Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

Kádár János Londonban Látogatások — Megkezdődtek a magyar—brit tárgyalások Délután Kádár János és kí­sérete elsőként a British Museumba látogatott. A klas­­­szicista palota hatalmas osz­lopcsarnokából nyíló főbejá­ratnál Kenneth Cooper, a múzeumban működő brit nemzeti könyvtár, a British Library főigazgatója fogadta a látogatókat, s vezette őket be a történelmi nevezetességű kerekű olvasóterembe. A több mint 40 méter átmérőjű kupolacsarnokban, amelyben egykor Kossuth, Marx, Engels és Lenin is dolgozott, a fő­igazgató adott tájékoztatást a mintegy 15 millió kötetet (könyvet, iratot, újságot) őr­ző könyvtárról. Annál az asz­talnál álltak meg a vendégek, ahol Marx Károly művét írta, így a Tőkét is. Kádár János itt megtekintette a Tőke egy korabeli példányát, története­sen azt, amelyet Marx a múzeumnak ajándékozott. Ezután rögtönzött tárlaton a könyvtár Hungarica-gyűjte­­ményének néhány darabját mutatták be. Közöttük Mátyás király egy 1488-ban kelt le­­velét, egy Corvinát, valamint a legkorábban, magyar nyel­ven kinyomtatott könyvek egyikét. Végül a könyvtár a British Museumban őrzött Magna Charta egy hasonmáspéldá­­nyával ajándékozta meg az MSZMP főtitkárát, aki a szíves gesztust megköszönve, elismerő sorokat írt a vendég­könyvbe. A múzeumi séta után Ká­dár János Sir Alan Traillnél, London főpolgármesterénél tett látogatást a XVIII. szá­zadi Mansion House-ban, Traill hivatalában. Csütörtökön délután a brit miniszterelnök hivatalá­ban megkezdődtek a hivata­los tárgyalások Margaret Thatcher kormányfő és Ká­dár János között. Mielőtt a hivatalként és lak­helyül szolgáló Downing Street 10. számú épületbe kalauzolta volna vendégét, Thatcher asszony a bejárat előtt várta és szívélyesen üd­vözölte az MSZMP főtitká­rát.­ Margaret Thatcher csütörtö­kön este, a miniszterelnöki rezidencián díszvacsorát adott Kádár János tiszteletére. A vacsorán részt vettek az MSZMP főtitkárának kíséreté­ben érkezett magyar politiku­sok, és ott volt a brit közélet számos kiemelkedő képvise­lője is. A díszvacsorán Marga­ret Thatcher és Kádár János pohárköszöntőt mondott. 1­i Margaret Thatcher pohárköszöntője Margaret Thatcher elöljáró­ban melegen üdvözölte Ká­dár Jánost és kíséretének tagjait Nagy-Britanniában, majd így folytatta: — Egy nagyon hosszú és büszke történelmű ország kép­viselőjeként ön, meggyőződé­sem szerint, érezni fogja en­nek az épületnek, a Downing Street 10-nek a történelmi le­vegőjét. Ez az épület közel 250 év óta otthona és hivata­li­ az angol miniszterelnökök­nek. Az ön látogatása önma­gában is történelmi esemény: ebben az épületben most elő­ször­ látjuk vendégül egy ke­let-európai ország vezetőjét, aki a kommunista párt főtit­káraként látogatott hozzánk. Tavalyi magyarországi út­járól szólva hangsúlyozta: — A legmelegebb emléke­ket őrzöm azokról a napok­ról, nagy kitüntetés volt szá­momra, hogy én lehettem az első angol miniszterelnök, aki az ön országába látogatott Mindig szívesen gondolok vis­­­sza a baráti fogadtatásra, és párját ritkító vendégszeretetre Emhelyben részesítettek. Emlék­szem, amikor a budapesti nagy vásárcsarnokban papri­kát és mézet vásároltam, nem­­ fogadtak el tőlem pénzt. A vásárcsarnokban tartózkodói­ olyan meleg és szívélyes fo­gadtatásban részesítettek, ame­lyet soha nem fogok elfelej­teni. Remélem, hogy önnek SS ugyanilyen tapasztalata tesznek holnap a Saensbury ifleiuHszer-áru­házban. Annak is nagyon örültünk h­ogy az elmúlt 12 hónap so­rán vendégül láthattuk az­­ ör kollégáit. Szűrös Mátyást, és Várkonyi Pétert. Amikor Szű­­r­ös Mátyás hivatalomban meg­­válogatott, egy kínai közmon­dást idézett: „Jobb valami­t egyszer l­án­, mint ezerszer hallani róla.” Nagyon örü­lünk, hogy ön most lát ben­nünket. A csütörtöki megbeszélése­ket érintve kiemelte: — Ugyanúgy, mint tavaly Budapesten, világossá vál előttem, hogy milyen sok té­ren közösek az eszményeink a béke, a prosperitás, a biz­­tonság tekintetében. A célja Srrfchoz vezető utak lehetnek különbözőek. A társadalm igazságosságról talán nem vallunk azonos nézeteket. He­lyénvaló azonban, hogy tár­gyaljunk azokról a kérdések­ről, amelyek elválasztanak bennünket. Nagy biztatás szá­momra, hogy ezt megtehettük, és megtehetjük a világ jövő­jéért érzett közös felelősség hangján. Mi, angolok, büszkék va­gyunk az országunkban érvé­nyesülő szabadságra, igazsá­gosságra és demokráciára — mondotta a továbbiakban a miniszterelnök. — Ez az egyik oka annak, hogy mi, ugyanúgy, mint önök, — valamennyien euró­paiak — teljes mértékben el­köteleztük magunkat az 1975- ös helsinki záróokmány mel­lett. Ez az okmány tartalmaz­za a nemzetközi érintkezés és a civilizált kormányzás alap­elveit. Az alapokmány azt is célul tűzte, hogy javítson az­ egyszerű emberek életén, és megnyissa előttük az új érint­kezések útját. Éppen ezért nagyra érté­keljük, hogy Magyarország a budapesti kulturális fórum megrendezésével járul hozzá a n lei fil várnai f.h­oz Anglia eltökélten keresi a kelet—nyugati kapcsolatok megjavításának lehetőségeit. Ugyanúgy keresi a viszony megjavításának útját a két nagy szövetségi rendszer or­szágai között. Anglia az egyik, Magyarország a másik szövetség tagja. Mindketten hűségesek vagyunk, és hűsé­gesek maradunk szövetsége­seinkhez. Nemcsak angol— magyar barátságról van szó. Tudom, hogy mindketten vall­juk: az érintkezés európai or­szágok között, ugyanúgy, mint angol—magyar viszonylatban, önmagában is hasznos szere­pet játszik, és előmozdítja a bizalom megteremtését a kelet és nyugat között. Margaret Thatcher ezután kifejtette: — Élénk figyelemmel kísér­jük a magyar gazdasági élet fejleményeit és kalapot eme­lünk az előtt az eredetiség és rugalmasság előtt, amellyel a magyar kormány problémái­nak megoldására törekszik. E problémák közül sok vala­mennyiünk problémája. Ang­liában jelentős az érdeklődés az ön országa iránt. Értékel­jük a magyar vívmányokét. Érzéseink az erős történelmi kapcsolatokban gyökereznek. Ezekről a kapcsolatokról már Budapesten is szóltam. Szombaton ön Skóciába uta­zik, hogy lásson valamit or­szágunkból Londonon kívül is. Egy esetleges walesi utat külügyminiszterem, Sir Geoff­rey Howe, — aki onnan szár­­­mazik — minden bizonnyal szívesebben vett volna. Hal­lottam azonban, hogy Wales még mindig nyalogatja a két héttel ezelőtti 3—0-ás futball­­vereség okozta sebeket. Skó­cia így biztonságosabb hely, mint Wales. Az angol—magyar együtt­működés történetének kima­gasló jelképe az a híd Buda­pesten, amelyet, egy skót épí­tett a múlt században. A híd­építés sokszor használt kife­jezés nemzetközi viszonylat­ban is. Kötelességünk, hogy e kifejezést valódi tartalommal töltsük meg. Az ön londoni útja, a magyar nép vezetőjé­nek látogatása pontosan e célt szolgálja — mondotta be­fejezésül Margaret Thatcher és poharát a magyar nép jó­létére, személy szerint Kádár János egészségére emelte. - Ülésezett a MÉSZÖV elnöksége (folytatás az 1. oldalról) A riogatásokkal együtt 1986-ra 22,1 millió forint áll a szer­v étkeztetik rendelkezésére, melyből 48 település 87 üzle­tét csinosítják, s mintegy 700 négyzetméterrel bővül a há­lózat. Az előkészítésre már most számos intézkedést kell hozniuk, hogy tervezési, ki­vitelezési nehézségek és anyag­hiány ne hátráltassa a mun­kálatokat. Az áfészválaszt­­mány korábbi vitája során hangsúlyozták, hogy szigorí­tani kell a pénzügyi és mű­szaki ellenőrzéseket, hogy