Nógrád, 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-06 / 210. szám

Oravetz István Az illegalitás időszakának könyvkiadóját könyvterjesztője­ ­ X NOGRÁD 1967. szeptem­ber 26-i számában Kerényi Ferenc—Kovács János a Híres földijeink rovat keretében emlékeztek meg „A forradal­mi sajtó harcosá”-ról, Oravetz Istvánról. Megemlékezésüket azzal az óhajjal zárták: ......a szülőföld, most közel 20 évvel halála után tisztelegjen úgy emléke előtt, hogy jövőre, szü­letésének 70. évfordulóján márványba vési nevét”. Most, 1978. szeptember 12-én születésének 80. évfordulóját ünnepeljük anélkül, hogy Oravetz István „kiléphetett” volna az elfelejtett földijeink sorából. Nevét hiába keressük Nógrád megye, sőt Balassa­gyarmat történetében is. A Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola 1965-ben alakult honismereti szakköre 1969-ben vette fel Oravetz István nevét, s rövid fennál­lása alatt igyekezett olyan szellemben tevékenykedni, hogy névadójához hű legyen. (1971-ben szűnt meg.) 1970- ben jelent meg az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága és a Nógrád megyei Munkás­­mozgalmi Múzeum kiadásá­ban a „Nincs élőbb holtjaink­nál” — Életrajzok a Nógrád megyei munkásmozgalom har­cosairól — című kötet, mely­nek hasábjain olvashatunk Oravetz István életéről, mun­kásságáról. Anélkül, hogy életrajzi ada­tait ismételnénk, megemléke­zésünk során tevékenységé­nek legfontosabb területeire kívánunk visszatekinteni. Oravetz István az illegalitás éveiben együtt tevékenyke­dett többek között a már el­hunyt Mód Aladárral, Sándor Pállal, Vértes Györggyel, Za­la Imrével, a még élő, jelen­leg az Élet és Irodalomnál dolgozó Kelemen Jánossal. A Társadalmi Szemlét 1932- ben betiltották. 1933. január­jában indította meg a párt megbízásából Oravetz István, a baloldali szociáldemokrata mozgalom Nógrádból indult, kommunistává lett harcosa a Társadalmi Szemle helyére lé­pő Új Harcos Szocialista Munkásszemle című folyóira­tot, melynek terjesztését, szerkesztését, kiadását egy­aránt vállalta, önéletrajzában így emlékezik­ a­ lapra: „Vér­tes György és Antal János elvtársak közreműködésével Új Harcos címen munkásegy­ségfrontot követelő ellenzéki folyóiratot adtunk ki... A lap­ban a szociáldemokrata párt és a szakszervezeti ellenzék közleményei jelentek meg. Az első számot pár órával meg­jelenése után az ügyészség el­kobozta. .. A negyedik szám megjelenése után engem vit­tek el a detektívek ... három hónapig voltam a Markóban vizsgálati fogságban... Még fogságom ideje alatt elhatá­roztam, hogy marxista köny­vek kiadásával fogom szol­gálni a mozgalom ügyét.” — Végül felmentették. A HALADÓ gondolkodású proletártömegek tájékoztatá­sát szolgáló, színvonalas, forradalmi hangulatú, köz­érthető nyelvű folyóirat betil­tása után Oravetz István — elhatározásához híven — könyvkiadói iparengedélyt váltott és „Phönix Kiadó” néven egymás után jelentette meg az MKP által hozzá el­juttatott kéziratokat. „Klas­­­szikus Írások címmel soroza­tot indított és többek között Machiavelli" A fejedelem, Rousseau: A társadalmi szer­ződés stb. kiadásával nem­csak eltérítette a hatóságok figyelmét egyéb kiadványai­ról, hanem hozzájárult