Nógrád, 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-18 / 218. szám
képernyő előtt Jávor fiát megidézése... Az elmúlt heti teveprogram bizonyára igen sokak által számon tartott eseménye volt szerdán este egy új sorozat, a Színészmúzeum első jelentkezése. Bános Tibor és Csenterics Ágnes vállalkozása azt a célt igyekszik segíteni, hogy századunk legkiemelkedőbb színészegyéniségéről, művészetük értékeiről híradással szolgáljon annak az új nemzedéknek, mely már csak hallomásból, film- vagy lemezarchívokból tartja számon a színpad, a film egykor legnépszerűbb alakjait. S nem másodlagosan persze azt is, hogy az idősebbek a viszontlátás örömét, megindultságát nyújtsa valahai kedvenceivel. A Színészmúzeum első jelentkezése a harmincas évek legnépszerűbb amorozó színészét, Jávor Pált idézte elénk, a pályakezdéstől a diadalmas sikereken át vezető tragikus végig. Egy teljes életutat tekinthettünk be, s a művész halála óta eltelt idő távlatában immár tárgyilagos összegezést is tehettünk. Jávor a magyar színjátszásban jóval több volt hamis színpadi történetek „szívdöglesztő” bonvivantjánál. A nagy erejű drámai hős nagy pillanatai még a kezdetleges filmtechnika ellenére is bizonyítanak; rengeteget mondanak el róla és képességei fokáról Pályaíve tulajdonképpen képessségei teljes kiteljesedése éveiben roppant össze; ez a legsajnálatosabb, amit róla ma összegezhetünk. A műsorban megindítóan szép emlékekről vallott Jávorral kapcsolatosan Bárdi György, Bilicsi Tivadar, id. Hegedűs Tibor, Makay Margit, Neményi Lili, Várkonyi Zoltán, valamint a filmrészletek sora, melyekben Ágay Irén, Gőzön Gyula, Karády Katalin, Keleti László, Lukács Margit, Rajnay Gábor, Tolnay Klári volt a partnere. Rendkívül értékes ismeretterjesztő filmsorozatnak ígérkezik. A föld szíve az Amazonas-vidéktől északkeletre című olasz produkció, mely pénteki első részében az indiánok taragédiáját, pusztulásra ítélt életét tárja elénk kendőzetlen valóságában. A dokumentumok, melyeket látunk, önmagukért beszélnek, és vádolnak egy nagy kultúrájú nép megsemmisüléséért. Jól szórakoztatott szombat este a Televízió Kabarészínháza műsora, majd értékes perceket adott az Anna örök című összeállítás Juhász Gyula verseiből, Mensáros László ihletett tolmácsolásában. A vasárnapi műsor tartós élményének könyvelhetjük el Peter Luke: VII. Hadrián című drámájának közvetítését a Nemzeti Színházból. A dráma a maga nemében remekmű. Az író támasztotta rendkívül összetett művészi feladatnak a címszerepben méltó szinten tett eleget Kálmán György, de nagyszerű teljesítményt kaptunk Kállai Ferenctől, Avar Istvántól, Gelley Kornéltól, Agárdi Gábortól, Csernus Marianntól, Zolnay Zsuzsától, Gáti Józseftől, Velenczey Istvántól, és Szersén Gyulától is. E hét műsorában felhívnám a figyelmet Joseph Heller: Irány New Haven című színművére, melyet ma, kedden a Thália Színház előadásában láthatunk. Sokat ígér szerdán Szakonyi Károly két egyfelvonásosának tévéváltozata. Bizonyára sokan érdeklődéssel várják az Országutak csütörtökön esedékes V., befejező részét. Jó mulatságnak tűnik szombaton a De én nem akarok megnősülni című amerikai filmvígjáték, s komoly élménynek vasárnap Shakespeare: Vihar című drámájának angol tévéfilmváltozata. (b. t.) Miért nincs Kazáron kultúrház? A