Nógrád, 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-24 / 225. szám
f Munkásélet és művelődés jut-e idő a kultúrára? A LAMPART Zománcipari Művek Salgótarjáni Gyáregységében csaknem háromezren dolgoznak. A dolgozóik negyven százaléka szocialista brigádtag. Ottjártunkkor felkerestünk néhány brigádot: munka melletti kulturálódási lehetőségeikről beszélget ■*, különös tekintettel a sz>li«fa brigádmozgalom ‘felében vállalt kulturális T ládáink teljesítésére. Kékük .József szocialista brigád, TMK-műhely. Az egyik legrégebben, tizenkét éve alakult közösség. Varga József, Galló István, és Verebélyi László, a beszélgetés résztvevői. Kevés, kevés... — Jó, hogy van, kell, szükséges a szocialista brigádmozgalom — kezdte a beszélgetést Varga József. — De sokkal nagyobb lehetőségei vannak, mint amennyivel pillanatnyilag élünk. Gondolom, nemcsak a ZIM-esek esetében, hanem valamennyi szocialista brigádnál legproblémásabb a kulturális vállalások teljesítése, egyáltalán a munkások kulturális élete. Mert például mit vállaltunk mi is? Színházlátogatás két alkalommal, könyvtári tagság, közös kirándulás, s, hogy szakmailag továbbképezzük magunkat. Kevés az emberek nevelését, önképzését, tanulását serkentő intézkedés, tevékenység. — A válallásokat maguk, a brigádtagok teszik. Az elmondott hiányosságokat figyelembe véve kötötték-e meg az idei szerződést? — A szakszervezeti bizottságtól kapott vállalási terv alapján kiválasztjuk, amit brigádunk kivitelezhetőnek talál. A különböző címek elnyeréséhez megvannak a meghatározott szintek, követelmények. Ahhoz, hogy továbbra is megtarthassuk a kiváló címet, ötven óra társadalmi munkát kell végezni. Sok. Mert jobb szervezés, munkafegyelem mellett kevesebb idő alatt is el lehet végezni ezt a munkát, s így több idő jutna a kulturális eseményekre. (Nem ebédszünetben kellene tartani a szakmai előadásokat.) Műszaki brigád vagyunk — Az igazság az — folytatja a beszélgetést Galló István technikus, —, hogy az utóbbi években végrehajtott rekonstrukció, gyors fejlődés mellett nem jut idő beszélgetni az emberekkel. Műszaki brigád vagyunk. A fizikai dolgozók szakmai műveltségét elősegítő előadások tartását vállaltuk. De ez kettős, mert ha a dolgozók nem igénylik, nem jönnek el, hiába próbálkozunk. A mozgalom „nagyságát" abban látom, hogy a résztvevők emberileg kerülnek egymáshoz közelebb, többnyire a termelő munka során. Csak egy kicsit több erkölcsi megbecsülésre számítunk, lehessen érezni, hogy szocialista brigádtagok vagyunk. Verebélyi László, a TMK KISZ-titikára: — Művelődési lehetőségeink — itt főleg a KISZ-eseket figyelembe véve — minimálisak. A szocialista brigádmozgalomban végzett munkák tulajdonképpen szorosan összefüggnek szervezeti tevékenységünkkel. S, például, van üzemi kultúrházunk, de létezését nem nagyon vesszük észre. A sajtókban munkásnőket kérdeztünk. Beles Béláné, autogénhegesztő: — A szocialista brigádok működését a termelésben lehet leginkább érezni, pozitívan összekovácsolják a brigád tagjait a különböző munka utáni összejövetelek. Színházlátogatás, olvasás, könyvvásárlás szerepel vállalásainkban, amit ebben az évben teljesítettünk is. Nagyon jól érzem magam a brigádban, de nagy törődést várunk. — Nem kielégítő az üzemi kultúra — kapcsolódik a beszélgetésbe Balázs