Nógrád, 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-28 / 73. szám

Ma b­efejeződ­nek a szovjet—amerikai megbeszélések Újabb megbeszélést tartot szerdán este Moszkvában Le­­onyid Brezsnyev, az SZKP­­­özponti Bizottságának főtit­kára, Gromiko külügyminisz­­ter és Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügymi­­niszitere, Nixon elnök nemzet­biztonsági főtanácsadója. Kissinger vasárnap este ér­kezett a szovjet fővárosba, s az eddig közzétett hivatalos jelentéseik szerint az ameri­kai—szovjet kapcsolatok átte­kintésén kívül több fontos nemzetközi kérdésről tárgyalt a szovjet vezetőkkel. Leonyid Brezsnyevel és Andrej Gro­­mdkóval tartott hétfői és keddi eszmecseréi alkalmával megvitatta az európai biz­tonsági konferenciával kap­csolatos időszerű kérdéseket, valamint a többi európai té­mát, beleértve a haderőcsök­­kentési tárgyalások helyzetét is. Brezsnyev, Gromiko és Kis­singer eddigi, mintegy húsz óra tiszta tárgyalási időt tar­talmazó megbeszélésein szóba került a stratégiai fegyver­zetkorlátozási tárgyalások helyzete és kilátásainak kér­dése, valamint a közel-keleti helyzet. Moszkvában úgy tudják, hogy a most folyó szovjet— amerikai tárgyalások csütör­tökön délelőtt fejeződnek be. Kissinger csütörtökön Lon­donba utazik, s Wilson mi­niszterelnök fogadja. A moszkvai tárgyalások ered­ményeiről előreláthatólag köz­leményt adnak ki. terének megbeszélései Henry Kissingerrel, az Egyesült Ál­lamok külügyminiszterével. A tárgyszerű, konstruktív szellemű megbeszélések során folytatták a szovjet—amerikai kétoldalú kapcsolatok számos kérdésének és egyes nemzet­közi problémáknak a megvi­tatását. Az amerikai külügyminisz- Szerdán folytatódtak Leo­­ter szerdán fogadáson látta nyil Brezsnyevnek, az SZKP vendégül Andrej Gromikót. Központi Bizottsága főtitkára- Ebből az alkalomból pohárká­­nak és Andrej Gromikónak, szentek hangzottak el. a Szovjetunió külügyminisz­tenry Kissinger, az Egye­sült Államok külügyminiszte­re, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója szerdán Moszk­vában ebédet adott Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter tiszteletére. Kissinger az ebéden mondott pohárkö­szöntőjében kifejezte azt a reményét, hogy „lényeges ha­ladás következik majd be a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak fej­lődésében. Ez elősegíti a bé­ke ügyének erősödését”. Andrej Gromiko pohárkö­szöntőjében üdvözölte az Egyesült Államok kormányá­nak az amerikai külügymi­niszter által megerősített azt a szándékát, hogy folytatja a szovjet—amerikai kapcsola­tok megjavítását és elmélyí­tését. A Szovjetunió külügymi­nisztere hangsúlyozta: az SZKP Központi Bizottsága, Politikai Bizottsága, és sze­mély szerint Leonyid Brezs­nyev, a Központi Bizottság főtitkára következetesen meg­valósítja a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavításának irányvonalát, amely kifejezi a szovjet nép és kommunista pártja akaratát. „A feladat az, hogy mind­két fél új, konkrét lépéseket tegyen a már kijelölt irány­ban. Mi úgy gondoljuk, hogy éppen ezt kell szolgálnia az új csúcstalálkozónak” —, mondotta Andrej Gromiko. (MTI) Szerda délben, Andrej Gromiko tiszteletére Kissinger Moszkvában ebédet adott az amerikai nagykövet reziden­ciáján Tisztújító k­üldöttértekezlet (Folytatás az 1. oldalról) A beszámolót követő vitá­ban felszólalt Sült Tibor, bár vállalták és vállalják ezt Wilwerger Ferenc, Scholcz La­­a gyakran nem könnyű l­"*1 