Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-22 / 248. szám
Ismét Craxi kapott kormányalakítási megbízatást Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: Ismét Bettino Craxi kapta az új olasz kormány megalakítására szóló megbízatást. Francesco Cossiga köztársasági elnök hétfőn délben rendelte be hivatalába a múlt héten lemondott, szocialista párti politikust, s bízta meg a kormányalakítással. Ismeretes, hogy a kormányválságot az ötpárti koalíció egyik tagja, a republikánus párt robbantotta ki azzal, hogy kivált a kormányból. Olasz megfigyelők szinte biztosra vették, hogy ismét Bettino Craxi kapja meg az új kormánykolalíció összeállításának a feladatát. Cossiga államfő ugyanis szombaton folytatott konzultációkat a politikai pártok küldöttségeivel, s a megbeszélések után a pártvezetők nyilatkozataikban szinte mind az ötpárti kormányforma újbóli visszaállítása és Craxi megbízása mellett foglaltak állást. Még a republikánusok is kijelentették, hogy nincsenek előítéleteik senkinek a személyével szemben, így az általuk lemondásra kényszerített Craxival szemben sem. Az olasz koalíciót öt párt alkotta: a kereszténydemokrata, a szocialista, a szociáldemokrata, a liberális és a republikánus. Az egység felbomlásában az olasz hajó eltérítésének az ügye, az egyiptomi gép olaszországi kálváriája, valamint Abu Abbasz palesztin vezető személye körül kialakult Olasz—amerikai feszültség játszott közre. A republikánus hadügyminiszter pártja nevében bírálta Craxi és Andreotti döntéseit az eseménysorozat idején. Úgy tűnik, hogy az utóbbi napokban a republikánus vezetők mintha visszakoztak volna. Spadolini hadügyminiszter a hét végén Milánóban a párt egyik ülésén már úgy nyilatkozott, hogy nem vitatja az ötpárti kormányszövetség szükségességét, hacsak „konzultációk nélküli kezdeményezések, és felelőtlen kijelentések nem kényszerítik álláspontjuk felülvizsgálására a republikánusokat.” Rómában a megfigyelők a republikánusok megenyhülését összefüggésbe hozzák azzal, hogy Washington is békülékeny magatartást tanúsított az utóbbi napokban. Ennek legfőbb jele volt, hogy Whitehead amerikai külügyminiszter-helyettes szombaton Rómában Reagan elnök személyes üzenetét adta át Craxinak. Az amerikai elnök ebben hangsúlyozta, hogy szívesen látja az olasz kormányfőt New Yorkban. (Korábban ugyanis a miniszterelnöki hivatal a kormányválságra hivatkozva kétségesnek nevezte a miniszterelnök amerikai útját.) Most az a kérdés, hogy az új kormány „fotókópiája” lesz-e a korábbinak, avagy lényeges változások várhatók annak összetételében. Az is fontos szempont, hogy milyen gyorsan sikerül összeállítani a koalíciót, mert ettől is függ, hogy Craxi miniszterelnökként fel tud-e szólalni az ENSZ-közgyűlés ülésszakán. Bettino Craxi, miután megbízást kapott az államfőtől a kormányalakításra, újságírók előtt kijelentette: az ország érdekei nem tűrnek el válsághelyzeteket, különösen nem viselhetik el a hosszú válságokat, ezért azonnal hozzákezd a konzultációkhoz a politikai pártokkal. Kifejezte reményét, hogy a különböző politikai erőknek gyorsan sikerült közös nevezőre jutniuk, s ezáltal szavatolni lehetne a kormány tevékenységének folytonosságát. A miniszterelnöki hivatal bejelentette, hogy a konzultációk hétfőn kezdődtek. Megbeszélés az EGK és a KGST együttműködéséről A nyugat-európai közösség külügyminiszterei hétfőn kezdték tárgyalni Luxemburgban — egyelőre nem hivatalos eszmecsere formájában — a KGST javaslatát a két gazdasági közösség együttműködési megállapodásáról. Előzmény: az 1976-ban e tárgyban elkezdődött párbeszéd 1981-ben