön felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szabad árformákba tartozó termékek körének bővítése előtt az intézkedések közgazdasági és társadalmi hatását ugyanolyan gonddal kell elemezni, mint a hatósági árváltoztatásokét. Az árszínvonal ellenőrzésére itt még ,nagyobb figyelmet kell fordítani! Kedves elv témáik! Az üzemi, vállalati nyereség növelése természetes törekvés, de nem szabad megengedni, hogy egyes vállalatok a nyereség érdekében olyan eszközöket is igénybe vegyenek, amelyek szocialista rendszerünk lényegével nem egyeztethetők össze. A nyereség növelésének egyetlen becsületes eszköze a jobb, a hatékonyabb munka. Véleményünk szerint az illetékes állami szerveknek ki kell dolgozniuk azokat az elveket, módszereket, amelyek biztosítják a nem, vagy kevésbé gazdaságos gyártmányokat előállító szolgáltató vállalatok számára a kívánatos jövedelmi színvonalait. Tervek a nyugdíjról Erősíteni kell rendszerünknek azt a vonását, hogy állami gondoskodás formájában azok számára is biztosítjuk a jobb megélhetést, akik ezt önerejükből nem tudják elérni. Különösen nagy figyelmet érdemelnek a kisgyermekes anyák, a csökkent munkaképességűek, az alacsony jövedelmű, többgyermekes családok okából kiöregedett, idős emberek és ellátatlanok. A negyedik ötéves terv céljai között, szerepel az alacsony összegű nyugdíjaik további emelése. Az elmúlt évek nyugdíjrendezései némileg segítettek a helyzeten, de a problémákat korántsem oldották meg. Nyugdíjrendszerünk további tökéletesítése érdekében foglalkozunk olyan gondolattal, hogy ha egy dolgozó eléri a korhatárt és nem megy nyugdíjba, minden munkában eltöltött év után a jelenleginél magasabb százalékot kapjon. Van olyan elképzelésünk is, hogy a nyugdíjasok kereseti lehetőségeinek jelenlegi értékhatárát növeljük. Az új munkásnemzedék felnevelése társadalmi érdek. Távlatokban a gyermekneveléssel járó anyagi terhek jelentős részét a társadalomnak kell vállalnia. Különösen sürgető a többgyermekes családok segítése. A családi pótlékot a IV. ötéves tervben központi intézkedés formájában felemeljük. A javak szocialista elosztásának, tökéletesítései a szociális juttatások területén is folytatni kell. Ki kell dolgozni a szociális ellátás alapelveit is, mindanét, amit központi erőforrásból — elsősorban a költségvetésből — fedezünk, illetve a vállalatoknál kapnak a dolgozók. Tisztelt elvtársunk! A tervidőszakban mintegy 400 000 lakást kell felépíteni. Úgy véljük, ezzel az építési ütemmel belátható időn belül, 1980—85 körül a lakásviszonyok olyanná telhetők, hogy a lakáskérdés nem jelent többé alapvető feszültséget a társadalomban. Nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy a most már egyre bővülő számban rendelkezésre álló lakások valóban azoknak jussanak, akiknek erre a leginkább szükségük van. Eredményes tárgyalásokat folytattunk a SZÖVOSZ vezetőivel részben a szövetkezeti lakásépítés, részben pedig a lakáskarbantartás szövetkezeti alapon történő megszervezőé voll. Kevesebb túlórát Tisztelt toorbffress&uffl A tapasztalatok alapján joggal állapíthatjuk meg újra, hogy a gazdasági reform alapelvei beváltak, gazdaságiirányítási rendszerünk hatékonyabban működik. Előrehaladásunk érdekében tovább kell fejleszteni a tervsűrűségeit, tovább kell erősíteni a politika elsődlegességének lerant elvét. Bármennyire okos, célszerű és hasznos egy gazdasági javaslat, előfordulhat, hogy mégsem szabad megvalósítani, ha politikai érdekkel ütközik. Közismert, hogy népgazdasági szinten a gazdasági hatékonyság az elmúlt három esztendőben nem volt