rrA*v‘ T’v'TM adatot Szó volt még arról, hogy mi­lyen kedvező kapcsolat alakul ki az SZMT-vel, a KISZ-szel, és ennek milyen jó eredmé­nyei születtek. Az elmúlt négy esztendő eredményes úttörő munka volt, amire biztonságosan lehet épí­teni. A következő négyéves ciklusban jobb munkamegosz­tással, magasabb szinten kí­vánják folytatni a megkezdett munkát, javítani kívánják a szakértői tevékenységet, az időszakos és kampányjellegű rendezvények helyett folya­matos, egyenletes, egész évre szóló rendezvénysorozatot szerveznek, fokozott figyelmet fordítanak a fiatal szakembe­rek bevonására, szorgalmazzák a Technika Háza terveinek el­készítését, növelik taglétszá­mukat Mindannyian szóltak tagegye­­sületük eddigi munkájáról és a további feladatokról. Végh László elismeréssel szólt a megtett útról, jónak tartotta, hogy az egyesületek nem kor­látozzák tevékenységüket a szűk szakmai területekre, ha­nem aktívan részt vesznek a társadalompolitikai problémák megoldásában. Varga Gyula válaszadása után a küldöttértekezlet egy­hangúlag elfogadta a beszá­molókat, a felszólalásokat és a választ. Ezt követően megvá­lasztotta a tizenhat tagú vá­lasztmányt, a háromtagú számvizsgáló bizottságot és a tizenegy tagú megyei elnöksé­get. Elnök Varga Gyula, az öblösüveggyár igazgatója lett. A titkári tisztet Ürmössy László, a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek műszaki igazga­tóhelyettese látja el. Kádár János elvtárs Szabolcs-Sza­tmár­ban (Folytatás az 1. oldalról) Kádár János köszönetet mondott a járás és a termelő­szövetkezet vezetőinek a meg­hívásért. Elismeréssel állapí­totta meg, hogy a nagy ter­mészeti csapás után összefo­gott erővel láttak munkához. Ahogyan a fehérgyarmatiak és sorstársaik a párt és a Kormány, az egész társadalom segítségével az újjáépítéshez fogtak, emlékeztet arra az idő­re,­­ amikor a felszabadulás után egész népünk, országunk maga mellett érezhette a Szovjetunió és a szocialista országok testvéri segítségét, és ez nagy erőt, önbizalmat adott számunkra — mondta Kádár János. A találkozó után a Közpon­ti Bizottság első titkára meg­tekintette az 1970-es árvizet követő újjáépítő munka ered­ményeit. A május 14. téren, amely már nevében is a pusz­tító árvízen aratott győzel­met jelképzel, 192 lakásos, többszintes épülettömb emel­kedik. Ennek egyik bejárata előtt Haklik József ÁFÉSZ- dolgozó szívből jövő szavak­kal mondott köszönetet a párt és a kormány gyors segítsé­géért, amely visszaadta a már-már reményét vesztett lakosság hitét a jövőben, és az elvesztett hajlék helyébe korszerű, új otthonhoz juttat­ta a földönfutóvá lett embe­reket. Meghívta Kádár Jánost, tekintse meg lakását. Az első titkár örömmel tett eleget a szíves meghívásnak és a szé­pen berendezett lakásban ér­deklődött az ismét révbe ju­tott kis család életéről. Meg­tudta, hogy az egész épület­tömbben csupa árvízkárosult lakik, köztük vendéglátójának két nőtestvére és édesanyja is. Az 1970-es árvizet követő újjáépítés során nemcsak a rombadőlt 576 lakás épült új­já, hanem új otthont adtak a környező községekből betele­pült árvízkárosultaknak is, és összesen 836 új lakást építet­tek. Ehhez­ 267 telket kellett gyorsított eljárással kisajátí­tani. Tizenöt új utcát és egy teret hoztak létre. Ezen­kívül több mint félezer la­kást újítottak fel, kamatmen­tes kölcsönnel. A nagyarányú építkezéssel a nagyközség új arculatot kapott. Kádár János ezután a Kos­suth téren megtekintette az árvízi