a megtakarítások év közben újabb üzletek felújítását te­gyék lehetővé. Ezt követően a takarék­­szövetkezetek munkáját érté­­k­elték, különös tekintettel a SZÖVOSZ IX. kongresszusa óta eltelt időszakra. A témá­ban Balogh Gábor takarék­szövetkezeti titkárságvezető tartott előterjesztést, s felszó­lalt a vitában dr. Majoros Anna, a SZÖVOSZ Takarék­­szövetkezetek főosztályának vezetője. A takarékossági munkát segítette a tagság kö­tődése a szövetkezetekhez, a sokrétű gyűjtési módsz­er és a takarékosságra való ösztön­zés. Ennek ered­mén­ye, hogy megyénk lakossága betétállo­mányának 18,5 százalékát, mintegy 770 millió forintot a takarékszövetkezetekben he­lyezett el. Az ülést követően dr. Majoros Anna meglátogat­ta az újonnan létesült nóg­­rádmegyeri takarékszövetke­zeti üzletet, majd ismerke­­dtett a szécsényi, hasonló célt szolgáló létesítmény terveivel. Útjára elkísérte Máté Csabá­­né, a MÉSZÖV elnöke. NÓGRÁD — 1985. november 1., péntek Kádár János p­oh­ár Bt o­szöntője Kádár János válaszbeszé­­­dében köszönetet mondott a­­ meghívásért, amelynek —,­­ mint hozzáfűzte — készséggel­­ tett eleget. Megköszönte a­­ figyelmes fogadtatást, azokat a megtisztelő szavakat, ame­­­­lyekkel a brit miniszterelnök­­ hazánkat és a magyar népet i illette. 5 — Élve az alkalommal,­­ örömmel teszek eleget annak­­ a megbízatásomnak, hogy át­­­­adjam a Magyar Népköztársa­­­­ság kormánya, személy sze­­­­rint Lázár György miniszter­­­elnök szívélyes üdvözletét és­­ jókívánságait — mondotta, majd így folytatta: — Az ön 1984-es februári magyarországi látogatását 7 olyan kiemelkedő esemény­­­­ként tartjuk számon, amely­­ ösztönzően hatott a magyar—­­ brit kapcsolatok fejlődésére.­­ Úgy gondolom, hogy a mai ér­­­­demi, nyílt és jó légkörű tár­­­­gyalásaink a budapesti meg­­­­beszélések megfelelő folytatá­sát jelentik. Szeretném kife­jezni azt a reményemet, hogy ez a mostani találkozás, az el­múlt évihez hasonlóan, nem­csak országaink kapcsolatai­­­­nak bővítését segíti elő. Gon­­­­dolom, ez a találkozó széle­sebb értelemben része az elté­rő társadalmi berendezkedé­sű országok kormányai és né­pei közötti szükséges kapcso­latoknak is, bizonyos mérté­­­­kig hozzájárul a mai nemzet­közi viszonyok között annyira szükséges jobb megértéshez. 1 — Ismert tény — hangsú­lyozta Kádár János —, hogy a Magyar Népköztársaság és­ az­­ Egyesült Királyság népei a társadalmi fejlődés különböző útját járják, országaink más szövetségi rendszerhez tartoz­nak. Ennek következtében fon­­tos nemzetközi kérdések meg­ítélésében nézeteink eltérő­ek. De lényegesnek tartom,­­ hogy vannak találkozási pon­tok is. Közös az elhatározá­­­­sunk a kölcsönös előnyökkel járó kétoldalú kapcsolatok fej­­lesztésére. Egyetértés volt kö­zöttünk abban is, hogy népe­ink érdekében minden lehet­ségest meg kell tennünk a fe­­­­szültségek enyhítéséért, a bé­ke ügyének előmozdításáért. A magyar államvezetés ré­­­­széről az emberiséget fenyege­tő legfőbb és mind nagyobb veszélynek a fegyverkezést te­kintjük, amely minden nép számára súlyos terheket jelent. Szövetségeseinkkel, a­­ Varsói Szerződés többi orszá­géval együtt ennek korlátozá­sát tartjuk a legsürgetőbb fel­adatnak. A párt főtitkára ezután ki­­­­fejtette: — Törekvésünk arra irá­nyul, hogy az erőegyensúly, a kölcsönös biztonság a fegy­verzet lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Üd­vözöljük a világ sorsáért kü­lönleges felelősséget viselő két vezető hatalom, a Szov­­j­etunió és az Egyesült Álla­mok vezetőinek közelgő csúcstalálkozóját. Reméljük, hogy a találkozó valóban az érdemi tárgyalások kezdete alapozza a nemzetközi hely­zet javulását. — Fontosnak tartjuk mind­azokat a nemzetközi tanács­kozásokat, amelyek