Kazán közös községi Tanács hangulatos irodahelyiségében beszélgettünk a két Salamonnal — Salamon Ferenc vb-elnökikel és Salamon Béla vb-titkárral —, akik minden látszólagosság ellenére sem vér szerinti rokonok. Beszélgetésünk fdtómáját, a község közművelődési helyzetének jelenlegi állapota szolgáltatta. — Régi gondunk, hogy nincs művelődési ház a községben — kezdi a titkár. — De 1967-ben, amikor a bánya visszafejlesztése erőteljesebbé vált, abban a kérdésben kellett dönteni, hogy kenyeret, vagy kultúrházat adjunk-e az embereknek? Természetesen az elsőt választottuk. A volt bányászfeleségek a Váci Kötöttárugyár helyi telepén munkalehetőséghez jutottak, s többszörösen tudták pótolni azt a keresetcsökkenést, ami családjukat érte azzal, hogy a férj a föld mélye helyett most már a gyárban kereste a kenyeret. — A volt művelődési ház, amelyben ma a kötöttárugyár helyi üzeme van, a bánya tulajdona volt, s szakszervezeti kultúrotthonként működött —, teszi hozzá Salamon Ferenc, az elnök. — Az épület átadásához, tehát nekünk jog szerint is csak az elvi beleegyezésünket kellett adni. A községben több mint kétezer ember lakik. A közigazatásilag idetartozó Mátraszelén 1300, Mizserfán valamivel több mint félezer. Ezen a két településen működik — a lehetőségekhez mérten jól — közművelődési objektum. Csupán a központ nem rendelkezik olyan kultúrhelyiséggel, amelyben nagyobb tömegeket befogadó kulturális, társadalmi jellegű rendezvényeket,smeretterjesztő előadásokat lehetne szervezni, közművelődési kiscsoportokat — klubokat, szakköröket — lehetne működtetni, korszerű esztétikai és higiéniai — ahogy mondani szokták: kulturált — körülmények között. Mi a véleménye erről a község vezetőinek? — Művelődési ház építését terveztük eddig is, és tervezzük a jövőben is — mondja Salamon Béla. — Az országos beruházási program megváltozásával azonban ez csak a következő ötéves tervben lesz megvalósítható. Az építéshez továbbra is szeretnénk biztosítani a felsőbb állami szervek segítségét, amelyektől már eddig is sok hasznos tanácsot és szóbeli ígéretet kaptunk. Az új kultúrházat csak velük és a lakossággal együtt, közös összefogással, egymás megértésével és segítésével tudjuk felépíteni. A titkár és az elnök szavai megnyugtatóak, hisz’ tudják ők is, hogy a jelenlegi helyzet semmikép sem ideális, sőt, nagyon is visszás. Sokszor kérdezték már tőlük a tanácsválasztások előtti jelölőgyűléseken, a tanácsüléseken, azóta is, vagy az utcán, hogy mi lesz a kultúrház ügyével. Azt mondák el minden kérdezőnek, amit nekem. Vajon megértették-e az emberek? Két véleményt idézünk, ezek alapján döntsön az olvasó. — Volt itt kultúrház, de eladták. Nincs itt már semmi, pedig nagyon kellene megfelelő szórakozóhely a fiataloknak — mondja Domonkos Istvánná, az egyik élelmiszerüzlet vezetője, aki családos fiatalasszony, s „megboldogult” lánykorában — így mondja —, alig várta, hogy elmehessen szórakozni a művelődési házba. Fejes Lajosné kereskedősegéd, alig mint 20 éves, szerinte: — Ideje már, hogy valaki foglalkozzék a kazári helyzettel, mert a mozi, az egyetlen kulturálódásra alkalmas hely, olyan rossz állapotban van, hogy nem érdemes beszélni róla. A fiataloknak van egy gyengén felszerelt szűk kis klubjuk, ahol folyik némi élet, de sokkal több