emlékművet, Szomor László szobrászművész mun­káját, majd végigsétált a köz­ség főterén. Több száz főnyi lelkes tömeg kísérte útján és amikor köszönetet mondott a kedves megnyilvánulásért, sűrűn hangzott „viszontlátás­ra Kádár elvtársi” Kádár János az esti órák­ban visszautazott Nyíregyhá­­zára. (MTI) Helyszíni vizsgálat a Mekong deltavidékén Szerdán 24 órán bel­ül má­sodik alkalommal ülésezett Saigonban a nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bizottság négy küldöttségvezetője. Az ülésen végleges formába ön­tötték a Cai Lay-i elemi is­kola ellen intézett támadás ügyében indítandó vizsgálat­tal kapcsolatos végrehajtási utasításokat. A Reuter saigoni tudósítá­sa szerint a NEFB valószínű­leg csütörtökön kezdi meg a helyszíni vizsgálatát a Me­kong deltavidékén fekvő Cai Lay­ban. (MTI) Irak haladó erői március elején újabb lépéssel kívánták elősegíteni az ország nemzeti egységét, nemzetiségeinek bé­kés együttélését. Amikor beje­lentették, hogy Irak északi részén autonómiát biztosítanak a mintegy kétmilliós fcurd la­kosságnak, annak az egyez­ménynek szellemében csele­kedtek, amelyet négy évvel ezelőtt kötöttek meg az arab— kurd háború befejezésére, a testvérviszály egy évtizedes harcai után a nemzeti egység helyreállítására. Ennek a „márciusi kiáltványnak” egyik legfontosabb vívmánya a kurd autonómia biztosítása volt az Iraki Köztársaság keretében. Négyéves határidőt szabtak az autonómia megvalósítására és az év elején meg is kezdőd­tek a tárgyalások a kitűzött cél realizálása érdekében. De már a tárgyalásokra árnyékot vetett a kurd nemzeti mozga­lom jobbszárnyának elutasító magatartása, az elfogadhatat­lan követelések felsorakoztatá­sa. Kedvezőtlen jel volt az is, hogy a Kurd Demokrata Párt — jobbszárnyának nyomására — távol tartotta ma­gát a Nemzeti Haladó Fronttól, amelyet így a kurdok nélkül alakított meg a múlt év nya­rán a Baath-párt és az Iraki Kommunista Párt. Ekkor mind a Baath, mind az IKP felszólította a KDP-t, hogy lépjen be a nemzeti koalíció­ba. Al-Bakr elnök hangsúlyoz­ta, hogy a haladá f­ront veze­tő szerveiben fontos posztokat tartanak fenn a kurd demok­raták számára. Aziz Mohamed, az IKP főtitkára kijelentette: az araboknak, a kurdoknak és a többi nemzeti kisebbségnek össze kell fogni­uk közös iraki hazájuk nemzeti érdekeinek és a néptömségek érdekeinek vé­delmében. Sajnos, a KDP — a benne működő feudális és soviniszta erők nyomásának következmé­nyeként­ — mindmáig nem csatlakozott az ország haladó erőinek egységfrontjához, s akadályozta az autonómia programját is. Több kérdésben robbantak ki ellentétek. A kurd feudális erők ellenezték például a földreformot. For­mailag nem a reformot támad­ták ugyan, hanem azzal vá­dolták a bagdadi kormányt, hogy a földreform révén az arabok javára meg akarja változtatni az etnikai viszo­nyokat az ország északi terü­letein: a jövendő Kurdisztán területét akarja csorbítani. A központi kormány, hogy elejét vegye a vádaskodásnak, javasolta, függetlenül a föld­reform során végrehajtott in­tézkedésektől, az 1957-ben le­zajlott népszámlálás adatai alapján határozzák meg a kurd többségű területeket. Ezt az indítványt azonban a KDP jobbszárnya elvetette. Nem si­került megoldani Kirkuk­ ho­vatartozásának problémáját sem. A kurdok, elutasítva a korábbi népszámlálás adatait, maguknak követelték az olaj­ban gazdag tartományt. A kor­mány arra hivatkozott, hogy a tartomány lakossága vegyes