Nógrád, 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-18 / 218. szám

Készülődés a KISZ-választásokra Kötelez a KISZ, Vörös Vándorzászló A SALGÓTARJÁNI Kohá­­szati Üzemekben, több mint ezer olyan fiatal dolgozik, akik a KISZ-korosztályhoz tartoznak. A vállalatnak kü­lön ifjúsági üzeme is van. A szegcsomagolóban kizárólag fitalok dolgoznak, de igen so­kan vannak, akik ifjúsági vagy egyéb szocialista brigá­dokba tömörülve segítik a vállalat gazdasági feladatai­nak maradéktalan megoldá­sát. Mondani sem kell: ahhoz, hogy a vállalat egész évre szóló esedékes tervét 100,5 százalékra teljesítette, sok kö­ze van a KISZ-korosztálybeli dolgozók lelkiismeretes és len­dületes munkájának. Érthe­tő tehát, hogy a KISZ-vezető­­ségválasztás küszöbén nem­csak a gyár gazdasági és pártvezetői, de a gyár egész kollektívája nagy figyelemmel kíséri a KISZ-fiatalok mun­káját. A gyárban eddig 13 KISZ- alapszervezet fogta össze a mintegy 500 KISZ-fiatalt. A KISZ-korosztály természeté­nél fogva mozgékony, s ez a mozgalmas korosztály termé­szetes velejárója, hogy időről időre frissíteni kell a KISZ- vezetőket, gondoskodni kell új káderek képzéséről és be­állításáról. A GYÁRBAN a legutóbbi KISZ-választások alkalmával összesen 28 új tagot válasz­tottak a KISZ-alapszerveze­­tek vezetőségeibe. A 13 alap­szervezeti titkár közül össze­sen kilenc új titkárt válasz­tottak. Ez bizony nem kis szám. A titkári funkció bizonyos érettséget és megállapodott­sá­got követel, hiszen a titkár­tól mind a szervezésben, mind a kulturális előrelépésben, mind pedig a gazdasági mun­kában a mai igényeknek megfelelő eredményeket vár­nak. Ez a merész és nagyará­nyú frissítés azonban nem hozott csalódást. Utólag is megállapíthatjuk, hogy a frissítés jól sikerült Az újon­nan megválasztott vezetők gyorsan megismerkedtek fel­adataikkal, kellő komolyság­gal és felelősséggel végezték munkájukat, és így egy-két kivétellel többségük mindvé­gig élvezte a tagság bizalmát. A jó munkakedv és a helyt­állás jó vezetéssel párosulva meghozta gyümölcsét A leg­utóbbi választások óta el­telt két év bizonyítványát jól magyarázza és reprezentálja a KISZ központi bizottságának munkával kiérdemelt vörös vándorzászlaja csakúgy, mint az Aranykoszorús KISZ-klub cím. Ilyen rangos elismerést csak kivételesen jó munka alapján lehet megszerezni. A vállalattól történt távozás, vállalaton belüli munkahely­változtatás és a felsőbb szer­vek kikérése alapján maga­sabb KISZ-funkcióba helye­zés igénye azóta nyolc alap­­szervezetnél változtatta meg a KISZ-titkárt, 12 esetben, pe­dig a KISZ-vezetőségi tagsá­got. A nagyüzemi KISZ-bizott­­ságban különböző okok foly­tán hat új tagot kooptáltak, sőt, a 9 fős végrehajtó bizott­ságnak is két új tagja lett a legutóbbi választások óta. A most közelgő KISZ-vá­­lasztásokra már jó előre gon­dolt a nagyüzemi KISZ-bi­­zottság. A káderhelyzet javí­tása érdekében ez év májusá­ban fogadta el a végrehajtó bizottság a tagépítésre vonat­kozó határozatát. Ennek szel­lemében, valamint az eszmei­politikai nevelő munka haté­konyságának növelése érdeké­ben ez évben először szer­vezték meg a kohászati üze­mek KISZ-f­iataljainak házi vezetőképzését. A házi vezetőképzésben 42 fiatal vett részt. S ezúttal már arra is gondoltak, hogy ezek­ből a jól felkészült fiatalok­ból biztosítják majd a sorra kerülő választások alkalmával a természetes kicserélődés új igényeit. A házi vezetőképzé­sen kívül persze egyéb lehe­tőségeket is felhasználtak a kád­erképzésre. A kohászati üzemek több fiatalja vett részt a salgói KISZ-iskolán, de a különböző szintű moz­galmi tanfolyamokon is mint­egy 40 KISZ-fiatal szerzett olyan