megszakadt. Idén júniusban a KGST javasolta a dialógus újrakezdését. A Közös Piac bizottságáénak kérésére a KGST szeptemberben kifejtette elképzelését: a két gazdasági közösség kijelölt képviselőinek kapcsolatfelvételét megállapodás követhetné, amely körülhatárolná a mindkét fél érdekeinek megfelelő gazdasági együttműködés szféráit, majd ez konkrét gazdasági és kereskedelmi egyezményhez vezethetne e. A jelenlegi stádiumban egyelőre egy mindezt nagy vonalaikban felvázoló, közös nyilatkozat tervezetéről folyik megbeszélés, amely azonban igen alkalmas lenne a tényleges párbeszéd megindítására. A nyilatkozat bevezetője hangsúlyozná: az együttműködés elősegítené a két gazdasági közösség tagországainak egymás közti — már meglevő és ezután megkötendő — kétoldalú együttműködési megállapodásait. (MTI) Gandhi Kubában Hétfőn Kubába érkezett Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök. A magas rangú vendég Fidel Castro kubai állam- és kormányfő meghívására tesz hivatalos látogatást a szigetországban. A két ország vezetői találkozójának jelentőségét növeli, hogy India az el nem kötelezett mozgalom soros elnöke, míg Kuba igen aktív tagja az el nem kötelezettek mozgalmának. J Mubarak az Achilla Laura eltérítéséről Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti . Mubarak egyiptomi elnök kijelentette: az Egyesült Államok és Tunézia „összejátszott” az Achille Laura olasz hajó eltérítőinek kézre kerítésére . Washington Tunéziától előre értesült arról, hogy a hajóeltérítők egy egyiptomi repülőgépen pontosan mikor indulnak Tunisz felé. Ez tette lehetővé, hogy az amerikai harci repülőgépek olaszországi leszállásra kényszerítsék az egyiptomi gépet. Az elnök ezt a CBS televízió egyik vasárnapi műsorának adott nyilatkozatában jelentette ki. A CBS a vasárnap este sugárzott interjú előtt felvilágosítást kért a Fehér Háztól, annak képviselői azonban visszautasították Mubarak állítását. Az egyiptomi elnök azt mondotta, hogy a hajót eltérítő palesztinokat már korábban útnak indította egy másik, meg nem nevezett arab ország felé, amikor azonban értesült arról, hogy ott nincs olyan felelős képviselője a PFSZ-nek, aki őrizetbe vehetné őket, visszahozatta a négy személyt s ezt követően akarta Tuniszba, a PFSZ központjába küldeni őket. „Tunézia összejátszott az Egyesült Államokkal” — mondotta. Mubarak szerint egyébként sokkal jobb lett volna, ha a hajóeltérítők a PFSZ bírósága elé kerültek volna, mert akkor „elkerülhettük volna a várható megtorlást, a bosszút, a terrorcselekményeket”. Az elnök kijelentette, hogy nem ragaszkodik formális bocsánatkéréshez, de az Egyesült Államoknak meg kell találnia a módot, hogy „más úton” tegyen ezzel egyenértékű lépést. Mint ismeretes, az elnök hétfőn fogadta az amerikai kormány különmegbízottját, John Whitehead külügyminiszter-helyettest. 2 JOÓGLÁD -1985. október 22, kedd Kínai—japán kormányfői találkozó lesz New Yorkban A hét közepém New Yorkban kínai—japán kormányfői találkozó lesz, vált ismeretessé hétfőn pekingi diplomáciai körökben. Magát a találkozó tényét Csao Ce-jang is megerősítette hétfői repülőtéri sajtóértekezletén, mielőtt New Yorkba, az ENSZ fennállásának 40. évfordulóján rendezendő ünnepségekre utazott volna. A kínai kormányfő kérdésre válaszolva közvetetten azt is megerősítette, hogy Kínában az elmúlt másfél hónapban Japánellenes diákmegmozdulások voltak. A kínai kormány nem tiltja, de nem is támogatja az ilyen megmozdulásokat, közölte Csao Ce-jang, pekingi és hsziani kisebb diáktüntetésre utalva. A diákok, ugyanúgy, mint kínai hivatalos helyek, bírálták a japán