Nógrád, 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-27 / 253. szám

i Parlamenti küldöttségünk Ukrajnában Kedden délben a Ki­jevbe érkezett magyar parlementi küldöttséget fogadta P­iotr Seleszt, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. A kijevi pártházban lezajlo­tt mintegy kétórás ba­ráti találkozón Pjotr Seleszt meleg szeretettel­ üdvözölte az Ukrajnával szomszédos Magyarország országgyűlési képviselőit. Pjotr Seleszt tájékoztatást adott a 47 millió lakosú Uk­rajna politikai, gazdasági, kul­­turális életéről, a köztársaság Parlamentjének sokrétű tevé­kenységéről. Apró Antal, a magyar par­lamenti küldöttség vezetője tolmácsolta a megjelent uk­rán államférfiaknak az MSZMP Politikai Bizottsága és személy szerint Kádár Já­nos, valamint az országgyű­lés, a magyar kormány üd­vözletét Méltatta jó kapcso­latainkat és azt az érdeklő­dést, amelyet egymás fejlődé­se iránt tanúsítunk. Áttekin­tést adva a magyar gazdaság helyzetéről, utalt néhány to­vábbi együttműködési lehe­tőségre. Délután a magyar küldöttség útja az ukrán miniszterta­nácshoz vezetett, ahol képvi­selőinket Scserbickij minisz­terelnök moszkvai elfoglalt­sága miatt Pjotr Rozenko, az ukrán minisztertanács elnök­­helyettese, a köztársaság ál­lami tervbizottságának elnö­ke fogadta. Az ukrajnai miniszterta­nácsnál lezajlott beszélgetés átfogta a magyar—ukrán kap­csolatok egészét. A minisztertanács épületé­ből a magyar küldöttség útja a kijevi Dicsőség-parkba ve­zetett, ahol szemerkélő eső­ben került sor az ismeretlen, katona emékművének megko­szorúzására. A koszorúzási szertartáson jelen volt Jakov Kucserov vezérőrnagy, Kijev városparancsnoka is. A rendkívül zsúfolt kijevi program ezután városnézés­sel folytatódott. Kedden este Ukrajna Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksé­ge díszvacsorát adott a ma­gyar országgyűlési delegáció tiszteletére. (MTI) Koszigin befejezte kanadai látogatását Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke, befejezve kanadai lá­togatását, kedden kíséretével Torontóból baráti látogatásra Kubába utazott. A Szovjetunió és Kanada zászlóival feldíszített torontói repülőtéren felsorakozott a díszőrség, és eljátszották a Szovjetunió és Kanada állami Himnuszát. Paul Martin tárcanélküli miniszter, B. Damson, a mi­niszterelnök parlamenti titká­ra és más hivatalos szemé­lyiségek, valamint B. Miros­­nyicsen­ko, a Szovjetunió ka­nadai nagykövete búcsúztatták a szovjet vendéget. Elhagyva Kanada területét, a szovjet kormányfő táviratot küldött Pierre-Elliott Trudeau miniszterelnöknek és abban őszinte köszönetet mond a baráti fogadtatásért és ven­dégszeretetért. Folytatódtak a külügyminiszteri tárgyalások Otto Winter, a Német De­mokratikus Köztársaság kül­ügyminisztere — aki hivata­los, baráti látogatáson tartóz­kodik hazánkban —, és a kí­séretében levő személyiségek kedd délelőtt a Hősök terén ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzták a Magyar Hő­sök Emlékművét A koszorú­zásnál jelen volt Péter János külügyminiszter, Kovács Im­re, hazánk berlini nagykövete, Pesti Endre vezérőrnagy, a Budapesti Helyőrség parancs­noka, valamint a Fővárosi Ta­nács képviseletében dr. Visz­­kei Mihály főosztályvezető. Ugyancsak ott volt dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete és a nagykövetség több munkatársa. A koszorúzás után Otto Winzer és kíséreteinek tagjai a főváros nevetességeivel — egyebek közt a metróval — ismerkedtek. Kedden délután a Külügy­minisztériumban folytatódtak a hétfőn megkezdett magyar— NDK külügyminiszteri tárgya­lások. Péter János és Otto Winter kölcsönösen tájékoz­tatták egymást kormányaik­nak a nemzetközi élet legfon­tosabb, időszerű kérdéseiben kialakított álláspontjáról. Be­hatóan tanulmányozták az eu­rópai politikai helyzetet, nagy figyelmet szentelve az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési konferencia összehívása kérdéseinek, s egyúttal meg­vizsgálták az ezzel kapcsola­tos soron következő tennivaló­kat. (MTI) Dajan és Meir fenyegetőzése Mose Dajan izraeli hadügy­miniszter azt mondotta: az Egyesült Államok nyomást gyakorol Izraelre, azzal, hogy nem szállítja le a beígért Phantom-mintájú harci repü­lőgépeket. Dajan közölte, hogy Izrael ellenáll mindenfajta nyomásnak. Nyugati hírügynökségek megjegyzik, hogy egy izraeli vezető most „nevezte először nevén a gyereket”. Dajan hozzátette, tart attól, hogy ez a nyomás „erősödni és szélesedni fog”. A hadügyminiszter szerint Izrael nemcsak arra képes, hogy az állítólagos amerikai nyomásnak ellenálljon, hanem arra is, hogy visszaverjen minden támadást, amely a Szuezi-csatorna egyiptomi ol­daláról érkezik. Dajan elmon­dotta azt is, hogy Izrael nem fogad el egyetlen olyan ja­vaslatot sem, amelynek értel­mében — egy közbeeső ren­dezés esetén — egyiptomi csa­patok kelnének át a Szuezi­­csatorna keleti partjának az izraeliek által kiürített szaka­szára. Meir miniszterelnök hadügy­miniszteréhez hasonlóan nyi­latkozott. Mindkét izraeli vezető Ame­rikából, illetve Angliából érke­zett „adománygyűjtő megbí­zottak” előtt beszélt. A talál­kozókra újságírókat nem hív­tak meg, a Dajan és Meir ál­tal mondottakat hivatalos köz­lemény formájában hozták nyilvánosságra. (AP, MTI) NÓGRÁD — 1971. október 27., szerda merését javasoló albán indít;21 Párizsiak és Brezsnnyev találkozója (Folytatás az 1. oldalról) tett rá, majd megemlékezett arról a hősies magatartásról, amelyet Párizs lakói a hitle­rista megszállók ellen tanúsí­tottak, és az 1944 augusztusá­ban lezajlott fegyveres felke­lésről, amellyel a párizsiak megvédték városukat az el­pusztítástól. Leonyid Brezsnyev ezután hangsúlyozta: a háború óta már új nemzedék nőtt fel és a mai vezetők történelmi fe­lelőssége, hogy az új nemze­dék számára biztosítsák a szi­lárd békét, biztosítsák azt, hogy egész tevékenységüket a békés alkotó munka, az em­beri kapcsolatok és a kölcsö­nös megértés fejlesztésének szolgálatába állíthassák. Leonyid Brezsnyev beírta nevét a párizsi városháza aranykönyvébe, majd távozá­sakor a városháza előtt össze­gyűlt sokaság ismét lelkesen éltette az SZKP főtitkárát.­­ (MTI) A versailles-i Trianon-palotában Pompidou elnök baletbemutatóval egybekötött dísz­vacsorát adott Brezsnyev tiszteletére. Képünkön: Pompidou és Brezsnyev üdvözli a mű­vészeket Parlamenti választások az EAK-ban Szerdán nyolcmillió választópol­gár járul az urnához, hogy meg­válasszák az egyiptomi Parla­ment, a népi gyűlés 338 képvise­lőjét. A legutóbbi napokban be­jelentett visszalépések után ös­­­szesen 1660 képviselőjelölt indul a választásokon, a jelöltek a válasz­tási előírásoknak megfelelően az Arab Szocialista Unió aktív tag­jai közül ke­rülnek ki. Az izraeli agresszió miatt ki­ürített Szuez, Izmaiba és Port- Szaid, továbbá a megszánt Sínai­­félsziget parlamenti képviseletét nem választás, hanem 12 képvise­lő kinevezése útján oldják meg. A