Nógrád, 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-25 / 276. szám
Vak televíziók, süket rádiók Gyorsjavítás a balassagyarmati GELKA-nál Új szolgáltatás január elsejétől Ha vibrál a kép a televízió ernyőjén, ha recseg és fütyül a rádió, vagy ha felmondja a szolgálatot a mosógép , a Barmelyek komolyabb műszereket, több időt igényelnek, beszállítják a szervizbe. A beérkező eszközöket négy lassagyarmat környéki ember műszerész javítja folyamatorögtön tudja ki segít: a GELKA. A két szűkös apró szobácskából három éve költöztek át a Rákóczi fejedelem útján saru A két háztartási gépszerelő a családoknál fellelhető „beteg” elektromos kisgépeket „gyógyítja”. Szinte évente bővül a szélmegépített tágas, jól felszogáltatások köre. Ma már egyre telt szervizbe. Néhány esztendeje még csak három-négy műszerész orvosolta a meghibásodott készülékeket és bizony sok család „varázsdoboza” hetekig megjavítatlan maradt. Emiatt sok jogos és jogtalan vád is érte a szakembereket. Eleinte csak a feketefehér adás vételére alkalmas televíziókat, rádiókat, lemezjátszókat tették újra üzemké, több a területen a színes televízió, amikhez speciális szaktudás szükséges. Ugyanez vonatkozik a hőtárolós kandallókra, kályhákra, vagy a Bosch-technológiával készült hűtőszekrényekre is. A szakemberek a GELKA vállalati tanfolyamain sajátítják el az új tudnivalókat, így aztán nem küldik el azt az ügyfelet sem, aki antennája teljessé, de ahogy nőttek az tételéhez keres vállalkozót, hiigényelt, úgy egyre több feladat hárult az itt dolgozókra. Mind több szakember keze munkájára volt szükség, hogy a megye nyugati felében élők gondjain segíthessenek. szén a Rákóczi fejedelem útján ennek a munkának is van specialistája, akárcsak az autórádió beszerelésének. Az új esztendő új szolgáltatást is hoz: január 1-től A balassagyarmati és a rét vállalják a propán-bután gazsági járást tizenkét műszerész tűzhelyek bekötését, javítását járja heti két alkalommal, akár esik, akár fúj. Amit lehet, helyben elvégeznek, azokat a készülékeket pedig, és karbantartását. Fiókszervizek működnek Rétságon és Szécsényben. Mindhárom helyütt büszkék arra, hogy az aznap — időben — bejelentett készüléket még aznap megjavítják. A behozott elektromos berendezések sem töltenek a szerelőasztalokon és a raktárban átlagosan két és fél napnál többet. Ha van alkatrész— legtöbbször van —, akkor ez az idő még csökken is. Egyre többen kötik meg az átalánydíjas javításokra a szerződést. Havonta egyébként 1500—2000 kisgépet, rádiót, tévét és egyéb elektromos felszerelést tesznek újra használhatóvá. Az elmúlt évben négymillió forintos forgalmat bonyolítottak le, ami több mint kétszerese az 1977-es bevételnek. Törődnek az utánpótlással: hét tanuló lesi a szakma fortélyait a szervizben. A szakemberek szocialista brigádjai — mindkettő zöldkoszorús — iskolákat patronálnak. Hamarosan vasárnap is benyithatnak az ügyfelek a balassagyarmati GELKA ajtaján. Úgy tervezik, hogy a pihenőnapok délelőttjén nyitva tartanak. Ha a lakosság igényli ezt a szolgáltatást, akkor a kísérleti egy hónapot véglegesítik. Villanások SZÓTLANUL — Itt van kérem ötszáz forint, külön magának. Megérdemli, jó munkát végzett — mondom a ktsz emberének. A férfi odatartja lapátmarkát, szótlanul. — Hogy nem köszöni meg a pénzt, nem sértődöm meg. Csupán arra gondolok... — Ó, ne tessék semmire se gondolni. Kevés beszédű, szótlan ember vagyok én, kérem — válaszol. — De ennyire? — hőkölök. A szobafestő kocsijába ül l és elhajt — szótlanul. Az ablakból bámulom. Szótlanul. TALÁLKOZÁS Kovács János már két éve dolgozott a cégnél, de a főnökével még egyszer sem találkozott Azért ismerte, hiszen mindenki őróla beszélt ijesztő, vagy kedves történeteket. Felesége is jól ismerte az igazgatót, erényeit, hibáit, félelmetes szótlanságát, mert Kovács odahaza is őróla beszélt. Kovács várta a találkozást, kíváncsi volt, és félt is tőle. Elképzelt számtalan szituációt, gondolatban mindig okosan és szellemesen válaszolt a főnök kérdéseire. Hiszen az