lehetne. A középosztály is elmenne szórakozni, de nincs hova. Csak a kocsma és a presszó, így nem is csodálkozhatunk, ha a fiatalok isznak — jegyzi meg rosszallóan. Az elmondott szavakban, véleményem szerint — nem a kiérezhető keserűség az érdekes, hanem sokkal inkább az a szülőhely iránti aggódás, az az egészséges lokálpatriotizmus, ami — minden szubjektivizmus ellenére —, e megnyilatkozásokban érződik. S bizonyosak vagyunk benne, ha a községben mindenki úgy érez, mint a megszólaltatottak és olyan komolyan, megfontoltan kívánják felépíteni az új művelődési házat, mint ahogyan a község vezetői, akkor nem marad el a közös akarat megvalósítására az összefogás, s — mihely anyagilag is lehetővé válik — felépül a kazári kultúrház. Sulyok László 4 NÓGRAD — 1973. szeptember 8., kedd Bejönnek a divatba Könyvtárba járnak, OLVASNAK az Átalakuló és növekvő társadalmi követelmények az utóbbi években megváltoztatták a művelődési intézmények funkcióját is. A szórakoztatás mellett mind jobban előtérbe kerül a nevelés, sürgetőbben vetődik fel az igény, hogy az intézmények egyre többet vállaljanak magukra a tudatformálás feladataiból. A magyar szakszervezetek fennállásuk óta a könyvet, az olvasást, a könyvtárakat a művelődés, a politikai felvilágosítás, a szocialista tudatformálás fő eszközeinek tekintették. A szakszervezetek ma is az olvasást tekintik a művelődés egyik fő eszközének, ennek megfelelően a könyvtárakat a kulturális munka alapvető intézményének. A munkahelyeken működő szakszervezeti könyvtárak alapfunkciója, hogy állandóan új dolgozókat nyerjenek meg az olvasásnak, újabb rétegek kezébe adják a könyvet. Legfontosabb feladat az olvasótábor szélesítése, elsősorban olyan rétegek köréből, amelyekben még alacsony a rendszeresen olvasók száma. Különösen gondot kell fordítani a szocialista brigádok tagjainak segítésére, melyek önként vállalják a művett szocialista emberré formálás feladatát. Türelemmel és odaadással kell munkálkodni a bejáró munkások, betanított és segédmunkások és mások — a művelődés területén általában elmaradottabb rétegek — olvasó emberré nevelésben. Fontos feladat az ifjúmunkások, szakmunkástanulók megnyerése az olvasásnak, hiszen ők adják a jövő munkásosztályát. A nagybátonyi Bányász Művelődési Házban működik — a 12 350 kötetes — a területi funkciót is ellátó szakszervezeti könyvtár. A könyvtár heti 25 órás kölcsönzési időben látja el könyvvel a lakosságot, öt letéti könyvtáron keresztül pedig az aknaüzemek dolgozóit. A letéti könyvtárak közül kettőt tiszteletdíjas (letét I.) hármat pedig társadalmi munkás (letét II.) könyvtáros gondoz. Az üzemek dolgozóinak létszámát figyelembe véve a letéti könyvtárakba beiratkozott olvasók száma még nem kielégítő. Mit tettünk eddig, mik a tervek a jövőben az üzemek olvasói létszámának emelése, illetve a munkások rendszeres olvasóvá nevelés érdekében? Közelebb vinni a könyvet a dolgozókhoz. A letéti könyvtárakat mindig úgy helyezzük el, hogy munkába menet, vagy hazafelé feltétlen útba essen az. Letéti könyvtáraink közül egy a gépüzemi irodaház második emeletén kapott helyet. Meg is látszott a forgalmán mindaddig, amíg egy rendkívül ágyig könyvtáros oda nem került. Ő úgy hidalta át a nehézségeket, hogy szatyorba rakva a könyveket, a reggeli szünetben