szavazás reggel nyolctól dél­után ötig tart, majd nyomban utána megkezdik a szavazatok számlálását. (MTI) Huszonegy éve dúló, a ha­ladó világ számára gyakran kudarcokat is hozó politikai­­diplomáciai küzdelem végére került pont kedden New Yorkban, az ENSZ 26. köz­gyűlésén: a Kínai Népköztár­saság elnyerte törvényes joga­it. A világszervezet tagállamai — mondhatni egységes fellé­péssel — űzték ki a Bizton­sági Tanácsból és az ENSZ összes szerveiből a Csan­g Kaj-sok-rezsimet, amelyik ed­dig jogtalanul, a nemzetközi imperializmus gyámkodása mellett, a kínai nép képvise­lőjének szerepében tetszelgett. Ismét véget ért tehát egy olyan korszak, amelyiket jog­gal jellemezhetünk úgy, mint az amerikai obstrukció idősza­kát, s amelyikre úgy tekinthe­tünk vissza, mint egy gyá­szos érára. Tartalmát tekint­ve ez a huszonegy esztendő az imperializmus és a szocia­lista világrendszer nagy poli­tikai összecsapásainak idősza­ka volt, s jóllehet, a közgyű­léseken a nagy mérkőzés a KNK törvényes jogaiért ví­vott küzdelemben csúcsosodott ki, a háttérben lényegében ar­ról volt szó: a kettő közül melyik a döntő erő a világ­ban. Nos, a KNK ENSZ-jogai­­nak teljes elismerése világos választ ad a nagy kérdésre. Kétségtelenné teszi, hogy a Szovjetunió és szövetségesei­nek kitartó, a világbéke meg­teremtésére irányuló politiká­ja nemcsak egyre népszerűbb, hanem mindinkább az egyet­len elfogadott politika­ föl­dünk haladó erőinek körében. A népi Kína jogai elismerésé­nek ez az egyik legfontosabb tanulsága. New York-i ENSZ-megfi­­gyelők a vita során többször is felhívták a figyelmet arra, hogy bár teljesen megérett az idő a KNK jogainak elis­merésére, az amerikai dele­gáció mindent elkövet majd a kettős képviseletet erőltető javaslatának keresztülhajszo­­lására. Ennek számtalan jelét tapasztalhattuk, leginkább azonban az a módszer tanúsí­totta, amit a szavazás előtti utolsó percekben követett az Egyesült Államok. Sorompóba állította ugyanis táborának két tagját, Tunéziát és Szaúd- Arábiát, amelyeknek képvise­lői módosító javaslatot ter­jesztettek a közgyűlés elé. Tunézia indítványának lénye­ge a következőkben foglalha­tó össze: 1. az ENSZ hívja meg tagjai sorába a KNK-t és az foglalja el helyét a Biz­tonsági Tanácsban is. 2. Taj­van maradjon tagja Formoza néven a világszervezetnek, amíg a sziget jövőjéről nem­zetközi egyezmény keretében nem döntenek. Szaúd-Arábia képviselője sem tiltakozott a KNK jogainak elismerése ellen, de javasolta:­ Tajvan is tartsa meg ENSZ-mandátumát, amíg a sziget lakossága a világszer­vezet védnöksége alatt népsza­vazáson nem dönt jövőjéről. A két indítvány a döntés ha­logatását szolgálta, s veresé­get is szenvedett. Olyannyira, hogy például Tunézia már az albán javaslatra szavazott. Az igennel szavazók között talál­hattuk ugyanakkor az USA olyan fontos ENSZ-beli szö­vetségeseit is, mint Belgium, Olaszország és Izrael. A rea­litások elől tehát egy ideig ki lehet térni, de véglegesen nem. Ez a közgyűlési vita és a sza­vazás második tanulsága. Ha majd az Egyesült Nem­zetek Szervezetének történetét írják, a 26. közgyűlésről bizo­nyára úgy emlékeznek meg, mint az egyik történelmi je­lentőségű tanácskozásról. És ez nemcsak azért lesz így, mert a népi Kína teljes jogú tagja lett a világszervezetnek, hanem azért is, mert ez a közgyűlés — többek között a Kína-vitával is — hű tükör­képét adta a világnak. Meg­mutatta, hogy földünk kis és nagy nemzeteinek