felkészültséget, amely alkalmassá teszi őket a veze­tésre. Itt a fiatalítás ideje, és az idősebbek helyére új fia­taloknak kell lépniük. A GYÁR KISZ-bizottsága azzal számol, hogy a jelenlegi KISZ-létszámot szervező mun­­kával mintegy 50 fővel meg­emeli, így a taglétszám 600 fölé emelkedik. Ezenkívül az alapszervezetek hatóterületé­nek racionálisabb átszervezé­sével az eddigi 13 helyett 15- re emelik az alapszervezetek számát. Rudinszky Lászlónak, a nagyüzemi KISZ-bizottság tit­kárának irányításával lázas munka folyik a választások előkészítésére. A gyár dolgo­zóinak és vezetőinek várako­zó tekintete kíséri ezt a ké­szülődést. Szükség van a gondos, körültekintő és fele­lősségteljes munkára, hiszen ez további két évre meghatá­rozza majd a kohászati üze­mek KISZ-fiataljainak moz­galmi, gazdasági és kulturális előrehaladását. Olyan színvo­nalon kell a vezetőségválasz­tást lebonyolítani, amely tar­talmában is, előrelátásában is megfelel a KISZ Központi Bi­zottság Vörös Vándorzászlajá­val kitüntetett fiataloktól el­várható igényes romáknak. Orosz Béla A város zöldség- és gyümölcsellátását segítik... Kertbarátok kiállítása BALASSAGYARMATON Tavasszal alakult meg Ba­lassagyarmaton az a kertba­rát kor, amely most mutatko­zott be első alkalommal a város vezetőinek és lakos­ságának. A Szántó Szakközépiskolá­ban megrendezet kiállítás csak három napig volt nyitva, mégis közel ötszázan látogat­tak meg és ezek közül többen a helyszínen kérték felvé­telüket a körbe. A kiállítás gazdagításához hozzájárult a megyei növény­védő állomás és az AGROKER­ ki­rendel­te­ég kertiszerszám-és növényvédelmi bemutató­ja is. Húsz kertbarát jelentkezett és állított ki gyümölcsöt és zöldséget. Illatos szőlő, üde zöld saláta, zamatos körte, mo­solygó őszibarack, ragyogó sárga- és fehérrépa, lila cék­la, zsenge hagym­a és száraz babok egész arzenálja, va­lamint pompás rózsák repre­zentálták a gyarmati házi­­kerteket. De a kerti terméke­ket ötletesen szörpnek, gyü­mölcsbornak feldolgozó kis­kertek mestereit dicsérte a termékek minősége, szépsége, azok esztétikus bemutatása is. Megérdemelten osztott ki a zsűri tizenegy díjat. (Tanács járási hivatala és egyben in­tézmények, vállalatok felaján­lásait.) Értékes és hasznos kerti szerszámok, szakköny­vek és vegyszereknél is be­csesebb talán az a minden ki­állítót együtt és külön-külön ért erkölcsi elismerés, ami­nek szép dokumentuma a ven­dégkönyv. Ilyen bejegyzéseket olvasni benne: „Ennivalóan szép, gyö­nyörű kiállítás!” „Az emberi kéz, szorgalommal és akarat­erővel párosulván meglepő eredményekre képes!” „Kár, hogy a kereskedelemben ilyen minőségű áru nem kapható!” „Gratulálunk a kiállítóknak, a rendezőknek!” Megérdemlik! Ez a kezdet folytatást kíván és minden tá­mogatást megérdemel minden állami és társadalmi szervtől. Elekes Éva Nyolcadikosok klubja A magyarnándori Radnóti Miklós Körzeti Művelődési Háziban a végzős általános is­kolás diákok szám­ára az idén megszervezték a Nyolcadiko­sok klubját, amely részben az iskolai oktató-nevelő munka kiegészítését szolgálja, rész­ben pedig a gyerekek kultu­rált és tartalmas szórakozá­sát biztosítja. Az összejövete­lekre kéthetenként kerül sor, s a programban szép számmal kapnak helyet különböző já­tékos vetélkedők és verse­nyek, szabadfoglalkozások. Az első összejövetelen, melyet szeptember 21-én, pénteken délután tartanak, haladó ha­gyományaink tiszteletéről hallhatnak a klubtagok. Nyugdíjasok megannyi értékes emb­ere AUGUSZTUSI adatok szerint több mint egymillió „saját jogú” (öregségi, rokkantsági) nyugdíjas él Magyarországon. Tehát csaknem minden tizedik ember. Félbudapestnyi, a legnagyobb