Nógrád, 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-12 / 85. szám

Hiba van az egyeztetéssel Vitray Tamás műsora, a Te­­leráma legújabb jelentkezésé­ben több más, a tévé belső világáról, „kulisszatitkairól” szóló ismertető mellett szó volt a műsorütközések bos­­­szantó, s meglehetősen gya­kori tünetéről is. Telefonok, levelek százai jelzik, hogy a televíziónézők nem mennek el szó nélkül amellett, ha csábító programokról kényte­lenek lemondani. Ha az egyez­tetés nyilvánvaló gondatlan­ságából az első és a második csatornán azonos időben kez­dődik valami szívesen várt esemény, mondjuk egy ígére­tes filmvígjáték,­­ mint nemrég az olaszok Narancsos kacsasültje és Simon és Gar­­funkel koncertje a New York-i Central Parkból, amiknek szerencsétlen összetalálkozá­sa különösen sok háborgást váltott ki Csupán két hét tartamában is, lehet sorjázni a további ki­rívó példákat. A Sárközi-re­gény tévéváltozata, a Mint ol­­dott kéve negyedik része a győri Kisfaludy Színház és a Magyar Televízió közös Ham­­let-produkciójával ütközött, bűnügyi filmvígjátékunk, A pogány Madonna az Agria Já­tékszín elődása, A köpenicki kapitány sugárzásával. A legutóbbi példával pedig épp p. Teleráma adásnapjá­ról, szombat estéről szolgál­hatjnk, amikor is a Ligeti le­gendák második része a Fe­kete a feketén című három­részes olasz filmszatírával üt­között. S ez utóbbi egy más természetű szerkesztési jelen­ségre is felhívja a figyelmet. Arra nevezetesen, hogy a mű­sorban már szinte egyeztethe­­tetlenségig eluralkodtak a so­rozatok, a folytatásos történe­tek. A I­igeti legendák első része után nyilván sokan kí­váncsiak lettek volna a máso­dikra is, s az első két rész után az olasz film harmadik, befeje­ző részére. Gondoltuk, ez utóbbi egyez­tetési felületességre is vá­laszt kapunk a Telerámában a megkérdezett illetékestől, Vértessy Sándortól, aki — mint megtudtuk — néhány éve a riporterséget a műsorprog­ram-szervezői poszttal cse­rélte fel. Ám csak a mea cul­­pázás általánosságáig bátor­kodott, „emelt fővel, de szem­lesütve” ismerve el a felelős­séget. A műsoregyeztetésnek bizo­nyára számtalan, általunk nem, vagy alig ismert, felté­telezhető szempontja, problé­mája van. De azt is mindun­talan észlelhetjük hogy na­gyobb odafigyeléssel nagyré­szük könnyűszerrel elhárítha­tó. Történetesen a legutóbbi példában is, ahol mindössze néhány jelentéktelen műsor­rendi cserére lett volna szük­ség. Egyébként az elmúlt műsor­hét szellemi irányzékát a köl­tészet napjának közeledte ha­tározta meg. Ady költészete adta témáját szerdán a rövid­filmstúdiók műhelyéből kike­rült, „Mag hó alatt” című igé­nyes vállalkozásnak. Kis Jó­zsef írói és rendezői produk­tuma, Juhász Gyula születésének 100. évfordulója adott idő­szerűséget a „Lángolni jöt­tem” című, szombaton dél­után látott szép összeállítás­nak, mely a költő életének egy kevéssé ismert periódu­sát, az egyetemi évek idejét idézte meg. Ezen az esten gyönyörködhettünk a Szép versek ’82 című összeállítás­ban is. A költészet napja hangula­ti előkészítését szolgálta va­sárnap délután a Csokonai című, úgynevezett életjáték, amelynek írója és rendezője, Jeles András a hányatott éle­tű poétához oly közelálló, kedves diákszínjátszást, an­nak hagyományait, stílusát és hangulatát használta fel, hogy a sajátos költősorsot bemu­tassa. A költészet napja nyi­tányaként hangzott el este Dunai Tamás jól értelmező tolmácsolásában József Atti­la Végül című gyönyörű köl­teménye. Ami a műsorhét egyéb em­lítendő programjait illeti: a hét első adásnapjain láthattuk az üzembe helyezés című, ér­dekes, háromrészes szovjet tévéfilmsorozatot, a Fantasz­tikus utazás című