Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-26 / 97. szám
f Premier Marathon életre-halálra Dustin Hoffman pisztollyal a kezében?! A „Diploma előtt”, az „Éjféli cowboy”, az „Aranyoskám” és tucatnyi más, nálunk is bemutatott világsiker főszereplőjéről ma már látatlanban elhisszük, hogy mindent el tud játszani a kamerák előtt, de pisztollyal a kézben, hm, ezt valahogy nehéz elképzelni. Nyilván John Schlesinger amerikai rendező is tisztában volt azzal, hogy a kamasz tekintetű filmsztár alkatához nemigen illik a stukker. Csakhát William Goldman regényének főhőse nem is jószántából veszi kézbe a fegyvert. Márpedig ha az amerikai férfi színészek között olyasvalakit kell találni, akiről lerí, hogy életében először vesz kézbe gyilkos szerszámot, az csakis Dustin Hoffman lehet! A választás így lett telitalálat. Nagy kár viszont, hogy a „Marathon életre-halálra” című film végén elfogytak a töltények. Mármint a rendezői patronok. De ne vágjunk a dolgok elébe, hiszen az 1976-ban forgatott produkció felettébb jól indul. Méghozzá ravaszul. Az első percekben a néző még a film műfajában sem lehet biztos. Enyhén komikus és enyhén drámai jelenetek „altatják el” a moziban ülőt, hogy azután egy váratlan fordulattal torkon ragadja az izgalom. És ez a — nem túlzás — lélegzetelállító izgalom tulajdonképpen egészen a film kétharmadáig tart, ami kivételes teljesítmény, ha meggondoljuk, hogy a film több mint kétórás. Schlesinger mestere a feszültségteremtésnek, de a szükségtartásnak is. Mérnöki precizitással adagolja a sokkoló hatáselemeket és oldja fel olykor az egészen harsány humorral a legdrámaibbnak ígérkező szituációt. A néző nevet, de közben székének karfáját szorongatja Amikor pedig már-már felengedne, hirtelen villan egy kés, felrobban egy autó, vagy csupán pattog egy labda. Igen, talán, a pattogó labdára való reagálásunk igazolhatja vissza legpregnánsabban a rendezőnek, hogy mennyire a hatalmában vagyunk. Mi tagadás, a „sokat látott” közönség soraiból is kihallatszottak ijedt szisszenések a szakmai vetítésen, miközben az a bizonyos labda — mellesleg ártalmatlanul — tovapattogott... Profi munkával van hát dolgunk, miért, hogy mégis jelezzük, elégedetlenek vagyunk a film befejezésével? Épp a történet végét puskázná el egy mesterrendező? Gyanúnk szerint ezúttal nem a rendező, hanem az alapanyag a felelős a szimplábbra sikerült befejezésért. Nehéz erről írni, anélkül, hogy ne áruljunk el túl sokat a történetből, márpedig egy krimi esetében a kevés is sok. A lényeg az, hogy a rendező csak addig képes igazán tartani a feszültséget, amíg az erővonalak nem tisztázódnak, amíg ki nem derül, hogy ki kicsoda valójában. Mondhatnánk erre, hogy egy jó film ilyenkor ér véget. A „Marathon életre-halálra” azonban ezen a ponton nem fejeződhet be. Azért nem, mert történetét a dramaturgia szabályai ellenében is terheli kötelezettség. Negatív szereplője ugyanis (Laurence Olivier alakítja félelmesen) egy volt náci tömeggyilkos az Auschwitzban Fehér Angyal néven hírhedtté vált bizonyos dr. Szeli, akinek alakjában nem nehéz felfedezni a nyilvánvaló utalást dr. Mengelére, a máig bujkáló valódi náci hóhér személyére. Már most egy ilyen analógia esetében egy kitalált alteregó sem halhat meg akárhogyan. Igazi bűnös híján rajta hajtatik végre közítélet. Ebben az elképzelt igazságszolgátatásban a kis híján maga is áldozattá váló Dustin Hoffman alakította ártatlan fiatalember pedig értelemszerűen csak ítéletvégrehajtó lehet. Személyes drámája így óhatatlanul veszít súlyából, ennek következtében viszont a film egyneműsége is megtörik. A dráma nem drámaiságából veszített, hanem, jellegéből. Az érthető szándéknak ezúttal a film is áldozatul esett. — pintér — — Milyen meglepetést szánsz a feleségednek karácsonyra? — Egy kalapra gondoltam. — Nem gondolod, hogy az ajándéknak eredetinek kell lennie? — Igen, igazad van... Neki adom a nagymamám kalapját! — Mama, John azt mondta hogy én vagyok a legédesebb lány a világon. Meghívhatom hozzánk karácsonyra? — Nem