Nógrád, 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-14 / 270. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek!­ ­? p NOG EGV OTTS ACA . ES-'A VÉSVE: r*NÍCS LA Íí- A XXXII. EVF 270. SZÁM ARA: 1 FORINT 1976 NOVEMBER 14., VASÁRNAP Óvári Miklós és Győri Imre hazaérkezett Moszkvából Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja és Győri Imre, a Központi Bizottság titkárai, akik a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meg­hívására november 9. és 13. között Moszkvában tartóz­kodtak, szombaton hazaér­keztek Budapestre. A látogatás során Óvári Miklóst és Győri Imrét fo­gadta M. A. Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Megbeszélése­ket folytattak P. N. Gyemi­­csevvel, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának póttagjá­val, kulturális miniszterrel, M. V. Zimjanyinnal és K. F. Katusevvel, a Központi Bi­zottság titkáraival. Véle­ménycserére került sor a Köz­ponti Bizottság több osztá­lyán. Látogatást tettek a Prav­da szerkesztőségében, az ál­lami televízió- és rádióbi­zottságnál, az írószövetség­ben és az APN hírügynök­ségnél. A meleg, baráti légkörben lezajlott megbeszélések so­rán tapasztalatcserét folytat­tak az ideológiai munka idő­szerű kérdéseiről, áttekintet­ték a magyar—szovjet ideoló­giai, agitációs és propaganda-, valamint a tudományos és a kulturális együttműködés to­vábbfejlesztésének lehetősé­geit. Óvári Miklóst, Győri Imrét és kíséretüket — Lakos Sán­dort, az MSZMP KB tagját, a KB társadalomtudományi in­tézetének igazgatóját, , vala­mint Grósz Károlyt és Korni­­desz Mihályt, a KB osztály­­vezetőit — a Ferihegyi repü­lőtéren Borbély Sándor, a Központi Bizottság titkára fogadta. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. (MTI) Kongresszus Kétmillió 800 ezer szövet­kezeti tag képviseletében 700 küldött, valamint nagyszámú hazai és külföldi vendég részvételével hétfőn délután összeül a fogyasztási szövet­kezetek VIII. kongresszusa. A megelőző kongresszus óta el­telt időszak mérlegét meg­vonó, az elkövetkező öt év főbb feladatait meghatározó nagy jelentőségű tanácskozást a MÉMOSZ székházában ren­dezik. Brezsnyev Jugoszláviába látogat Leonyid­ Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a jövő hét elején hivatalos, baráti látogatásra utazik Jugoszlá­viába Joszip Broz Titónak, a JKSZ elnökének, Jugoszlávia államfőjének meghívására. Moszkvai sajtójelentések szerint a küszöbönálló láto­gatás során az együttműkö­dés általánosabb kérdésein be­lül megkülönböztetett sze­repet kapnak az SZKP és a JKSZ között már hosszabb ideje sikeresen fejlődő kap­csolatok. Várhatóan véle­ménycserére kerül sor a leg­fontosabb nemzetközi kér­désekről, s ezen belül is az enyhülés továbbviteléről, a béke, a biztonság és a nem­zetközi együttműködés meg­szilárdításáról. E kérdéscso­port fontosságát külön alá­támasztja, hogy 1977. nya­rán Belgrádban rendezik meg az európai biztonsági érte­kezlet határozatai végrehaj­tásának tapasztalatait össze­gező tanácskozást. Köztéri szobrokat kérnek Salgótar­j­ánban Az idei képzőművészeti vi­lághét kapcsán írta e sorokat dr. Losonczi Miklós művészet­­történész: „Lázas lüktetésben, de ingerszegény háttérben élünk. Ezt az átmeneti disz­harmóniát segít módosítani számtalan köztéri szobor, mo­zaik, festmény, iparművészeti tárgy”. Ingerszegény-e a Sal­gótarjánban, illetve Nógrád megyében élők környezete? A kérdés megválaszolását ezúttal a megyébe kerülő köz­téri alkotások vizsgálatával kíséreljük meg. Kezdjük mindjárt Salgótarjánnal. Az 1960-as évek közepétől az 1970-es évek közepéig tartó időben örvendetesen gyara­podtak a megyeszékhelyen a köztéri beruházások. Viszony­lag sok volt az elmaradás amelyet pótolni kellett. Min­denképpen eredmény volt, hogy — nem utolsósorban a helyi törekvések