megyék lakosságát meghaladó so­­kadalom ez, amelynek aránya előreláthatólag növekedni fog. Ez is bizonyítható érve a sta­tisztikusoknak: kedvezően emelkedik az át­lagos életkor. Érthető tehát, ha valamennyien közügynek tekintjük e nyugdíjassokadalom gondját­­baját. Számítunk rájuk, s az idős, de még ak­tív lakosság „visszahívását” szolgálja például az úgynevezett ösztönző nyugdíjrendelet. Megalkotói okos koncepcióval kettős ered­ményt értek el: segítettek a munkaerőgondon és a termeléstől már elbúcsúzottaknak is je­lezték: szükség van minden tapasztalt kézre és koponyára. Aki korábban elköszönt, s akarva-akaratlanul kilépett a munkás közös­ségből, most fellélegzett: a búcsú korai volt. Bizalmat (s önbizalmat) kapott, és több sza­bad idejéhez életkönnyítő anyagi kiegészítést. A társadalom tehát (több más intézkedés mellett) ezúton is kifejezésre juttatta: köl­csönös érdek a nyugdíjasok reaktivizálása. S természetesen nem egyszerűen a hiányzó he­lyek feltöltéséről volt szó, hanem arról is (legalább ugyanolyan mértékben), hogy a munkahelyeken biztosítani lehessen a folyto­nosságot. Vagyis, nem elegendő a szakmát, hivatást — bizonyos ismeretek törvényszerű elavulásának kényszerére — újra és újra ta­nulni. A tapasztalat­­ sohasem avulhat el, és minden új kezdeményezés csak erre épülhet. Jóllehet, e közhelyszerű igazságot mindan­­­nyian tudjuk — csak olykor elfelejtjük. Em­lékezetfrissítésre is alkalmas tehát az immár jól bevált rendelet. A céltalanul és haszontalanul tengődő idős ember kategóriája megszűnőben van, mert a társadalom igényt tart rá. Ma már a nyug­díjas sem akar úgy élni tovább, hogy ne tudjon mit kezdeni magával, haszontalan ál­cselekvésekben felőrlődni, vagy valamilyen „dühödt” hobbyhoz menekülve, pótlékot ke­resve, létezni. Az az időtöltés sem elégíti ki az otthonmaradókat, hogy az utánuk jövők ki­zárólagos szolgálatával üssék el „még hátra­levő” idejüket. A fiatalabbaknak persze örömet okoz a sütő-főző-mosó-felvigyázó-takarító-sétáltató „mindenes”, ám a legönzetlenebb szülőnek, nagyszülőnek is kijár: legyen saját élete, nyu­galma és munkája egyaránt. S aki még dol­gozni tud, ez előbbi elfoglaltságai mellé (s részben helyette) szívesen vállalja a munka­helyi többletmegterhelést. Újból egy közös­ség aktív részese lesz és nyugdíjkiegészítése nívósabb életvitelt jelenthet számára. Ehhez a „felfrissüléshez” persze hozzá tartozik a ki­egyensúlyozottabb életérzés, és betegségei, fizikai gyöngülése ellenére — valósággal meg­fiatalodik. S mi a helyzet a második, a rendszeres munkára már nem képes, „végleges” nyugdí­jasokkal? Ők sem maradhatnak magukra. Az idős ember számít minden emberi szóra, arc­ra, cselekvésre. Mert a figyelem — a rádió­hallgatás, tv-nézés, az olvasás stb. — is akti­vitás. S a testi gyengeség még nem jelenti az igények végleges elapadását. Nyugdíjasklu­bok és családlátogatások jelzik a közösség törekvését. Tegyük hozzá: némelyik öregem­ber ágyban fekvő betegként is közölhet tu­dást és tapasztalatot, sugallhat tartást, böl­csességet és életszeretetet. AKI NYUGDÍJBA megy, nem érkezett semmiféle elkülönített, öregeket kirekesztő külön világba. Hazánkban az életkortól füg­getlenül mindenki tevékeny tagja a közös­ségnek. A mi társadalmunkban az emberek értékmérője nem a születési anyakönyv dá­tumbejegyzése, hanem a társadalmi hasznos­ság. Egymillió, javarészt életerős ember pe­dig még sok hasznot hozhat. Jelenlétük: ér­ték. Az értékre pedig vigyázni kell. És viszo­nozni egész tevékeny életüket, erkölcsi és anyagi megbecsüléssel, tisztelettel. Nádor Tamás T­erefere — De szép lett az idén is a könyvünk! — Nézd csak, itt a