érdemes. Hadd tévelyegjen csak tovább! * — Könyörgöm, ne csapja nekem ilyen nyíltan a szelet! Férjes asszony vagyok! — Nem számít. Nem vagyok féltékeny! Humor Újév reggelér, két barát találkozik a villamosmegállóban. — Szevasz, öregem! Egy éve nem láttalak! Nos, beváltottad a fogadalmadat — megnősültél az elmúlt évben? — Nem. — Hát mire vársz? — A villamosra. * Újév reggelén a benzinkútnál. — Figyelmeztetnem kell önt uram, hogy január elsejétől a benzin megdrágult. — Akkor töltse meg a tankomat tavalyi benzinnel! — Hogy tetszik az álarcom — kérdezi férjétől a feleség. — Nagyon jó! Az arcodat egyáltalán nem látni. * — Mindent feláldoztam azért, hogy kijárhasd az gyetemet — panaszkodik az apa —, és most, hogy orvos lett belőled, az az első dolgod, hogy megtiltsd nekem a dohányzást és az ivást! * — Mi mindent megveszünk Károlykának, ami csak eszébe jut. — Mi még azt is megvesszük a mi gyerekünknek, ami nem jut eszébe! * Tovább robog a négyes fogat Érdekes és szimpatikus az a kettősség, ami végig jól érzékelhetően végighúzódott a beszélgetésen. Mint mindenki, aki elismerést kap, szerényen úgy vélekednek: nem csináltak ők semmi különöset, tették, ami a dolguk. Nincs ebben csodásítanivaló. De közben megfogalmazzák: a hétköznapi munkán belül igenis szeretnének többet adni az átlagnál, nem csak a kötelezőt „lehajtani”. Kicsit periférián, az ország egyik kisvárosában sem akarják elfogadni a szürkeséget, hanem arra törekszenek, képességeik, tehetségük legjavát vigyék a munkájukba. Kutatók? Tervezők? Feltalálók? Művészek? — Pedagógusok. Abból a fajtából, amelyik a pálya nehézségeit, kínjait nem siránkozással, hanem többre törekvéssel igyekszik ellensúlyozni. * Nem számoltunk utána — talán nem is emlékeztek volna a pontos dátumra — hányadik esztendeje dolgoznak együtt, kihasználva a találkozási pontok által adott lehetőségeket. Csőke Ágnes, Kaposy Ida, Payer Mária, Varga István — egy „négyes hígat” a salgótarjáni Mártírok úti (Lovász József) Általános Iskolában. Ágnes jelenleg MSZBT-küldöttiként a Szovjetunióban van, Payer Mária, aki óraadó ma már csak itt, a városi művelődésügyi osztály munkatársa, szintén nem volt bent azokban a délutáni órákban, amikor végre sikerült a találkozás. Az elmúlt esztendők alatt többször hallottam nevüket a pedagógiai pályázatok eredményhirdetésekor, régóta foglalkoztatott, hogyan alakult és főként: miként maradt együtt ez a kis alkotógárda. A mostani beszélgetés apropója: a felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére készített ünnepi műsorokat a Magyar Népművelők Egyesülete és a budapesti művelődési központ közös pályázatán a legjobbak között ismerték el. — Ágnes történelmet tanít. Ida ének-zenével, Marika magyarral foglalkozik, én rajzos vagyok, emellett sok más terület érdekel mindnyájunkat. Jómagam a rajz mellett a technikához, a fotózáshoz, vonzódom, például — ez az effektusok formálásában egyegy műsornál „jól jön”. Színes egyéniségekből áll ez a négyes és jól tudunk együtt dolgozni. Csupa vibrálás, ám a határozottság, erő sem hiányzik kolleganője szavaiból. — Baráti társaság a miénk — de ez kevés lenne. Nem csak érdeklődési területünk hasonló, hanem a nézeteink is a nevelésről, a munkáról, az életről. Sosem hajszolták az elismerést, de sosem tagadtuk, fontosnak érezzük, mit is ér a munkánk, milyen hatása van, szükségünk volt kontrollra. Az egyik — és számunkra legfontosabb — visszajelzés természetesen a gyerekektől jön, hiszen értük csináljuk a dolgokat. A nézőtéri csönd, amikor a végén „Pfuj!” helyett azt mondják magukban: „Szép volt!” —ez jelent legtöbbet. De az sem mindegy, csak egy belterjes munkáról van szó, vagy esetleg mások is hasznosíthatják a tapasztalatainkat. Ezért kezdtünk el pályázni. Egyik gondolat kapcsolódik a másikba, mint a hímzésnél a keresztszemek, amikor kialakul a mostani műsorokról a kép. Mint a korábbi november 7-i emlékműsornál, most is megvalósult programot tisztáztak forgatókönyvvé, pályázattá. A fő cél: megújítani az elcsépelt, unalmas