amerikai tudományos-fantasztikus, a maga műfajában különleges produkciót, a Nincs szerelem, fájdalom nélkül című NSZK tévéfilmet — négy kis törté­netet a szerelem témaköré­ből —, a svájci filmművészet egy újabb, különösségében is gondolatokat ébresztő alkotá­sát, Fényévekre innen cím­mel. Színészportrét, kaptunk a nemrég elhunyt Ráday Imré­ről és a Csortos Gyula-soro­zatban megnézhettük a Duna­­parti randevú című, 1936-os magyar filmet. (b. t.) Különös, kedélyes, kelle­mes, kulturált szórakozásnak ígérkezik a televízió kétré­szes filmje, amelyet Kristóf Attila ironikus kalandregé­nyéből Dobray György ren­dezett és április 16—17-én kerül képernyőre. Amikor folytatásos regényként meg­jelent a Magyar Nemzet ha­sábjain Kristóf Attila írása, már a megformálás is eleve filmszerűen, mintegy snittek­ben, a filmformálás ígéreté­vel fogalmazódott meg. Ter­mészetes volt tehát, hogy több filmrendező felfigyelt rá és érezte benne az igényes vállalkozás lehetőségét. Tu­lajdonképpen az egész törté­net bűnügyi kalandfilmnek álcázott társadalmi szatíra, s arról szól, hogy aki meg­próbál Magyarországon az amerikai maffia módszerei­vel tevékenykedni, ráfizet. A főhős Amerikából hazatérve, új életet akar kezdeni. A ten­gerentúl a maffia egyik ve­zető emberévé küzdötte fel magát, de minthogy a maffia belső harcaiban ott megbu­kott, testőrével együtt haza­ A mi ügyünk tér, rengeteg pénzzel, luxus­kocsival és féktelen fantáziá­val. Mindezt szeretné haszno­sítani, hogy elűzze unalmát és csendesen csordogáló hét­köznapjait valami különleges tevékenységgel tegye színes­sé. Ezért hát hazafias felbuz­dulásból megpróbálja nag­­­gyá tenni, világszínvonalra emelni a magyar bűnözést. Ezért olyan bűncselekménye­ket szervez, amerikai stílus­ban, amerikai módszerekkel, amelyek nálunk nemcsak le­hetetlenek, hanem enyhén szólva nevetségesek. Az eredeti szöveget olvas­va Nepp Józsefnek, a magyar rajzfilm kiváló művészének is eszébe jutott, hogy rajzos kalandfilmet kellene belőle csinálni. Ám a televízió gyor­sabb volt és Dobray György, a történet szerzőjével, Kris­tóf Attilával rövid úton elké­szítette a forgatókönyvet. Reméljük, nem okoz majd csalódást az elkészült pro­dukció. A rendező a két fő­szerepre Oszter Sándort és Bárdy Györgyöt kérte föl. A volt maffiózó, akit Padre­­ként becéznek, Oszter, a test­őre pedig Bárdy György. A szereposztás ezenkívül Szir­tes Ádám, Reviczky Gábor, Szacsvay László, Sir Kati, Székhelyi József, Fonyó Ist­ván, Kozák László, Gálvölgyi János nevét tartalmazza a műsorlapon és kivételes fel­adatot juttat Gobbi Hildának, aki az előzetes hírek szerint egészen kiváló alakítással je­lenik meg, sajátos humorát csillogtatva. Kristóf Attila a szerző azt mondta a filmről: „Az elké­szült produkciót látva, az volt az érzésem —, nézhető tévéjáték született. Én ma­gam a televízióban, ha hu­moros filmet látok, gyakran elszomorodom, lehet, hogy lesz olyan néző, aki hasonló módon reagál majd, de az az érzésem, hogy szerencsénk is lehet, mert lesz annyi érde­kesség, kalandosság, játé­kosság ebben a történetben hogy megérdemli a figyelmet. Nógrád vendége volt Vantaan Laulu A múlt hét egyik legkiemelke­dőbb kulturális sikere volt Salgótarjánban a megyeszék­hely finn testvérvárosából Vantaaból érkezett férfikórus fellépése. Mint tudjuk, a finn település alig tíz éve nyerte el a városrangot, a kórus története azonban im­már tizenhét esztendőre ve­zethető vissza. Annak idején egy énekkvartet­tként­ kezdte pályafutását az együttes, rö­vid idő alatt több mint tíz­szeresére emelkedett tagjai száma. Vantaaban kilenc kü­lönböző kórus működik, van tehát konkurrencia, a Vantaan Laulu — a név