Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-18 / 141. szám
1991. JÚNIUS 18., KEDD ,yA bolondnak se éri meg...” Hitelre megy a vásár Az elmúlt héten — csütörtökön és pénteken — a Szécsényi Áfész állatátvevője Mender Bertalan reggel nyolctól déli tizenkettőig ült az irodájában, várva, hogy átvegye a szerződött gazdák sertéseit. A helyzet országszerte mármár botránnyal fenyeget. Az állattartók kénytelenek voltak tovább etetni a disznókat a drága táppal, nyelték a mérgüket, hogy a kutyának sem kellettek a sok munkával felnevelt állatok. Itt Szécsényben, legalább is néhány napra megtört a jég. Zaj, disznóvisítás, emberek kiabálása közepette fordultak be egymás után az átvevő telepre a kis teherautók, az utánfutókon kettő, három, négy sertéssel. — Megindult a szovjet húsexport, s ez érződik nálunk is, — vélekedik az átvevő. — Csütörtökön is ötven darabot tudtam átvenni, pénteken ugyancsak, de kizárólag csak 100—120 kiló körüli súlyban. A vágóhíd erre tart igényt. Huszonhét község négyszázhetven szakcsoport tagja tenyészt állatokat, eddig nyolcszázat sikerült leadniuk 1400—1300 helyett. Tovább csökkentették viszont a kilónkénti átvételi árat. Most ötvennégy forint ötven fillér. Huszár István és Szigeti János az elismervény aláírása közben mondja: — Ráfizetésre dolgozunk. Haszon sehol, csak nyűglődünk. Most már csak egy a fontos, hogy megszabaduljunk az állatoktól, pedig nem is készpénzben fizetnek, hanem csak hat hét múlva. Hitelre megy a vásár. Mindenki meggondolja, tart-e ezután disznókat. De akkor meg mi kerül az üzletekbe?... A sertések végre mázsára kerülnek SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE EGY BOLDOG OTTHON LUDÁNYHALÁSZIBAN A GYÓGYÍTÓK DICSÉRETE Ludányhalászi, rehabilitált betegek kórháza. Berták Sándornénak, az intézmény vezetőjének több mint hatvanan segítenek a munkájában. Orvos, nővér, ápoló vagy gondozó, szakácsnő vagy takarító, teljes jogú, összeforrott, a betegekért önzetlenül munkálkodó csapat az övék. Amit végeznek, tiszteletreméltó, kivívja az ide látogatók elismerését. A díjazás, amit ezért a munkáért kapnak, olyan alacsony, hogy itt a hivatásszeretet kerekedik felül az egyéni érdeken. Talán ezért kell már elöljáróban is köszönetet mondani ennek az önzetlen gárdának. Megrendítő látvány fogadja az először ide érkezőt. De érdemes lenne sokaknak ellátogatni ebbe az otthonba, hogy valamelyes képet alkossanak erről a különös világról. 339 ággyal rendelkeznek, amelyből 171-et töltenek be az oligofrén betegek. Ők a hozzátartozók számára gyógyíthatatlanok, s gondozásuk hősiességet, naponként újrateremtett elszántságot kíván. A többi ápolt között akadnak olyanok is, akik talán a családban is létezhetnének, ha... Ez a „ha” rendszerint teljesíthetetlen követelményeket takar. Ki maradjon otthon a családból, az önmagát ellátni képtelen beteggel? Ki engedheti meg magának — szűkös anyagi viszonyok között —, hogy életét a gondozásuknak rendelje alá? Kicsöppennek hát a családból ezek a szeretetre éhes sérült emberek, és itt egymás közösségében vágyakoznak a boldogságra. Ottjártamkor hozzám simult egy furcsán vigyorgó fiatal. Gyöngédsége, indaszerű ragaszkodása megrémített. Igyekeztem kibontani magam közelségéből, és mi tagadás egy kicsit meg is rettenteni. Gyorsan megnyugtattak, mitől félek, mikor ez a legényke olyan békés teremtés, csak hát: anyahiánya van... Amint átgondoltam oktalan félelmem, restelkedni kezdtem. Még egy szeretetre ácsingózó kiskutyát is önkéntesen megsimít az ember. Miért fél valaki attól a személytől, akiből látnivalón túlcsordul a viszonzatlan érzések káosza? Egyáltalán: lehet-e, bárkinek is, szeretet nélkül létezni? A nagy park, az ott sétálókkal, békés, nyugodalmas