Nógrád, 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-10 / 34. szám

Új-Delhiben Megnyílt az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értekezlete Patak Károly, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: — Hétfőn megnyílt Új-Del­­hiben az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értekezlete. Magyar idő szerint a kora reggeli órákban, a Vigyan Bhavanban kilencvenhárom ország és két felszabadítási szervezet, rajtuk kívül pe­dig még sok más állam kép­viselői, vagy megfigyelői elő­ször Isidoro Malmierca kubai külügyminiszter üdvözlő sza­vait hallgatták meg: a ha­vannai csúcsértekezlet házi­gazdája lépett a mikrofonhoz. Ezután kezdődött meg a négynapos érdemi vita. Az Indira Gandhi hétfőn fel­szólította az el nem kötelezett országok Új-Delhiben ülése­ző képviselőit arra, hogy a mozgalom régi elvei és cél­kitűzései alapján fokozzák erőfeszítéseiket egységük szi­lárdítására. Szavai a mozga­lom születésének huszadik évfordulójával egybeeső négy­napos külügyminiszteri kon­ferencia ünnepélyes megnyi­tóján, a Vigyan Bhavan, „a kultúra palotája” dísztermé­ben hangzottak el , három­ezer főnyi hallgatóság előtt. Ghandhi asszony sürgette a résztvevőket, hogy egyön­tetűen fellépve, harcoljanak a gyarmatosítás és fajüldö­zés megmaradt bástyái ellen, Namíbia, Dél-Afrika és Pa­lesztina szabadságért küz­dő népei védelmében, egy­ben pedig saját érdekeikért. Beszédének Alaphangját mégis a mozgalom egységé­nek fennmaradásáért érzett India javasolta napirendter­vezetről előzőleg egy politikai és egy gazdasági bizottság­nak nevezett testület egyez­kedett. Az ASEAN-országok célja Vietnam megbélyegzé­se azért, mert segítséget nyújt Kambodzsának, s ugyanakkor töröltetni akar­ják az indiai-óceáni Diego Garcia amerikai támaszpont veszélyére figyelmeztető szö­vegrészeket. Irán és­­ Pakisztán azt sür­gette, hogy a konferencia Afganisztán ürügyén ítélje el a szovjet magatartást és egyben Irán az afganisztáni küldöttség kirekesztése mel­lett is szót emelt, aggodalom adta meg. „Meg­osztva sebezhetők vagyunk, egységesen fennmaradhatunk és fenn is tudunk maradni” — hirdette. Ezután azokhoz a tagállamokhoz, közöttük Szin­gapúrhoz és Pakisztánhoz fordult, amelyek a többség akaratával ellentétes hatá­rozati javaslatokat erőltet­nek. „Nem azért vagyunk itt, hogy a szavakkal zsong­lőrködjünk, hanem azért, hogy módot találjunk az el nem kötelezett mozgalom tekintélyének és hatékony­ságának megszilárdítására”. Célzott arra, hogy a nyuga­ti propaganda a vitás kérdé­seket lovagolja meg és való­sággal sugallja ezeket a del­hi tanácskozás küszöbén. Javasolta: forduljon a kon­ferencia felhívással a nagy­hatalmakhoz abból a célból, hogy csökkentsék jelenlétü­ket az Indiai-óceánon és Af­rikában, s hogy törekedjenek a békét és megértést szol­gáló párbeszédre. Kitért Gandhi asszony — a feleket meg nem nevezve, s egyiket sem okolva a történtekért — az iraki—iráni háborúra is, amely —, mint mondotta — kedvezőtlen hatást gyakorol nem csak a két népre, de az egész el nem kötelezett moz­galomra is. Gandhi asszony Isidoro Malmierca kubai külügymi­nisztert, a másfél évvel ez­­előtt rendezett havannai csúcstalálkozó házigazdáját követte a szónoki emelvé­nyen. Malmierca hitet tett a mozgalom belső összetartá­sa, a külföldi beavatkozás ki­védése, az el nem kötelezett országok gazdasági érdekei­nek megvédése mellett és leszögezte, hogy a kubai kül­döttség minden erejével az értekezlet sikerén fáradozik majd. Malmierca később át­adta helyét az elnöki székben Naraszimha Rao indiai kül­ügyminiszternek. Rao után egy-egy küldött földrésze nevében kapott szót, majd megválasztották a kon­ferencia tisztségviselőit. A nyilvános megnyitón a