háborús múlt felé tett tokiói kegyeletes gesztusokat. A diákok azonban a kapunyitási politikát is bírálták közvetetten, azt állítván, hogy japán áruk tömeges importja sérti a kínai nemzeti érzést. Japán a második világháborúban agressziót követett el Kína ellen. Minderről szó lesz a New York-i kínai—japán kormányfői találkozón, kiegészülve a kínai szempontból deficites kínai—japán kereskedelem problémájával. A problémák elsimítására a közelmúltban Abe Sintaro japán külügyminiszter is ellátogatott Pekingbe. (MTI) Munkabizottságokban folytatja munkáját az európai kulturális fórum Az európai kulturális fórum hétfőtől négy héten át kulturális területek szerint létrehozott, úgynevezett kisegítő munkaszervekben — munkabizottságokban — vitatja meg a napirendjén szereplő három témakört: az alkotó tevékenység, a terjesztés és az együttműködés kérdéseit. Hétfőn délelőtt a Budapest Kongresszusi Központban Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész és Ujfalussy József akadémikus, zenetudós elnökletével megtartotta első ülését a képzőművészetekkel, illetve az előadóművészetekkel foglalkozó két munkacsoport. A fórumra számos ismert kulturális személyiség és alkotóművész érkezett Budapestre a részt vevő államok küldöttségeinek tagjaként. A képzőművészetekkel foglalkozó munkabizottság eszmecseréjén többek között jelen van Lauri Ahlgren finn, Max Bill svájci, Sam Gilliam egyesült államokbeli, T. Salakon szovjet és Viki Sitté NDK-beli festőművész; Makrisz Agamemnon görög, Herbert Hajek NSZK-beli és Ghio Pomodoro olasz szobrász. E munkacsoport tevékenységében a magyar küldöttség tagjai közül Aradi Nóra művészettörténész, Féner Tamás fotóművész, Kádár János Miklós festőművész és P. Szűcs Julianna művészetkritikus vesz részt. Az előadóművészetekkel foglalkozó munkacsoport résztvevői között van Edward Albe« egyesült államokbeli drámaíró, Jurij Grigorovics, a moszkvai Nagyszínház balettegyüttesének főkoreográfusa, Gisela May NDK-beli színésznő, Igor Mojszejev, a Szovjetunió állami népi együttesének művészeti igazgatója, Krzystof Penderecki lengyel zeneszerző, Jozef Szajna lengyel színházi rendező és Galina Ulanova szovjet balettművész. A második munkacsoportban magyar részről Bors Jenő, a hanglemezgyártó vállalat vezérigazgatója, Körtvélyes Géza tánctörténész, Láng István zeneszerző, Lengyel György színházi rendező, Marton László színházigazgató, Ránki Dezső zongoraművész, Vámos László, a Nemzeti Színház művészeti vezetője és Voigt Vilmos egyetemi tanár, néprajzkutató tevékenykedik. Losonczi Pál beszéde (Folytatás az 1. oldalról) A Magyar Népköztársaság — ismert és számunkra sajnálatos okok miatt — csak tíz évvel a világszervezet megalakulása után, éppen harminc esztendeje kapott lehetőséget arra, hogy belépjen az ENSZ családjába. E kettős évfordulón úgy érezzük, hogy megbecsült, egyenjogú és — talán nem szerénytelenség azt mondani — hasznos tagjai vagyunk a szervezetnek. Az ENSZ Magyarország számára is lehetővé teszi, hogy tevőlegesen részt vegyen minden napirendre kerülő téma, probléma megvitatásában, a döntések kidolgozásában és meghozatalában, s mi élünk a lehetőséggel. Elvi politikánkból felkad, hogy nem vagyunk passzív szemlélői a földünkön végbemenő politikai, társadalmi, gazdasági folyamatoknak, hanem kifejtjük álláspontunkat és igyekszünk erőnkhöz mérten erősíteni a tárgyalások szellemét. A Magyar Népköztársaság az ENSZ- ben folyó sokoldalú véleménycseréket és a kétoldalú kapcsolatokat egyaránt a nemzetközi dialógus fontos, nélkülözhetetlen elemének tekinti, s elhatározott szándéka, hogy az ENSZ-ben