Nógrád, 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)
1975-05-04 / 103. szám
Lzemi demokrácia Jogos, jogtalan kívánságok Balkó Imrénével, a Budapesti Finómkötöttárugyár balassagyarmati gyárának szakszervezeti titkárával váltogatjuk a szót a munkásokat érdeklő kérdésekről. Azt vizsgálgatjuk, hogy a szakszervezeti bizottság a szerteágazó kérések, vélemények, javaslatok, kritikai észrevételek közül melyiket támogatja, melyiket nem és miért. Mert rém minden munkásjavaslat jó, fogadható el csak azért, mert munkások mondták el. Ők sem tévedhetetlenek, nem mindenben látják, vagy akarják látni az összefüggéseket, megérteni, megismerni a valóságot. Ez persze csak kis töredékét teszi ki a dolgozóknak. Mégis jelentősége van ebben az üzemben, ahol munkássá válás folyamata még ma is sok gonddal, bajjal jár. Amit támogatnak . A legutóbbi termelési tanácskozásokon a folyamatos munkaellátás biztosítását szorgalmazták, panaszkodtak a túlóráztatásra — kezdi a szakszervezeti bizottság titkára, majd így folytatja: — A szakszervezeti bizottság álláspontja szerint az előbb említett visszásságokat meg lehet szüntetni. Ennek érdekében olyan szintre kell emelni az üzem- és munkaszervezést, hogy ne legyen szükség az indokolatlan túlóráztatásra. Sajnos, sok esetben nem volt tudomásunk elrendeléséről emiatt minket hibáztattak a dolgozók. A kollektív szerződés 90 órát engedélyez egész évben, de ezt egyenletesen elosztva kell felhasználni, nem pedig az utolsó negyedévben. A dolgozók ez irányú jogos kérését támogattuk, amikor felülvizsgáltuk a vállalat műszaki, szervezési intézkedési tervét. Nem tartottuk jónak, mert általánosságban fogalmazta meg a tennivalókat. .Javasoltuk, hogy a vezetők prémiumának kifizetésénél legyen feltétel a túlórák megfelelő elosztása, az állásidők csökkentése stb. Megítélésünk szerint a másodéves ipari tanulókat jobban kellene foglalkoztatni munkával. Javasoltuk a minőségi bérezés bevezetését. Ezt helyben elfogadták, megvalósítása azonban a központtól függ. Szóvá tettük, hogy a munkanap-fényképezés során feltárt hiányosságok után intézkedjenek is. Bérfejlesztést az idén csak a konfekció munkásainak javaslunk. Konkrét intézkedéseket kértünk a cérna, a kellék és egyéb anyagok beszerzésével kapcsolatban. Véleménykülönbség* — Beszélgetés közben érkezett meg Máté Károly, termelési osztályvezető, aki nyomban bekapcsolódott az eszmecserébe. Azt mondja: — A folyamatos munkaellátás alatt sokan mindig azonos összetételű munkára gondolnak. Ezt is kérik tőlünk. Ezt viszont képtelenek vagyunk teljesíteni, mivel negyedévenként 30 —40 új ciikket gyártunk! Ezeknél a különböző munkafolyamatok mennyisége igen változó. Sokan kényelemből nem hajlandók megtanulni más műveletet. Ezek a dolgozók nem akarják megérteni, hogy nem mi szabjuk meg a vevőknek, miből, mit és mennyit rendeljenek. Most, hogy a Szovjetunióba nagyobb mennyiséget gyártunk, jobban figyelembe vesszük majd a dolgozók szakképzettségét. Ennek ellenére hangsúlyozom: a jövő azt kívánja az egy vagy két reszortot tudó betanított munkástól, hogy adja fel korábbi helytelen álláspontját, tanuljon meg több reszorton dolgozni. — Ez azonban nem előnyös a dolgozóknak, mert időnként keresetcsökkenéssel jár — veszi vissza a szót a szakszervezeti titkár, aztán így folytatja: — Azért nincsenek olyan sokan a kényelmesek, mint ahogy itt elhangzott... A termelési osztályvezető továbbra is kitart előbbi álláspontja mellett. A szakszervezeti titkár sem tágít. Abban viszont megegyeznek, hogy az átálláskor bizonyos pótlékot kellene adni az érdekelt dolgozóknak. Ezt követően Máté Károly elmondja, három napra elegendő munka van a raktárakban. Mi okoz továbbra is gondot? Felülvizsgálják a normapanaszokat, csökkentik