diplomaták és újságírók ré­szére fenntartott karzaton he­lyet foglalt a törvényes kam­bodzsai kormány Új-Delhi­­ben néhány napja működő nagykövete, D­ith Munty. Meghívása ellen Szingapúr és Malaysia hiába tiltakozott. Kambodzsa —, amint ezt a résztvevők többségének ha­tározata alapján a havannai csúcskonferencia elhatároz­ta : egyelőre nem foglalja el az el nem kötelezettek mozgalmában neki járó he­lyet. Indira Gandhi beszéde Honecker fogadta Böllinget Kocsis Tamás, az MTI tu­dósítója jelenti: Erich Honecker, a Német Demokratikus Köztársaság ál­lamtanácsának elnöke hétfőn fogadta Klaus Böllinget, a Né­met Szövetségi Köztársaság állandó NDK-beli képvisele­tének új vezetőjét, aki átadta megbízólevelét. Az NDK ál­lamfője csaknem egyórás meg­beszélést folytatott az NSZK- beli diplomata-politikussal. Bölling hétfőn találkozott Oskar Fischer NDK külügymi­niszterrel is. Klaus Bölling berlini hiva­talba lépése kapcsán az NDK és NSZK részről egyaránt han­goztatták a két német állam közötti kapcsolatok, s azok további normalizálása jelentő­ségét, nem utolsósorban az európai béke és biztonság szempontjából. Erich Hone­­cker a múlt hét végén hangoz­tatta, hogy az NDK — csak­úgy, mint eddig tette — a jö­vőben is abból indul ki, hogy a két német állam kapcsolatai nemcsak az NSZK és az NDK polgárai, hanem az európai béke és enyhülés szempontjá­ból is jelentősek. Az NDK ál­lamfő kijelentette, megvan a lehetőség az NDK—NSZK kapcsolatok továbbfejlesztésé­re, de „itt az ideje annak, hogy az NSZK-ban végérvé­nyesen két egymástól függet­len, szuverén német állam el­ismeréséből induljanak ki”. A nyugatnémet álláspontot Bölling úgy fogalmazta meg, hogy az 1972-ben megkötött alapszerződés „jó iránytű a kétoldalú kapcsolatokhoz”. A következő időszakra ,,a megle­vő szerződéseken alapuló kis lépések” lehetőségét emleget­te az NDK—NSZK viszony további alakításában. Ipari tanácskozás­ ­ (Folytatás az 1. oldalról)­­remtése és a kezdeményező,­ alkotó részvétel a közgazda­­sági szabályozók kidolgozá­sában. Méhes Lajos szólt arról is, hogy a feladatok megoldásá­nak alapfeltétele a párt-, az állami és a társadalmi szer­vezetek összehangolt munká­ja. Ma még gyakran a nagy­üzem politikai jelentőségét elszakítva nézik annak jö­vedelmezőségétől, a munka hatékonyságától, a keresetek alakulásától. A nagyüzemek, a nagyüzemi munkásság sze­repe továbbra is meghatáro­zó a szocialista társadalom erejében és szilárdságában — szögezte le a miniszter. Fontos feladat a nagyüze­meket valóban olyanokká tenni, hogy ott legyen a leg­magasabb a munka hatékony­sága, szervezettsége és ez ve­zessen a bérek növeléséhez is. Az összehangolt munka fontos a hosszú távú külgaz­dasági politikához igazodó termékszerkezet alakításában is. A műszaki haladás, a piac igényei állandó folya­matként napirenden tartják ezt a kérdést, de nálunk az előrehaladás mégis lassú. Bennünket kényelmessé tett az a felfogás, hogy a szocia­lizmusban nem lehet tönk­remenni. Csakhogy ez na­gyon sokba kerül nekünk. A tőkésvilágban, ha vesztesé­ges a termelés, átállnak más áruk gyártására, vagy elbo­csátják a dolgozókat, s ezzel teremtenek pénzügyi egyen­súlyt. Nálunk ezek az üze­mek dotáció után járnak, ta­kargatják a ráfizetéses gyár­tást. Ezt az utat nem szabad folytatni. A dolgozókat más munkára kell felkészíteni és átirányítani. A tőkésvilág­tól való különbség ne a gyors alkalmazkodás elodázásában, hanem az emberekről tör­ténő gondoskodásban le­gyen. A beszámoló további ré­szében a miniszter összegez­te a múlt évi terv tapasztala­tait. Megállapította, hogy a vállalatok nem növelték kel­lő mértékben a korszerű, ver­senyképes árualapot, s első­sorban a gépipar exportja a tervezettnél lényegesen kisebb