jelentése: van­­taai dal — azonban ezek kö­zül is kiemelkedik. Az együt­tes munkáját tizennegyedik éve vezeti Toivo Korhonen. Tőle érdeklődtünk a közösség tevékenységéről, repertoárjá­ról, magyarországi, salgótar­jáni benyomásairól. A kórus tagjai a Vantaa nyugati részében lakókból verbuválódtak. Foglalkozá­sukra nézve mindenféle em­ber van köztük, összeköti őket a dal szeretete. Elsősorban a finn zenei irodalomból válo­gatták repertoárjukat és ele­inte főként szűkebb hazájuk­ban léptek fel. Később ahogy egyre több elismerésben ré­szesültek, egyre gyakrabban hívták őket vendégszereplés­­re az ország más vidékeire is, s az előadandó művek száma is egyre gyarapodott, köre tá­gult. — Kórusunknak jelenleg a vantaai dolgozók iskolája ad otthont, s a városi tanácstól évente kapunk működésünk­höz támogatást. A közvetlen fellépések mellett hangfelvé­telek révén egy másodlagos hallgatósági körünk is kiala­kult, s nemrégen hanglemez­­felvételünk is volt, elmond­hatom tehát, hogy a kórus népszerű. A magyarországi vendégsz­ereplés a második külföldi ütünk, előzőleg Bre­­menben (Nyugat-Németor­­szágban) vettünk részt egy kórusfesztiválon. Magyaror­szág mindannyiunknak kel­lemes meglepetést szerzett, kórusunk minden tagja jól­eső érzéssel tapasztalta azt a meleg vendégszeretetet, mel­­­lyel úgy Debrecenben, mint Salgótarjánban találkoztunk. Magyar testvérvárosunkról az itt töltött néhány óra alatt nem szerezhettünk túl sok be­nyomást, de annyit megálla­pítottunk, nagyon szép kör­nyezetben, érdekes építészeti megoldású a város, gyönyörű a zeneiskola, talán a legszebb azok közül a termek közül, ahol eddig felléptünk az or­­­szágban, az épület sugározza, amit egyébként is tapasztal­tunk: élénk, jól szervezett ze­nei élete van. A kórus ötvennégy éves karmestere azonban nem elő­ször jár Magyarországon. Mint zenepedagógus, az ifjúság mu­zsikára nevelésével foglalkoz­va lakhelyén két ifjúsági kó­rust vezetett, egyik leány­karával már kétszer járt ha­zánkban. A Kodály-kórusver­­­senyen egy alkalommal har­madik helyezést ért el, míg a nálunk most bemutatkozott együttese a finn kórusok szem­léjén másodikként került do­bogóra. Remélhetőleg elő­ször, de nem utoljára tapsol­hattunk Salgótarjánban a szép hangú vantaai dalosok­nak. — g. — 25 éves a salgótarjáni pedagóguskórus Az öntevékeny művészeti csoportok patronálásában kezdettől jelentős feladatot vállalnak a szakszervezetek. Nincs ez másként a hazai kó­rusmozgalom esetében sem. E téren különösen a pedagó­gusok szakszervezete könyvel­het el kimagasló eredménye­ket, hisz jelenleg 46 pedagó­guskórust tartanak nyilván az országban, nem számolva azo­kat az együtteseket, melyek­ben szintén több-kevesebb nevelő énekel. Nem csoda hát, hogy a pe­dagóguskórusok VIII. orszá­gos találkozójának megrende­zését egyetlen város már nem tudta vállalni, így a három­­évenként tartandó fesztivál idén először — különböző idő­pontokban — m­ég 11 helyszínen zajlik, illetve zajlott. A március 18—19—20-án Kaposvárott megrendezett se­regszemlén vett részt a Nóg­­rád megye egyetlen érintett énekkara, a salgótarjáni pe­dagóguskórus. A korábban már ,,Fesztiválkórus” rangot szerzett vegyes kar ezúttal sem tért vissza „üres kézzel”, az új 1983. március 1-től ér­vényben lépett minősítő­ rend­szer alapján az „arany foko­zatot” érdemelték ki a VIII. országos találkozón. A salgótarjáni pedagógus­kórus egyébként azon kevés kórus közé tartozik amely eddig vala­mennyi pedagóguskórus-ta­­lálkozón ott volt És a tekin­tetben is a kevesek közé tartozik a nógrádi vegyes kar, hogy élén megalakulása óta Virágh László karnagy áll. En­nek immár huszonöt eszten­deje... A