többsége megcsömörlött az imperialista diszkvalifikáció minden for­májától. Ezt az is bizonyítja, hogy a KNK teljes jogú elit­vány mellett szavazott sok olyan delegáció, amelyik hu­szonegy évig szolgai módon alávetette magát az amerikai parancsnak. Valami új kezdő­dött tehát a világszervezet­ben? A kérdés mintha hiá­nyosnak tűnne így, mert nem az ENSZ-ben, hanem a világ­ban kezdődtek új folyamatok. A közgyűlés vitája éppen ezt fejezte ki, s a szavazás is e mellett szólt. Amellett, hogy földünk népei két világháború tragikus tapasztalatainak bir­tokában, nem akarnak egy ter­­monukleáris összecsapást, amelynek megakadályozása a világszervezet legfontosabb feladata. A veszély elhárítása azonban elképzelhetetlen olyan ország tevékeny részvétele nélkül, mint a Kínai Népköz­­társaság. És ez az a harmadik tanulság, amit az igennel sza­vazók idejében felismertek. Sokféle következtetést kí­nálnak még az ENSZ 26. köz­gyűlése Kína-vitájának­­ ta­pasztalatai, s a szavazás is megérdemelne egy külön elemzést. A bővebb részletek helyett azonban most csak egyre hívnánk fel a figyel­met. Arra, hogy — bár van­nak bizonyos nézeteltéréseink a Kínai Népköztársaság veze­tőivel , a KNK jogainak el­ismerését a szocialista világ­­rendszer és más haladó erők nagy győzelmeként értékeljük. Reményekkel tekintünk a né­pi Kína ENSZ-beli szereplése elé, s bízunk abban, hogy mindannyiunk békéje érdeké­ben kifejtett tevékenysége nem is kelt csalódást. Szolnoki István Egy obstrukciós korszak vége Tito az USA-ba utazott Tito jugoszláv államelnök kedden reggel elindult az Egyesült Államokba, hogy vi­szonozza Nixon elnök 1970 őszi jugoszláviai látogatását. Ez a jugoszláv államelnök el­ső hivatalos látogatása az Egyesült Államokban, bár a jugoszláv elnök 1960-ban, il­letve 1963-ban nem hivatalos látogatása alkalmával már ta­lálkozott Eisenhower és Ken­­nedy elnökkel. (Tanjug.) Brutális fellépés (Folytatás az 1. oldalról) földutakat tönkretevő angol katonákra tüzeltek, feltehető­en az Írországban is betiltott, úgynevezett provizórikus IRA fegyveresei. A helyi lakossá­got felbőszíti az északír kor­mány követelésére elhatáro­zott útrombolás, mert csak hatalmas kerülőkkel jutnak el földjeikre, a piacokra, vagy — mint a republikánus érzel­mű Clady lakosai elpanaszol­ták — a katolikus templom­ba. Az angol hadsereg az in­cidens után végül is nem rob­bantott krátereket a földúton. Az észak-írországi válság másik fejleménye, hogy Bel­fastban kedden hajnalban megtalálták egy 26 éves fia­talember gúzsba kötött, betö­mött szájú holttestét. A gyil­ a foglyok ellen kosság ügyében, nagy rendőri apparátus nyomoz. A reggeli órákban a belfasti katolikus Falls Road környékén lövöl­dözés folyt és két katona megsebesült. Newry északír határvárosban kedden temet­ték, rendkívül feszült és el­keseredett légkörben azt a há­rom férfit, akit az angol ka­tonák szombaton lőttek agyon. Mint ismeretes, azt állították, hogy az embereket bankrablók son érték. Ez volt a beveze­tője annak a láncszerű inci­denssorozatnak, amely azóta még több polgári áldozattal, illetve sebesüléssel járt. A temetés alatt a gyárakban ab­bahagyták a munkát és nagy tömegek tolongtak az utcán, miközben a levegőben heli­kopterekről figyelték a tüntet­ve gyászoló tömeget. (lyiTI) Gyalogosok, járművek siető forgatagában udvariasság, fegyelem ellenére is történhet baj. Előrelátás, tudatos anyagi gondoskodás: BALESETBIZTOSÍTÁS

Next