Nógrád, 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-07 / 287. szám

Szülők — más-más közelítésben Az utóbbi időben Cocteau divatjának tanúi lehetünk a képernyőn. A Jean Marais­­sorozattal bukkant elénk újó­lag egyik másik produkció írója-rendezője-producereként a nagy francia költő, író. A század elkényeztetett gyer­mekének emle­gették a mo­dern irodalom e sokszínű egyéniségét, aki a legkülönfé­lébb műfajokban eredetit és maradandót alkotott; versben, regényben, drámában, esszé­ben, sőt képzőművészetben és filmben is. Az elmúlt héten Jean Coc­­teau-nak, a drámaírónak neve tűnt fel a televízióban, még­pedig egy annak idején nálunk is igen nagy sikerrel játszott műve, a Rettenetes szülők ré­vén. 1945-ben játszotta elő­ször a budapesti Művész Szín­ház, s a dráma központi sze­repében a még alig ismert Gábor Miklóst jegyezhették meg a nézők. Meddig terjedhetnek a szü­lői féltés határai, mikor, ho­gyan válhat végképp elvisel­hetetlenné? — e kérdések kö­ré tömörül Cocteau drámája, amelynek televíziós változatát csütörtökön láthattuk. S bi­zonyára nem véletlen, hogy a szereplők kiválasztásánál a rendező, Felvidéki Judit dön­tése Gábor Miklósra esett — ezúttal nem a fiú, hanem az apa megszemélyesítőjeként. Az utóbbi években ritkán látott kiváló színész pedig csak­nem negyven év után a változott szerepfelállás­ban is igazolta, hogy a mű legbensőbb szemé­lyes ügye maradt. Dráma és színész tökéletes eggyéválá­­sának lehettünk tanúi s ez az eggyé lényegülés ragadta magával a tévéjáték többi sze­replőjét is. Nevezetesen a fe­­leségét-anyát formáló, ugyan­csak évek óta alig-alig játszó Vass Évát, a fiú, Gábor Miklós egykori legendás szerepében a fiatal Tihanyi Pétert, az új­ból önmagára lelt Berek Ka­talint és a rokonszenves egyé­niségű Fehér Annát. A kivehetően mindvégig nagy műgonddal készült tévé­produkció jó csapatmunkája bizonyára kedvező fogadtatás­­­ra lelt a nézők széles körében. A pénteki műsornap oldot­tabb programot kínált, önfe­ledt szórakozást Oscar Wilde A canterville-i kísértet című novellájából készült zenés já­tékkal. Közismert a história: a dúsgazdag amerikai megvá­sárol egy ősi angol kastélyt, amelyben több száz éves kísér­tetné tanyázik és rémisztget. Hogy mire juthat racionális világunkban, milyen fonák helyzetek születnek e kettős­ségből, annak lehettünk szem­lélői Wilde csúfondárosan mu­lattató írása nyomán a ren­dező Bán Róbert feldolgozásá­ban, Victor Máténak a törté­nés szatírikusságát erősítő ze­néjével. Akik az említett komédiás helyzeteket elénk kerekítik, a műfaj jelenlegi legkiválóbb­­jai a sokarcú és sokoldalú Ga­lambos Erzsi, mint póruljárt kísértet, ki végül is mindent eligazít, továbbá a karikíro­­zásra is mindig kész Melis György, na meg aztán Bodro­gi Gyula, Hernádi Judit, Há­mori Ildikó. A vidám játék a Tv Zenés Színpada keretében került kép­ernyőre, bizonyítva, hogy a népszerű sorozatban az igé­nyes zenés művek mellett a műfaj könnyebb produktumai­nak is helye van. Megférnek egymás társaságában. Vasárnap este láthattuk a „Társkeresés II. 1463” című új tévéfilmet, melynek műsor­ra kerülése néhány héttel ko­rábban kényszerű okból el­maradt. Színházi világban az ilyen eset egyaránt lehet jó vagy rossz ómen. Kóródi Ildikó