Gyuláné, műhelybizottsági titkár. Hogy változtatni tudjunk ezen, egyrészt több időre lenne szükség, másrészt a gazdasági vezetésnek nemcsak akkor kellene foglalkozni a dolgozókkal, ha azok kérik, hanem néhányszor nekik is kellene kezdeményezni. Gyakrabban összehívni a brigádvezetőket, tájékoztatni, elbeszélgetni velük, nemcsak gazdasági kérdésekről, hanem más jellegű problémákról is, mint például a művelődés helyzete, kulturális lehetőségek, stb. Igényes emberek A szakszervezeti bizottságon olvasgattuk a szocialista brigádmozgalom jelentéseit, összesítőit. A kulturális vállalások teljesítése rubrikáiban „nagy” számokat találtunk. A Vasas Szakszervezet lapjára 2800-an fizettek elő, a különböző oktatásokon 1500-an vettek részt, s az utolsó értékelést megelőzően 56 TIT-előadáson 3007 dolgozó vett részt. Az ismeretterjesztő előadásokról nem tettek említést a beszélgetés dolgozói. Nehézségeik nem abból adódnak, hogy a központilag biztosított, szervezett akciókban nem vehetnek részt. A Szocialista cím arany, ezüst fokozatának elnyerése során forintban kapott jutalmat sem keveslik. Szeretnék, ha nemcsak a tervet teljesítő, minél jobb gazdasági eredményt elérő, esetleg a statisztikai adatokat széppé tevő munkást látnák bennük, hanem mint igényes emberek, várnak több törődést! •JOkber Osgyáni Lajosné A moszkvai Nagyszínház és a leningrádi Kirov Opera és Balettszínház táncművészeinek ma világszerte,nincs párja. Ha valakinek kétségei voltak e tekintetben, a Fehér éjszakák című riportfilm, amely a leningrádi balettfesztvárról számolt be, balettbetéteivel végiképp eloszlatta a kétségeket. Csenterics Ágnes, aki a riportot készítette, a filmet írta és rendezte, bizonyítékul a mai szovjet balett, szinte valamennyi nagyságát felvonultatta. Jó szórakozást nyújtó 35 percet töltöttünk Leningrádban, s kedvet kaptunk a balett eredete után kutatni. Tudvalevő, hogy a balett olasz eredetű szó, annyit jelent, hogy táncocska. A népi táncjátékokból, a táncos közjátékokon át fejlődött ki a mai, klasszikus és modern értelemben vett balett. Az első táncjátékot az olasz Belgiogoso, Medici Katalin udvari táncmestere rendezte 1581-ben, A királyné víg balettje címein. A francia közvetítéssel orosz földre is eljutott kezdeményezés jó talajra talált, hiszen az orosz néptánc már a múltban is a legfejlettebb, legkiterjedtebb volt a világon. A vidám, vetélkedő perepljaszok és a játékos horovodok jó alapot képeztek a balett kialakulásához. Az első orosz udvari balettkart Anna Ivanovna cárnő alapította Pétervárott, 1736-ban és két év múlva ugyanott balettiskolát állított fel. Hogy ebből milyen világraszóló iskolák alakultak ki, azt többek között balettfejedelmek Pavlova, Preobrazsenszkaja, Karszarina, Fokin, Nyizsinszkij, Szemjonova, Anyiszimova, Mihajlov, Ulanova, Dugyinszkaja, Szergejev, Csabukiani, Messzerev, Gabovics, Lepesinszkaja, Seleszt, Pliszeckaja, Bregvadze, Kondratov, Oszipenko, Sztrucskova és Mojszejeva neve is mutatja —, hogy „csak néhányat” említsünk a balett koronázatlan királyai és királynői közül. A Szovjetunió balettművészete nem véletlenül áll világviszonylatban is a legelső helyen. ★ Ma, pénteken a variációról „tanulnak” a Nyitott füllel című műsorban (17.55), utána az Amazonas őserdeibe látogatunk el, Miszlay Gyula perui útifilmje