birodalom. Kialakulnak barátságok, vonzalmak is. Vannak akik egész életüket ezek között a falak, ezek között a fák között élik le. Sokat jelentene számukra a kikapcsolódás lehetősége. Korábban az otthonlakók életébe némi változatosságot hoztak a kirándulások. A pénzhiány ma ennek is gátat szab. Tavaly még eljutottak Egerbe, jártak az országos néptáncfesztiválon. Most is készülődtek egy táncos találkozóra, Rárósra, de a kirándulásra ma aligha jut pénz. Jó, ha az ellátásukat ki tudják gazdálkodni, mert annyira csökkentek a források. Szűk a konyhájuk, nem megfelelő a mosodájuk, a fejlődésnek ugyancsak a pénzhiány szab határt. Valamelyes változást az új szárny átadásától remélnek: negyven férőhellyel gazdagodhatnak. A gyógyításban nagy segítség az emberi munka. Az ittlakók 60—70 százaléka részt vesz munka jellegű foglalkozásokon. A kefegyár, a metálplasztiküzem hasznát veszi az ápoltak szorgalmának. Munkajutalmat kapnak, és eladják az általuk készített apróbb kézimunkákat is. Nézni a táncolókat, hallgatni az éneküket: egyedülálló élmény. Mennyi munka lehet abban, amíg összehangoltan mozdulnak! Amíg bátran dalolnak, lépnek! Ebben az otthonban — akik bekerültek —jól érzik magukat, a sajátos mikroklímában. Nem véletlen, hogy 80—100 ember is van várakozólistán. Öt évbe is beletelhet, hogy valaki jogot kap a helybéli gyógyításra. Talán több családnak kellene látni, hogyan élnek itt a betegek. Az egészség értékét ebben az otthonban becsüli meg igazán a szerencsés ember, akinek ép gyermeke született. Moldován Ibolya Ha kedd akkor... Szécsény. Az önkormányzat a mai ülésén többek között meghallgatja a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatójának tájékoztatóját. Obrecsányné Bálint Katalin csoportvezető beszámol a polgármesteri hivatal gyámhatósági munkájáról, dr. Racskó Pálné pedig a városi Vöröskereszt munkájáról ad ismertetést. A nyilvános ülés 13 órakor kezdődik a városháza nagytermében. HOLLÓKŐ NEM ALSZIK „Állni látszik az idő, míg a szekér halad...” Petőfi Sándor, Négyökrös szekéren című költeményéből nem ok nélkül ragadtam ki az idézett sort. Sehol az országban nincs ehhez hasonló érzése az idegennek, mint a szép község, Hollókő megpillantásakor. Az iskolások, akik a környező falvakból kerültek ide, vidám kirándulóként, boldog gyermekzsivajjal bandukolnak az utcákon, életet hozva az álomba merülni látszó faluban. Vakítóan fehérre meszelt házak, szépen faragott galambpár a kerítésen, az idős asszonyok, a hollókői otthon kertjében, amint elmerülten kézimunkáznak, mintha a népmesékből léptek volna elő. A benyomás csalóka. Nem Csipkerózsika alussza álmát, és ez a község nem vár egy szabadító királyfira, akinek csókja felpezsdíti az álomba merült élőket. Elképesztően valósághű itt minden, a szépség olyan erővel támad az először idetoppanóval, hogy az épületek, a környezet, a harmónia először lenyűgözi, de lassan észrevéteti mégis a zajló világ feltűnő jegyeit. A vegyesbolt, amely egy család önerejéből épült, ahol ennivalótól a kiskancsóig mindent megkaphat a vendég, nagyon is józan életösztönről tanúskodik. Kissé furcsa ugyan a fehér házfalról durván kiabáló reklámbetű, de egyébként, igazán ideillő épület ez, szorgalmas emberek dolgoznak benne. A szorgalom, a tisztaságszeretet árulkodik a kertekből, a vendégházakból is. Micsoda nagyszerű kezdeményezés például, hogy a szövés alapelemeivel ismertetik meg a gyerekeket, az érdeklődő felnőtteket! A postamúzeum megunhatatlan látnivaló, de megunhatatlan a csend is, amit a vendég élvez, aki rászánja magát, hogy eltöltsön egy hétvégét a falusi üdülésre alkalmas szobákban. Nem kell unatkozni azoknak sem, akik gyermekekkel érkeznek ide: a nőknek indított szövőtanfolyam