mű­vével kapcsolatosan nehéz a döntés. veszélyeztetett gyerme­kek valóságos társadalmi problémája Ihleti ezt a nagy­városi mesét Nagyapa és uno­kája, Kati békésen éldegél együtt. Életük váratlan for­dulata nyomán a nagyapa, unokája kíséretében, humoros kalandokon át elindul felesé­get keresni...” — olvassuk az előzetesben. Csakhogy ebben a históriában úgyszólván sem­mi sem valóságos, az írói mondandó sehová sem vezet Minden komolytalan és hihe­tetlen, még a tragikus lezárás is, ami a bohózati helyzetek­re olyan váratlanul, előké­szítetlenül érkezik, mint de­rült égből a villámcsapás. Nézve a történetet, az a be­nyomást! rk, mintha Molnár Ferenc riliormjának világát és Dobozy Imre Villa Negrás alakjait, periférikus lumpen­jeit gyúrta volna újabb m­as­­­szává a szerző, így nem cso­da, ha előképek emlékét, vi­selkedési formáit láttuk vi­szont a színészi ábrázolások­ban­ — legerősebben Páger Antalnál, aki egyébként ez­úttal is maga volt a legtisz­tább mesterségi tökély. Na meg Dayka Margit, színmű­vészetünk e másik utánozha­tatlan tüneménye. Méltóbb feladatokban is elképzeljük őket, mint amit ez a tévéfilm nyújtott. (b. t.) 16.20: Kuckó (ism.)t­ NÓGRÁD - 1962. december 7., kedd | Színházi esték A kazetta Alaposan kiéhezett a salgó­tarjáni közönség egy ízig-vé­rig színházi estre. A nyári, egészében remek színházi es­tek után a szeptemberben be­köszöntött új évad nem ké­nyeztetett el bennünket. A színházértők ugyancsak dar­­vadoztak a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ bérletes akciójának korábbi két előadásán. Élet­re, mint a végre vizet kapott muskátli, csak most kelhet­tek a szolnoki Szigligeti Szín­ház A kazetta című előadá­sának láttán. Újra profi szín­házat láthattunk a szó teljes és nemes értelmében. A darab szerzője, Carl Sternheim, bár a német exp­­resszionizmus egyik jeles alakja, szinte ismeretlen ná­lunk. Egy-két darabját ugyan bemutatták hazánkban is a maga idejében, a század ele­jén, Kosztolányi Dezső több ízben is írt róla, de aztán ,,a többi néma csend”. Mígnem a közelmúltban megjelent egy válogatás Hoppá, élünk! cím­mel a német expresszionista drámairodal­omból, s e könyv lapjain akadt rá a színház fiatal, diplomázás előtt álló rendezője, Csizmadia Tibor A kazettára. Aligha csodál­kozhatunk rajta, hogy meg­tetszett neki. Érett, színpadra termett munka, s Csizmadia észrevette benne azokat a gondolatokat, amelyek hét év­tized távolából is aktuálisak, különösen most, ellentmondá­soktól élénkülő társadalmunk­ban. De a rendező nemcsak felismerte a gondolatokat, volt is róluk határozott el­képzelése. Képes volt lát­vánnyá fogalmazni az írott sorokat, s újra rádöbbenteni a kispolgári erkölcsiség veszé­lyeire: a pénzéhségre, a min­den áron való vagyonszerzés­re, álszeméremre- fizikai és lelki kéjsóvárságra. Mindezek ismert dolgok — vethetné ellen valaki, s két­ségkívül igaza lenne. Mégis dicséretes az a könnyedség, lelemény és fantázia, ahogyan Csizmadia Tibor ezeket az „ismertségeket” a néző elé tárja. Az általa rendezett elő­adásnak dinamikája, világos szerkezete, pergő, ritmusa van. Műfaja pedig — mint az exp­­resszionizmus maga is — századunké: a groteszk, a ne­vetni- és sírnivalónak ez a sajátos ötvözete. Az előadás minden