segítségével (18.20), a Három srác a hadseregben ezúttal a harckocsizók életével ismerkedik (18.35), történelmi érdekességeket ígér Szabó György Széchenyi meggyilkoltatása című filmje (20.00), az Interfórum ’71-ben pedig Roman Jablonski lengyel gordonkaművésszel ismerkedhetünk meg (21.50). L. Gy. Kulturális KÖNYVAUKCIÓT, magyarul A világ legkisebb könyvének, mindössze 700 forint a kikiáskönyvárverést tartanak no- amelyet Abraham Lincoln írt tási ára. Az árverésre kerülő nvember 20—21-én a MOM és a mérete mindössze 3,5 közül a legdrágább az 1665 színháztermében, Budapesten, milliméter, négyzet alakú, ben kiadott Ortelius-kötet, amelyben 100 metszet is található, s kikiáltási ára tizenkétezer forint. A könyvaukció iránt megyénkben is nagy az érdeklődési A valóban vásárló szándékú könyvínyencek szerkesztőségünkben betekinthetnek az antikvár könyvaukció teljes katalógusába. * A MOPRESSZÓ MŰSORA iránt többen is érdeklődtek szerkesztőségünkben. A Tarján-ver deglőben minden kedden este hét óraikor tartja előadását a ,,mozi”. A héten a Crossbow-akció című, színes amerikai, háborús kardodzija ment Sophia Lorennel a f0 szerepben, szeptember 28-án A bűntény majdnem sikerült, színes, olasz—francia bűnügyi filmet, október 5-én pedig a sikamlós témájú, színes, romantikus kosztümös NDK karandfilmet, a Maga tetszik nekem-et vetítik. * KÜLFÖLDI MEGHÍVÁST KAPOTT a balassagyarmati Mítoszától Kálmán Művelődési Központban működő társastáncklub. Csehszlovákiába, mégpedig Baleken lépnek fel szeptember 25-én és 26-án, az ottani Táncpalotában, a megrendezésre kerülő nemzetközi versenyen. Minthogy a balassagyarmati táncosok sikereinek híre a határon túlra is eljutott, odaát is nagy várakozással tekintenek a balassagyarmati táncosok bemutatkozása elé. A BÁNK BÁN OPERAVÁLTOZATÁT kedden mutatja be Salgótarjánban keddtől, három napon át a debreceni Csokonai Színház társulata. Az előadások kezdete az elterjedt hírekkel ellentétben kedden, szerdán és csütörtökön egyaránt este hét óra. A 4 NÓGRÁD—1971. szeptember 24., péntek ” J A japán film Legutóbb az indiai filmgyártás jellegzetességeit elemeztük, most a japán film néhány jellemzőjét említenénk, minthogy a filmklub októberi műsorában a japán filmek vetítése is megkezdődik. Japán filmjei ismertebbek, s egyben kedveltebbek az indiai produkcióknál. Az utóbbi évtizedben filmforgalmazásunk jóvoltából a magyar közönség is több világhírű filmrendező néhány hírneves alkotásával ismerkedhetett meg. A filmklub programjában szereplő filmek mindegyike az ötvenes években készült. Mondanivalójuk azonban ma is aktuális, meggyőző erejű, művészi megvalósításuk magával ragadó. Japán filmgyártását Európa és Amerika a második világháború után kezdte megismerni, amikor a japán rendezők jó részének figyelme — nem utolsó sorban a háború elvesztése következtében — a nemzeti önismeret, a társadalmi kérdések vizsgálata felé fordult. A figyelem kölcsönös volt: Európa és Amerika kultúrkincsei eljutottak Japánba és termékenyítőleg hatottak a hazai művészek alkotó képzeletére. A nyugati kapcsolat rést ütött az ősi japán konvenciók szilárd bástyáin, s a régi és új harca során természetesebbé váltak a társadalmi-emberi kapcsolatok. A filmek egy csoportja e problémakörrel foglalkozik. Egy másik kérdéscsoportot alkotnak