fennállásának negyed­százados évfordulójára készü­lő salgótarjáni pedagóguskó­rus története joggal tekinthe­tő akár „kórustörténelemnek” is. Amikor 1958-ban megala­kultak, nemcsak az ország gazdasági és politikai, de kul­turális élete is a konszolidá­ció szakaszába lépett. A sal­gótarjáni pedagógusokban az elsők között fogalmazódott meg az igény önálló vegyes­­ kar szervezésére. A megala­kulást követő esztendők kul­turális fellendülése kedvezett a kórus működésének, létszá­ma rohamosan gyarapodott, csakhamar meghaladta az 50 főt. Az évadonkénti 8—10 fel­lépés akkortájt ennek duplá­ja volt, jelentős népművelői feladatként szívesen tettek eleget apróbb települések meghívásának, mindaddig, amíg anyagi lehetőségeik gá­tat nem szabtak e missziónak. Már az 1958-as egri dalos­találkozón bizonyították, hogy felkészültségük, lelkesedésük országos mércével is mérhető, és 1962-ben a Liszt—Bartók szakszervezeti kórusfesztivá­lon már a kiemelkedően sze­replő kórusok között említi őket a zsűri. A ’60-as évek közepétől némi visszaesés volt tapasztalható a salgótarjáni pedagóguskórus munkájában. Ez a hullámvölgy egészen az évtized végéig tartott, de 1970- től újabb sikerek fémjelzik a megerősödő vegyes kar színvo­nalának emelkedését: „Mi­niszteri dicséret”, „Kodály­­emlékérem", majd 1978-ban a „Szocialista kútúráért” ki­tüntetés, de emellett Handel „Béke ódájánának” többszöri nívós tolmácsolásáért az Or­szágos Béketanács emlékpla­kettjét is átvehették. A salgótarjáni pedagógus­kórus repertoárjában megta­lálható valamennyi jelenté­kenyebb kórusmű a reneszánsz szerzőktől napjainkig. Ter­mészetesen megkülönböztetett szerepet kapnak a nógrádi népdalok és a nógrádi zeneszer­zők művei. A salgótarjáni pedagóguskórus feltehetően egyedüli énekkar, amely meg­zenésített Madách-verset tart műsorán a Rezessy László ál­tal vegyes karra írt „Tobor­­zó”-t. A megyeszékhelyen egyébként ők mutattak be el­sőként oratorikus (Vivaldi „Magnificat”) és nagyobb lé­legzetű műveket (pl. Maros Rudolf „Eccseri lakodalmas”). Az együttes méltán büszke arra is, hogy nem csak a Magyar Rádió Kóruspódium adásaiban szerepel rendszere­sen, de foglalkoztatja a kórust az Országos Filharmónia is. A közelmúltban jelent meg Erdős Jenő „Pedagógusok a musica humana­­ szolgálatá­ban” című dokumentumköny­ve, melyből két megjegyzés cikkünkbe kívánkozik. A könyv nem kis teret szentel a sal­gótarjáni pedagóguskórusnak. ...E szép eredménynek átte­kintése után” — írja a jeles szaktekintélynek számító szerző — „elgondolkodtató, hogy külföldi szereplésen még nem vehettek részt. (!) Pedig megérdemelnék”. Eh­hez legfeljebb annyit fűzhe­tünk, hogy Magyarországon viszont kevés város van, ahol ne fordult volna meg a sal­gótarjáni pedagóguskórus. Erdős Jenő kimutatást ké­szített a kórusok anyagi tá­mogatásáról is. Ebből kitűnik, hogy a salgótarjáni pedagó­­guskórus évi 30 000 forintos költségvetése — a vele egy szinten álló kórusok között — a legkevesebb. Ámbár megle­het, hogy a salgótarjáni dalo­sok még eredményesebb mun­kájához nem csupán anyagi, sokkal inkább erkölcsi támo­gatást igényelnének. Az el­múlt 25 év tükrében talán nem is indokolatlanul... P, K. 4 NÓGRAD - 1983. április 12., kedd műsor KOSSUTH BAOIÖI (.27: Műszaki kultúránk és az Információ 8.57: Nótacsokor 9.42: Találkozás a Hang­villában 10.05: MR 10—14 10.35: Kórusmuzsika 10.57: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek­ 11.39: A kápolna titka 4. rész 12.45: Törvénykönyv 13.00: Kapcsoljuk a Magyar Nemzeti Galériát 14.00: Népdalok 14.23: Kórusainknak ajánljuk 14.40: Élő világirodalom 15.05: Holnap közvetítjük 15.28: Nel­nlkék 16.00: Délutáni