nemzetiségű, ahol egyik nem­zetiségnek sincs többsége (s ahol az arabok, a kurdok, a türkmének és más nemzetisé­gek aránya nagyjából egyen­lő), és vegyes igazgatást java­solt. Több más kérdésben is békés, áthidaló megoldást ke­restek a haladó f­ront vezetői. Látniuk kellett azonban, hogy a kurd jobboldal saját érdeke­it a nemzeti érdek fölé helye­zi; valójában nem autonómiát akar az iraki állam keretein belül, hanem a szakadást ké­szíti elő. Ezek után a bagdadi kormány egyoldalúan hirdette ki az autonómiát, abban a re­ményben, hogy a KDP való­ban haladó, antiimperialista, a nemzeti egység jelentőségét felismerő erői felülkereked­nek a pártban, élnek az auto­nómia lehetőségével és a szét­húzás helyett az összefogás út­ját választják. Az autonómiáról szóló tör­vények eleget tesznek a kurd nemzeti mozgalom minden jo­gos kívánságának. Előírják, hogy azokon a területeken, ahol a lakosság többsége kurd a hivatalos nyelv egyforma joggal legyen arab és kurd, hogy az iskolában vezessék be mindkét nyelv kötelező okta­tását. Az autonóm Kurdisztán­­nak önálló költségvetést biz­tosítanak, amely beilleszkedik Irak állami költségvetésébe. Az autonóm területen tör­vényhozó és végrehajtó taná­csot létesítenek. Az utóbbira bízzák a gazdaságfejlesztés, a szociális és kulturális ügyek intézését. Sok más intézkedés segíti elő a bagdadi központi kormányzattal együttműködő kurd néphatalmi szervek meg­alakulását, s kínál hatékony garanciákat a nemzetiségi au­tonómia biztosítására. A kérdés most az, elfogad­­ják-e a kurdok az Iraki hala­dó erők kinyújtott kezét. Ha megteszik, az iraki antiim­­periali­sta fejlődés ügyét szol­gálják. A KDP küldöttsége most Bagdadban tárgyal arról, hogyan lehetne megvalósítani az autonómiát úgy, hogy az egész ország érdekeit szolgál­ja. Noha a kurd hegyek kö­zött a visszahúzó erők már fegyveres összetűzéseket is provokáltak, jóvátehetetlen még nem történt. A nemzetkö­zi haladó közvélemény, Irak minden őszinte barátja azt kívánja, hogy ilyesmire ne is kerüljön sor.­ ­t IRAK ÉS A KURDOK 2 NÓGRAD - 1974. március 28., csütörtök Csehszlovákia A szocialista demokratizmus fejlesztése Flesch István, az MTI tudó­sítója jelenti: Csehszlovákiában a társa­dalmi és gazdasági építőmun­ka bonyolult feladatainak megoldása érdekében huza­mosabb ideje nagy figyelmet fordítanak a szocialista de­mokratizmus fejlesztésére. A kérdéssel már részletesen foglalkoztak Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1971. évi kongresszusán, valamint a szakszervezeteik és más tö­megszervezetek ezt követő kongresszusain is. Jelenleg országszerte nagy visszhang­ja van a CSKP Központi Bi­zottsága, a szövetségi kor­mány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa közös do­kumentumának, amely éppen a szocialista demokratizmus elmélyítését szorgalmazza a gazdasági élet területén. A dokumentum ,,a termelési ta­nácskozások megszervezésé­nek és tevékenységének irányelvei”, azt a célt szol­gálja, hogy ezeken a fórumo­kon a dolgozók legszélesebb körű bevonásával vitassák meg az üzemek termelési problémáit. A fő cél az, hogy a gyárüzemekben, mű­helyekben a tanácskozások valamennyi résztvevője meg­tegye kritikai észrevételeit a gazdasági vezetés tevékenysé­géről és rámutasson a ter­melési folyamatban jelentke­ző hiányosságokra és saját javaslataival, aktivitásával is közreműködjék a vezetés he­lyes döntéseinek meghozata­lában, a fogyatékosságok fel­számolásában, általában pedig