eredménye­ként — Salgótarján előkelő helyre rukkolt elő a köztéri szobrok, emlékművek számát és minőségét tekintve. „Telí­tetté” vált-e szobrokkal, mo­zaikokkal a város? Távolról sem, hiszen közben új intéz­mények, lakótelepek épültek, például az új szakorvosi ren­delőintézet, vagy a Kemerovo lakótelep. A megyei illetékes szerv a Magyar Képző- és Iparművészeti Lektorátussal kötött szerződéseket köztéri szobrokra, mozaikokra, em­lékművekre. Ezek azonban máig sem kerültek a helyük­re. Úgy tűnik, a városban az utóbbi időben jóformán meg­szűnt a helyi kezdeményezés e vonatkozásban! Ebben az évben mindössze Buckó György iparművész üveg­kompozíciója került helyére a Tanácsköztársaság téren, azonban ennek környezete még nem kész, s maga a disz­kót sem tekinthető végleges­nek. Rongálások is történtek. A városnak tehát mindezzel többet kellene törődnie. Örvendetes viszont, hogy­­ Balassagyarmat városának ta­nácsa szívén viseli a közte­rekre kerülő alkotások, egyéb képzőművészeti beruházások ügyét. Ezúttal csak a Palóc liget gyarapodó szoborpark­jára utalunk, vagy azokra a megbízásokra, amelyeket a város adott neves művészek­nek a Balassagyarmathoz­­ kapcsolódó neves személyi­ségek portréinak megfesté­sére. Rétságon, Diósjenőn és Romhányban is láthatóan több gondot fordítanak a köz­téri művek elhelyezésére, a mindennapi környezet eszté­tikusabbá tételére. Pásztón a nagyközségi tanács és Cso­­hány Kálmán grafikusmű­vész kezdeményezésére szo­bor elhelyezését tervezik a romkert környékén. Csak néhány példát emlí­tettünk. Korábban a Salgótar­ján üzemeiben dolgozó szo­cialista brigádok kezdemé­nyezték, hogy a munkásmoz­galom kiemelkedő személyi­ségeinek portréit helyezzék el a városban. Jó lenne, ha a megye és a város illetéke­sei e kezdeményezést tény­leg felkarolnák, s gyorsíta­nák megvalósulását. Úgy vél­jük, a közömbösség és ké­nyelmesség a jövőben kön­­­nyen azt eredményezheti, hogy Salgótarján, amely ko­rábban hírnévre tett szert — többi között — köztereinek szobrai és emlékművei, mo­zaikjai révén is —, hátrány­ba kerülhet az ország ke­­z­deményezőbb megyeszékhe­lyeivel, városaival szemben. (te) Mai számunkból: Arcképvázlat­ok egy taggyűlésről tVlusl­ó János műtermében Nem a pénzen múlik FTC-SBTC 5­2 Gierek Minszkbe utazott Az Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára vezette lengyel párt­és állami küldöttség, miután két napot töltött Alma-Atában, szombaton Kazahsztán fő­városából Minszkbe, Belo­russzia fővárosába utazott. A lengyel delegáció hiva­talos baráti látogatáson tar­tózkodik a Szovjetunióban. Münnich Ferenc 90 éve született Születésének 90 évfordu­lója alkalmából Münnich Fe­­renc-emléknapok kezdődtek szombaton a szülőfalujában, a Fejér megyei Seregélyesen. Az egy hétig tartó rendez­vénysorozatra az ország min­den részéből meghívták a ne­vét viselő általános iskolák, úttörőcsapatok, szocialista bri­gádok és KISZ-alapszerve­­zetek küldötteit. Feszített Bárhogy is általánossá vált már az a nézet, miszerint a vasútnál nincs őszi, év végi csúcs — lévén, hogy egyszerű, nyár eleji napokon is az évekkel ezelőtti forgalom több­szörösét bonyolítják le —, a szállítások az utóbbi hetekben észrevehetően megnöveked­tek. Miként Lukács István, a Salgótarján-külső pályaud­vari állomásfőnök kereske­delmi helyettese is tájékozta­tott, a vasutasok már hos­­­szabb ideje feszített tempó­ban dolgoznak. A vasúti csomóponton mind több tehervonat köz­lekedik, amik egyben jel­zik a belföldi szállítási igények növekedését, va­lamint az átmenő tranzit­­forgalom gyorsulását. Salgótarján-külső, a csehszlo­vák határ előtti utolsó nagy pályaudvar, a legjelentősebb szerepet tölti be a megyeszék­hely ipari üzemei alapanya­gának és késztermékeinek szállításában, a kereskedel­mi áruk fogadásában, de rajta