kereste fel a dolgozókat. Nagyon nagy figyelmet kell fordítani az állomány összetételére, állandó felújítására, változtatására. Ki legyen a könyvtáros? Ne feltétlen az az ember, aki éppen ráér, vagy munkahelyi elfoglaltsága lehetővé teszi, hogy kölcsönözzön. Mindenekelőtt éreznie kell az ügy fontosságát. Irodalmi ismereteken kívül jó emberismerőnek kell lenni, türelemmel és kitartással kell foglakozni a dolgozókkal. A könyvtárosnak mindig legyen segítője szakonként vagy csapatonként, aki hasonló lelkesedéssel képes beszélni a dolgozókkal és meg tudja értetni, mennyire fontos napjainkban a művelt, olvasott, a világ dolgaiban tájékozott munkás. Az üzemi aktívák megtalálásában a szakszervezeti bizottságoknak és a gazdasági vezetésnek, kell segíteniük. NAGYON fontos az üzemek Tóth Józsefné területén a jó propaganda könyvtárvezető Legalkalmasabb hely az üzemek feleletení?), ahol a dolgozók többsége műszak váltáskor megfordul. Első lépés a gazdasági vezetéssel megbeszélni, hogy ez a helyiség mindig tiszta, esztétikus környezetet biztosítson ahhoz, hogy a dolgozók a kötelező jellegű összejöveteleken kívül (munkavédelmi előadás, termelési tanácskozás) szívesen tartózkodjanak. Célszerű itt elhelyezni a könyvtárat is. A szabad falfelületeket úgy kell kialakítani, hogy azokon kamarakiállításokat lehessen rendezni, akár irodalmi, akár képzőművészeti jellegűeket Az ünnepi könyvhétre tablókon és tárlókban elhelyezett (az ünnepi könyvhétre megjelenő könyvekből) vándorkiállítást készítettünk. Ezt az anyagot az aknaüzemek felolvasójában helyeztük el. Amikor a gépüzemre került a sor, szép, verőfényes nap volt, és itt a kiállítás az udvaron, egy műanyagtetős térben kapott helyet. Ezt a kiállítást minden dolgozó megnézte, többen érdeklődtek, hogy hol vásárolható, illetve kölcsönözhető a könyv. Ilyen kamarajellegű kiállítást a jövőben is készítünk és bemutatjuk üzemünk dogozóinak. A könyvek iránti érdeklődést felkeltik a dolgozókban a könyvismertető előadások, az ankétok és az író-olvasó találkozók is. Hogyan juthat ilyen élményhez olyan dolgozó, aki nem tagja a könyvtárnak? * Az elmúlt évben meghívtuk Csanády János József Attiladíjas költői, munkás-olvasó találkozóra. A programon belül a dolgozók és a költő között baráti beszélgetés alakult ki. A költő több versét felolvasta, és elmondta, milyen élmény inspirálta azok megírására. SZÁZHÁROM szocialista brigáddal van szerződésünk. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezek a szerződések ne váljanak formálissá. Tudnia kell a könyvtárosnak, hogy kinek mi az igénye, milyen a tájékozottsága. Ezek ismeretében lehet különböző színvonalú, az olvasó érdeklődésének megfelelő műveket ajánlani Ez igen sokrétű, aprólékos munkát igényel. Rossz tapasztalat, hogy a vállalások elbírálásánál az üzemek társadalmi, gazdasági vezetői kulturális szakemberek véleményét nem kérik ki. Nem teszik ezt akkor sem, amikor a vállalásnál a gyakorlatban jól bevált tapasztalatokkal tudnánk segíteni a brigádoknak vállalásaik megtételében. (20.) Az öreg sokáig tartogatta a markában, úgy látszott, hogy figyelme összpontosítása közben el is feledkezett a vendégről. Láthatóan váratlanul érte a látogatás, s most igyekezett összeszedni a gondolatait. Esztendők múlva annak a bakui lutheránus