első impresszió nagyon fontos, sorsdöntő lehet. Váratlanul megoldódott minden. Akt az iktatóban, csörgött róla a verejték, kereste az elveszített aktát, amikor e főnök észrevétlenül megszólalt a háta mögött: — Nagyon meleg van. — Azt rebegte meghatottan Kovács, és később is elégedett volt önmagával, hogy ilyen egyszerűen és korrektül válaszolt. A felesége is elégedett volt. Semmi szervilizmus, semmi hajbókolás, csak úgy egyszerűen, szimplán: az van, meleg. Hiszen ez a főnök egészen egyszerű ember. Nagyszerű ember. ÖREGÚR Külvárosa hentesbolt, zárás előtt. Hárman vagyunk: a hentes, én és egy bácsi a jobbomon. A kolbászokat gusztálom, a bácsi is, a hentesaz órát. Balról jobbra visz a szemem. A bácsi jobbról balra tottyan, összeütközünk. — Hogy létezik ez? — kérdem felhorkantva. — Ketten vagyunk a boltban, és maga fogja magát, nekem jön? — Fiatal barátom, ugyanezt kérdezhetném én is. — Valóban — margóm. A villamoson az ajtóban állok, és magamban eldöntöm : főzni kell ezt a kolbászt, nem sütni. — Leszáll, öregúr, vagy csak nézelődik? — kérdi nyerítve egy ifjú hang a hátam mögött. — Csak nézelődöm! — válaszolok halkan, nehogy azt higgye a fiú, hogy még kötözködöm. S. A. Inkubátor a kígyóknak A levantei vipera keltezésének szokatlan módját javasolják azerbajdzsáni szakemberek, amely segít fenntartani és gyarapítani az értékes orvosságok nyersanyagát adó mérges kígyók állományát A szakemberek inkubátort készítettek, így a kígyótojásokból legalább 80 százalékban kikel az utód. Ez lényegesen több, mint a szokásos természeti viszonyok között. Rákellenes központ Félidejéhez érkezett a varsói onkológiai központ építése. Készen áll a távoli országrészekből vizsgálatra vagy konzultációra érkező betegek elhelyezésére szolgáló szálloda, már most magasra emelkedik a 12 emeletesre tervezett diagnosztikai és kutatóközpont épülete. Jó ütemben halad a munka a teleradioterápiai intézet és a rehabilitációs objektum építésén. A tervek szerint a munkálatokat 1982-ben, a Maria Sklodowska-Curie nevét viselő varsói onkológiai intézet alapításának 50. évfordulójára fejezik be. A ma is működő intézményben 1932 óta használják a radioaktív sugárzást a rák gyógyítására. A gyorsan fejlődő technika, az újabb gépek, berendezések miatt az intézet kinőtte falait, 210 ágya is kevésnek bizonyul. Az onkológiai kutatások új korszaka kezdődött a 70-es években Lengyelországban. Egy kormányprogram a rákellenes harc feltételeinek és eszközeinek megteremtését tűzte ki célul. A tervek szerint az ország valamennyi orvostudományi egyetemén fejlesztik az onkológusképzést és kiépítik a területi onkológiai központok teljes hálózatát. Az új varsói központ négyes feladatot lát majd el. A kutatás, a gyógyítás, a szervezés és a képzés céljait egyaránt szolgálja majd. Mi, feddhetetlen állampolgárok A viccen nem váltható üvegekbe-M T IssiU gyűjtésére itt-ott fémketrecek kerültek nemrég az utcára — kísérletként. Külföldi palackok, befőttes üvegek, mindenféle, látszólag értéktelen üveg kerülhetett volna beléjük, a népgazdaság hasznára. Akadtak is szép számmal, akik nem úgy szabadultak meg fölösleges palackjaiktól, hogy bedobták a szemétbe, hanem gondosan elhelyezték ezekbe a gyűjtőketrecekbe. Az országnak mégse származhatott sok haszna belőle, mert majdnem minden esetben akadt valaki, aki a megtelt alkotmányba belevágott egy fél téglát vagy követ. Győrött azzal próbálkoztak az illetékesek, hogy a más-más állagú háztartási hulladékot különböző zsákokba rakja a kedves lakó, s így az újra hasznosítható legyen (elsősorban nagyon drága rongyról, papírról volt szó). Kiraktak kétezer darab zsákot — nem valami drága tétel, darabja négy forint — egy hét múlva azonban már csak négyszáz maradt belőle. A többit ellopták. Más ismerős panaszkodik, hogy tönkrement a szemétledobójuk. A földszintre kell cipelni a vödröt, s a közös költség tetemes részét az üvegcseréppel, hatalmas papírdobozokkal eltömött ledobó javítására kell fordítaniuk. Átkozódik, szidja a sok ostobát, aki