Rádiószínház 16.52: Menner: Induló 17.05: A Gandhi: Világsiker 17.30: Török Erzsébet felvételeiből 17.45: A Szabó család 19.15: Giulietta Simionato operafelvételeiből 19.48: Lélek és test 20.18: Bogár István népzenei feldolgozásaiból 20.54: Rádiószínház 21.44: Debussy: Kis szvit 22.30: Szabó Ferenc: Trió 23.00: Operarészletek 0.10: Torony­zene PETŐFI RADIO: 8.05: Halász Judit énekel 8.35: Társalgó 10.00: Zenedélelőtt 12.25: Gyermekek könyvespolca 12.35: Melódiakoktél 13.30: Loránd István— Nádas Katalin: Örsz túra 1410: A Petőfi rádió zenés délutánja 16.35: Csúcsforgalom 18.00: Kamasz-panasz 18.35: Moszkvából érkezett 19.09: Hét bagoly Krúdy Gyula regényét rádióra alkalmazta: Rá­cz György 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Látogatás az agy­múzeumban 20.45: Meseautóban, I. rész 21.26: A „Johnny Thompson Singers” hangversenye 22.10: Klasszikus operettekből 23.20: Nóták miskolci stúdió: 17.00: Hírek, időjárás, műsor­­ismertetés. — 17.05: Művészport­rék, színháztörténeti érdekessé­­gek. Dr. Gyárfás Ágnes előadá­sa. — 17.15: Fiatalok zenés ta­lálkozója. Szerkesztő: Beély Ka­talin és Zakar János. — 18.00: Észak-magyarországi krónika. — 18.25: Lap- és műsorelőzetes. MAG­YAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétéma 8.05: Iskolatévé * Környezetismeret. (ált. isk. 1. oszt.) 8 30: Oroszul beszélünk. 1.50: B4:yegvilág 9.00: Kémia. (ált. isk. 7. ősz ) 9.40: Magyar nyelv. (ált. isk 1. oszt.) 10.00: Fizika (ált. isk. 8. oszt.) 10.30: Deltácska 10.50: Képújság 14.00: Iskolatévé 14.25: Deltácska. (Ism.) 14.45: Kémia (Ism.) 15.25: Napköziseknek 15.55: Hírek 16.00: Mexikó varázsa. Francia rövidfilm. II­I. rész 16.40: Képújság 16.45: A nyelv világa 17.30: Reklám 17.35: A három kútásó NDK bábfilm 18.05: Ízlések és pofonok 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv.híradó 20.00: offenbach bolondozásai 20.50: Stúdió ’83 21.55: Felkínálom népgazdasági haszno­sításra 22.30: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: .0.00: Kedvünkre. Ar­tay János országos középiskolai balladamondó­verseny 20.45: Tv-r.xn­oó, 2. 21.05: vidd fel a sírodat a hegyre. Magyarul beszélő csehszlovák tv-dráma 22.15: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 18.30: Mezőgazdasági év 19.10: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: A férfi és a feleség 21.50: Hangyák a lakótelepeken (2. rész) 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Musica víva 23.00: Hírek 2. MŰSOR: 28.25: Fiatalok tv-klubja 1. rész. 19.30: Tv-híradás 20.05: Fiatalok tv-klubja, 2. rész 21.30: Időszerű események 22.00: Színművészeti magazin. (Tsm.) 22.25: Matematika mindenkinek. (Ism.) MOZIMŰSOR! Salgótarjáni November 1,t Fél - és háromnegyed ó rtól| Hatás­vadászok (14). Színes magyar film. Nyolc órától: Jobb ma egy nő, mint tegnap három (16). Színes, szinkronizált francia filmvígjáték. — Kohász: Elévül­hetetlen bűntett. Szovjet bűn­ügyi film. — Tarján vendéglő: Oké spanyolok. Spanyol film. — Balassagyarmati Madách: Há­romnegyed 6-tól. Szuperexpressz: Színes, szinkronizált japán ka­tasztrófafilm. Nyolc órától: Ta­lálkozás az Atlanti-óceánon (14). Színes lengyel film. — Mesemo­zi: ördögmalom. — Nagybátonyi Petőfi: Földrengés Tokióban. Színes japán katasztrófafilm. — Pásztói Mátta: Ezüstnyereg. Szí­nes olasz western. — Országúton. Federico Fellini világhírű film­jének felújítása. — Rétsági Asz­talos János: A postás mindig kétszer csenget I—II. (16). Szí­nes, szinkronizált amerikai bűn­ügyi film. — Kisterenyei Petőfi: Akit Bulldózernek hívtak. Szí­nes, szinkronizált olasz kaland­film. — Jobbágyi: Az „I” akció. Színes, szinkronizált szovjet filmvígjáték.

Next