templomnak volt az őre, amelyben Svantesz lelkészkedett, amíg ki nem utasították a Szovjetunióból államellenes tevékenységéért. Gyakran kellett teljesítenie lutheránus egyházi személyiségek titkos megbízatásait, hozzászokott az óvatossághoz. A lámpa fényében sokáig vizsgálgatta a tízrubelest, majd egy könyvből egész sorozat hasonló bankjegyet elővéve összehasonította a számozást. Csak ezután szólalt meg. — Foglaljon helyet, azonnal hozom, amiért jött. Néhány percre eltűnt a szomszédos szobában, majd egy kisebb bőrönddel tért vissza, s letörölve róla a port letette Szergejev széke mellé. — Tessék, én bele se kukkantottam, kulcsot nem hagytak hozzá. Fel kell törnie a zárát. — Majd megbirkózom vele. — Szergejev kezet nyújtott az öregnek, és gyorss léptekkel távozott. Otthon felnyitotta a bőröndöt, egy gondosan becsomagolt rádióadót talált benne. Mosolyogva nézte a régi ismerőst. Pontosan ilyen készülék használatára képezték ki Teheránban. Kezelése egyszerű: városi hálózatról és teleppel egyaránt működtethető. A bőröndöt a készülékkel együtt betolta az ágya alá, s leemelt egy Csehov-kötetet a polcról. Ember a vízben Széles, tavaszi áradással hömpölygött az Araksz, a határfolyó. Tompa zúgása megtörte a holdas éjszaka csendjét. " Az iráni oldalon egy ember komótosan a vízbe ereszkedett, és úszni kezdett a szovjet part felé. Nem kevés erőfeszítésre és ügyességre volt szüksége, hogy legyőzze a víz gyors sodrását, de erőteljesen úszott, határozott karcsapásokkal kettévágva a ki emelkedő hullámokat. Az úszó alak néhány perc múlva elérte a partot, és kimászott a szárazra. Még mielőtt kiegyenesedett volna, figyelmesen körülnézett, a nyugtató csöndben csúszva igyekezett a közelben sötétlő bokros sáv felé. Csak ott vette le hátáról a gumizsákot, majd egy hurdzsint húzott elő, és száraz ruhadarabokat emelt ki belőle. Fekve átöltözött, a nedves ruhát becsúsztatta a gumizsákba, s az egészet a hurdzsinba helyezte. Fölemelkedett a földről, kis zsákját átvetette a vállán, a megdőlve hogy ne emelkedjék ki a bokrok közül, az erdőnek vette útját. i = átalvetű, tarisznya. A határsértő álmában sem gondolta volna, hogy átkelését az Arakszon, óvatos-bonyolult öltözési manőverét és lassú botorkálását a bokrosban éles szemek figyelik. Néhány lépésnyire tőle két szovjet határőr rejtőzködött, egy pillanatra sem tévesztve szem elől a settenkedő alakot. A katonák azonban nem állították meg, nem szegődtek a nyomába sem. Amikor kellő távolságra ért, egyikük felnyitva a tábori telefon tetejét, füléhez emelte a kagylót. Vologyin, a parancsnok helyettese jelentkezik. A határsértő az erdő felé tart. Középkorú, szikár, gyors mozgású, öltözete: szürke kucsma, nyári katonai ing és nadrág, vászoncsizma, kekiszínű sátor lapköpeny... — Egy kérdés: a köpeny bal oldala ki van égetve?... — Karcev őrsparancsnok jelenti: a határsértő köpenyének bal oldalán ötkörekes nagyságú lyuk látható. . . Értettem. Folytatjuk a figyelést — Vologyin halk kattanással visszahelyezte a kagylót. Jakov rosszul aludt ezen az éjszakán. Nyugtalanították a várható események. Kit, fog elsőként küldeni Schönhausen és Heckert? Vajon bíznak-e benne? Erős fejfájással ébredt. (Folytatjuk) V üegorov dokumentumregénye: A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin