Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-10 / 289. szám

Karácsonyi ajándékkiállítás Karácsonyi ajándékkiállítás és vásár nyílt Budapesten a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központban. A kiállítást mindennap 10-től 18 óráig láthatják az érdeklődők, és karácsonyig nyitva tart, a VI., Népköztársaság útja 21. alatt. (Hauler Lajos felvétele) Pártanácstag Balassagyarmaton Nem ellenfél, hanem partner Sokat gondolkoztam azon, hogyan vezethetném be ezt a beszélgetést. Leírhatnám azt, miért Madarász Lászlót, a balassagyarmati Madách Imre Kollégium igazgatóját választottam: elmondhatnám hogy kedvesen fogadott, hogy min gondolkoztam, amíg irodájában vártam. Hivatkozhatnék arra, hogy már régebben ismerem, még a gimnáziumból. Mégis, bevezetőnek csak ennyit: Madarász László gyarmati születésű, itt tanult, dolgozott. — Elég furcsa az elnevezés: póttanácstag. Sőt, azt is hallani, hogy bukott emberek. Mi erről a véleménye? — Igen, a megfogalmazás, nem túl szerencsés — kezdi a választ Madarász László. — Valóban jobb lett volna, más elnevezést találni. Ez a szó egy kicsit magában hordja, hogy nem az igazi, pedig itt erről szó sincs. S, hogy bukott emberek? — gondolkodik hangosan. — Nem. Nem hiszem, — mondja, majd így folytatja. — Egy ember kvalitását nem egy tanácsi választás dönti el, hanem az, hogyan él, dolgozik. Hozzá kell szoknunk, hogy a társadalom demokratikus fejlődése következtében egyes emberek pozíciókba kerülnek, mások pedig kikerülnek onnan. Nem hiszem, például, hogy feltétlenül bukott ember az az igazgató, akit a vállalatánál most nem választottak meg. Még az elején járunk ennek a megújulási folyamatnak, így egyes emberek esetleg érezhetik úgy, hogy bukottak. Én egy percig sem gondoltam erre. Megtudom, korábban nem volt tanácstag, első alkalommal jelölte az idén a népfront. Először arra a körzetre kérték fel, ahol lakik, most ott póttanácstag, ahol dolgozik. — Hogyan fogadta, hogy tapasztalatai, tanácsi jártassága ellenére „csak” póttanácstag lett? — Először is, megtiszteltetés volt, hogy jelölték. Ezt mindenképpen elvállaltam, mert úgy éreztem, tudok valamit tenni a közért. S, hogy csak póttanácstag lettem? Én ezt is nagy eredménynek könyvelem el, hiszen az emberek jogosan azt választották, aki ott él közöttük, sőt, már több ciklusban a körzet tanácstagja volt. Az én partnerem — nem szeretem az ellenfél szót — ilyen volt. Még egyszer mondom: megtiszteltetés volt számomra. Lelkesen, néha indulatosan beszél. Zavarba hoz nyíltsága. Kérdezés nélkül mondja el véleményét, gondolatait. Az a fajta ember, aki kedvenc témájáról — főleg, ha hivatásának érzi azt munkája mellett — szívesen beszél. Amikor az emberi aktivitásról esik szó, látom, ez egyik kedvenc témája. — Ma az emberek a gazdasági helyzet miatt elsősorban meg akarnak élni. És ez természetes is — mondja. — Egyértelmű, hogy így kevesebb idejük, energiájuk marad a társadalmi tevékenységre. Ennek ellenére, az emberek hajlandóak dolgozni, ha megfelelő célokat tűzünk ki, tűzhetnek ki maguk elé. Sajnos, eddig az a rossz gyakorlat is érvényesült, hogy voltak emberek, akik megfogalmazták a célokat, és voltak akik dolgoztak azokért. Nem mindennapi a beszélgetés. Már régen elkanyarodtunk a személytől. Előkerülnek a társadalmi feszültségek, konkrét gondok. A településfejlesztési hozzájárulás is, amelyről így beszél: — Azt elmondhatom: az emberek érzik, hogy kell a közös teherviselés. Csak azt nem értik, hogy akinek magasabb a jövedelme, az miért nem nagyobb terhet visel. De ezt megvitatni nem a mi feladatunk, így intézkedik a törvényerejű rendelet. — Hogyan lesz valakiből közéleti ember? — Erre nem lehet születni. Egyébként, nem szeretem ezt a kifejezést, hogy közéleti ember. Ketté osztja az embereket, pedig csak egyfajta