a jól és kevésbé jól fizető munkák közötti lényeges különbséget. Egyébként a normapanaszoknak csak kis részét tartja jogosnak. Balkó Imréné ennek kapcsán megemlíti, hogy a szakszervezeti bizottság a gombozóknál és a gomblyukazóknál szükségesnek tartja a kategória bérének felemelését, mivel hosszú ideje csak 80—90 százalékot tudnak elérni az itt dolgozók. Amit nem támogatnak . Elhangzott olyan kérés is, hogy a szakszervezet szorgalmazza a munkaidőben való fürdést és étkezést. Ez nem lehetséges! Nem szabad támogatnunk az olyan felfogást, mely mindent a munkaidőben kíván megoldani. A buszok a munkaidő befejezte után fél órával indulnak. Ennyi idő elég az étkezéshez és fürdéshez. Kezdetben a gyárvezetés engedélyezte, mert a buszok műszak után már 10 perccel indultak. Nem értjük meg azt sem, hogy amíg nem volt fürdő, meg víz, addig hiányolták a dolgozók. Most, hogy van, nem használják. Nem értünk egyet és nem támogatjuk azt a kérést sem, hogy a tanulóidőre is adjanak szabadságot a segédlevél megszerzése után. A fiatalok tanulóidejük alatt bőven kaptak szabadságot. Felvetődött, hogy a törzsgárdának járó összeget emeljük fel. Ugyanezt kérték a természetbeni járandóságnál is. A kéréseket továbbítottuk a vállalati szakszervezeti tanácshoz — mondja határozottan a szakszervezeti bizottság titkára. Határozott igen, vagy nem közölte vé Csak egy töredékét tűri annak a sokrétűkenységnek, amit ez a testület végez a dolgozók megbízásából, azok érdekében. Határozott igényeivel, állásfoglalásával, reális helyzetmegítéléseivel igyekszik helyes mederbe terelni a dolgozók közgondolkodását. Ily módon is segíteni kívánja az üzemi demokrácia tartalmának javítását. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy egy elhamarkodott igen sokkal többet árt, mint egy kellemetlen, de határozott nem. V. K. a egyelemes A barátság szolgálatában Május 5.: a szovjet sajtó napja Messzire kéklő, szerény kis tábla a Petőfi-szobor mellett álló Duna-parti ház falán: Novosztyij Sajtóügynökség Magyarországi Irodája. A tizenötödik éve működő — s orosz nevének kezdőbetűiről világszerte APN-ként ismert sajtóügynökség moszkvai központjában egy kis piros pontocska jelzi a térképen ezt az irodát. Nyolcvankét ilyen irodát tart fenn az APN az öt kontinens országaiban, ami önmagában is jelzi: a világ legnagyobb sajtóorgánumai közé tartozik. Cikkeit, könyveit, dokumentumfilmjeit és fotóit 110 országban 65 nyelven terjesztik, 102 nagy hírügynökséggel és sajtóügynökséggel, 120 kiadóvállalattal, 183 rádió- és tv-társasággal tart kapcsolatot, 119 sajtóbulletint, 53 folyóiratot, hét napilapot, s évente több mint 300 könyvet és brosúrát ad ki. u ■ Bent, a több emeletes épület néhány, földszinti szobáját elfoglaló budapesti irodában a nap minden szakában zajos, pezsgő az élet. Telexgép kopog, fordítók, szerkesztők hozzák-viszik a cikkek, riportok kéziratait , s szinte megáállás nélkül szólnak a telefonok. Nyikolaj Zabelkin, az iroda vezetője hol magyarul, hol oroszul válaszol a vonal túlsó végéről jövő kérdésekre, kérésekre. A másik szobában Nyikolaj Jugov, az iroda helyettes vezetője, aki régi ismerőse a magyar újságíróknak, éppen a Hazafias Népfront sajtóosztályának munkatársával tárgyal. A mi közreműködésünkkel jelentek meg a Kossuth és a Zrínyi Könyvkiadók gondozásában Zsukov marsall világszerte nagy érdeklődést keltett visszaemlékezései, s közös munkánk révén adja ki hamarosan a Kossuth Könyvkiadó Pjotr Vlagyimirov „Kína különleges körzete” című, rendkívül érdekes könyvét is — mondja Ny. Zabelkin. Nagy halom boríték az egyik asztalon: a napi posta, levelek iskoláktól, úttörőcsapatoktól, üzemektől, szocialista brigádoktól; levelek az APN magyar nyelven — kéthetenként 90 ezer példányban — megjelenő lapja, a Fáklya olvasóitól. Fotókat kérnek iskolai, üzemi faliújságra, érdekes szovjet emberekről cikkeket, vagy a magyar—szovjet barátság ápolásának egy-egy érdekes helyi eseményét írják meg. — Egy ilyen levélből értesültünk például arról — mondja Nyikolaj Zabelkin —, hogy a szombathelyi 125. számú katonai kórház orvosai, ápolói 1945 márciusában hogyan mentették meg 50 szovjet sebesült katona életét, akikre géppisztollyal vadásztak a városban a németek. Amikor erről beszél, észrevehetően elérzékenyül Nyikolaj Zabelkin. Maga is katonaként élte át a háború nehéz éveit — mellén a Szovjetunió Hőse kitüntetés csillog — ő is részt vett Magyarország felszabadításában. Sok személyes élmény fűzi városainkhoz, falvainkhoz, megannyi epizódot őriz jóleső, baráti gesztusokról. Könnyedén, fiatalosan és fáradhatatlanul végzi a szerteágazó, figyelmet és törődést kívánó napi feladatait, mert szíve szerinti ez a munka: a népek közötti barátságot és megértést szolgálja. Sz. G. Kongresszusi oklevelet nyertek Szerszámkészítők a Zifti-ben A műhelyben példás rend. Satupadok, szerszámgépek mellett szorgoskodó emberek. A 20 tagú Ságvári Endre Szocialista Brigád munkahelye ez a ZIM salgótarjáni gyárában. A brigád 1959-ben alakult. Azóta már ötször aranyjelvényes, sőt, az elmúlt három évben folyamatosan elnyerték a Vállalat kiváló szocialista brigádja címet is. A következő cél ennél még nagyobb. A szakma kiválója cím elnyerése. — Szerszámokat készítünk. Feladatunk a gyár szerszámellátásának biztosítása — újságolja Bablena Ferenci brigádvezető — majd így folytatja: — Nem ritka az olyan szerszám, amelyiknek az értéke a 160—180 ezer forintot is meghaladja. Gyakran van új gyártmány. Ezek gyártásához először nekünk kell elkészíteni a szerszámokat. Egy-egy termék felszerszámozása mindig érdekes, izgalmas feladatot jelent a számuunkra. Tavaly az E—800-as típusú elektromos tűzhely felszerszámozása is ilyen volt. Határidő előtt megcsináltuk. Egy csődaraboló célgépet is készítettünk, zömében társadalmi munkában. Egyébként az új szerszámműhelybe való áttelepülésnél is végeztünk társadalmi munkát. Az ősszel a palotás a termelőszövetkezetben , segítettük a betakarítást. Cukorrépát szedtünk. Két alkalommal kommunista műszakot is tartottunk. Tavaly összesen 1419 óra társadalmi munkát végzett a brigádunk — mondja, és még megemlíti a Csizmadia úti iskolát, óvodát, ahol ugyancsak segítették. A versenyértékelés egyébként még ennél többről is tanúskodik. Tavaly a brigád gazdasági eredménye, illetve megtakarítása meghaladta a 252 ezer forintot. Rendszeresen részt vesznek politikai oktatáson. Tavaly 40 órás szakmai továbbképzésben részesültek. Érméi a műhelynél elsőként ,kapcsolódtak be a DH-munkarendszerbe. Hogy milyen eredményes a DH-munkarendszer? A kérdésre a következő választ kaptam: — öt szakmát egyesít a brigád és az önmeózás élő valóság. Másfél éve már, hogy ,a DH-rendszert bevezettük. Úgy érzem, jó eredmények születtek. Egyébként ez anyagi ösztönzők is erre serkentenek. Az üzemek selejtalakulása befolyásolja a mi keresetünket is. Ha jó a szerszám, akkor kevesebb selejt keletkezik. A hibás húzószerszám viszont jselejtet gyárt. Ezért is érdekünk, hogy csak jó szerszámmal dolgozzanak a termelőüzemek. Ha szükséges szabad szombaton, vagy vasárnap is javítunk, amikor állnak a gépek. Gyakran akad ilyen sürgős munka. Egy fiatalabb brigád is dolgozik a szerszámműhelyben. Milyen a két brigád kapcsolata ? — Nagyon jó. A fiatalokkérték, hogy alakíthassanak külön brigádot. A vezetőség méltányolta a kérést. Mőcsény Zoltán a mi brigádunkból került át az Allende Szocialista Ifjúsági Brigád vezetőjének. Mi pedig vállaltuk, hogy patronáljuk, segítjük ezt a brigádot. Ezért