a haladó hagyományok ápolá­sához és a filozófiai érdeklő­dés szélesítéséhez is.” (Szenes Lajos Az Új Harcos... meg­jelent A Könyv, 1963. július.) — A sorozat keretében 12 kö­tet jelent meg a felszabadulá­sig. A Klasszikus írások mel­lett nagy számban jelentette meg Oravetz a kommunista barátai által javasolt és álta­luk lefordított azon kiadvá­nyokat, amelyek megjelente­tése miatt a kiadót tulajdon­képpen létrehozta. Egyik leg­jelentősebb kiadványa volt: Schirvind—Koerber Oroszor­szág küzdelme a bűnözés el­len. Németből fordította Koch F. Erik (Zala Imre álneve). A könyvet az ügyészség el­kobozta. Kiadóját négyhavi fogházbüntetésre ítélték, me­lyet Oravetz István le is töl­tött. Ettől kezdve állandó rendőri felügyelet alá helyez­ték. Saját kiadványain kívül más baloldali könyveket is ter­jesztett Több kiadványa je­lent meg a kiadó megjelölé­se nélkül. Például Ilja Ehren­­burg: Polgárháború Ausztriá­ban. (Fordította Zala Imre.) Sokrétű tevékenységéről így vall önéletrajzában: „Az álta­lam kiadott, valamint más helyen megjelentetett balol­dali sajtótermékeket az ál­talam megszervezett munkás­terjesztők révén juttattam el a párt- és szakszervezetekbe, valamint az üzemekbe, to­vábbá az ország minden ré­szébe, ahol kapcsolatot tud­tam teremteni.” Pesten a Dob utcában létrehozott kis könyvesbolt volt a kommunis­ta és féllegális kiadványok terjesztésének központja. Az 1936-ban indított Új Magyar Könyvtár sorozatban csak egy kötetet tudott meg­jelentetni, Veres Péter Az Alföld parasztsága című mű­vét. Az 1937-ben kezdődő Vi­lágkép Könyvtár (szerkesz­tő Lázár Vilmos) sorozat és a Kronos Könyvek sorozat (szerkesztő Nagyfalusi Jenő) kiadója és terjesztője is Ora­vetz István volt (már álné­ven). Az előbbi sorozatban megjelent kötetek közül a legnépszerűbb volt Thompson (dr. Madzsar József) Spanyol­­ország múltja és jelene. (For­dította Vedres Ernő.) Ebben az akkor dúló spanyol polgár­­háború marxista értékelését adta. A Kronos Könyvek so­rozat megjelent tíz kötetében kül- és belföldi kommunista tudósok műveit adta­ közre. Magyarország német meg­szállása után Oravetz István nem maradhatott tovább Bu­dapesten. Balatonalmádiban betegen, illegalitásban érte meg a felszabadulást. Néhány évig még dolgozott, részben régi sikeres sorozatainak új kiadását készítette elő (példá­ul a Klasszikus Írások), rész­ben az Országos Könyvhiva­tal munkatársa volt. 1946-ban felelős szerkesztője volt a Magyar Könyv, Könyvkeres­kedelmi Szemle című folyó­iratnak. 1949. október 17-én halt meg Budapesten. MUNKÁBAN GAZDAG éle­te e néhány mozzanatának felvillantása talán meggyőz bennünket arról, hogy „az utókor feladata megismerni példaadó munkáséletét és emlékét tovább ápolni”. L. Kelemen Mária A hét évszázados Drezda Drezda a német történelem békés korszakainak, viszon­tagságainak hét évszázados tanúja. Már 1216-ban város volt, 1485-ben pedig tartomá­nyi székhely; fejedelmek, ki­rályok emelték fényét, pom­páját. Múltja, építészeti emlé­kei, kulturális és zenei élete, képtára, amelyet — a művé­szettörténet nagyszerű alkotá­sait, Rembrandt, Dürer fest­ményeit megvásárolva — Erős Ágost és fia alapított meg, mindig vonzotta az