Nógrád, 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-24 / 225. szám

Leírták a leltárból? Legalábbis arra következtetünk, mert Salgótarjánban a vasútállomás mellett hónapok óta áll ez a könyvpavilon, amely előtte kulturális célokat szolgált. Úgy látszik, hogy a vállalat már nem tart igényt rá. Igaz, az egykor tetszetős kivitelű kis pavilon, ma már ütött-kopott s így csak csúfít­ja a környezetet. Küldöttgyűlés Bereden A Cserhát és Vidéke Takarékszö­­vetkezet a közelmúltbana tartotta külöttválaszidó taggyűlését. A n­agy számú résztvevőt az AFÉSZ- hez tartozó huszonhárom községé­ből, külön autóbusszal szállították Bercelre. A beszámolót Varga Jó­zsef iga­zgatósági elnnök tartotta, aki számot adott a takarékszövet­kezet kétéves munkájáról. A szép eredmények egyike, hogy betétál­lományuk jelenleg 6 millió forimit felett van — jelentette be többek között. Szólt a magyarmándori ÁFÉSZ-szel létrehozott a berceli és c­s­erhátsurányi fiókok­ban kö­­zösen rendezett bútorbemutatóról. A távíróikról is biztatóan be­szélt. Elmondotta: elsődleges cél, hogy a falvak lakói vásárlási igé­nyeiket helyesen elégíthessék ki és javuljon a szolgáltatás. A szép eredmények mellett még sok le­hetősége van ennek a szocialista szektornak a fejlődésre. A kong­resszus tiszteletére készített ak­cióprogramjukban sok minden benne is van. Holes Im­re, a ta­karékszövetkezet ügyvezetője, a négy megyei küldött egyike, a megválasztás után elmondotta: a tervek között szerepel új tagok beszervezése, betétek gyűjtése, a berceli ÁFÉSZ-szel közösen vá­sárlással egybekötött árubemutató rendezése. Megjelent a Delta A gyógyszerek új „aranyko­réit’’ várják világszerte a prosztaglandinoktól, jelentő­ségük versenyre kelhet a pe­­nicillinfélékkel és a hormo­nokkal. Kutatások jelenlegi állásáról és a megalapozott reményekről részletes cikkben számol be a Delta Magazin új száma. Terjedelmes cikket kö­zöl az enziimkutatás új irá­nyáról, az „elektronikus logar­léc”-nek nevezett „zsebkom­puterekről”, a molekula nagy­­ságrendű képtárolásról, az asszuáni gát környékén fel­tárt núbiai leletekről, a csil­lagászat új felismeréseiről és a korszerű lakásvilágításról. Számos új, műszaki és tudo­mányos felfedezés, hír, infor­máció és száznál több fény­kép teszi érdekessé és válto­zatossá a lap most megjelent új számát. Lakásfejlesztés Elsősorban a A lakásfejlesztés üteme a már ismert okok miatt első­sorban megyénk két városá­ban, valamint a járási székhe­lyeken gyorsul a jelenlegi öt­éves tervben. Az elképzelések szerint a tervezett lakások egyharma­­da Salgótarjánban kerül majd két városban tető alá. Több mint ezer la­kással nő az állomány Balas­sagyarmaton. A sorrendben ezután Pásztó, majd Szécsény következik. Kétszázon felüli lakásépítéssel számolnak Kis­­terenyén, száznál több lakást akarnak építeni Nagybátony­­ban, Rétságon, Érsekvadkerten és Szirákon. Két gazda — ellentétes intézkedések Egyenrang­ú partnerek... Az egri MEZŐGÉP Pásztói Gyáregységének kommunistái a közelmúltban párttaggyűlé­sen tárgyalták meg a szak­­szervezeti bizottság munkáját. Bagó Béla, a gyáregység szak­­szervezeti bizottságának titká­ra tartott a párttagoknak be­számolót, amely jól tükrözte a gyáregység szakszervezeti tevékenységét. A szakszervezeti bizottság munkája mozgalmi vonatko­zásban sokrétű. A küldöttvá­­­lasztó taggyűlés, az öszevon­t párt- és szakszervezeti megbe­szélések, stb-ülések, bizalmiak oktatása, különböző társadal­mi rendezvények megszerve­zése az idei első S hónap programjába tartozott. Ugyan­csak erre az időre esett a vállalati kollektív szerződés véleményezése, a vállalati szakszervezeti tanácsban való közreműködés, az ötéves terv véleményezése. A felsorolta­kon túl nagy energiát köve­telt a tagszervező munka is. A vállalat 1970. december 31-i átszervezése azzal a problé­mával is járt, hogy a szerve­zet dolgozóinak száma csök­kent. Így az év végére 75 szá­zalékra csökkent a taglétszám, amely miatt a felső szervek és a párt vezetősége is jogosan bírálta az alapszervezetet. 