malac­kát! Elment a rókáékhoz ebédelni! — Én pedig már le is tu­dom rajzolni! — De ra­jzolni úgy is én tudok szebben! Én 5-öst kaptam már az idén is az iskolában! — Hát én hányast kap­tam, mit gondolsz? Ötöst! — No ■­.k­kor ne is vesze­kedjünk, menjünk haza ebé­delni ! — Jaj, de éhes lettem! Szaladjunk! Bozsik Katika és­­ Sarecz Anikó második osztályosok évődtek így Kazáron, s meg­álltak útközben, könyvüket l apozgatták. —kulcsár­ Számítanak a segítségre Taron jártunk Két oldalt a modern, tágas családi házak sorát alig töri meg egyszer-egyszer valami­lyen roggyantabb, alacsony ablakú, régimódi falusi ház. Már azon a járdán ballagunk, amelyet nemrégen aszfaltoz­tak, összesen 1100 négyzetmé­ternyit, 156 ezer forintért. Az utak javításával is elkészültek már, ez pedig 1 millió 300 ezer forintba került. Most egy többé-kevésbé üres telek következik. Van rajta ugyan egy romépület, de azt hamarosan lebontják. Kísé­rőnk, Csépe Géza, a tari ta­nácselnök megmagyarázza a lebontás okát: — Ide kerül az összkomfor­tos orvosi rendelő. Háromszo­bás szolgálati lakással, váró­val, tanácsadó-helyiséggel. Több mint 700 ezer forintba kerül majd, sajnos, most nincs ennyi pénzünk. A kivitelezési tervek éppen ma készültek el. Ha a felsőbb szervek ezt jó­váhagyják, megkezdődhet az építés. Átnyúlik természetesen a jövő évre, de ez egyben se­gít az anyagi problémákon is. Hozzá tudunk pótolni a jövő évi községfejlesztési adóból. Persze, azért társadalmi munkára is számítanak, hi­szen a Taron lakó 2700 ember mindegyikének fontos az új rendelő. Már többen ígérték — ácsok, kőművesek —, hogy a szakmunkák végzésénél is se­gítenek. — Sokáig az volt a kérdés, rendelő legyen-e, vagy törpe vízmű. Az orvosi ellátás fon­tosabb, és bár kevés a jó ivó­víz, a törpe vízmű ráadásul többe került volna. Óvoda. Kicsit gazos, köves még az udvar, nemrégiben bővítették, s még így sem tud­ják kielégíteni az igényeket. — Újabb 100 ezer forint kellene, hogy még egy csopor­tot el tudjunk itt helyezni — mondja az elnök. A vezető óvónő egészen fia­tal, most végezte Kecskemé­ten az óvónőképzőt. Ez a szü­lőfaluja, ide került vissza. — Már a helyi KISZ-fiata­­lok is végeztek itt társadalmi munkát, még az átalakításkor — mondja —, s ígérték, hogy ismét eljönnek segíteni. Én egyébként szervező titkára va­gyok a 30 tagú községi KISZ- szervezetnek, tavaly szeptem­berben választottak meg. Ak­kor lettem párttag is. Csépe Kláráról még az is kiderül, hogy néhány héten belül megtartják az esküvő­jét. Hazakerülése után sok minden „összejött”, hiszen ta­nácstaggá is megválasztották. A tanácselnök még mindig az újabb óvodai csoport elhe­lyezésén gondolkodik — na­gyon kevés a hely, vagy az ebédlő, vagy az öltöző szorul a folyosóra —, mikor az új büszkeséghez, a felújított tor­nateremhez érünk. — Nagyon sokat „molesz­táltak” már vele, hogy ala­kítsuk át a tornatermet. Va­lóban kell a gyerekeknek a mozgás, s így átalakítva a he­lyiség alkalmas lesz a téli használatra. Igaz, még nagy a rendetlen­ség, de fő, hogy az iskolaév kezdetére elkészült. Belpar­­kettázzák, kályhával fűtik majd. Harmincezer forintjába került a tanácsnak. Az utolsó „állomás” a köz­ség másik végében a Kovács­­patak mederrendezési munkái­nál van. A patakot arról a műhelyről nevezték el, mely valaha a parton állott. — Gyakran kiáradt ez a csepp víz, foltokban belvizet hagyva maga után. Ezért volt szükség a meder kiigazításá­ra. Íme egy község „keresztmet­szete”, hisz’ nem is nagyon tértünk le a főútról. Ennyi az, amit első látásra — szakava­tott kísérővel — észrevehet a látogató. Ennyi, s nem is kevés. O. J. ) NÓGRAD - 1973. szep­tem­ber 18., kedd 5

Next