mondhatom, jó a kapcsolat. A mi brigádunkban általában már 30 éven felüliek dolgoznak. Több érettségizett, technikumot, esti egyetemet végzett van. Társadalmi tisztség pedig vagy 15-féle akad, amit a munkásőrségtől a tanácstagságig a brigádtagok látnak el. Sportban részt vettünk a szakszervezet által szervezett kispályás labdarúgó-bajnokságban, a fegyveres erők napja tiszteletére rendezett lövészversenyen. Csodálatos kiránduláson is voltunk. A közös kasszából a házasodó fiatalok ajándékára is kerül. Sajnos, temetésre is kellett menni. Egy régi brigádtagunk meghalt. A családot segítettük és ezután is fogjuk — mondja Bablena Ferenc. Néhány dolog ez csak, amit megemlítettünk a Ságvári Endre Szocialista Brigád életéből, és hozzátehetjük, a teljesség igénye nélkül. Erre nem is vállalkozhattunk, mert akkor külön-külön mind a 20 tagot be kellett volna mutatni olvasóinknak. Bablena Ferenc mellett Krosniczki Árpád, Molnár János, Bandur Gyula, Szabó József és Schoblocher László a szakma kiválója címért versenyeznek. Szőllősi Sándor, Szorosik János, Nagy Ferenc, Meniczel Ferenc, Gordos József, Tóth Iajos, Simó József, Varga László, Venga István a vállalat kiválója címért. Lakatos Károlyné, Sidelszki István, Egyed Gyula, Lovász, Sándor és Jecsmanek József az aranyjelvény megtartáséért. Korban uszván különböznek, de valóban szocialista közösségben dolgoznak. Olyan közösségben, ahol mindenkor érvényesül az egyéni felelősség is. Nem véletlenül kapták a megyei pártbizottság kongresszusi oklevelét. Bodó János üüsseldorf, a szakkiállítások eldorádója Világszerte megfigyelhető kiállítók rendelkezésére a a szakosított kiállítások tér- düsseldorfi vásárterületen, hódítása. A szűkebb témakör- ahol az alábbi kiállításokat ben megrendezett nemzetköz rendezik meg ebben az évi kiállítások és vásárok jobban:ban vonzzák a szakközömé- BOOT ’75 nemzetközi esését, koncentrálják a témanakkiállítás (a rendezvényen iránt érdeklődőket, átfogó részt velt a Magyar Hajó-és képeit adnak egy-egy terület Darugyár); EUROSHOP ’75, fejlődéséről, konkurrencia- nemzetközi kirakat- és üzletjáród és a kooperációs tehe- berendezések szakkiállítása tőségekről egyaránt. Éppen Magyarországot a TRANS- ezért a megrendezett kiállí- ELEKTO képviseli); JM-itások számszerű növekedése PRINTA ’75 nemzetközi mellett egyre fokozódik ezen nyomdai kiállítás és kong« rendezvények hatékonysága rosszul „Az eredetitől a sokis. A növekvő érdeklődés- szorosításig”; INTERPACK nek megfelelően gyors ütem- ’75 nemzetközi csomagolás« ben bővülnek a nemzetközi technikai, szakvásár; INTER- vásárközpontok. HOSPITAL ’75 nemzetközi A HUNGEXPO, magyar kórházi berendezések szakkdkülkereskedelmi vásár- és állításai; IGB ’75 épületi karpropaganda iroda tevékeny kar,tartód és üzemhigiéniai jogi körébe tartozik külföldi szakkiállítás; K ’75 nemzetpartnerszervek magyarország közi műanyag- és gumiipari g.i képviseletének ellátása is. szakkiállítás és kongresszus- Így például a HUNGEXPO (a magyar vállalatok közül a reklámügynökségi igazgató- CHEMOLIMPEX és CHEMO-i sága képviseli Magyarorsszá- KOMPLEX veszs részt); nem igen a düsseldorfi NOWEA-t,zetközi munkavédelmi szak. Tőlük tudtuk meg, hogy kiállítás: IGEDO, divat ( az 1975-ben már 126 130 négy magyar divatot a HUNGA-zetméter fedett terület áll a ROTEX termékei képviselik.). Valahol látták, lerajzolták Az ötvenein felüli Perczezsef még emlékszik a „kecs* hozzáértő kezeire. Csendesen József már nem sokat akar: kelábúakra”, a lomha Hol dolgozik, ahogy szokott... dolgozni becsülettel, amíg ferekre. Eleget forrasztgatta keze, s szíve bírja. Ifjúkoré azokat. Körzetszerelő volt, ban, és ez érthető is. tele gyakran „tűzoltómunkát” kell ambícióval fogott a dologhoz, lett végeznie a