mindenfélét beledobál... Mit is? Na ,mit is? Szóval, hát megkapta ő is annak idején a papírt, hogy mit szabad, mint nem szabad bedobni, de hát még nem volt ideje elolvasni, meg ki veszi azt komolyan?!... Elcsépeltnek tűnő példa, de ezredszerre is elszomorító: lakótelepünkön csodálatos gyorsasággal gyönyörű játszópark épült a szeméthegyek helyén. Mind boldogok voltunk. Eltelt egy év, a park ismét csatatér, szétdúltuk, széttapostuk, sokan még a hamutartójukat is az ablakon át ürítették ki, a bokrokra. Mi, ugyanazok, akik tavaly annyira örültünk, most boldogok lehetünk, ha az illetékes vállalatok még egyszer rendbe hozzák az egészet. Vigasztalhatnánk magunkat, hogy néhányak, kisszámú nemtörődömök bűne az egész. De azt hiszem, nem csak úgynevezett antiszociális elemek művelik mindezt. Félő, hogy sokszor ugyanazok viszik el a nylonzsákokat, ugyanazok teszik tönkre a parkot, a szemétledobót, akik újságot járatnak, érdeklődnek a politika, a közösség ügyei iránt, s általában feddhetetlen állampolgárok. Csakhogy a nagy egész iránti érdeklődésük csökevényesen fejlődött ki. Magatartásukkal kérdeznek, ilyenformán: miért segítsek én a MÉH-en? Mi közöm nekem a közterületfenntartó vagy a parképítő vállalat munkádjához? Az ingatlankezelőéhez, vagy a lakásszövetkezetéhez? Pedig sokkal több az összefüggés, mint gondolnánk. Maradjunk csak a győri példánál, ahol a rongyot akarták az illetéke*sek a nylonzsákokból kiválogatni. Magyarország a géptisztítórongy-szükségletét importálja, s ezért évi kétmillió dollárt fizet. Ugyanakkor pedig idehaza évről évre kétszer annyi rongyot dobnak a kukába, mint amennyit elvisznek a MÉH-hez, s mostanában még romlik is ez az arány. Semmiképp sem erőszakolt következtetés, hogy esetleg azért nem lehet jó minőségű Wilkinson borotvapengét, vagy Pond’s arcú krémet kapni, mert az erre fordítható dolárokon nyomorúságos rongyot kellett vennünk! Szállóige immár, hogy szegénységünkben is milyen gazdagok tudunk lenni, ha pazarlásról van szó. Ráadásul, az efféle ház körüli, ésszerű takarékosság egyáltalán nem garasoskodás, ahogy már az előbb említett példa is mutatta. A nálunk gazdagabb országokban rég rájöttek erre. Egyidőben országszerte divatban voltak az úgynevezett Túri-butikok, ahol a MÉH a nyugaton vásárolt rongyból a használható ruhadarabokat fillérekért kiárusította. Az olasz, osztrák, nyugatnémet fogyasztók, akik igazán eléggé olcsón tudták annak idején megvásárolni a konfekcióholmit, nem röstellték használt ruháikat elvinni az ottani hulladékgyűjtő vállalatnak. A szintén gazdag skandináv országokban már réges-rég megoldották a másféle anyagú hulladékok külön-külön tárolását és így újrahasznosításának lehetőségét. Mindezzel pedig bizonyos mértékig, a környezet védelmét is. Nálunk viszont növekszik a szemét, az illegális kupacok fokozzák a környezet szennyeződését. A kihajított konzervdoboz anyagában levő értékes export-színesfémek, a flakonokban található vegyi anyagok mindmind visszanyerhetnek lennének, ha hajlandóak lennénk elfogadni, hogy a ház előtt négy konténer áll: egyikbe dobjuk a műanyagot, másikba a papírt, harmadikba a fémeket, negyedikbe a szerves hulladékot. A szakemberek szerint milliárdokat takaríthatnánk meg így. De ki meri odatenni azokat a konténereket, amíg széttapossuk a parkot, ellopjuk a zsákokat, fél téglával törjük össze az üvegpalackokat...? Sz. P. 1967-ben szervezték meg Nagylócon is a takarékszövetkezetet, akkor 115 taggal indultak, a betétállomány 900 ezer forint volt. Azóta a Ludányhalászi és Vidéke Takarékszövetkezet kirendeltségeként már 880 tagjuk van, s az idén már 13 millió forint betétállománnyal büszkélkednek. A tagok szívesen fordulnak különböző kölcsönökért a szövetkezethez jelenleg mintegy két és fél millió forintot hitelez nekik a község „bankja”. Különösen a mezőgazdasági szakcsoportok támaszkodnak a pénzintézményre. A nagylóciak emellett száztíz darab gépkocsinyeremény-betétkönyvben helyezték el pénzüket. Képünkön Tarás Barnabásné kirendeltségvezető és Istók