mellett a férfiak tanulhatnak fafaragást, a gyerekek ingvállvarrást, gyöngyfűzést, bábkészítést. Nyáron mozgalmas az élet a községben (Új Nógrád—archív) J Osztrákokkal alkudoztak A Szécsényi Ipoly Kábeldob Kft. a közelmúltban lépett kapcsolatba az osztrák NIGRIN céggel. Tőlük vásároltak egy modern keretfűrészgépet, amelynek beállítása változást hoz a kábeldobgyártásban. A gép „alapozása” megtörtént, jelenleg a terepet rendezik, és napokon belül hozzákezdenek összeszereléséhez. — Mi a változás? — kérdeztük Jakabné Dely Mária főmérnököt. — Eddig a dobok készítéséhez fűrészárut vásároltunk. A jövőben — amikor a gép üzemelni kezd — rönköket veszünk, így lényegesen olcsóbb lesz az alapanyag. Lépnünk kellett, mert a különféle ipari cégek szinte összefüggő válsága minket is elért. Ha meg akarjuk tartani vevőinket és újakat szerezni, akkor nekünk is kedvezőbb ajánlatokat kell tennünk. Az elkészült kábeldobok szállításra várnak. Exportálják az Akawit Újdonság hírére toppantunk be a szécsényi tejüzembe: közel egy hónapja gyártják és exportálják arab piacra különleges sajtjukat, az Akawit, amely az arab országokban igen kedvelt csemegének számít. — Mi a különlegessége ennek a sajtnak? Blaskó Csaba üzemvezető mondja: — Aránylag rövid érlelést kíván, de a mi ízlésünknek eléggé sós ez a sajt. Fél kilós darabokban, originált fémdobozokba csomagolva szállítjuk. Az arab háziasszonyok a visszajelzések szerint szívesen vásárolják. Egyszerű hideg vízben kiáztatják, majd lepényre szeletelve sütik meg. Reméljük, hosszú távú piaci kapcsolatra számíthatunk. ÜEEZZ27/5 Nincs árvízveszély Nógrádsipek. A Cserhát vonulatai által övezett Nógrádsipeken sok hordalékot mos le a falura egy-egy nagyobb esőzés után a víz a hegyoldalról. A községen átfolyó patakok medre hamar feltöltődik. Az önkormányzat nemrégiben kétszázezer forintot költött arra, hogy a patak medrét kétszázötven méteres szakaszon megtisztítsák. Ezzel megszűnt az árvízveszély. Mise a múzeumért Szécsény. A múzeum életében egyedülálló eseményre kerül sor július 7-én A ferences templomban misét mondanak a múzeumért, a fennmaradásáért, az ott dolgozók boldogulásáért. Konyha közcélra Endrefalva. A községben megkezdték a diák- és szociális étkeztetésre alkalmas konyha kialakítását. Az erre a célra vásárolt házat úgy alakítják át, hogy abban helyet kapjanak a napközisek, és ott ebédelhessenek az idős emberek is. Az átalakításra kevés a rendelkezésükre álló pénz, csak a szükséges építőanyagot veszik meg. A szakipari munkákat a községbeliek végzik. Mikrobuszt vesznek Piling. Az önkormányzat még ezen a nyáron mikrobuszt vásárol, azzal a céllal, hogy segítse a községbeliek közlekedését. A mikrobusz Endrefalva és Piliny között jár, így megoldva az idős emberek és az iskolások szállítását. Győrött és fürdőit Ludányhalászi. Vasárnap délelőtt nagy érdeklődés mellett tartották meg a község horgászegyesületének első versenyét, az egyesület kezelésébe került tóban. Az előzetes haltelepítés sikerrel járt, ezt bizonyítják a fogások. Négy kategóriában rendezték a viadalt. A résztvevő hatvan horgász közül a legszerencsésebbnek Mosó Dénes ludányhalászi horgász bizonyult, aki három pontyot fogott, több mint hat kiló súlyban. A győztest a hagyományokhoz híven „megfürdették” a tóban. „Táboros” nyaralás Ráróspuszta. Az ifjúsági tábor vezetője, Székely Imre megkereste a szécsényi általános iskola vezetését, és felajánlotta, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek a nyári elhelyezése a szülőknek gondot okoz, a táborban napközis ellátást és felügyeletet biztosít. Az iskola tatarozása miatt ugyanis a nyári napközi szünetel. A tábor mintegy hatvan szécsényi gyereket tud fogadni a következő két hónapra.