Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-16 / 192. szám

Földrengés az országban Sokan az utcára futottak IBCC-nél több kárbejelentés Kisebb erejű földrengés volt hazánk több körzetében a csütörtök reggeli órákban. Fél hét körül a keleti me­gyék kivételével szinte az egész országban több ízben is rengést észleltek, amely­nek ereje azonban sehol sem haladta meg a 12 fokozatú Mercalli-skála szerinti 4—4,5 fokos értéket. A földrengés­­jelző obszervatórium illeté­kesei szerint az epicentrum Budapesttől nyugatra mint­egy 80 kilométerre helyezke­dett el. A földmozgás — amelyet az MTI belgrádi tudósítója szerint Horvátországban is észleltek — mindenütt azo­nos tünetekkel járt: az eme­letes házak felsőbb szintjein megmozdultak a bútorok, ki­lengtek a csillárok, rezegtek az ablakok. Néhány helyen lehullott a vakolat, és szét­nyílt a tapéta, a tatabány­i Bánhidai lakótelepen pedig egy-két házban megrepedt a falban a meleg vizet szállító csővezeték. Sok helyütt — el­sősorban a magasabb épüle­tekben — a földmozgás némi pánikot is okozott, így pél­dául Tolna megyében (külö­nösen Szekszárdon és Bony­­hádon), ahol sokan az utcára futottak, de riadalmat keltett Somogy, Bács-Kisku­n és Fe­jér megyékben is. Számottevő anyagi kárról és személyi sé­rülésről sehonnan nem érke­zett jelentés. Somogyi József, az MTA Soproni Geodéziai és Geofizikai Kutató Inté­zetének igazgatója az MTI munkatársának elmondta, hogy ezek a gyenge erejű földmozgások az Alpok és a Kisalföld találkozásánál álta­lában ötévenként megismét­lődnek. Az ország azonban nem tartozik a földrengés­­veszélyes zónába, aggodalom­ra tehát nincs ok, ezt iga­zolják a többszáz éve feldol­gozásra került eddigi adatok, felmérések is. A földrengésjelző obszer­vatórium kora délutáni első összesítései szerint a nap fo­lyamán 25 rezgést észleltek. E­zek közül a legnagyobb reg­gel fél hétkor következett be: az epicentrum Veszprém me­gyében, Berhida környékén húzódott, és itt a rengés erős­sége a Richter-skálán elérte az ötös fokozatot. A legutóbbi jelentések szerint ennél erő­sebb földmozgás máshol nem történt, bár kiterjedt terüle­ten, de többnyire csak a 4— 4 és fél fokot érték el. A ha­j­­nali földrengéseket Pozsony­ban, Ógyallán, Komáromban és Érsekújváron is érzékelték a Szlovák Tudományos Aka­démia Geofizikai Intézetének szeizmográfiai állomásai. Személyi sérülés sehol nem történt, az anyagi kár azon­ban — elsősorban az epi­centrumhoz közel eső terüle­teken — jelentős. Az Állami Biztosító országos központ­jába csütörtök estig az ország különböző részéből több mint 1800 kárbejelentés érkezett, ebből 1100 Veszprém, 650 So­mogy és 50 Fejér megyéből. Budapesten a legtöbb kárt — összesen 35 esetet — a XIV. kerületből jelezték. Veszprém megye ipari üze­mei közül a Péti Nitrogénmű­­veknél, a Fűzfői Nitrokémiá­­nál és a Peremartoni Vegy­ipari Vállalatnál az áram­szolgáltatási zavar miatt a legtöbb termelőberendezés leállt, kémények dőltek le, megrepedtek az üzemépületek falai, ablakok törtek ki. A veszélyes vegyi üzemek biz­tonsági berendezései kifo­gástalanul működtek, így sze­mélyi sérülés nem történt, s nem kerültek a környezetbe káros anyagok sem. Peremar­­tonban megkezdődött az üzem alapos ellenőrzése, egyes részlegeknél kisebb javítások után már délelőtt megindul­hatott a termelés, a pere­martoni vállalat intermedier­üzemében viszont hetekre lesz szükség a helyreállítás­hoz. További intézkedések megtételére Peremartonba utazott Körtvélyes István