volt. Nem megfelelő a szerződéses fegyelem, ütem­­telen a készáru-kibocsátás, s a belföldi értékesítésnél is, bár általában kielégítették az igényeket, több fogyasztási cikkből időszaki hiányok mu­tatkoztak. Mindennek az egyik oka a még mindig nem elég rugalmas létszámgaz­dálkodás, vagyis míg egyes helyeken a termeléshez mér­ten nagy a létszám, máshol létszámhiány miatt nem tud­ják kihasználni a nagy érté­kű gépeket. A termelési szer­kezet átalakításában is igen nagy az egyes ágazatok, vál­lalatok közötti különbség. Igaz, sok gazdaságtalan ter­mék gyártását abbahagyták a gyárak, s szinte mindenki fel tud mutatni új, korszerű terméket is, mégis azt kell mondanunk, hogy a gazdasá­gosabb struktúra kialakítása még nem elég általános. Az eddiginél lényegesebben gyor­sabb és szélesebb körű,­ ra­dikálisabb változásokra van szükség e téren. A miniszter szólt a gazdál­kodás hatékonyságát legin­kább kifejező jövedelmezőség alakulásáról. Az iparvállala­tok nyeresége valamivel ma­gasabb volt a tervezettnél, és erőteljesebben differen­ciálódik, mint eddig. A szak­emberek most elemzik, hogy ez mennyire ered az árren­dezésből, illetve milyen mér­tékben a hatékonyabb gaz­dálkodás eredménye. Az idei tervfeladatokról szólva kiemelte: nagyon fon­tos, hogy a szerkezetváltás felgyorsuljon. A vállalatok­nak figyelembe kell venniük, hogy eddig a termelési szer­kezet váltásának legfőbb mód­ja a beruházás volt. Nagy szerepe lesz ennek a jövő­ben is, de a beruházási forrá­sok általában csökkennek és mérséklődik az iparban fog­lalkoztatott munkaerő lét­száma is. A meglevő erők sokkal jobb kihasználásával, esetleg az alkalmazott tech­nológiák módosításával kell a termelést korszerűsíteni. Méhes Lajos végül a válla­latok tervezőmunkájának eddigi tapasztalatait össze­gezte, s kifogásolta, hogy a vállalati tervezés során jó né­hány helyen nem tárták fel kellően a minőség javításá­ban, a gyártmányfejlesztés­ben és a nemzetközi koope­rációk növelésében rejlő le­hetőségeket. A jövedelmező­ség számításában is sok a bi­zonytalanság. Nem fordítot­tak kellő figyelmet az ön­költségcsökkentés kimunká­lására sem. Mindezt a kö­vetkező hónapokban korri­gálniuk kell a vállalatoknak. A minisztérium február vé­géig irányelveket ad ki a vállalatoknak. A delhi találkozó Ki dobja a felek közé a „viszály almáját"? Tanúi vagyunk annak, hogy az el nem kötelezett orszá­gokra, sőt magára az el nem kötelezettek mozgalmára több­féle nyomás nehezedik, amely elősegíti, hogy mozgalmunk­ban ellentmondások keletkez­zenek és az egységünket fe­­­nyegeti — írta P. W. Nara­szimha Rao, indiai külügymi­niszter az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek küldött meghívó levelében. Az aggodalom teljességgel jogos. A csaknem száz ország konferenciája, amelyen első­sorban a fejlődő világ vesz részt, a nemzetközi politikai légkör észrevehető lehűlése közepette ül össze. Az impe­rialista erőknek sikerült lefé­kezniük az enyhülési folyama­tot; tűzfészkeket teremtettek és szakadást próbálnak elő­idézni az el nem kötelezettek mozgalmában. Ki az, aki Ériszként, a „vi­szály almáját” dobja az érde­keltek közé? A felelet egyér­telmű. Az el nem kötelezettek egysége elleni impulzusok Wa­shingtonból és Pekingből ér­keznek. Már 1979. szeptembe­rében Havannában, Washing­ton és Peking mindent meg­tett annak érdekében, hogy meggátolja a népi Kambodzsa bejutását e fórumra, és helyét a véres Pol Pot-rendszernek tartsa fenn. A havannai talál­kozó résztvevői ugyan el­utasították Pol Pot igényét a jelenlétre, de nem tudtak meg­egyezni abban, hogy e helyet a népi Kambodzsa kormányá­nak képviselője foglalja el. A kérdés körüli egyet nem értés alapja az a tény, hogy Kambodzsában vietnami