ember van: közéleti. Az lenne a jó, ha mindenkiben felébredne az a vágy, hogy ne csak a munkahelyén dolgozzon, hanem a környezetében is. Arra a kérdésre, hogy mennyi időt vesz el napjaiból a társadalmi megbízatás, felsorolással válaszol. Tagja a pártbizottság agitációs és propaganda-munkabizottságának, a TIT elnökségének, és van még számos állandó és változó megbízatás. — Az első mégis mindig a munkám — mondja Madarász László. — Hogyan tekint póttanácstagsága elé? — Szeretnék együttműködni a tanácstaggal. Erre azt hiszem, a tanácsnak is és neki is igénye van. Mindenütt az lenne jó, ha a tanácstag tudná: a póttanácstag nem ellenfél, hanem partner. Mert Madarász László társadalmi tevékenységét — mint sok más tanácstag és póttanácstag társáét is — nem az elnevezés, hanem a lelkiismeret irányítja. Kongresszusi küldökt Nem veszíthetünk el közéleti embereket Nem volt még harmincéves, amikor megválasztották a községi népfrontbizottság elnökévé Varsányban Kiss Istvánt, aki születésétől fogva a jelenleg mintegy kétezer lelket számláló községben él, s csak iskolába, kollégiumba és katonasághoz került el innen rövid időre. — Úgy érzem, mintha nekem találták volna ki a népfrontos munkát, és ha erre felkérték, megválasztottak, s ha önmagammal szembenézve úgy látom, képes is vagyok a feladatot ellátni, akkor azt egyben kötelességemnek is tartom. Tizennégy éve vagyok Varsányban népfrontelnök. Azért vélem ezt a munkát fontosnak, mert ez a mozgalom „hozzáférkőzhet” szinte minden emberhez. S ehhez nem kell külön alkalmat keresni, felmerülnek a témák a kötetlen beszélgetésen, szóba jönnek egy-egy rendezvényen. .. És természetesen együttműködünk a tanáccsal, hiszen nem akarunk mi mást tenni mint ők, hanem a cél az, hogy minél több embert megnyerjünk a közös céljainknak. Szerteágazó a mi munkánk, de azért arra vigyázunk, hogy ne aprózódjék fel túlságosan. A helyi népfront és a községi tanács közös feladatait, ..kapcsolódásait” együttműködési megállapodás rögzíti. Kettejük együttes céljainak megvalósítását az is nagyban segíti, hogy több tanácstagot a népfrontbizottságba is beválasztottak. A legutóbbi választáskor a 25 fős bizottságba 13 új tagot választottunk. Kellett ez a csere, mert az utóbbi időkben az aktivitásban nehézségeink voltak. A fiatalok bevonását a népfrontba nemigen tudtuk megoldani, gyakran fel is teszem magamnak a kérdést: talán nem szeretnék politizálni...? De léptünk ebben is előre, idén április elején klubkönyvtárat avattunk a községben, s annak vezetője fiatal nő lett, aki tagja a helyi népfront elnökségének. Várjuk is ettől az intézménytől, hogy program,jóval nagyobb számban mozgósítsa a fiatalokat. Helyet kaptak a népfrontbizottságban a póttanácstagok közül többen is. Ezt Kiss István fontosnak tartja, hiszen alkalmat ad a közéleti szereplésre, a községpolitikában állandó tájékoztatást kapnak, s a póttanácstagra szavazókat is megóvja a csalódástól, ha látják, hogy az, akire szavazatukat adták — igaz, kisebbségben —, dolgozik a községért, megérdemelte hát a bizalmat. — Vannak nehézségeink, s a közéleti szereplésre, munkára alkalmas embereket —, legyen az akár póttanácstag is —, nem szabad mellőznünk, elveszítenünk. Nem sikerült például a cigánylakossággal megteremteni azt a kapcsolatot, amit az előző öt évre terveztünk. Csak példának említem, hogy körükben a nyolc osztályt elvégzettek aránya az elmúlt években egyáltalán nem növekedett. Most van a cigányok közül a bizottságban egy komoly fiatalember, aki egyben póttanácstag is, és többek közt erre alapozva úgy gondoljuk, hogy eredményes kapcsolatot alakíthatunk majd ki a következő években. Varsányt is az jellemzi, mint megyénk községeinek nagy részét: csak egy munkalehetőség van, a termelőszövetkezet, és sokan járnak el a faluból más vidékekre