ipariminiszter-helyettes. A Peremartoni Vegyipari Művek területén levő bölcsőde, óvo­da és iskola teljesen hasz­nálhatatlanná vált, de sze­rencsére az ott tartózkodó gyerekeket még időben sike­rült kimenteni. A vállalat la­kótelepén 22 lakás lakhatatlan lett. A településen nagy volt a rémület, mert még délután fél kettőkor is észleltek föld­mozgást. Ezért több sátrat fel­állítottak azok részére, akik féltek visszamenni lakásuk­ba. Az epicentrumhoz közel eső szénbányákban is észlelték a földmozgást. Így például Aj­kán a külszínen elmozdult helyéről a meddőhányó, ez azonban számottevő kárt, vagy személyi sérülést nem okozott. Berhida község területén megsérült az állami csecsemő­­otthon épülete, a gyermekeket Várpalotán egy kollégiumban helyezték el. Balatonalmádi­ban 12 családot kellett kiköl­töztetni, be kellett zárni az óvodát, és a községi tanács épületét is veszélyessé nyil­vánították. Megrongálódott az iskola és az orvosi rendelő tetőszerkezete, emiatt csü­törtökön a gyermekorvosi ren­delést csak az udvaron tart­hatták meg. Veszprém megye vezetése bi­zottságot jelölt ki, amelynek tagjai a helyszínen segítenek a szervezésben, intézkedésben. Jelentős helyi kezdeményezé­sek is történtek. Péntektől kezdve például a várpalotai tanács vállalta a peremar­toni dolgozók kisgyermekei­nek bölcsődei elhelyezését, az óvodásoknak pedig Berhida óvodájában biztosítanak he­lyet. Azok a peremartoni csa­ládok, akiknek lakása hasz­nálhatatlanná vált, Várpalo­tára költöztek. Fejér megyében Fülén be­szakadt a templom teteje, Pol­­gárdiban pedig kisebb mér­tékben megrongálódott az egyik templom. Székesfe­hérváron a Fürst Sándor ut­cában kidőlt az egyik lakó­ház tűzfala, és több, főként régebben emelt épületen ki­sebb repedések keletkeztek. Somogy megyében a siófoki kórházban megrepedtek a falak, lehullottak a csempék, ezért a betegeket az udvarra vitték, a nap folyamán azon­ban már sor kerülhetett vis­­­szaköltöztetésükre is. Az épü­letet még statikailag vizsgál­ják, de a műtők már mű­ködnek. A városban több ké­mény ledőlt, a KÖJÁL-t pe­dig a megrepedt falak miatt ki kellett költöztetni. A bol­tokban nagy a kár, a gon­dolák ledőltek, sok ára tönk­rement, de a legtöbb üzlet , délutánra már kinyitott. Sió­fokon ezekben a napokban az üdülőkkel és turistákkal együtt mintegy 100 ezren tar­tózkodnak, de egyetlen sze­mélyi sérülés sem történt. Az Állami Biztosító köz­pontjában az MTI munkatár­sának elmondták, hogy bár a biztosítási szerződés értel­mében csak az ötös erejű földrengés okozta veszteségek után kötelesek kártérítést fi­zetni, jelen esetben valamen­­­nyi, a rengésekkel közvetlenül összefüggő kárt megtérítik. (MTI) * Olvasóink közül többen is érdeklődtek, hogy Nógrád megyét mennyiben érintette a földrengés. Kora esti körte­lefonunk­­ szerint Nógrád me­gye egyetlen részéből sem érkezett információ arról, hogy bármit is észleltek vol­na a földrengésekből. 2 NÓGRÁD - 1985. augusztus 16., péntek Felújított boltot adtak át Somoson (Folytatás az 1. oldalról) — A megyei tanács nagy jelentőséget tulajdonít a kü­lönböző funkciót betöltő te­lepüléseken az alapellátás ki­­egyenlítésére. E területen nem lehet különbséget tenni városok és falvak között, hi­szen a napi cikkek kényel­mes, gyors, biztos beszerzése a közhangulatot is befolyá­solja. Az is igaz viszont, hogy az ellátás egyéb terü­letein továbbra is a differen­ciáltságra törekednek a me­gye kereskedelmi ellátásáért felelős szervek. — Mintha a Somoskőújfa­lui új kereskedelmi egység jelkép