formát. Varga István fotói, dianorámái, a Kaposy Idával együtt válogatott, szerkesztett kísérőzene. (Legutóbb egyszerű de nagyszerű megoldást választottak: az április 4-i, műsor alatt végig Kodály P Hva-variációinak dallamai töltötték be a termet — mellekzöngék, csacsogás, vihogás nélkül, a November 7. Filmszínházban, számos meghívott vendég jelenlétében.) A többiek az irodalmi anyag válogatásában vesznek; részt leginkább: nem túlságosan ismert, de értékes műveket keresnek főként. Mindezt felerősítik még a fényeffektusok is — nem hatásvadászat a látvány beépítése, ezzel a komplex élmény lehetőségét keresik. Lehetne még hosszan szólni ezekről a megújulást kívánó programokról, de az érdeklődők számára nem hozzáférhetetlen a forgatókönyv, a pedagóguskabinetben őrzik a korábbi nyertes művet is Egy tényezőről azonban még feltétlenül szólni szeretnék. Az eddigiekből úgy tűnhet, a technika szinte már egyeduralkodó, de a műsor irodalmi anyagát gyerekek, az iskola tanulói mondják... Akkor sajnáltam igazán, hogy a négyes fogatból csak két emberrel találkozzon, amikor a forgatókönyveken, emlékműsorokon túli munkáikról szerettem volna többet megtudni. Varga István széles körű fotós, diás tevékenységét sokan ismerik, nemegyszer nyújtott feledhetetlen élményt hangosított diaporáma-sorozataival szerte a megyében, sőt az országban. A többiek egyedül és időnként összefogva tantárgyi pályázatokkal többször értek el sikert. Csinálták akkor is, amikor legtöbben csak megszállottnak t•ártották őket — bár most jólesik az elismerés. Nyitottak az újra, a szépre. Amit legtöbbre lehet becsülni munkáikban: mindig a gyakorlatra, az iskolai élet nem csak fényes, ünneplés napjainak gazdagítására gondolnak —, hogyan lehet az ismeretek, feladatok mellett élményt is adni! G. Kiss Magdolna Er táncolnék veled Illem- és társastánc-tanfolyamot hirdetett ez év januárjában a TIT salgótarjáni városi szervezete és a Magyar Úttörők Szövetsége Nógrád megyei elnöksége. Ezzel szeretnék megalapozni, hogy a jövőben a társastánc megyénkben is szerepeljen az úttörő-művészeti seregszemlén. A felhívásra a nyolcvannégy nógrádi úttörőcsapatból huszonhat jelentkezett. A húszórás tanfolyamot két turnusban szervezték. Az április 20-án befejeződött első turnusban tizennégy iskola vett részt. Andó Lórántné és Kovácsné Juhász Irén balett- és táncpedagógusok, akik a foglalkozásokat vezették, nagyon jó tapasztalatokról számoltak be. A gyerekek nem várt lelkesedéssel és nagy kitartással tanulták a foxtrottot, a swinget, a csárdást, a rumbát és más táncokat. Egyetlen csoportban sem volt lemorzsolódás. Nagy élvezettel próbálgatták a társas érintkezés illendő formáit, megismerkedtek a kulturált viselkedés alapelemeivel. A személyes kapcsolataikban adódó problémákkal is bizalommal fordultak segítségért a tánctanárokhoz. Nemcsak az iskolások, de a szülők körében is visszhangra és támogatásra talált a mozgalom. Sok faluban nagyszabású záróbállal ér véget a tanfolyam, melyre az anyukák már javában varrják a báli ruhákat. Júliusban, amikor a második turnus tanfolyama is befejeződik, az úttörőcsapatok legjobb párosai versenyen mérik össze ügyességüket és az illemtanban való jártasságukat. Az első három helyezett páros részt vesz majd június 15-én az úttörő-művészeti szemle gálaműsorán. Jutalmuk káptalanfüredi táborozás lesz. Az „Én táncolnék veled!’ akció sikeréhez nagyban hozzájárultak a meghirdető szervezetek. A háromszáz forintos részvételi díjakból befolyt összegből kétezer forintot az úttörőcsapatok rendelkezésére bocsátottak azzal a céllal, hogy anyagilag támogassák a gyerekek nyári táboroztatását. Az iskoláknak ajándékoztak egy-egy magnókazettát az „Én táncolnék veled” zenéjével. Az akció folytatása, mozgalommá szélesítése, a gyerekeik magasabb szintű viselkedéskultúrájának megteremtése mindenképpen kívánatos. A nagy érdeklődés azt mutatja, hogy érdemes lenne a művelődési házaknak is csatlakozni a kezdeményezéshez. NÓGRÁD - 1965. április 26., péntek műsor KOSSUTH RADIO: 8.20: Vesszőparipáink Somogyi József szobrászművészé... 