dolgozni. Ez pedig a közélet aktivitását egyáltalán nem növeli. — Alkalmazkodni kell a kijárók munkaidejéhez, ezért a falugyűléseket, összejöveteleket péntek este rendezzük, amikor az emberek korábban jönnek haza. Én a varsányi termelőszövetkezetben főkönyvelő-helyettes vagyok, munkahelyemen, úgy látom, a tsz-tagok sokan erőn felül vállalnak közösségi feladatokat: tanácstagok, különböző bizottságokban dolgoznak, és sok társadalmi munkát is végeznek. A falu közösségi életének magja alakulhat ki ezekből az emberekből. — Mi most az előttünk álló legfontosabb feladat? Létkérdésünk a víz. Varsányban az ásott kutak 96 százaléka nitráttal fertőzött. Ha központi vízellátásra állami támogatást kaptunk, úgy a következő ötéves tervben a községi víztársulatot akarjuk megszervezni. Beszélgettünk még közéletről, egy-egy szervezés mikéntjéről, s Kiss István azt említi, hogy igen fontos a személyes példamutatás. Családi példát is mondhatunk a közéletiség vállalására: Kiss István felesége már a 70-es évek elejétől tanácstag Varsányban. (A megyei népfrontértekezlet a népfront VIII. kongresszusára küldöttnél választotta Kiss Istvánt, s elfogadta az országos tanács tagjai közé delegálását is.) Zsély András , Cigánydolgozók a tsz-ekben Nőtt a munkaképes korú cigánylakosság aránya Nógrád megyében. 1980-ban a munkára alkalmasok 65,3 százaléka volt aktív kereső, ez az arány 1985-ben 68,9 százalékra ugrott. Emelkedett az aktív kereső nők aránya is. Az elhelyezkedési gondok megoldása érdekében a megyei mezőgazdasági osztály vezetője — vb-határozat alapján — ajánlást készített a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok számára a cigánydolgozók mezőgazdaságban való foglalkoztatásának növelése, termelőszövetkezeti taggá történő felvételük érdekében. Háztáji almahámozás A hajdani fonók, tollfosztók a régi falvak e sajátos hangulatú közös munkáinak, szórakozásainak hangulatát idézik fel ezekben a hetekben Szabolcs-Szatmár megye almatermelő vidékein. A hagyományőrzés oka ezúttal elsősorban az, hogy a kereskedelmi árusításra alkalmatlan almát hámozva, kicsumázva, és szeletelve kilónként egy forinttal drágábban veszi meg a Nyíregyházi Konzervgyár, mint anélkül, így ugyanis még kitűnően felhasználható az alma akár befőttek, akár pudingalapanyagnak. A létszámgondokkal küzdő konzervgyár jól jár, mert ezt a munkát egyébként nem tudná elvégeztetni, a termelő pedig többletbevételhez jut. A családtagok, rokonok, ismerősök kisegítik egymást, megegyezéssel kialakított sorrendben valamennyiük almáját előkészítik a szállításra, s közben, mint hajdan a fonókban, megbeszélik gondjaikat, megosztják örömeiket, elviccelődnek, s mint kiderült még ma is meglepően sokan vannak olyanok, akik ismerik a vidék régi népmeséit. Pénzek „pántlika" nélkül Alig néhány hét van ma csak hátra ebből az esztendből, hamarosan 1986-ot írunk S ez az év nemcsak egy ötéves terv kezdetét jelzi,, hanem azzal együtt megváltozi a tanácsok gazdálkodásána rendszere is. Az elmúlt hónapokban - sőt években - rendkívül jó szó esett már a helyi tanácsok önállóságáról, felelősségéről, ami azonban gyakran csa elvi kívánalom maradt. Ha községi vagy a városi tanác nem tudott tető alá hozni eg fejlesztést, beruházást, azonnal felfelé, a megyére mutogatott, mondván: nem kap hozzá elegendő segítsége anyagi támogatást. Másko arra hivatkoztak a helyi tanácsi vezetők, hogy a gazdálkodási rendszer kötöttsége, költségvetési alap, illetve a úgynevezett célcsoportos támogatások merev elkülönítettség miatt képtelenség rugalmasan önállóan gazdálkodni. A „pánlikázott” pénzek időszakában tanácsnak jószerivel alig vo gazdálkodási felelőssége, gyakorlatilag minden forintra pontosan előre meghatározó helye volt. S amelyik tanács ügyeskedni próbált, a lakossági igények jobb kielégítése