lenne... — Igen, Somoskőújfalu most apropó­­­ lehet. Mind­azon törekvésekre, amelyek­­azt erősítik, hogy a nagyobb települések mellett megkülön­böztetett figyelmet kell for­dítanunk a jelentős tradíciók­kal rendelkező falvak lakói­nak ellátására. A Nógrád Megyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat felismerte például, hogy Somoskőújfalu ugyan közigazgatásilag Sal­gótarjánhoz tartozik, de önál­ló életet él, egészséges lokál -­patriotizmussal rendelkezik. A beruházáshoz a városi ta­nács is társult, 600 ezer fo­rinttal­ segítve a falu keres­kedelmi ellátásának javítá­sát. — Somoskőújfalu nemcsak helyi érdeket jelent? — Az elmúlt időszakban a városrész közvilágításának korszerűsítésére, patakrende­zésre, vízelvezetésre, a mű­velődési ház felújítására, az általános iskola rekonstruk­ciójára, utak, járdák, par­kolók építésére, a vendéglá­tás korszerűsítésére 17,5 mil­lió forintot fordított a városi tanács. Ez valóban nemcsak helyi érdek, hiszen Somoskő­újfalu az ország egyik kapu­ja, ahol hazánkról, az első benyomásokat a turisták száz­ezrei kapják. Ez az alka­lom is jó arra, hogy a tele­pülésüket szerető somoskőúj­­faluiak tovább gondolkodja­nak a életkörülményeik javí­tásán. Ebből­ ma az élelmi­szer-kiskereskedelmi válla­lat jelentős részt­ vállalt ma­gára és dicséret illeti a ter­vezőket, a kivitelezőt, hogy a település ismét gyarapodott, — fejezte be nyilatkozatát Devcsics Miklós, a városrész országgyűlési képviselője. —mszgy— Megállapodás Radzsiv Gandhi indiai kor­mányfő csütörtökön bejelen­tette, hogy kormánya meg­állapodást írt alá Asszam szövetségi állam ellenzéki mozgalmának képviselőivel. India függetlenségének 38. évfordulóján elhangzott be­szédében Gandhi hangsú­lyozta, hogy az asszami és­­ a három héttel ezelőtt meg­kötött) pandzsábi megállapo­dással . India megőrizhette egységét. Ezek után —­ mond­ta — már nem lehet szó a 730 milliós ország szétesésé­ről. Gandhi beszédében nem tért­ ki a megállapodás rész­leteinek ismertetésére. A megállapodást az asszami el­lenzék részéről azok a diák­vezetők írták alá, akik hat évvel ezelőtt mozgalomba szerveződve kezdték meg kampányukat a nepáli és a bangladesi bevándorlók ellen. Japán k Hadgyakorlat — évfordulón A fedőnevet még nem hoz­ták nyilvánosságra, de a mé­retek már nagyjából ismer­tek, s ez elég ahhoz, hogy a szakértők megállapítsák: Ja­pán augusztus végétől az 1945 utáni időszak eddigi legnagyobb katonai manőver­sorozatát tartja. A tokiói nemzetvédelmi hivatal (had­ügyminisztérium) szóvivőjé­nek közlése szerint a hadá­szati gyakorlatok három hé­tig tartanak, s mintegy 140 ezer katona vesz rajtuk részt. ALKALMATLAN IDŐZÍTÉS A hivatalos bejelentés nem kis felzúdulást keltett. Több okból is. Egyrészt épp a ma­nőverek idején, szeptember 2-án emlékeznek meg a má­­sodik világháború befejezésé­ről. Május 9-én csupán az európai hadszíntéren értek véget az ellenségeskedések, Ázsiában a hitleri fasizmus eltiprása után még hosszú ideig kegyetlen, véres harcok folytak. 