1971-ben a szervezet életében jelentős fejlődés következett be, amelynek eredményeként 94 százalékos a szervezettség. A szakszervezeti bizottság munkájában megfelelően ér­vényesül a jog és hatáskör. Az szb-titkár, valamint a bi­zalmiak megfelelő partnerei a gazdaságvezetésnek. A vezetői gyűléseken az szb-titkár min­den esetben részt vesz és ott a jog és hatáskör adta lehető­ségeken belül bekapcsolódik a termelési, bérezési, jutalmazá­si és minden a gyáregység dolgozóit érintő kérdés megvi­tatásába. Ez a bizalmiak ese­tében is érvényesül, amikor véleményüket a művezetők rendszeresen megkérdezik. Problémaként mondta el Bagó Béla, az szb titkára­ a jelenleg meglévő kettősséget, mely abban jut kifejezésre, hogy területileg és szervezeti­leg az szb a Nógrád megyei MEDOSZ-hoz tartozik, viszont a vállalatot érintő kérdésben a VSZT-n keresztül a Heves megyei MED­OSZ dönt. Ez esetenként többletmunkát je­lent és olykor előfordul ellen­tétes intézkedés is. A szak­szervezeti bizottság folyamatos feladatnak tekintette és te­kinti az 1013. sz. kormányha­tározatot és a lehetőségekhez képest több intézkedést tett a dolgozó nők munkakörülmé­nyeinek javítására és bérezé­sére. A taggyűlés résztvevői hoz­zászólásaikban pozitívnak ítél­ték az szb tevékenységét. Jó­nak mondották azt az össz­hangot, amely a szakszervezet és a párt vezetősége között fennáll. A pásztói szakszerve­zeti bizottságról valóban el le­het mondani, hogy igen moz­galmas, tartalmas és céltuda­tos munkát folytat. Ezt ma­guk a dolgozók is elismerik. A különböző intézkedésekben, megmozdulásokban, akciók tervezésében, megvalósításá­ban, mint mozgató rúgó, a szakszervezet is jelen van. Sarkadi Ernő Elnyúlok a füvön, behú­­nyom a szemem, nem is fo­gok odafigyelni, beszélhet nekem Renate, amit akar... Sajnos, oda kell figyelnem. Mert olyasmivel kezdi, ami tényleg érdekel.­­ Bizonyára feltűnt neked, hogy miért a garázsban ren­deztük meg balszerencsésen félbeszakadt kis összejövete­lünket, és nem Erikék la­kásán. És, hogy mihozzánk sem mentünk be most. A magyarázat egyszerű. Arról a bizonyos konstans biorez­gésről van szó, amit Hans már említett. Megint ez a krumplifejű Hans! Állandóan rá hivat­kozik! Csak nem szerelmes belé? — Olyan ez, mint az ujjle­­nyom­at magyarázza. Nincs két egyforma. Az em­beri test is bocsájt ki ma­gából elektromágneses hullá­mokat és ezek rezgésszáma mindenkinél más és más. És egy személynél állandó. A bölcsőtől a sírig. A kibaut ennek alapján regisztrál és ismer fel­ bennünket. — Hát az a doboz a lila kör felett, az nem miniatűr tévékamera? — De igen. A szerepe azonban csak másodlagos. Mellette az egyik félgömb, az érzékeli a biorezgést. Sokkal megbízhatóbb, mert azonosít sötétben is, vagy ha szakállt növesztesz, vagy ha hátat fordítasz a kamerának. — Kivéve, ha nem lépek be a lila körbe. — Tévedés. Akkor is tudja, hogy ott vagy. Tízméteres sugarú körben érzékeli a­­jelenlétedet. — És nem lehet ezt az egészet kikapcsolni? —­ Azelőtt lehetett, de az­tán a Törpe a kapcsolókat leszereltette. Körölbelül fél éve. — Kicsoda, micsoda az a gonosz Törpe? — Nem gonosz. Mindig csak jót akar. Mégis renge­teg bosszúságot okoz. De ró­la majd később. Ezt a bio­­rezgéses dolgot érted? — Hogyne. Kellemetlen le­het, hogy az ember a saját lakásában sincs sohasem egyedül, vagy mondjuk má­sodmagá­val..