helyszínen, a Sokszor úgy kellett a gépek habárban. Az volt az igazi! alól kicibálni. Járta a területét bütykölte a A gyerekeknek enni, szerkezeteiket volt mikor éskellett — mondja csendesen szaca 03 ütött,kopott mű azokról az időkről. Kovács helyben, mert reggelre indula szakmaija, mégis a népállomáson mint az egyik legjobb szerelőt tartották számom. Egészen 1954. február 16-ig, mert ekkor egy „házzal” nla kellett a gépnek, s ilyenkor az órák nem számítanak. S ezután belekerült a ..liftbe”. Ennek a szállító Gazdaság dolgozója lett. — Nem volt több a pénz, csupán néhány terményféléhez jutottunk hozzá olcsóbban. — Ez a magyarázat. S hogy jól választott, bizonyítismét Bogácsi Istvánnal, aki közvetlenül a nyugdíj előtt áll, s szintén régi alkalmazottja az állami gazdaságnak gyakran visszaidézik a „hőskor” eseményeit emlékeit önkéntelenül is összevetik a mával. — Nagyot változott a mezőgazdaságban dolgozók élete — hangzik a nyúlfarknyi megállapítás. Hogy ez mit is jelent? Elsősorban a borítékban érezhetik: a nagyobb arrébb állt, a Pásztói Állami eszköznek az a tulajdonsága, munkáért magasabb a jövőhogy egyszer lenn, máskor delem. Azután ott vannak a fenn van. munkakörülmények. Öltöző. Percze elvtársi Elvállaló fürdő, üzemi konyha — az nád a műhely vezetését? — egykori álmok valósággá vál* kérdezte tőle 1961-ben a gaz* tak, természetesek. _______________dasáig _akkori igazgatója. A — Leszámítva a kampányra: megbecsült alkalmazottja terelő nem adott rögtön munkákat, nyolc óráit doligo* az állami gazdaságnak. Ab* választ. Mérlegelte helyzetét, zunk, rendszeres a szabadban az időben alig akadt a rá váró feladatokat. Erőt szombat. Módunk van a piheegy-két saját gép. Percze Jó érzett hozzá, s igent mondott, nésze — sorolja Percze Jó— Nehezen szoktam az új zsef. Ennek a lehetőségeit, szerepkörhöz. Mindig, voltak ahogy ő mondja: együtt teolyanok, akik a munkateremtették meg azokkal, akik gyermet megsértik. Másként a gépeket készítették s ráfogadják, ha a munkatársukra, a munkásokkal, teszi szóvá, s másként ha a Sohasem csinált látványos műhelyvezető — magyarázza, dolgokat. Amikor úgy érez Ritkán fordultak elő Derlete, hogy itt az ideje, belépett kedések. Az, hogy ,,főnök” a pártba. Amikor az orvosa lett nem jelentett különösebb megemlítette: esetleg leszáz aváltozást. A tennivalót soka"lékoljók, egy kézmozdulattal sodrtak meg, mert évről évre hárította el. több, korszerűbb gép érke . Ameddig bírok, dolgozott. Percze József ugyanazzal a kíváncsisággal mustrálhatta az újakat, mint szerelőkorában: megismerni töviről hegyire. Vonzó volt a személyes példamutatása, nem váltok. Ebben az egyetlen mondatban sűrűsödik a Pásztói Mátraalja Állami Gazdaság szerelőjének ars poeticája. Rossz ez a lifthasonlat, hitázott a „hangja”, megmaradt szén Percze József mindig annak, aki volt. Szerelőnek, azt csinálta és csinálja, amit akit a vezetők a műhely kérnek tőle, s addig amíg élére állítottak. Így azután kérik. Ül és mesél. A kezdet nem okozott különösebb ke nehézségeiről, dühös vitákszerűséget, amikor a „lift” ről, emlékezetes csavarokról, visszafelé indult... — Betegeskedtem, s a feladatok még nagyobbak lettek. Fiatalabb kellett, képzettek, munkabíróbb,tam neki a dolgokat, gyaláztam, ami nem tiszta előtte, s most szeretek — mondja a tapasztalt szakember. Jelenleg épp a gazdaság szarvasmarhatelepén, mert ott van szükség kuplungtárcsákról: — Szeretem, a géneket... Nemrég, hogy ők se maradjanak ki a kongresszusi mun f lóversenyből, tuskózót késztelmű tettek, társadalmi munkában, volt Valahol látták, lerajzolták, s az ábrára életet leheltek, mert a vas és acél is tud élni, ha értő kezek, mint Percze Józsefé is, formálták. Sz. G.v. Átad NÓGRÁD — 1975. május 4., vasárnap I