csa­patok tartózkodnak. Az impe­rialista propaganda eltorzítja a vietnami—kambodzsai ka­tonai együttműködés lényegét, megfeledkezve arról, hogy a szocialista Vietnam csupán se­gített a testvéri népnek meg­szabadulni egy népirtó rend­szertől. Ma pedig a szabadság vívmányait védelmezi, azokkal a polpotista bandákkal szemben, amelyeket Peking uszít provokációkra és Peking pénzel. A Vietnam és az új Kam­bodzsa közötti katonai együtt­működés azonban törvényes, kétoldalú megegyezésen alapul és megfelel az ENSZ alapok­mányának. Számos olyan eset­ről tudunk, amikor valamely nép­­ azzal a kéréssel fordul egy másik államhoz, hogy nyújtson neki segítséget. Pél­da erre az ugandai hazafi^ közelmúlt harca leli Amin dik­tátor rendszere ellen. Az ugan­­daiak a szomszédos Tanzánia csapatait hívták segítségül és velük együtt győztek. Érdekes, ezt sem Nyugaton, sem Pe­­kingben, sem a fejlődő világ­ban senki el nem ítélte. Senki nem követeli a tanzániai csa­patok kivonását Ugandából és senki nem tartja kérdésesnek Tanzánia részvételét az el nem kötelezettek mozgalmában. Nem így Vietnam és Kambod­zsa esetében. De miért próbálják meg ki­­rekeszteni a mozgalomból a népi Kambodzsát? Azért, hogy kizárjanak egy békeszerető erőt, hogy diszkreditálják a szomszédját támogató Vietna­mot. Azért, hogy a kambod­zsai példát az el nem kötele­zett országok egységének meg­bontására használják fel. Mi­ért támadják Vietnamot, Kam­bodzsát, Kubát és Afganisz­tánt? Azért, hogy hozzászok­tassák az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok köz­véleményét a gondolathoz: e kontinenseken nélkülözhetet­len az amerikai katonai jelen­lét. Delhiben ezzel azonban aligha értenek egyet, aligha kapkodnak majd Érisz almája után. Alekszandr Lavrentyev Február 10—14-ig Gazdaságpolitikai pártnapok Nógrádban Az alábbiakban közöljük a február 10—14-én sorra ke­rülő, gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó pártnapok helyét, idejét és előadóit: Február 10: Balassagyarmat, vegyesipari ktsz, Szakai Jenő (16 óra), Szécsény, dr. Mátyus István (15 óra), Balassagyarmat, MÁV, dr. Petik János (14 óra), Salgótarján, Pénzügyi és Számvi­teli Főiskola, Ürmössy László (15 óra). Február 11: Balassagyarmat, rendőrség és vámhivatal, Horváth József (8 óra). Február 12: Salgótarján, BRG, Karácsony Dezső (14.15 óra), Balassa­gyarmati Fémipari Vállalat, Huszák Artúr (14 óra), Szécsény ELZETT, Lonsták László (14 óra). Február 13: Balassagyarmat városkörzet, Somogyvári Lajos (14 óra), Balassagyarmat, posta, Forrai Ferenc (16 óra). Lengyel helyzetkép Ülésezik a LEMP KB plénuma Varsóban hétfőn délelőtt tíz órakor megkezdte munkáját a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának nyol­cadik teljes ülése. A tanács­kozáson Stanislaw Kania, a Központi Bizottság első titká­ra elnököl. A napirend első pontjaként Tadeusz Grabski, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára előterjeszti a Po­litikai Bizottság referátumát, amelynek témája: „A párt feladatai a szakszervezetek te­vékenységi körülményeinek és szocialista jellegének formá­lásában”. A másik napirendi pont: beszámoló a Politikai Bizott­ság munkájáról. * A varsói kohómű pártszer­vezete felhívással fordult a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságához. A felhívás, amelyet vasárnap es­te ismertettek a varsói tele­vízióban, arra kéri a Köz­ponti Bizottságot, hogy „a le­hető legsürgősebben kezdje meg nélkülözhetetlen tevé­kenységét az ország életének rendezése érdekében”. A kohómű pártszervezete hangsúlyozza, hogy „a szün­telenül tartó társadalmi fe­szültség és az egyre romló gazdasági helyzet az állam és a nemzet létét, sorsát veszé­lyezteti”. A pártszervezet ezenkívül nyugtalanságát