^ — Hidd el, csak megszo­kás dolga. Az igazság az, hogy többnyire akkor sem kapcsoltuk ki a kibautot, amikor még lehetett. Most persze berzenkedünk, hogy nem lehet kikapcsolni, én két héttel ezelőtt seprűvel vertem le a falról. — Szóval mégis van meg­oldás. — Hogyne. Fél óra múlva aztán megjelentek a műsze­részek, megállapították, hogy erőszak történt, jelentették a Törpének, újat szereltek a törött helyére, az árát ké­sőbb levonták a fizetésem­ből a büntetéssel együtt. — Elárulnál végre valami közelebbit is róla? — Természetesen. Orsted professzor úr konstrukciója, alighanem a legfejlettebb kibernetikus készülék ma a világon. Azért hívjuk Tör­pének, mert teljesítménye ugyan jóval felülmúlja a többiét, térfogatára nézve mégis a legkisebb közöttük. — Mondd, ez az Orsted professzor az, akiről utcát neveztek el? — Igen. Nagyszerű fickó volt az öregúr. Az Omnisap alapító gárdájához tartozott. Jókedvű, barátkozó termé­szetű, bohém embernek is­­m­­ertük mindnyájan, csak halála után tudtuk meg, hogy mennyire elégedetlen volt a sorsával. ■ír—: Miért? — Mert nem foglalkozha­tott azzal, amit igazán szere­tett. Vérbeli konstruktőr lé­tére két évizeden át nem jutott ilyen munkához. — Mellőzték? — Ellenkezőleg. Öt bízta meg a gyár vezetősége a leg­fontosabb feladattal, ő han­golta össze, az automaták rendszerét, ő illesztette egymáshoz a régi és az új gyártmányokat, ő építette ki a vezérlő és a vezérelt ké­szülékek bonyolult hálóza­tát. — Az ábra szerint ezt a célt el is értétek. Renate felsóhajt. — Sok tekintetben igen. Mint pro­totipus­ Aarles vá­rosa nem panaszkodhat... Mond, mit fizettél a szállo­dáért? — Húsz koronát. — Nos, Koppenhágában há­romszor, négyszer annyiba kerül egy szoba. De nálunk minden sokkal olcsóbb, mint az or­szág más városaiban. A ki­baut révén. Rengeteg időt, energát takarít meg. Az Um­­nisapban például több mint háromezren dolgoznak, de az adminisztratív munkaerők száma alig haladja meg a harmincat, tekintve, hogy az ilyen jellegű feladatok túl­nyomó részét automaták végzik.­ ­§■ (Folytatjuk.) ~ 18. Vadászati világkiállítás /vvvwvíi^/v^AiO/vvvwvyvvwx Vendége volt Mi is az a szafari? — a va­dászati világkiállítás sok láto­gatója találgatta már ennek a szónak a jelentését a tanzáni­ai pavilonnál levő szafari tá­bor előtt álldogálva. A kiál­lítás egyik érdekes vendégétől, Mr. M. A. Higginsontól — mint legilletékesebbtől — vá­laszt kaphatunk kérdésünkre. Mr. Higginson ugyanis Kelet- Afrika legfőbb vadászügynö­­ke. (Korábban ez 1936-ban alakult, s egész Kelet-Afrikát átfogó vadásszövetség elnöke volt.) Elmondta, hogy a sza­fari lényegében vadászattal egybekötött társasutazást je­lent, Afrika valamely szép, kevésbé civilizált vidékén. A szafarin résztvevők egyik csoportja pusztán a táj szép­ségeire kíváncsi, illetve kezdő vadász. Messziről megfigyeli a vadakat, fürdik a tenger­ben­ vagy megmássza a Ki­limandzsárót Sokszor család­ját, gyermekeit is magával vi­­szi, s nem szenved semmiben sem hiányt. A szafarival Bing Crosby együtt tartó nagy tehergépko­csin a hűtőszekrénytől az el­sősegélyhelyig mindent meg­talál. A másik csoportba a szenvedélyes vadászok tartoz­nak. Mr. Higginson évente — 9 keresettől függően — 20—30 szafarit szervez, s ezeken mintegy 1000 ember vesz részt. (Naponta körülbelül 200 dollárt fizetnek a kirándulá­sért, a vadászok pedig külön 1300 dollárt az engedélyért). Mr. Higginson tevékenyen hozzájárul Kenya nemzeti jö­vedelmének gyarapításához­­ennek tíz százaléka ugyanis a vadászatból folyik be. Sok ne­ves vendége is volt, egyebek közt a világhírű amerikai filmszínész, Bing Crosby, aki madaraikra vadászott a távoli afrikai országban. Most, a vadászt­ világkiál­lításon is mesterségét gyako­­rolja: vadászokat toboroz az itt szép számmal megforduló külföldiekből.. Magyar vadászgyűjtő ajándéka a múzeumnak Páratlanul értékes magán­­gyűjteményt ajánlott fel a Mezőgazdasági Múzeumnak Goszthonyi Géza tudományos vadásztörténelmi kutató és ré­gész, nyugalmazott vadászati felügyelő, a világkiállítás va­dászfegyver-bemutató szakbi­zottságának elnöke. Régi er­dészdinasztia sarja; már nyolcéves korától hódol a va­dászatnak, és nem is akármi­lyen sikerrel, hiszen több mint 1400 európai nemesvadat terí­tett le. Egyedülálló fegyvergyűjte­ményében 450 értékes vadölő eszköz található a négyezer­éves kőbaltától, a nyilaktól, a számszeríjaktól, s lőfegyverek őseitől a modern ismétlőpus­­kákig, s így állomásról állo­másra nyomon követhető a vadászfegyverek fejlődése. A gyűjtemény másik részében több mint kétezer különböző vadászati kelléket, felszerelést — lőportartókat, tarsolyokat, vadászkéseket, kardokat stb. — őrzött meg. Különösen ér­tékes a világhírű Lazaro £*A zarini firenzei fegyver­műves­­ dinasztia műhelyéből 1700 tá­ján kikerült két kovácsolt lo­vaspisztoly, s a család későbbi leszármazottainak munkája, egy porelegyes puska az 1800- as évek elejéről. Kortörténeti kutatások so­rán kiderült, hogy Erdélyben ilyen fegyverrel terítették le az utolsó bölényt. A gyűjte­mény érdekes darabja a híres velencei zsoldosvezér, Colleoni egyik katonájának egyenes spádéja. Ez azért is feltűnő ritkaság, mert balkezes kard. Goszthonyi Gézának legkedve­sebb emléke saját erdészkard­ja, amelyet 1926-ban kötött fel először. A felajánlott gazdag gyűj­teményhez tartozik négyezer kötetes vadászati könyvtára is. Ebben fellelhető valamennyi magyar nyelven megjelent va­dászkönyv és csaknem három­ezer külföldi szerző értékes munkája. ———«C A méhész Igen sokan hódolnak e szép hobbynak a pásztói járásban. Nem élethivatásnak, hanem kedvtelésnek, hasznos időtöltésnek tartják a mé­­hészkedést az emberek. Szere­tik a vándorlást nyáron. Té­len kifogástalanul törődnek a méhek etetésével. Szurdok­­püspöki határában a Budai­­dombokon egy akácos szélén méhkaptárak sokasága lát­­­szik katonás rendben. Mel­lette egy ember védősisak­kal, kesztyűvel felszerelve. Vizsgálja a hordás eredmé­nyét. A pásztói ktsz gépkocsi­vezetője. A méhészkedés mel­lékfoglalkozása, hobbyja. Most is Budapestről jövet megállt, hogy megnézze dolgos jószá­gait. Krizsanyik István ho­gyan barátkozott meg a mé­hészettel? Öt évvel ezelőtt családi örökségbe kaptak méhet. Ak­kor megkedvelte és azóta nem is tud megválni tőle. Jelenleg 30 család méhe van. Minden évben leszerző­dik a termésre. Ez évben 12 mázsára, azt meg is termelik e dolgos jószágok. Kora nyá­ron déli akácra Csépharasz­­ton volt, majd északi akácon, itt pedig lucerna és lóhere virágról gyűjtött. Mivel gépkocsivezető, kön­­­nyebb a méhek utaztatása is. — Mindenkinek tanácso­lom, érdemes ezekkel a dol­gos boglarakkal foglalkozni. Megéri a fáradságot. Ruman Imre PIOGRAD —1971. szeptember 24., péntek 5

Next