is megpróbálja a maga eszközeivel elősegíteni egészségesebb nemzetközi légkör, biztonságosabb világ kialakítását. A Magyar Népköztársaság, népünk teljes egyetértésével, széles körű, kiegyensúlyozott külpolitikai tevékenységével arra törekszik, hogy hazánk, népünk érdekeit kifejezve biztosítsa nemzetünk függetlenségét, társadalmunk fejlődését, s egyben hozzájáruljon az emberiség megmentését és előrehaladását szolgáló felelős erőfeszítésekhez. Az alapokmányban lefektetett, ma is érvényes elvekkel és célokkal összhangban, szövetségeseinkkel együttműködve, a jövőben is erőfeszítéseket teszünk a különböző társadalmi berendezkedésű országok közötti párbeszéd fenntartására, a nemzetközi együttműködés szélesítésére, a feszültséggócok politikai úton való rendezése módozatainak keresésére, a békés egymás mellett élés szellemének és gyakorlatának erősítésére. A tapasztalatok minden józanul mérlegelő politikus számára azt kell, hogy igazolják: hosszú távon a korlátozás és a diszkrimináció, különösen pedig az erőszak elhibázott út, amely nem vezethet el egyes országok, régiók, sőt az egész világ gondjainak, problémáinak rendezéséhez. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kapcsolatok ápolásának és bővítésének, a nemzeti szuverenitás feltétlen tiszteletének, a kölcsönös előnyökre épülő együttműködésnek, a problémák, viták tárgyalásos rendezésének nincs az emberiség számára elfogadható alternatívája. Ennek tudomásul vétele, elfogadása és alkalmazása végső soron a létezés alapfeltétele. Ennek felismerése tükröződik kontinensünk, valamint a más földrészek országaival fenntartott kapcsolatainkban, minden külpolitikai lépésünkben. Az elmúlt évtizedek nem szűkölködtek válságokban, fegyveres konfliktusokban sem, de az utóbbi negyven év alatt született és felnevelkedett generációknak — szerencsére — legalább nem kellett átélniük világháború okozta pusztításokat. A magyar nép nevében mondom, amelynek sok évszázados szenvedéseit, de egyben hitét a jövőben nemzeti himnusza is szenvedélyes szavakkal fogalmazza meg: azt szeretnénk, ha a jövőben nemcsak Európa, de az egész világ népei tartós békében élhetnének. Ezért döntő fordulatra van szükség a kérdések kérdésében, a leszerelés ügyében. Napjainkra immár a világűrt is fenyegető fegyverkezési verseny túllépett minden józan emberi ésszel felfogható mértéket. Minden újabb fegyverrendszer megjelenése tovább növelné a bizonytalanságot, az emberiség teljes pusztulásának veszélyét, ezt ma már szinte felesleges bizonyítani, annyi tény és adat, tudományos érv ismert erről a világban. A földgolyó szocialista fele az elmúlt években is átfogó és részkezdeményezések egész sorát tette a nukleáris és hagyományos fegyverzet korlátozásának előmozdítására, a katonai szembenállás lehető legalacsonyabb szintjének kialakítására, az egyenlő biztonság következetes figyelembevételével. Ebből a szempontból igen nagy jelentőségűek a legutóbbi — többek között itt az ENSZ- palotában elhangzott — szovjet kezdeményezések is, amelyeket teljes mértékben támogatunk. Reméljük, hogy a józanságot sugalló javaslatok józan feleletekre és követésre találnak a másik oldalon is. Aggódva látjuk azt is, hogy napjainkban a kedvezőtlen irányzatok felerősödését jelzi a konfrontációra, a válsághelyzetek kiélezésére törekvő szélsőséges körök nagy befolyása és hatása a világpolitika alakulására. A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonya ebből a szempontból nézve is meghatározó a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. Ezért természetes, hogy — másokkal együtt — a magyar kormány