fejezi ki ami­att, hogy „az eddigi dönté­sek félmegoldások voltak, és nem találtak általános támo­gatásra”. A varsói rádió hétfőn reg­gel jelentette: a Jelena Gora-i vajdaságban hétfőre meghir­detett általános sztrájk ügyé­ben a tárgyalásokat Varsóban folytatják. A megbeszélések résztvevői elutaztak a fővá­rosba. A kormánybizottság és a regionális Szolidaritás szak­­szervezet sztrájkbizottsága kö­zött megkezdett és hétfőre virradóan felfüggesztett meg­beszélésen részt vett a Szoli­daritás országos egyeztető bi­zottságának több tagja, élükön Lech Walesával, a bizottság elnökével. Bolgár—magyar gazdasági kapcsolatok Bulgária és Magyarország gazdasági együttműködésére a dinamikusan fejlődő áru­csere-forgalom a jellemző. A fejlődés mértékét érzékelte­tő sokatmondó tény, hogy az 1975—1980. közötti áruforga­lom értéke 66 százalékkal ha­ladta meg az előző ötéves tervidőszakét. A gépek és be­rendezések kölcsönös szállí­tásának volumene ugyaneb­ben az időszakban 80 száza­lékkal növekedett. A két ország tervhivatalá­nak elnökei által 1980. máju­sában Szófiában aláírt 1981— 1985. évi tervkoordináció, az elmúlt ötéves tervidőszak csaknem 1 milliárd rubeles forgalmához képest, 45 szá­zalékos növekedést irányoz elő, azaz 1,4 milliárd rubelt. Bulgária és Magyarország árucsere-forgalmában a köl­csönös gépszállítások foglal­ják el az első helyet — ez adja az összforgalom 60 szá­zalékát. Magyar részről szer­számgépeket, műszereket, különböző híradástechnikai berendezéseket, közúti jár­műveket és alkatrészeiket, va­lamint vegyi anyagokat és fogyasztási cikkeket szállíta­nak Bulgáriába. Magyaror­szág az üzemen belüli anyag­mozgatógép-szükségletének 60—70 százalékát Bulgáriá­ból fedezi. Bulgáriában is népszerű az Ikarus autóbusz. Ezekből több mint 1000 fut már a bolgár utakon. Tekintélyes helyet foglal el a két ország árucseréjében a vegyipari termékek köl­csönös szállítása. A Magyar Népköztársaság kalcinált­­szóda-igényének mintegy fe­lét a bolgár—magyar—szov­jet közös beruházásban fel­épült devnyai szódagyár elé­gíti ki. Magyarország hitel­nyújtással, gépszállításokkal vett részt az évi 1,2 millió tonna kapa­c­­sú kombinát létesítésében. Ennek fejében Bulgária kalcinált szóda szál­lításával törleszti a beruhá­zási hitelt. A mezőgazdaságban új tí­pusú együttműködési forma a termesztési rendszerek szál­lítása, amelynek egyik meg­valósult példája a bajai ku­koricatermesztési rendszer Razgrad megyei meghonosí­tása. 6400 hektár nem öntö­zött területen az országos ter­mésátlag felett érnek itt el eredményeket. Az idén 10 ezer hektárra, 1985-ben pedig 50 ezer hektárra növelik a ba­jai kukoricarendszer felhasz­nálásával megművelt vetés­­területet. A Bolgár Népköztársaság­ból jelentős mennyiségű friss és­­ feldolgozott mezőgazdasá­gi terméket importálunk. Magyarországon kedveltek a bolgár zöldség- és gyümölcs­­konzervek, a dohány és a ci­garetta. Bulgáriában nép­szerűek a­ magyar elektro­mos háztartási készülékek és a kozmetikai cikkek. Bulgária és Magyarország külkereskedelmi együttmű­ködését tartós termelési tí­pusú együttműködési for­mák is erősítik. Államközi egyezmény alapján 1965-ben alakult meg az Intranszmas magyar—bolgár társaság, amelynek feladata az üze­men belüli anyagmozgató rendszerek tervezése, gyár­tása. Az önálló elszámolású, saját külkereskedelmi jogú társaság szófiai és budapes­ti egységeiben a targoncától az automata magasraktárig terjedő, egyre bővülő skálá­jú termékeket gyártanak. 1964-ben létesült az Agro­­mas magyar—bolgár társa­ság, amely a Szovjetunió és az NDK csatlakozásával sok­oldalúvá bővült. Feladata a szőlő-, a gyümölcs- és a zöldségtermesztési gépek ter­vezése, szakosított gyártása és értékesítése. (MTI)

Next