érdekében kiskapukat keresett a szabályozás dzsungelében, előbb-utóbb bizton számíthattott a felettesek szigorú megszovására. Igaz viszont, ha valóban megoldhatatlan, lehetetlen helyzetbe került a községi, városi költségvetés, még mindig maga mögött tudhatta a megye segítségét, támogatását. Nos, ez a sokak számára kényelmes helyzet január elsestjétől alapvetően megváltozik. Félreértés ne essék: a tanár csóknak az új gazdálkodási trendben sem lesz lényegesen : több pénzük a jelenleginél, sőt .. Rajtuk múlik viszont, mennyi saját bevételre tudnak szert tenni, teljes felelősséggel a döntenek arról, mire költik a pénzt.- Az egyik leglényegesebb változás, hogy megszűnik a külön, fejlesztési alap, a külön költségvetés, nem lesznek célcsoportok- Az egységes tanácsi pénzalap felhasználásáról a tanácstestületek középtávú és k éves terveikben döntenek. Természetes dolog — ezt a pénzügyi törvény is előírja—, hogy elsőbbséget kell adniuk a meglévő intézmények működtetésének, fenntartásának Nem zárathatják be például a felújításra váró óvodát azért hogy az így megmaradt pénzből mondjuk sportpályát építsenek. Azt viszont már megengedhetik, hogy takarékosabb gazdálkodással bizonyos összegeket átcsoportosítsanak az intézményműködtetésről fejlesztésre vagy éppen fordítva korábban ilyen lehetőség egyáltalán nem volt. A tanácsnak helyi bevételei mellett a fejlesztések legfontosabb forrása a lakosság száma szerint elosztott fejkvótapénz lesz, melynek nagyságát a megyei tanácsok differenciáltan, a településhálózat-fejlesztési célok ismeretében határozták meg. A népgazdasági tervben meghatározott tanácsi fejlesztési lehetőség mintegy 30 százalékát a megyei tanácsok úgynevezett céltámogatásként, pályázattal bocsátják majd a helyi tanácsok rendelkezésére. A pályázatok sorsának eldöntésénél természetesen fokozottan figyelembe veszik majd a települések közötti ellátottsági különbségeket, különös tekintettel a kistelepülések népességmegtartó képességének javítására.Rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy az új gazdálkodási rendszerben a helyi tanácsoktól a bevételi forrásokat elvenni nem lehet, az esetleges bevételi többletekkel tehát a községek, városok maguk rendelkeznek. Igaz viszont ennek a másik oldala is: a bevételi kieséseket is nekik kell áthidalniuk. Ez megfelelő óvatosságra int, rendkívül átgondolt, a bevételekkel arányos tervezésre ösztönöz. Joggal merül fel persze a kérdés: mi történik akkor, ha a tanács mégis túlköltekezett? Hiszen a helyi népképviselet mégsem kerülhet gazdasági csődbe.Nos, az új szabályozás egyik lényeges vonása éppen az, hogy a tanácsok esetleges súlyos anyagi gondjainak megoldására — kivéve természetesen az elemi kárt — a jövőben nem adható állami támogatás. Így azt is világosan látni kell, hogy az a tanács, amely nem méri fel reálisan bevételeit és kiadásait, esetenként tartós pénzügyi hiányra, sőt fizetésképtelenségre is számíthat. Ilyenkor a pénzügyi egyensúly helyreállítása érdekében — az alapellátás csorbítása nélkül — előirányzatait megváltoztathatja, átcsoportosíthat, átütemezhet, egyes terveiről le is mondhat. Lehetősége van például arra, hogy a nem alapvetően fontos beruházást leállíttassa, késleltesse, pótlólagos pénzügyi forrásokról gondoskodjon. Így a jogszabályi keretek között emelhet adókat, növelheti az ár- és díjbevételeket, bérbe adhat, értékesíthet állóeszközt meghatározott feltételekkel hitelt, az OTP-től gazdálkodási előleget vehet fel. Talán ezek a példák is érzékeltetik, hogy a tanácsoknak 1986. január 1-től már valóban gazdálkodniuk kell, sokat hangoztatott önállóságuk pénzügyileg is megalapozódik. Sokkal inkább rajtuk múlik majd, milyen életkörülményeket, ellátási színvonalat tudnak biztosítani településük lakosságának. D. A. A tanács erszénye kedd