kielégítő. A társadalmi munka termelékenysége nem emelkedett a kívánt módon. Az üzemiek jelentős részében nem kielégítő a mimika szervezettsége, folyamatosságának biztosítása. A jelzett fogyatékosságok önmagukban is károsak, de hatásuk nagyon szerteágazó, a dolgozók legszélesebb rétegeit érinti. Az említett helyzetek hozzájárulnak a nagymértékű túlóráztatásokhoz is. A túlóra csökkenti az alapbéremelési lehetőségeket. Ma már népgazdasági méretekben a bérfejlesztésbe szánt összeg egyre nagyobb részét a túlórák emésztik fel. Társadalmunk fejlődésére pillanatnyilag az jellemző, hogy a közvetlen termelő területek munkáslétszám-szükséglete nem csökken. Ennek nyilván vannak a tervezéssel összefüggő okai is. Megítélésünk szerint ezzel kormányzati szerveinknek foglalkozniuk fel. De a helyzet javítását más módon is elő lehet segíteni: a munka- és technológiai folyamatok fejlesztésével, részleges automatizálással. Az utóbbi években a gyakori munkahelyváltoztatás fejlődésünk egyik gátló tényezőjévé vált. Az okok ismertek. Megítélésünk szerint e káros folyamatban — a már említett tényezők mellett — benne van elosztási rendszerünk kritikája is. Nem foghatjuk fel természetesnek azt, hogy modern szocialista nagyüzemekből kvalifikált szakmunkások, népgazdaságilag mellékes területekre kívánkoznak, vagy ott vállalnak munkát. Csakis a notórius munkahelyváltoztatók és fegyelemsértők ellen van helyük azoknak a rendszabályoknak, amelyeket a tanácsok a legutóbbi időkben foganatosítottak. Szakszervezeti szerveink szorgalmazzák, hogy mindenütt legyen vonzereje az egy munkahelyen kifejtett állandó tevékenységnek, nagyobb anyagi és erkölcsi elismerést kapjanak a törzsgárda tagjai. Legyen szava a munkásnak Tisztelt kongresszus! A gazdaságirányítás eredői , alkalmazásának van egy olyan oldala, amelynek jelentőségét nehezen lehetne a mi rendszerünkben túlbecsülni. Ez a dolgozók termelési aktivitása. A szocialista rendszer lényeges vonása, hogy fejleszti, kibontja az emberekben azt az alkotó erőt, amely az aktivitásban, a közügyek intézésében, a közéleti tevékenységben érvényesül. Gyakran halljuk, hogy a munkások tulajdonosok is. Igen. A mi rendszerünkben a munkásosztály tulajdonos. A gyár, a vállalat az övé is, de érzi-e ezt a munkás a napi munka gyakorlatában? Nem érzi kellőképpen. Éspedig azért nem, mert nem teremtettünk mindig olyan helyzetet, amelyben ez számára magától értetődő lenne. Sok minden szükséges még ahhoz, hogy a munkásosztály és minden dolgozó úgy tekintsen a társadalmi tulajdonra, mint felemelkedés zálogára. Az üzem, a munkahely életében gondoskodnunk kell az üzemi demokráciáról, a szocialista munkaversenyről, a munka becsületéről, az emberekkel való bánásmódról, munkáspolitikánk helyileg is olyan szintű megvalósításáról, ami ezt a tulajdonosi érzést minden munkás számára, mindennapos cselekedetekben, újra és újra nyilvánvalóvá és természetessé teszi. Nekünk olyan munkáspolitikát kell megvalósítanunk, amely folyamatában a munkásember tudja is, érzi is — mindenekelőtt az üzemben történtek révén —, hogy van szava, szükség van eszére, számítanak, támaszkodnak rá, mert övé a hatalom. A szocialista brigádmozgalmat továbbra is a munkaverseny fő formájának tekintjük, mert ez a legalkalmasabb arra, hogy a hatékonyabb termelőmunkát és a szocialista emberideál kialakítását együttesen szolgálja. Felelősség a művelődésért Tisztelt előtársak! A munkásosztály forradalmi céljainak megvalósítása szükségszerűen igényli kulturális és szellemi felemelkedését. Fejlődésünk nyomon követésének feltétele, a