a feudális Japán viszonyait, a szamurájok életét feldolgozó filmek. A társadalmi igazságtalanságok feltárásával leginkább a nagy filmgyártó monopóliumok anyagi támogatását nem igénybe vevő, úgynevezett független filmalkotók foglalkoznak (Yamamura, Kurosawa, Kobayashi, Imai stb.) A bemutatásra kerülő öt japán film közül három ilyen. Satoru Yamamura az embertelen bánásmód ellen fellázadt halászok drámáját örökítette meg 1953-ban készített Rákhalászok című filmjében. A halásztársaság nyomorúságos éhbérért a maximális munkát sajtolja ki munkásaiból, testi épségükkel, életükkel mit sem törődve. Ösztönös lázadásukat a fegyveres matrózok különösebb erőfeszítés nélkül törik meg, halállal büntetve a hangadókat. A modern témát Yamamura jellegzetesen japán stílusban dolgozta fel: ütemszerkesztését a lassú és gyors képek merész váltakozása, színészi játékát az ősi kabuki színházra emlékeztető túlhangsúlyozottság jellemzi. Az 1958-as velencei filmfesztivál nagydíjas filmje. A riksakusi egy a társadalom perifériájára szorult nyomorúságos pária története — Inagaki mesteri rendezésében. Az 1960-as év legszenzációsabb filmje Kaneto Shindo Kopár szigete volt, melyet Moszkvába fődíjjal jutalmaztak. A film egy szegény japán parasztcsalád életének szociográfiai pontosságú leírása. Furcsa film, játék és dokumentum egyszerre. A táj és a megfeszített munka, a létért folytatott mindennapi küzdelem sajátos harmóniában olvad egységbe. Realizmusa szűkszavú és könyörtelen. Hangja, a tragédia ellenére is, a reménységé. Shindo először 1952-ben forgatott filmjével, a Hirosima gyermekeivel hívta fel magára a figyelmet. Erkölcsi tisztasága, felelősségérzete már ebben a munkájában megmutatkozott. A film a hirosimai atomrobbanás következtében valamilyen sérülést hordozó gyermekek sorsát tárja fel, s egészét tekintve fájdalmas felkiáltás, felhívás az emberiséghez az atombomba elleni harcra, a békéért. A legnagyobb élő, és egyben a legnyugatibbnak tartott japán rendező Akira Kurosawa filmje, a Vihar kapujában ezer évvel ezelőtti időkbe visz vissza. Egyetlen történetet mesél el, ahogyan azt a négy résztvevő látta, átélte. Az igazság nem derül ki, a film ennek ellenére mégsem pesszimista, mert a szegény favágó mélyen humánus cselekedete megnyugtatóan zárja a véres történetet. Kurosawának ez a rendezése 1951-ben Velencében a nagydíj mellett elnyerte a kritikusok díját is. Az említett rendezők ma, az igénytelen erotikus és gengszterfilmek dömpingje idején is, megőrizték emberi felelősségérzetüket, művészi tisztaságukat, s továbbra is a japán filmgyártás élvozVatába tartoznak. 4 Sulyok László í Biennálé Költészeti bienniálát rendeznek Győrött november 18— 19-én, amelyen a legjobb versmondók vetélkednek egymással. Az országos versmondó versenyen, amelyre hivatásos népművelőket is rendszeresen meghívnak, Nógrád megyét két balassagyarmati meghívott is képviseli: Csikász István tanár, a Madách Imre Irodalmi Színpad vezetője, és Mészáros Ágnes népművelő, az irodalmi színpad tagja. Mindketten itthon is hasznosítani kívánják majd győri tapasztalataikat. í Hejőcsaba Hejő Csaba Telefon: Miskolc 38-711. Gyöngyös, Gorkij u. 23. Telefon: Gyöngyös 13-73. " ‘ '• I ""»• Eger, Lenin út 129-131. Telefon: Eger 17-47. Salgótarján, Rákóczi u. 233. Telefon: 25-30. '