1.50: Zenekari muzsika 9.33: Jó a dal. 9.53: Lottósorsolás 10.05: ,,A kedves közelléte” Goethe versei 10.10: Kamarazene 11.00: Gondolat 11.45: Réti József Offenbachfelvételeiből 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Veres Péter: Olvasónapló 1949—1953. 12.55: A zene is összeköt 14.10: Válogatott perceink 15.30: Verbunkosok, nóták 16.05: Nádháború. Oláh Margit rádiójátéka III.54: Fütty. Huh István versei 17.00: Neveletlenek? Incze Zsuzsa riportja 17.25: Daloló, muzsikáló tájak: Békés 17.50: László Margit, operettdalokat énekel 19.15: Dublin rózsái. Részletek Vladimir Cosma filmzenéjéből 19.35: Zsebrádiószínház. 20.40: Régi növények — új fehérjeforrások Kerekasztal-beszélgetés. 21.00: A zongoraverseny közvetítésének folytatása 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Opera-művészlemezek 23.20: Mozart: Esz-dúr divertimento K. 563. 0.10: Virágénekek PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Robert Stolz, a zeneszerző és a karmester 8.50: Tíz perc külpolitika (ism.) 9.05: Napközben 12.10: Negyedóra háromnegyed ütemben 12.25: Édes anyanyelvünk (ism.) 13.05: Pophullám 14.00: Péntektől péntekig 17.30: Ötödik sebesség 18.30: Fiataloknak! 19.50: Egészségünkért! 20.00: Nótakedvelőknek 21.05: Rádiószínház 22.00: Bagoly. Éjszakai érdekes magazin 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÚDIÓ: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Péntek este Észak-Magyarországon. (A tartalomból: Iskolai kirándulások előtt a Volánnál. — Az államhatár rendjéről. — Tejivók nyomában. — Turisztikai szolgáltató Salgótarjánban. — Hét végi programajánlat.) Szerkesztő: Nagy István. 18.00: Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tv-torna (ism.) 8.05: Iskolatévé 8.45: Építészet 9.05: Egy osztályba járunk 9.35: Kamera 10.05: A fényképezés úttörői VIIIII. rész (ism.) 10.30: Charles Darwin II/2. rész (ism.) 11.10: Képújság 15.00: Iskolatévé 15.30: Játék műalkotásokkal 15.45: Adni, kapni jó! 16.00: ..Gyermek lennék, ám de fáj az emlék” IIi.20: Hírek 16.30: Cigányzene II/2. rész 17.20: Az Afgán Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepén 17.40: Reklám 17.45: Száz híres festmény 17.55: Képújság 18.00: Kalendárium 19.00: Reklám 19.10: Tv-torna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Telefere, Vitray Tamás műsora 21.05: Péntek esti randevú 21.55: Tv-híradó 3. 22.05: Mi történik Baby Jeannel? Amerikai film (18 éven felülieknek!) 0.10: Himnusz 2. MŰSOR: 17.40: Képújság 17.45: Természetbarát 18.05: Csali 18.15: Csörgősipka X 5. rész (ism.) 18.35: Don Quijote, XXXIX 29. rész 19.00: Keresztkérdés Fejtörőjáték 19.30: Vladimir Dimitrov, a mester 20.00: Gondolkodó 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Rougonék szerencséje V 4. rész 22.05: Zenebutik (ism.) 23.05: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.10: Gazdasági jegyzetek 19.30: Tv-híradó 20.00: Pillanatok 22.05: Brno felszabadításának 40. évfordulója 22.15: Lenka Filipova és a Domino együttes műsora 22.40: Dr. Jekyll és Hyde úr különös története 1. rész 23.40: Hírek 23.50: Dzsesszpódium 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.20: USA—Finnország jégkorong-vb 22.45: Ez történt 24 óra alatt MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Háromnegyed 6 és 8-tól: Maraton életre-halálra (16). Színes, szinkronizált USA bűnügyi film. FILMMÚZEUM: A hét tenger ördöge: Amerikai film. NAPKÖZIS MOZI: Keménykalap és krumpliorr. — Balassagyarmati Madách: Viva Zapata! Amerikai film. ISKOLAMOZI: Koldus és királyfi. — Pásztói Mátrai örült római vakáció. Színes, szinkronizált olasz filmvígjáték. — Szécsényi Rákóczi: Ki kém, ki nem kém? Színes, szinkronizált USA bűnügyi filmvígjáték. — Rétság: Az istenek a fejükre estek. Színes, szinkronizált botswanai filmvígjáték. — Érsekvadkert: Nehéz fiúk. Színes szovjet film. — Nagylóc: Házibuli. Színes francia filmvígjáték. ROUGONÉK SZERENCSÉJE - Filmsorozat V/4. rész (21,10 h. - 2. műsor)