1945 nyarára fejező­dött be Okinawa elfoglalása, érték el tetőpontjukat a ja­pán nagyvárosok elleni, egy­re szisztematikusabb ameri­kai légitámadások. A jaltai konferencián vállalt szövetsé­­gesi kötelezettségeinek ma­radéktalanul eleget téve, au­gusztus elején a Szovjetunió is hadat üzent Japánnak, s a hatékony hadműveletek nyo­mán a széteső, milliós Kvan­­tung hadsereg megalázó ve­reségek sorát szenvedte el Koreában és Kínában. A há­ború folytatását mereven, el­vakultan követelő politiku­sok, tábornokok kénytelenek voltak meghátrálni. Sikerte­len maradt a fasiszta tiszti­kar egy részének utolsó pró­bálkozása, a puccskísérlet is, amellyel a legfanatikusabb csoportok a feltétel nélküli megadástól akarták eltánto­rítani a császárt. Utána, 1945. szeptember 2-án­ , bekövetke­zett az elkerülhetetlen vég: a tokiói öbölben, a fellobo­­gózott Missouri hadihajó fe­délzetén az újjáalakított ja­pán kormány képviselői alá­írták a kapitulációs okmányt. Röviddel a Hirosima és Nagaszaki elleni amerikai atombombázás úgyszintén he­ves érzelmi hullámokat ka­varó, 40. évfordulós ünnepsé­gei után, aligha választhatott volna a Nakaszone-kabinet rosszabb­ időszakot a hadgya­korlat lebonyolítására. Per­sze meglehet, hogy a hivata­los Tokiót épp az a szándék vezette, hogy a manőversoro­zat tudatos időzítésével is ér­zékeltesse a gyökeresen meg­változott körülményeket. Mint az közismert, a Japán és az Egyesült Államok kö­zött kialakult, s minden át­meneti kereskedelmi ellentét dacára igen szoros szövetsé­­gesi kapcsolatok az eltelt év­tizedekben jelentős katonai kötelékekkel is kiegészültek. Ez egyébként a másik ok, amely a hadgyakorlat kap­­csán­ újból számos belpoliti­kai kritika célpontjává tette a­ tokiói vezetést. FELRÚGOTT ALAPSZABÁLYOK? A japán stratégia alapja hosszú idő óta egyértelműen, a Washingtonnal aláírt biz­tonsági szerződés. Ám a fel­tételek időközben jócskán mó­dosultak: az USA-ban az el­múlt években megerősödött a követelés, hogy Japán vállal­jon fokozottabb szerepet, na­gyobb terheket a „kelet­ázsiai és óceániai térség vé­delmében”. Nemritkán érke­zik szabályszerű sürgetés Washingtonból a szigetország katonai költségvetésének eme­­­­lésére. Július végén például a­­ Pentagon egy titkos memo­randumban szólította fel a tokiói kormányt, hogy hala­déktalanul szerezzen be bi­zonyos amerikai fegyvereket. Azt is félreérthetetlenül vi­lágossá tették, hogy a Rea­­gan-adminisztráció részben e követelések teljesítésétől te­heti függővé, milyen lépések, esetleges szankciók mellett dönt az évről évre egyre horribilisabb, lassan 40—50 milliárd dollár körül járó ja­pán kereskedelmi többlet ügyében. Az állandósult amerikai nyomás önmagában persze valószínűleg nem lenne ele­gendő.­ Ám a Nakaszone-ka­binet saját irányvonala is egyre szemléletesebben utal arra, hogy Tokió elszánta magát egyes katonapolitikai alapelvek felrúgására. Ilyen mindenekelőtt az az elhatá­rozás, hogy a japán kormány feladja a katonai költségve­tés korlátozására alkalmazott alapszabályt: eszerint a Fel­kelő Nap országában a vé­delmi kiadások nem halad­hatták meg a bruttó nemzeti termék egy százalékát. Az el­múlt időben ezt a határt csak sorozatos adatkozmetikázás­sal lehetett statisztikailag be­­tartottnak feltüntetni, de most már semmilyen pénz­ügyi manipuláció nem fedhe­ti el a tényeket. A fegyveres erők tagjai részére idén fo­lyósítandó fizetésemel­ések, s még inkább az 1986—1990 közti hadseregfejlesztés már napvilágra került részletei igencsak azt bizon­yítják, hogy Nakaszone kabinetje megsérti a katonai kiadások visszafogására vonatkozó írat­lan törvényt. Japán, amelynek alkotmá­nya elvileg mindenfajta had­sereg fenntartását, bármilyen külhoni bevetését tiltja, már jelenleg is a világranglista nyolcadik helyén áll a hadi­kiadások terén. Ha pedig az egy százalék helyett kétszá­zalékos szintre állnak be, ak­kor a tőkésvilágban a máso­dik helyre rukkol elő. Nem lehet említetlenül hagyni a fegyvergyártás és -export te­rületén bekövetkezett válto­zásokat sem. Az Egyesült Ál­lamok például maga is szá­mos korszerű harcászati cél­ra felhasználható berendezés átvétele iránt érdeklődik — bár az ilyen haditechnológia­­kivitelt a japán törvények megint csak lehetetlenné ten­nék. VESZÉLYBEN AZ ALKOTMÁNY Tokióban minden alkalom­mal a kemény vonal hívei tudják érvényesíteni akaratu­kat. Az USA-ba irányuló ka­tonai exportot kivételnek mi­nősítik a tilalmak alól. Elvi­leg is feladatává teszik az­ immár negyedmilliós had­seregnek az ország érdekei­nek, kereskedelmi és után­pótlási útvonalainak védel­mét a határokon kívül, mint­egy 1600 kilométeres körzet­ben! Fontolóra veszik saját felderítő műholdak fellövését — ismét csak felrúgva azt az 1969-ben született parlamenti határozatot,­ am­ely Japán számára­­ a világűr kizárólag békés célú felhasználását en­gedélyezi. S egyre több jel mutat arra, hogy Japán (kor­mányszinten vagy a magán­cégek hallgatólagos ösztön­zésével) részt akar venni az amerikai csillagháborús ter­vek előmozdításában, a szu­pertechnológiát igénylő, ám busás hasznot ígérő kutatá­sok előrevitelében. Különös ugyanakkor, hogy a szigetország diplomáciai célkitűzései közt változatla­nul előkelő helyre sorolja a leszerelés érdekében kifejtett erőfeszítéseket. Csakhogy a hadseregfejlesztés üteme, az amerikai—japán katonai kap­csolatrendszer gyors tempó­jú bővítése érdemi cáfolat erre. Sőt, félő, hogy azoknak a szakértőknek van igazuk, akik szerint a Nakaszone­kabinet a fegyverkezés útjá­ban álló elvi a­ka­d­­ál­yok eltá­­volítására, sőt adott esetben­­az antinukleáris alapelvek fe­lülvizsgálatára törekszik s akár a kényelmetlenné, meg­szorítóvá vált, úgynevezett békealkotmány módosításá­ra is hajlandó. Kérdés, hogy a fegyverkez­és belpolitikai hatását ismerve, képes lesz-e a kormán­yfő a veszél­yes ter­vek megvalósítására, vagy a kedvezőtlen következmé­nyektől tartva. mée-cecak vissz­a kell hogy fonia az emme hangosabbá váló ..hé­jákat”. Szegő Gábor Amerikai hadihajók kikötése ellen tiltakozó japánok Nicaragua kész tárgyalásokat kezdeni Nicaragua kész Panamában tárgyalásokat kezdeni Costa Ricával a két ország közötti feszültség csökkentéséről, egy fegyvermentes határövezet lét­rehozásáról — erről tájékoz­tatta Daniel Ortega nicaraguai államfő szerdán Managuában Antonio Noriega tábornokot, a panamai fegyveres erők veze­tőjét. Noriega, aki Nicaragua kérésére közvetítő szerepre vállalkozott Nicaragua és Cos­ta Rica között a határproblé­mák megoldása céljából, szer­dán érkezett a nicaraguai fő­városba, ahol Ortega állam­fővel és Humberto Ortega nemzetvédelmi miniszterrel folytatott megbeszéléseket. Ni­caragua Costa Rica válaszát várja, hogy mikor kezdődhet­nek meg a kétoldalú tárgya­lások — jelentette ki Daniel Ortega a sajtónak adott nyi­latkozatában. A panamai politikus látoga­tásának rendkívüli jelentősé­get tulajdonítanak Nicaraguá­ban. Közvetítő tevékenységé­nek nem kevesebb a tétje, mint az, hogy Costa Rica te­rülete elméletileg felhasznál­hatóvá válik-e az­ Egyesült Államok számára egy nicara­guai intervenció esetén, vagy pedig — mint Nicaragua ja­vasolja — sikerül demilitari­zált övezetet kialakítani a ha­tártérségben. Humberto Ortega nemzetvé­delmi miniszter szerdán új­ságírók előtt kijelentette, hogy a határhelyzetet súlyosbítot­ták a Costa Rica-i területről az utóbbi időben elkövetett provokációk. Bejelentette, hogy a következő hónapokban több ezer fegyverest kívánnak moz­gósítani a háború mihamarab­bi befejezése reményében.

Next