részle­tében alaposan végiggondolt: a rendező tisztán látja a ki­indulási pontot és az eléren­dő célt. Erről tanúskodik a színpadkép is — Kálmán László, aki a jelmezek kiöt­lője is, munkája. Horizontá­lisan elhelyezett „kazettákat” látunk, melyek a cselekmény egy-egy helyszínét jelentik. Itt, ezekben a dobozocskában élnek a Krull család tagjai és a hozzájuk szorosan kötődő alacsonyabb rangú emberek. A középosztálybeli családot két oldalról öleli körül a cse­léd és a fényképész kazettá­ja”, azonos síkban, mintegy jelezve, hogy már nincs is olyan lényeges társadalmi kü­lönbség köztük és a tanárok között. Nemcsak életük szín­tere hasonlít, rokonítható lel­kületük, magatartásuk is. Olyannyira, hogy már a fizi­kai kontaktus sem kizárt kö­zöttük. Ebben az értelemben A kazetta egy korábbi esz­ménnyel való leszámolás, az expression­izmus forradalmi gondolata. Az előadás a groteszken belül expresszivitásra törek­szik, s leginkább a térképzés­ben, a maszkírozásban, a ze­nei effektusok használatában mutatkozik meg. Ez a stílus már nem tudja egyértelműen rányomni bélyegét a színészi játékra. Elsősorban a tanár lányát játszó Hullán Zsuzsá­nak sikerül a rendezői szán­dékot megfogalmazni: nem élő alakot formál, hanem egy típust mutat meg jellemző je­gyeinek túlhangsúlyozásával. Mintha egy bábu vallana ma­gáról. A többiek­ szerepfelfogása hagyományosabb, s eléggé el­üt az említett színésznőétől. Csizmadia Tibor munkájának számomra ez a sebezhető pontja: az egységes színészi játékstílus megteremtésének elmaradása, mely nyilvánva­lóan gyakorlatlanságának kö­vetkezménye. A hagyományo­sabb, a groteszk, a kevésbé expresszív játékmód közelebb áll hozzám- ezért tetszett job­ban Takács Gyula, Egri Ka­ti, Győry Franciska, Varga Károly, Hanga Erika játéka. A színb­,e­’az nyáron szerző­dött, ft­­t végzett Philip­povich Tamást azért nem em­lítem, mert neki egészen kur­ta szerep jutott, valóságos képességeit más alakítások­ból ismerhetjük meg. Takács Gyulát még nem láttam ennyire meggyőzőnek, erőteljesnek és gyengének, mint Krull szerepében. A groteszk egyszerre kíván be­leélést és elidegenítést, s ezek arányait Takács remek ér­zékkel találja meg. Egri Ka­ti évről évre érettebb színész­nővé válik. Színpadi jelenlé­tének súlya van, vonzza a figyelmet, tekintetet. Győry Franciska nagy tapasztalatok­kal és magabiztosan formálja meg a kazettarejtegető hár­piát. Varga Károly most —­ úgy érzem — testhez álló fel­adatot kapott. Fényképésze lendületes, ellenállhatatlanul lehengerlő. A szolnokiak idei évadbeli első vendégszereplése rend­kívül biztató. Az a rendező bemutatkozása is. Csizmadia Tibor több mint ígéret — be­teljesülés. Sulyok László Karácsony a televízióban Kicsiket és nagyokat egy­aránt képernyő elé invitáló, változatos programot kínál né­zőinek a háromnapos karácso­nyi ünnepre a televízió. A dél­előtti műsorok ezúttal is el­sősorban a legkisebbek érdek­lődésére tarthatnak számot, es­ténként pedig nagy sikerű alko­tásokat tűznek műsorra. Az első napon a Tizenné­gyen egy asztalnál című cseh­szlovák játékfilm fordulatos cselekményét követhetik nyo­mon a gyerekek, majd a Hagy­mácska c. szovjet rajzfilmet te­kinthetik meg. Délután a Papír­sárkány különkiadása jelentke­zik: a