érdeklő­dőket. Később a haladó pol­gárság és a baloldal egyik központja volt. Történetének legsötétebb szakaszát a hitleri fasizmus és a II. világháború idején élte meg. Hamburg mellett a legtöbbet elszenve­dett város volt. A szövetséges csapatok 1945. február 13—14- én megsemmisítő légitámadást mértek Drezdára. Pedig az utolsó rohamot már — leg­alábbis hadászatilag — sem­mi sem indokolta — állapítot­ta meg a szovjet hadvezetés —, hiszen Németország már a végső vereség küszöbén állt. Az éjjel-nappal szünet nélküli szőnyegbombázás eredménye: 120 ezer halott és romhal­maz. Az új német munkás-paraszt állam ereje, a drezdaiak mun­kája megalapozta a jelent. Az elmúlt három évtizedben 70 ezer lakás épült. Iskolák, kór­házak, új városrészek, keres­kedelmi és kulturális közpon­tok nőttek ki a földből. A műemlékeket restaurálták. A mostani ötéves tervben újabb 20 ezer lakást építenek. A város peremén, a Szász- Svájcba vezető út mentén 10 ezer otthonnal lakótelep ké­szül. Korszerű, tágas általá­nos és középiskolák sora, 43 tornacsarnok fogadja a diáko­kat. Oktatási célokra csak ta­valy 178 millió márkát áldo­zott a város. Drezdában je­lenleg 9 főiskolán és egyete­men több tízezer hallgató ta­nul. A műszaki egyetemet pél­dául 20 ezer diák, köztük sok száz külföldi látogatja. Az egyetem fejlesztésére, kollé­giumai építésére 380 millió márkát fordítanak 1980-ig. Több mint kétszáz kutatóinté­zet kapott helyet Drezdában. Az egészségügyi hálózatban klinikák, kórházak, rendelőin­tézetek, betegségmegelőző és szűrőközpontok állnak ren­delkezésre. Fellendült az ipar is. Ma transzformátorokat, röntgen­­készülékeket, mérőműszere­ket, elektromotorokat szállíta­nak a világ minden tájára. Mai tévéajánlatunk 20.00: Örkény István Tóték Több mint tíz évvel ezelőtt játszották először a Thália Színházban Örkény István Tóték című komédiáját, amely a háborúk elembertelenítő kö­vetkezményeit fogalmazza meg a drámai groteszk eszközeivel. A történet egyszerűen annyi, hogy amíg Tóték fia a fronton harcol, parancsnoka szabadsá­gát tölti ,a kis hegyi faluban élő Tót családnál ... A Ko­médiát az elmúlt tíz év alatt a világ szinte minden nagy színpadán, Varsótól kezdve New Yorkig, bemutatták, még­hozzá óriási sikerrel. A da­ab egyik főszerepét, az őrnagyot ezúttal Harsányi Gá­bor játssza, aki így vall a Tó­ték új megformálásáról: „Ma­gától értetődőnek tartom, hogy ezt a komédiát felújítot­ták. Tíz évvel ezelőtt itt zaj­lott le az ősbemutató és én, mint főiskolás, Cipriáni pro­fesszor inasának szerepét ját­szottam. Ha Latinovits Zoltán, vagy Somogyvári Rudolf élné­nek (mindketten játszották ezt a szerepet), úgy vélem drukkolnának nekem. Nem le­gendákkal akartam megküzde­ni, amikor ezt a szerepet át­vettem tőlük. Feladatom csu­pán az volt, hogy végigmen­jek a megjelölt úton és hoz­záadjak valamit a magam egyéniségéből”. NÓGRÁD — 1978. szeptember 6., szerda A televízióból jelentjük Meddig és egy po oa Pereg a film a televízió há­zi vetítőjében. A képernyőn fiatal, még ismeretlen színész­arcok bukkannak fel. A szín­hely egy lakás, ahová sorra érkeznek a történet szereplői, hogy részt vegyenek az utolsó közös „csapatmunkán” a Színház- és