munkások nagyobb kulturáltsága, a dolgozók állandó művelődése. A műveltség megszerzésének és továbbfejlesztésének legáltalánosabb módszere a szervezett iskolai oktatás, a képzés és továbbképzés. A szakszervezetek fontos feladatuknak tartják, hogy ebben a munkában a maguk eszközeivel és módszereivel részt vegyenek. A szakszervezeti mozgalomnak az a feladata, hogy anyagi-erkölcsi erejével segítséget nyújtson a korszerű oktatás megteremtéséhez, a képzés és a nevelés javításához. Külön felelőssége van a felnőtt dolgozók képzésében és továbbképzésében. A szakszervezeti mozgalom jelenlegi szervezeti felépítését az egyes szerveknek biztosított jogokat és hatásköröket megfelelőnek tartjuk. Úgy látjuk, hogy a következő években e tekintetben semmilyen komolyabb változtatásra, átszervezésre nem lesz szükség. A meglevő keretek jók. A jogok és hatáskörök elegendőek, de néhány dolgot korrigálni kell, hogy jobban szolgálhassuk a munkások, a dolgozók érdekeit. Egységben a haladó erőkkel Tisztelt kongresszus! Nem feledkezhetünk meg soha arról, hogy tevékenységünkért a világ dolgozói előtt is felelősek vagyunk. A nemzetközi munkásosztály érdekeinek mind szélesebb felismerése világszerte új helyzetet teremtett. A nemzetközi szakszervezeti mozgalomban erőteljes és pozitív irányú differenciálódás zajlik le. Mindez az eddiginél szélesebb összefogás lehetőségét nyújtja." A magyar szakszervezeti mozgalom nemzetközi kapcsolatadnnak építése során ezekre az egységfolyammatokra támaszkodik. Mi becsületes szándékot tételezünk fel mindenkiről, aki kész együttműködni a munkásosztály legfontosabb kérdéseinek megoldásában, mint ahogyan bennünket is egy cél, a dolgozók érdekeinek következetes képviselete vezet. Ebben a szellemben helyeselné a magyar szakszervezeti mozgalom többek között egy széles körű európai szakszervezeti konferencia megszervezékét is. A törekvéseinkkel nem állunk egyedül. Hatalmas erőt ad szakszervezeti mozgalmunknak — és nemeseik nemzetközileg, hanem belső tevékenységünk szempontjából is — egységünk a Szovjetunió és a szocializmust építő országok szakszervezeteivel . Erőnket megsokszorozza a Szalkiszervezeti Világszövetségihez tartozásunk. Az SZVSZ, amely éppen itt Budapesten tartotta VII. világkongresszusát, újra bebizonyította, hogy megérti korunk követelményeit, és alkalmas arra, hogy választ adjon a dolgozók kérdéseire. A szakszervezet, amely nálunk a munkásosztálynak csaknem egészét, a bérbőlfizetésből élő dolgozók 93 százalékát tömöríti, joggal érzi magát felelősnek a munkáshatalomért és népünk jövőjéért. Kedves élettársiak! Tisztelt kongresszuss! Az elmúlt négy esztendőben sokat küzdöttünk, fáradoztunk munkásosztályunkért, népünkért. Az eredményekben tükröződik a szakszervezeti mozgalom sok tízezer munkásának, tisztségviselőjének áldozatkész munkája, hozzáértése, a szocializmus iránti elkötelezettsége. A XXII. kongresszus méltó fórum arra, hogy köszönetet mondjunk lelkes, áldozatos tevékenységükért, s további lankadatlan, kitartó munkára kérjük és hívjuk őket. Kérem a tisztelt kongresszust, vitassa meg és fogadja el az orsságos tanács beszámolóját és a kiküldött dokumentumokat. Köszönöm a figyelmüket. Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után Sommogyi Miklós, a számvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a számvizsgáló bizottság szóbeli jelentését, kiegészítve a már korábban kiadott írásbeli beszámolót. A számvizsgáló bizottság jelentése után megkezdődött a két beszámoló feletti vita, amelynek során többen felszólaltak, köztük Bisztku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A vitában elhangzottak ismertetéseire visszatérünk. (MTI) Jó munkát, szügyiek! Egy akarattal , közös felelősséggel Sötétzöld kötésű, nagy alakú füzetek sorakoznak katonás rendben az asztal egyik végén. Mellettük ugyanannyi színes golyóstoll. A füzetek egyelőre teljesen üresek. Csak a felső lapjukon virít a név. Persze, nem lesznek hosszú ideig ilyen tiszták a lapok. Pontosan 26 füzet van a virággal díszített asztalon. Amennyi a szügyi és csesztvei tanácstagok száma. A mappa pedig arra való, hogy a tanácstagok abba jegyezzék be elintézésre váró dolgaikat, választóik ügyeit, gondjait, kívánságait. Bizonyára nem egy füzet válik rend, kívül érdekes olvasmánnyá két esztendő alatt... Nyolcat mutat az óra. A tanácsház körül megélénkül a mozgás. Még néhány perc, és megkezdődik a tanács alakuló ülése. A virágok, a leterített asztal, az ünneplő ruha jelzi, hogy fontos esemény van készülőben. A tanácstagok és a meghívott vendégek két hosszú asztal mellett foglalnak helyet. Az arcok között meglepően sok a fiatal. Bajnóczi Anna például mindössze 21 esztendős. Idén volt elsőválasztó és egyúttal tanácstag is lett. A csesztveiek küldték, hogy képviselje érdekeiket. — Balassagyarmaton, a kötöttárugyárban dolgozom, technológus vagyok. Örülök annak, hogy tanácstag lettem, megtiszteltetés a számomra. El is fogok mindent követni azért, hogy fejlődjön a fülünk. Rados József tanácselnök végigpillant a termen: — Igazán elégedettek lehetünk a jelöléssel. Hét nő került a tanácsba. Valamennyi fiatal, tele energiával, tenniakarással. Persze, nem kell attól félniük, hogy munka nélkül maradnak. Van itt lehetőség bőven... Papp Győző iskolaigazgató, aki a korelnök szerepét tölti be, megnyitja az ünnepi ülést. Az arcokon figyelem. Felelősségteljes dologban beüli állást foglalni, a tanácstagok ma választják meg a végrehajtó bizottság tagjait, a tisztségviselőket. Vagyis azokat, akik a falu vezetői lesznek a következő két esztendőben. Az események gyorsan peregnek. A törvényeknek megfelelően folyik a választás, majd a tanácstagok átveszik megbízólevelüket. Egymás után lépnek a nagy asztalhoz. Aztán, a végrehajtó bizottság tagjai teszik le a hivatali esküt, öten vannak, közülük egy nő: Bajnóczi Anna, ő a végrehajtó bizottságnak is tagja. Szügy községi közös Tanácsának elnöke hosszú évek óta ismét Rados József lett. Egészében ismeri a község minden gondját, örömét. Megérdemelten kapta a bizalmat. A szünetben tovább folyik a szó. Mi is az, amit legelőször kéne megvalósítani a két faluban. Mert kívánság — méghozzá jogos kívánság — bőven van. A jelölő gyűlésen elhangzott javaslatok megvalósításához legalább tízmillió kellene. Valaki már sorolja is: — Szügyben első az orvosi lakás és rendelő befejezése. Mindkét községben járdásítani kell, az utcák kövezésre várnak. Csesztvén hangos híradót kérnek, azügyben pedig törpe vízművet szeretnénk. Mindent egyszerre nyilván nem lehet. Hrabovszki Lászlóné, körzeti ápolónő azt mondja: — Ma, amikor óvodába vittem a fiamat, az asszonyok szinte egytől-egyig a lestemre kötötték: a tanácsban szorgalmazzam az óvoda építését. Kell a hely a gyerekeinknek. Szünet után jelölik a megyei tanácstagot. Gemer Zoltánnéra, a nógrádmarcali termelőszövetkezet főkönyvelőjére esik a választás. A bizalom indokolt, „az útravaló”, amivel a tanácstagok ellátják, kifejezi azt az aggódást és szeretetet, amely a szügyiekben és csesztveiekben falujuk iránt él. Csalai Erzsébet Bajnóczi Anna átveszi a zöldfedeles füzetet NÓGRAfI— 1971. május 5., szerda 3