karácsonyi készülődés közben a gyerekek szobájukba zárva elképzelik, mit csinálhat a Télapó és a krampusz... Az esti program — hagyomá­nyosan — Beethoven IX. szim­fóniájának dallamaival kezdő­dik. A családi ünnep alkalmá­ból a gyerekek szüleikkel együtt Babay József Három szegény szabólegény című mű­vének adaptációját tekinthetik meg. A késő éjszakai prog­ramban Szűcs András Embe­rek a havason című 1940-ben született nagy sikerű alkotása szerepel, amelyet a filmmúze­um is többször felújított már. Sikerfilmet vetítenek a 2-es csatornán is: a hatvanas évek legjelentősebb kanadai filmjét, a Boldog Leopoldot. A következő napon régi is­merősökkel találkozhatnak az apróságok: Foxi Maxi és Ma­gilla gorilla kalandjai után Johnny Weismüllerrel a fősze­repben újabb Tarzan-film iz­galmait élhetik. A Varázsgömb című szórakoztató összeállítás­­ban többek között Janikovsz­­ky Éva az Ügy volt... sorozatá­nak újabb epizódja látható, amelyben egy sikerrel záruló Télapó-ünnepség viszontagsá­gos előkészületeit meséli el az írónő. Szerepel a programban Tersánszky Józsi Jenő Én fo­gom az aranyhalat című me­sejátéka, amely 1945 tavaszán játszódik a háborútól meggyö­tört Budapesten. Két további kalandjával lepi meg a gyere­keket Süsü, a sárkány. Ratkó István Telefonpapa cí­mű írásából készült tv-játék is helyet kapott az ünnepi műsor­sorozatban: Mihályfi Sándor rendező alkotása, amely el­nyerte az idei plovdivi nem­zetközi filmfesztivál fődíját, napjaink felgyorsult életrit­musában vizsgálja a gyerek­felnőtt viszonyt. Este a Volt egyszer egy vadnyugat című, a mozikban telt házzal vetített amerikai filmet mutatja be a televízió, majd Amanda Lear­nek, a Budapest sportcsarnoki vendégszerepléséről készített összeállítást sugározza. A 2-es programon Ibsen A vadkacsa című drámája látható — a Já­tékszín művészeinek előadásá­ban. A harmadik nap is számos érdekességet kínál a gyerekek­nek: lesz játékszüret, újabb parádéval jelentkezik Szergej bohóc. Délután levetítik a Kü­lönben dühbe jövünk című olasz—spanyol filmet Bud Spencerrel és Terence Hi­llel a főszerepben. Ezután a száz éve született Kálmán Imre emlé­kének adózik a televízió Meg­hódítom a világot című műso­rával. A 2-es csatorna prog­ramja a néhány éve elhunyt kiváló színésznő, Domján Edit alakját idézi fel — Színész és változó világ címmel. műsor KOSSUTH RADIO: 8.27: Japán 8.57: Nótacsokor 9.44: Játsszunk a billentyűkkel! 10.05: MR 10—14 10-35: Mark Rejzen operaáriákat énekel 10.51: Nagy mesterek — világhí­rű előadóművészek 11.38: Tigrisugrás: Rákosy Ger­gely regényének rádióvál­tozata. 12.45: Örvénykönyv 13.00: ;­i peso­ljuk a Magyar Nemzeti Galériát! kb­. 14 00: Könnyűzene gi­tárra 14.20: Külföldről érkezett... 14.40: Élő világirodalom 15.05: Bartók: ill. zongoraver­seny. 15.28: Nyitnikék 16.00- népzenei hangos újság 16.40: Boccherini: a-moll vonós­ötös 17.05: Mozgásterek. 17.30: Petrovics Emil féld.: Csán­gó dalok és táncok 19.18: Bach: a-moll hegedűver­seny 19.35: Szintézis 20.05: Hallgassuk együtt! 