Filmművészeti Fő­iskolán lezajlott háromfordu­lós felvételi vizsgák után, egy kellemesnek ígérkező baráti összejövetelen, azaz, ahogy azt a tv-játék címe is jelzi „A ne­gyedik fordulón.” A film hat ambiciózus fiatal­ember története. Ők hatan lát­szólag szorosan összetartoznak, s ezúttal is közösen remény­kednek még ezen az esten, együtt várják a döntést, a fel­vételi vizsgák eredményeit. Csakhogy a hat felvételiző kö­zül ketten már jól tudják az igazságot: csak őket vették fel a főiskolára! A látszólagos harmónia hamarosan fel is bomlik a társaságban. — Nem érzed, hogy ez már nem csapatmunka — kérdi egyikük. Az a szövetség, amelyet négy hónapon át tartó kemény, céltudatos munka és közös cél kovácsolt szilárdnak vélt egy­ségbe a felvételi vizsgákon, a „negyedik fordulón” szétesne. Már nem a közösség arculata dominál, hanem az egyéneké. A film rendezője maga is pályakezdő filmes. Felvidéki Juditnak ez az első tv-filmje. — Igen, az én ötletem volt a film, s Keller Zsuzsa dra­maturggal közösen írtuk meg — mondja a rendező. — A téma már főiskolás éveim alatt is erősen foglalkoztatott. S mi­vel csak két esztendeje vé­geztem el a főiskolát, még szoros a kötődésem az ott szerzett tapasztalataimhoz. Ami leginkább izgatott: a töb­bi egyetemen, s főiskolán is komoly felvételi vizsgák van­nak, de azok kizárólag egyéni eredményekhez kötődnek. Egy, vagy két alkalommal talál­koznak a közös cél felé tartók, de a többiek eredményeiről nem is értesülnek. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán más a helyzet. A filmrendezői szakon, a felvételi vizsgák har­madik fordulójában a tovább­jutók közös csapatmunkát végeznek, baráti közösségekké kovácsolódnak a közös felada­tok, a közös cél révén. — Ennek a közösségnek a sorsa érdekelte? Ezért készí­tette ezt a filmet? — A főiskolán rendkívül erős a szelekció és nehéz a döntés. Nem az érdekelt, hogy kit miért, vagy miért nem vettek fel . . . Engem első­sorban ennek az alkalmilag összetartozó közösségnek a lé­tezése és széthullása izgatott! Ezt akartam filmen ábrázol­ni. Azt, hogy miként esik szét atomjaira az ilyenfajta társu­­­lás. A film szereplői más és­­ más társadalmi rétegből, pá­­­lyákról érkeztek. (Én magam két évig nyomdaipari tanuló voltam). Az a tény, hogy szo­rosabb kapcsolat jött létre kö­zöttük egy lehetőségnek a kö­vetkezménye volt. A jövőre nézve még nem jelentett biz­­tosítékot. — A film tehát saját élmé­nyeire épült? — Az alaphelyzet valós és részese voltam. — Kik játszák a fiatal fel­vételizők szerepeit? — Valamennyien most vég­zett főiskolások: Horineczky Erika, Józsa Imre, Em­őd György, Meggyesi Pál, Szirmai Péter, Zsolnai András, Szo­­boszlai Éva, Seres Gabriella és Balkay Géza. Ők maguk is el­mondták felvételivizsga-élmé­­nyeiket. A filmről, főleg a be­fejezésről sokat vitatkoztunk. Többféle terv és elképzelés után közös csapatmunkával oldottuk meg a befejező részt. — Mi lesz a következő film­­­je? — Gyümölcsoltó boldogas­­­szony címmel most forgattam az elmúlt napokban Radványi Ervin írását. Sz. B. Jelenet a filmből. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosának egyik büszkesége a korszerű Kim Ir Szen Egyetem. «

Next