a katonai szembenállás szintjének csök­kentését a biztonság, ^ a bi­zalom erősítését a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatok fejleszté­sét, a népek közötti megértés ügyét szolgálják. Kádár János ezután emlé­keztetett arra, hogy az angol ipari forradalom nagy vív­mányai erről a földről hoz­zánk is eljutottak és Ma­gyarország fejlesztésében is szerepet játszottak. — Ön is utalt rá, hogy a magyar főváros egyik büsz­keségét, a Lánchidat brit mér­nök, Clark Ádám tervezte. Másrészről megemlíthetem, hogy a magyar Körösi Csom­a Sándor alkotta meg az első angol—tibeti szótárt, 1848-as szabadságharcunk vezetője, Kossuth Lajos évekig élt lon­doni emigrációban. Napjaink­ban, ahogy azt a mai tárgya­lásainkon is elégedetten álla­píthattuk meg, közös erőfeszí­téseink eredményeként szin­te mind­en területen mozgás­ba jött, fejlődik a kölcsönösen előnyös együttműködésünk. — Végezetül szeretnék kö­szönetet mondani önnek és mindazoknak a brit állami, társadalmi, gazdasági, kulturá­lis területen működő szemé­lyiségeknek, akik szóval és tettekkel is elősegítették kap­csolataink fejlődését. Biztosít­hatom önöket, hogy magyar részről eddig is cselekedtünk, és a jövőben is minden tőlünk telhetőt megteszünk kapcsola­taink fejlesztésére, együttmű­ködésünk bővülésének előse­gítésére — mondotta Kádár János és őfelsége, II. Erzsébet királynő, Margaret Thatcher miniszterelnök-asszony, a ven­déglátók, minden jelenlévő egészségére, az Egyesült Ki­rályság és Magyarország né­peinek boldogulására, barát­ságára és a békére emelte po­harát. (MTI) lesz, és hosszabb távon meg-( Gandhitól Gandhiig A tavaly­ október 31-e szörnyű nap volt az indiai főváros­ban. Reggel három pisztolylövés dörrent a miniszterelnöki rezidencia kertjében, majd a kis csattanásokat felváltó gép­­pisztolysorozatok­ már mintegy szignált adtak egy tragikus­véres naphoz. 1984 októberének utolsó napján lőtte le két s­ikh testőre Indira Gandhit, s a kormányfő halála után pár órával már tombolt a bosszú Új-Delhi utcáin. Feldühödött, fanatizált hinduk gyilkolták a békés szikheket: több százan haltak meg a merényletet követő napokban, miközben egy újabb Gandhi, Indira alig negyvenesztendős fia vette át a kormányfői tárcát. Egy év telt el. Indiában azóta nem kevés ,pozitív esemény történt. Bár a szikh szélsőségesek keresztes hadjáratot indí­tottak a hatalom ellen, s véres terrorhadjáratuk újabb és újabb hullámokban árasztotta el tartományukat, Pandzsá­­bot, és a szövetségi fővárost. Delhit Radzsiv Gandhi egyéves kormányzása váratlanul nagy eredményeket hozott a szikh válság rendezésében. A nyáron sikerült megállapodnia a kormánynak , a mérsékelt szikhekkel, s a megegyezés nyo­mán szeptemberben korrekt választásokat tudtak rendezni Pandzsábban. A megállapodás olyan politikai siker, amilyet eddig egyetlen kormánynak sem sikerült elérnie a függet­len India létrejötte óta. Radzsiv Gandhi egy évének csak egyik fontos sikere a szikh ügy előremozdulása. A politikusnak ifjú kormányfő a vártnál lényegesen gyorsabban szilárdította meg helyzetét országában, és pártjában egyaránt. Rugalmasnak, ötletesnek és határozottnak mutatkozott mind a gazdaság, mind a bel­ ,­politika, de talán leginkább a külpolitika dolgaiban. Az idén eredményes tárgyalásokat folytatott mindkét nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőivel, személyes fellépéseivel megerősítette országa kiemelkedő, mértékadó szerepét az el nem kötelezettek mozgalmában. Fontos sze­repet­ tudott vállalni a legégetőbb nemzetközi gond, a fegy­verkezés, leszerelés ügyében is. Egy­ év nem nagy idő, s igen nehéz ez alatt kedvező bizo­nyítványt­ kierdemelni egy ilyen összetett, bonyolult