keresztül bonyolódik a balkáni országokba irányuló forgalom nagy része is. Ro­mániába, Jugoszláviába, Bul­gáriába, még közel-keleti or­szágokba is állítanak össze szerelvényeket, de — a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek ré­vén­ — még Iránba is eljut­nak az általuk kiállított vas­úti kocsik. Naponta átlagosan kétezer tehervagon halad át Salgótar­­ján-külsőn, amelyet az állo­más dolgozói közül százhú­­szan fogadnak,­­ rendeznek, továbbítanak, éjjel-nappal. Nagy felelősség hárul rá­juk, hiszen munkájuk nagy­ban befolyásolja a megye­­székhelyi ipari üzemek alap­anyaggal történő ellátását, a kereskedelmi áruk kiszállítá­sát, és továbbítását. A salgó­tarjáni végcélú rakományok kezelését negyvenhárom ta­gú MÁV—Volán komplexbri­gád végzi — az átlagot meg­haladó munkával. Tizenkét évi eredményes munkájuk jutal­mául a múlt évben elnyerték a Szakma Kiváló Brigádja megtisztelő címet, s elr­ek­­­et­tek a MÁV Budapesti Igaz­gatósága hasonló jellegű bri­gádjai számára meghirdetett munka­versenyben. Az év első kilenc hónap­ja alatt a beérkezett te­hervagonok 56,8 százalé­kát — 1325 kocsit — ők ürítettek ki, úgy, hogy mindemellett az országos átlagot is messze megha­ladóan, 4,6 százalékra csök­kentették a késve kira­­­­kott kocsik számát. Az állomás rendelkezésére bocsátott, meglehetősen kor­látozott mennyiségű vagon azonban jelentős gondot okoz a MÁV-nak, s az üzemeknek egyaránt. Miként a főnökhe­lyettes elmondotta, csupán az utóbbi három nap alatt az üzemek által igényelt 196 va­gonból mindössze 77-et tud­tak kiállítani, az igénylők ren­delkezésére bocsátani. Termé­szetesen, objektív okok mi­att, hiszen él a „forró drót”, meglehetősen közvetlen és ha­tékony a kapcsolat a MÁV és a szállíttatók között. A megnövekedett felada­tok ellenére, a körzeti pá­lyaudvaron dolgozók si­kerrel teljesítik feladatai­kat , bár téliesre fordult már az idő, ami lényegesen nehezíti a munkát, mégis arra törek­szenek, hogy ne legyen fenn­akadás a fontos áruk, anya­­­gok, termékek fogadásában és továbbításában. tempóban dolgoznak a vasutasok A Lampart ZIM salgótarjáni gyárában minden ötödik munkásnak itt dolgozik a családja, szűkebb rokonsága. Meg­kérdeztük néhányuktól,­­m köti őket a gyárhoz. Egner Rezső 1932-ben, Mikulás estéjén ment először dol­gozni. A gyárnak csaknem összes üzemében megfordult, m­íg végül édesapja mellé került az öntödébe. S itt is maradt, ma ő az üzem egyik művezetője. Öccse, Egner József, az öntés után következő technológiai műveletért felelős, így gyakran egyeztetik munkájukat. Ha a családtagok itt töl­tött munkaidejét összeadjuk több mint kétszázötven évet kapunk, s mint Egner Rezső elmondta, „ha fiatal lennék, megint csak az öntödében dolgoznék.” Pot­os Gyula, a minta-lakatosműhely vezetője már negy­ven éve dolgozik a gyárban. Ő is sok munkát kipróbált, míg végül öntő-mintázó lett. Édesapja itt dolgozott, s a fia is folytatja a sort, — ő a gyártmányfejlesztési osztály vezetője. A legfontosabb erő, ami ide köti, hogy magáénak érzi a gyárat. Lőrinc In­i<- mintázóval a Lunalux-tűzhely alkatrészéhez készítenek mintát. „Az újak jönnek-mennek, de a régiek maradnak” —mond­ta Téglás Gyula, a sajtolóüzem művezetője. Már huszonkét éve dolgozik a gyárban, édesapjával, öccsével, húgával és feleségével együtt. Mindenki ismeri, s ő is ismer minden­kit, így Szűcs Béla gépállítót is, akivel képünkön új szer­szám beállítását végzik. Ifj. Balawaider József még csak huszonkilenc éves, de már közel tizenöt éve dolgozik a gyárban. „Itt születtem a ko­lóniában, gyermekkoromtól ismerem és szeretem a gyá­rat­" — vallja és erről, mint a szerszámműhely művezető­je, nap mint nap bizonyságot ad. Képünkön: Schoblocher László m­arógépkezelővel új darabolószerszám előkészítésére készülnek. (mz) V '/l

Next