Istvánné pénztáros ad felvilágosítást a takarékszövetkezetet felkereső tagoknak. — kj — NÓGRÁD — 1980. november 25., kedd Szocialista módon... Törekvés és emberség „A cukorbeteg gyermekek mekek számára rendezett nyanévében ezúton mondunk köszönetet jószándékú, emberséges segítségükért. Támogatásukkal nemcsak a gyermekek jövő évi nyaralása, szórakozása látszik biztosítottnak, hanem a közösségben a teljes értékű emberré válás lehetősége is. Önfeláldozó, példamutató segítségüket mételten megköszönjük’ r táborról készült filmtudósítást. Ez — azon túl, hogy bemutatta milyen fontos ezeknek a beteg gyermekeknek, idei, teljesített vállalásaik közül ? — A munkaeredmények javítása mellett brigádkeretekben megvitattuk az MSZMP hogy az orvosi felügyelettel, kongresszusi irányelveit, majd szigorú diétával, korlátok közé terelt kis életükből se hiányozzon a nyár, a tábor, a szabadban való játék, avagyis- közösség élménye — utalt arra, hogy a táborok szervezését A rövid levelet a budapes- anyagi akadályok nehezítik, ami Semmelweis Orvostudó- lehetőségeket csökkentve. A mányi Egyetem I-es számú tízfős brigád elhatározta, gyermekklinikájának profest- hogy minden tagja 150 forintzora és adjunktusa írtákot ajánl fel a jövő évi táborokra. Az elhatározást alácímzett az Állami Biztosító salgótarjáni városi fiókjának üzletpolitikai dolgozóiból álló „Törekvés” Szocialista Brigád, mely a televízió „a HÉT” című műsorában látta a cukorbeteg gyertett az utalványra ráérkeztek a fenti so-követte, taszként rok. Akkor, amikor már az emeletszomszédok sem nagyon ismerik egymást, amikor egyre inkább bezárkózunk a négy fal közé egymás örömei és gondjai elől is, kétszeresen örömet jelent hírt kapni ilyen cselekedetről. Amikor utánaérdeklődtünk a brigádnak, kiderült, hogy nem ez az egyetlen olyan érdemük, melyben az emberség határozatát. A Tanácsköztársaság évfordulójának ünnepe alkalmából a munkásmozgalom egy veteránját hívtuk meg, hogy meséljen élményeiről. Ismereteink bővítésére részt veszünk a Tájak, korok, múzeumok mozgalomban, de rendszeresen látogatjuk a Képcsarnok Vállalatnál megnyíló tárlatokat is. Országos és helyi szinten részt vettünk vállalati sporteseményekben, szerveztünk is versenyeket. Együtt megyünk kirándulni, csakúgy, mint vért adni. — Honnan az ötlet a két néni patronálására? — A brigád nagyrészt fiatalokból áll, idős, magatehetetlen hozzátartozóik nincsenek, így gondoltuk, hogy keresünk valakit, aki segítségre szorul. — Nagyon aranyos a két néni — emlékszik vissza az vezérli őket. Az esztendő elő első találkozóra a brigád egyikén például felkeresték a városi tanácsot, s az egészségügyi osztályon érdeklődtek, akadna-e olyan idős, egyedülálló helybeli, akire ráférne egy kis támogatás. Miután az osztály ajánlott két asszonyt, szocialista szerződést kötött a brigád, és vállalta a rendszetagja, Szerémi Nándor. Mikor jelentkeztünk náluk, el sem akarták hinni, hogy a „mai világban” ilyesmi még van. — És a gyerekek megsegítése? — Szerencsére a mi gyerekeink egészségesek. Annál vizes patronálást. Azóta rendkább átélhetjük azonban azokszeresen látogatják patronáltjaikat, rendben tartják a kertet, felaprítják a tüzelőt, igyekeznek megoldani kisebb-nagyobb gondjaikat. — Nincsen abban semmi különös, amit csinálunk — szerénykedik Mihályi Miklós, a brigád vezetője, mikor azt kérdezzük tőle, hogyan támadt az ötlet. A brigád történetéről a következőket sorolja: — 1976-ban alakultunk, 1977-ben már elértük a szocialista címet. Azóta kétszer érdemeltük ki a brigádzászlót. — Elmondana néhányaknak a szülőknek a helyzetét, akiknek gyermekei csak ily módon jutnak azokhoz az élményekhez, melyek más gyerekek számára szinte hétköznapiak. Teljes egyetértésben határoztunk, sőt felhívást intéztünk igazgatóságunk többi szocialista brigádjához, melynek eredményeképpen a Május 1., a Zrínyi Ilona, a Tessedik Sámuel és a Március 21. brigádok saját kereteiken belül ugyancsak megrendezték a gyűjtést. A Törekvés brigád nemes törekvése követendő példa. — g. — 4