ország­­ban­, mint India. Radzsiv Gandhi első éve azonban minden­képpen igen jó osztályzatot érdemel a politikai bizonyítvány­osztáskor. Avar Károly fő feltételek az együttműködéshez Kádár­­ János és Erich Ho­­necker budapesti találkozóján megteremtették annak a le­­­­hetőségét,­ hogy a két ország gazdasági és tudományos-mű­szaki együttműködését új, magasabb szintre emeljék. A két párt és a két állam kap­csolatai, amelyek az utóbbi években minden területen jól fejlődtek, szilárd alapot nyúj­tanak ehhez — állapítja meg csütörtöki vezércikkében a Neues Deutschland­ tudományos-műszaki együtt­működésének 2000-ig szóló programja, amelyet Budapes­tem a főtitkárok írtak alá, m­egfelel a szocialista közös­ség ama távlati céljainak — amint a szófiai nyilatkozat­ban is hangsúlyozták —, hogy a testvéri országok nö­vekvő mértékben közös erő­feszítéseket tesznek a tudo­mányos-műszaki haladás meggyorsítása, a dinamikus társadalmi és gazdasági fej­lődés elérése, a népek jólé­tének biztosítása érdekében — állapítja meg az NSZEP központi lapja. A szívélyes, testvéri lég­körű találkozón az NDK és Magyarország egyetértett ab­ban, hogy a jelenlegi legfon­tosabb feladat a béke meg­­­­őrzése, és­­ ez lehetséges is. Honecker és Kádár teljes támogatásáról biztosította a Szovjetunió legutóbbi béke­kezdeményezéseit, és remé­nyét fejezte ki, hogy a há­rom hét múlva sorra­ kerülő Gorbacsov-Reagan csúcsta­lálkozó hozzájárul a nemzet­közi helyzet javulásához. A két főtitkár budapesti találkozójával és különösen a hosszú távú együttműködési program aláírásával jó előfel­tételeket tertem­tett ahhoz, hogy egyesült erővel oldjuk meg a közös feladatokat Amit Budapesten megvitattak és elfogadtak, az mindkét nép jólétét, a szocializmus és a béke közös ügyét szol­gálja — fejezi be cikkét a Neues Deutschland. (MTI) Hátrányban az amerikai nők Bár az amerikai dolgozók­nak már csaknem fele, 43 százaléka nő, a dolgozó nők helyzete messze­­ elmarad a termelésben elfoglalt helyük mögött — állapították meg az AFL—CIO amerikai szak­­szervezeti szövetség Anaheim­­ben folytatódó kongresszusán. Mint Joyce Miller, a Szerve­zett Dolgozó Nők Uniójának elnöke elmondotta, a nők kétharmada alacsony jövedel­met biztosító munkahelyen, főként a szolgáltatások terü­letén dolgozik, s itt sem ré­szesül megfelelő munkabér­ben. A legtöbb nő a vele azo­nos munkakörben dolgozó férfiak fizetésének csak 65 százalékát kapja meg. Az Egyesült Államokban jelenleg 57 millió nő dolgo­zik. Bár az utóbbi időben jelentősen emelkedett a ma­gas szakképesítésű munkakö­rökben dolgozó nők száma, többségük megrekedt a szak­­képesítés nélküli területe­ken, és nem jut előre (MTI) Halálos ítéletek gazdasági bűncselekményekért Az államot különösen nagy­mértékben megkárosító gaz­dasági bűncselekmény elkö­vetése miatt a Kirgiz Köztár­saság legfelső bírósága a kö­zelmúltban halálos ítéletet szabott ki két személyre . Erről csütörtökön a Szelszkaja Zsizny című moszkvai lap szá­molt be. A bíróság mintegy másfél éven át tárgyalta a tokmaki húskombinátban elkövetett nagy összegű sikkasztás ügyét. A per két fő vádlottja, Bosz­­tanov, a kombinát átvevőtele­pének vezetője és Nogojbajev állatátvevő, a bizonylatok meg­hamisításával, saját hasznuk­­r történő tiltott felvásárlás­sal és értékesítéssel mintegy egymillió rubel kárt okoztak a­­ szovjet népgazdaságnak. Bűncselekményükbe megvesz­tegetései bevonták a köztár­­sa­ág több mezőgazdasági üze­mének, állatfelvásárló válla­latának vezetőjét is. A hosszú időn át folytatott sikkasztás a cikk szerint azért vált le­hetővé, mert a húskombinát fölött felügyeletet gyakorló köztársasági minisztériumok teljesen elhanyagolták a vál­lalat ellenőrzését. (MTI) j

Next