20.55: Mit ér a nevem? Beszél­getések önmagunkról. Rap­­csányi László vendége: ifj. dr. Greguss Pál. 21.05: Komlós Aladár-emlékmű­­sor 22.30: Kodály Zoltán rádióelőadá­sai 23.10: Lortzing operáiból 0.10: Középkori hangszeres zene PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Fúvószene táncritmusban 8.35: Társalgó 10.00: Zenedél előtt 12.25: Gyermekek könyvespolca 12.35: Melódiakoktél 13.25: Látószög 13.30: Takács Jenő: Tarka-barka zongoramuzsika 14.00: A Petőfi rádió zenés dél­utánja 14.35: Tánczenei koktél 16.35: Csúcsforgalom 18.00: Disputa 18.35: Az Ex Antiquis együttes műsorából 18.45: Hét kérdés, a finnugor ro­konságról. 19.35: Csak fiataloknak! 21.20: Az év legjobb tánczenei fel­vételei 22.00: Utazás a Balaton körül. XXI/17. rész. 22.17: A Fruska. Részletek Sulli­van operettjéből. 23.20: A mai dzsessz. MISKOLCI STÚDIÓ: 17.00: Hírek, időjárás, műsor­ismertetés. — 17.05: Döntött a bíróság* Sorsok és forintok. Dr. Tímár László előadása. — 17.10: Fiatalok zenés találkozója. Szer­kesztő: Bély Katalin. — 18.00 Észak-magyarországi krónika. (Emlékülés a Szovjetunió meg­alakulásának 60. évfordulója al­kalmából. — Jövő évi fejlesztés­ről a Nógrád megyei országgyű­lési képviselők.) Lap- és műsor­­előzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna S.05: Iskolatévé. Földrajz (ált. isk. 6. oszt.)­­ 8.35: Fizikai kísérletek. 9.00: Kémia (ált. isk. 7. oszt.) 9.30: Csata fekete-fehérben. 10.00: Fizika (ált. isk. 8. oszt.) 10.30: Deltácska. 10.50: Képújság. 14.15: Iskolatévé. Fizikai kísérle­tek. (ism.) 14.25: Fizika (ált. isk. 8. oszt.) (ism.) 14.50: Deltácska (ism.) 15.10: Kémia (ism.) (SZ.) 15.35: Napköziseknek, szakkö­röknek. 16.15: Hírek 16.50: Reklám 16.55: Női kézilabda-világbajnok­­ság — döntő. 18.15: Képújság 18.20: Reklám 18.25: Dél-alföldi krónika. 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Liszt Ferenc — tévéfilm­sorozat. XVI/13—14. rész. 20.50: Stúdió ’82. 21.50: Felkínálom — népgazda­sági hasznosításra. 22.30: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 19.55: Női kézilabda-világbajnok­­ság. Döntő* 21.15: Tv-híradó 2. 21.35: Liszt: Haláltánc. 21.50: Szemle. 22.35: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 16.15: Tudomány és technika 17.15: Matematika mindenkinek 18.30: Gazdaságpolitikai ma­gazin 19.10: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.05: Szűzföld 4. rész 21.05: Segítség nélkül 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Zenebarátok körében 23.05 : Hírek 2. MŰSOR:­­ 16.15: Tv-híradó 16.30: J. Hubac: Egy hosszú őszi nap­­ 17.50: Szakmunkástanulók műsora 18.25: Fiatalok tévéklubja 1. rész 19.30: Tv-híradó 20.05: Fiatalok tévéklubja 2. rész 21.30: Időszerű események 22.00: Női kézilabda-vb döntő : MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Szu­­perzsaru. Színes, szinkronizált olasz bűnügyi filmvígjáték. — Kohász: Agónia I—II. Színes, szín ’mizált szovjet film. — Tarján vendéglő: A karatéző cobra. Színes, szinkronizált japán bűnügyi film. — Balassagyarma­ti Madách: Sörgyári capriccio. Színes, szinkronizált csehszlovák film. iskolamozi: Óz, a csodák csodája. — Nagybárényi Petőfi: Kilenctől ötig. Színes szinkro­nizált USA filmvígjáték. — Pász­tó: Zenekari próba. Színes olasz filmdráma. — Rélság: a seriff és az idegenek. Színes olasz fantasztikus bűnügyi film. — Kistoronyé: Jobb ma egy nő, mint tegnap ív. • színes, szinkronizált francia film vígjá­ték. 20.00: Liszt Ferenc (13. rész)

Next