a vállalt termelési feladatok kollektív és következetes tel­jesítésében. Konszolidáció Laoszban Szerdán Vientianeba érke­zett Phoumi Vongvichut, a Laoszi Hazafias Front KB fő­titkára, hogy Souvanma Phou­­mával a királyi kormány elnö­kével tárgyaljon. Az AFP szerint a két poli­tikus kitűzi majd az ország két új intézménye, az ideigle­nes nemzeti egységkormány, valamint a politikai konzulta­tív tanács megalakításának konkrét időpontját, meghatá­rozza az új koalíciós kormány­nak a királynál történő bemu­tatkozása módozatait, s végül, de nem utolsósorban előké­szíti Szufanuvong, a Laoszi Hazafias Front KB elnöke és Souvanna Phouma Vientiane­ miniszterelnök „történelmi ta­lálkozóját”. A részletkérdések rendezése és a konkrét időpontok kitű­zése után utaznak majd Vien­­tianebe, illetve Luang Pra­­hangba Szufanuvong, valamint a Laoszi Hazafias Frontnak az új kormányban és a politi­kai konzultatív tanácsban részt vevő tagjai. Souvanna Phouma kormány­fő szerint Vongvichut Vientia­­nebe érkezése után igen gyor­san alakulhatnak a dolgok. Mint mondotta, az utolsó meg­beszéléseket március 28-án és 29-én szándékozik megtartani a Laoszi Hazafias Front telj­hatalmú megbízottjával és legkésőbb április 14-ig, a lao­szi újévig megalakul az új kormány. Szerdán, Vongvichut Vientia­neba érkezése előtt 75 perces ünnepség keretében a Laoszi Hazafias Front és a királyi kormány fegyveres erőinek egyesített parancsnokságára ruházták át a teljes katonai felelősséget Vientiane térségé­ért. E parancsnokság amelynek hivatalos neve „vientianei ka­tonai parancsnokság” lesz, fe­lelős a semlegesített­ főváros katonai biztonságáért az új koalíciós kormány megalaku­lása közben és után is. A laoszi hazafias erők hír­­ügynöksége szerdán arról adott hírt, hogy visszatérhetett a felszabadított területeken le­vő szülőfalujába 170 laoszi család, amelyet a háború ide­jén vientianei zsoldosok hur­coltak el gyűjtőtáborok szere­pét betöltő úgynevezett stra­tégiai falvakba. A laoszi béke helyreállításáról és a nemzeti egyetértés megteremtéséről szóló megállapodás 1973. feb­ruár 21-én történt aláírása óta több mint 3650 tagot számláló 606 család térhetett vissza a felszabadított területekre. (MTI) r Burma elszigeteli a reakciót A burmai sajtó jelentése szerint a kormánycsapatok sikeres hadműveletet foly­tatnak az ország északkeleti térségeiben a „Fehér Zászló” elnevezésű Peking-barát szer­vezet fegyveres osztagai el­len. Az összecsapásokban a lázadók nagy veszteségeket szenvedtek és észak felé — kínai határ felé — hátrál­nak. A lapok megjegyzik, hogy a hadsereg alegységei jelen­tős segítséget kapnak a helyi lakosságtól. A „Fehér Zászló” vezetősége ugyanis önké­nyeskedéseivel és terroriszti­­kus fellépéseivel maga ellen fordította a békés munkával foglalkozó lakosságot. A legutóbbi burmai politi­kai eseményei» — az orszá­­gos népszavazás, a nemzet­­gyűlési választások, az új alkotmány elfogadása, vala­mint a nem — kapitalista fejlődés irányvonalának meg­hirdetése — egyre jobban el­szigetelte a reakciós és a kor­mányellenes erőket, köztük a „Fehér Zászló” szervezetet is. A nemzetgyűlés államtaná­csa emberiességi okokból egy heti amnesztiában részesítette azokat a lázadókat, akik jú­nius 16-ig önként megadják magukat a kormány­csapa­tok­nak. A lázadóktól zsákmányolt fegyverek és okmányok nem hagynak kétséget afelől, hogy a szomszédos országok közül ki áll a lázadó reakciós ele­mek mögött. (MTI)

Next