bizakodó várakozással tekint a novemberi szovjet— amerikai csúcstalálkozóra, amelynek résztvevőitől nem kis felelősséget vár el a nemzetközi közösség. Szilárd meggyőződésünk: az egyetlen járható útnak az enyhülési irányzat minden lehetséges elemének erősítését, a válsággócok felszámolását, újabb konfliktusok kialakulásának megelőzését, a nemzetközi légkör megtisztítását, a bizalomra épülő alkotó együttműködést tekintjük a világ számára. Erre kell felhasználni az ENSZ testületeit, minden lehetséges nemzetközi fórumot, a két- és sokoldalú érintkezések minden formáját. Engedjék meg, hogy e helyről Magyarország támogatásáról biztosítsam az Egyesült Nemzeteket és tisztelt főtitkárát, akinek tevékenységét hazánkban megbecsülés övezi. Bízom benne, hogy a 40. jubileumi közgyűlés építő, előretekintő szellemben folytatja munkáját, hatékony lépéseket tesz a fegyverkezési hajsza megállítására, az együttműködés elmélyítésére, a nemzetközi béke és biztonság fokozására. Ehhez kíván hozzájárulni továbbra is a Magyar Népköztársaság. A brüsszeli kiáltás Valóságos szökőár öntötte el egy NATO-ország fővárosának központját: Brüsszel utcáin vasárnap Belgium történetének egyik leghatalmasabb tüntetése hömpölygött. A hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint legalább kétszázezer tüntető követelte a belgiumi Florennesben már telepített tizenhat amerikai robotrepülőgép leszerelését, és minden további nukleáris fegyvertelepítés leállítását. A több órán keresztül vonuló menet mind a szó fizikai, mind átvittebb, politikai értelmében rendkívül, mondhatnánk tanulságosan sokszínű volt. Voltak csoportok, amelyek radikális jelszavak transzparensei, és voltak olyanok is, amelyek feszület alatt haladtak — a legkülönbözőbb pártállású és felfogású menetelüket egy irányba sodró cél felé. A brüsszeli menet éppen a sokféleség és az egység szép szintézise miatt lesz maradandó politikai tett. A sokszínűség ráadásul még a nemzeti hovatartozásra is vonatkozott: népes delegációk érkeztek a belga fővárosba más NATO-államokból, a Német Szövetségi Köztársaságból, Olaszországból, Angliából, és abból a Hollandiából is, ahol még nem dőlt el, telepíthetik-e területükre a Pentagon veszélyes „ajándékait”. Jelképes jelentőségű az is, hogy a brüsszeli tüntetéssel szinte egyidőben a holland szomszédságban kerek hárommillió aláírás bizonyította, hányan követelik ugyanazt Hollandiában, mint amit a brüsszeli vonulók. Azok a belga — és nem belga — százezrek, akik vasárnapjukat erre a messzehangzó figyelmeztető kiáltásra szánták, nemcsak azt tudták, hogy rajt kiáltsanak, hanem azt is, hogy mikor tegyék ezt. Elég egy pillantást vetnünk a kalendáriumra és a világsajtóra ahhoz, hogy meggyőződjünk arról: a brüsszeli kiáltás időpontja éppoly’ lényeges, mint a tartalma. A kiáltás akkor hangzott el, amikor utolsó, nyilvánvalóan döntő szakaszba léptek a genfi csúcs előkészületei. Ami pedig a világsajtót illeti, csak néhány tény a sok közül: Ahrmejev marsall figyelmeztető cikke a Pravdában (,,A Szovjetunió már megtette a megállapodásokhoz vezető út ráeső részét”), amerikai tudósok köztük Nobel-díjasok — kampánya az űrfegyverkezés ellen, ugyancsak amerikai tömegtiltakozás a túlparti nukleáris kísérletek fellegvárában. Nevada államban, japán közéleti személyiségek drámai levele Nakaszone kormányfőhöz ugyanilyen előjellel. Ismételjük: ez csak néhány jelentés a brüsszeli tüntetés világhátteréről. Annak sokadik bizonyságaként, hogy amit a belga fővárosban követeltek vasárnap százezrek, azt világszerte százmilliók követik. És nemcsak vasárnap.Harmat Endre