Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-09 / 83. szám

4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY ­ Cooper? Hát az ügynök a Twin Peaksből. Nem? Nem. Egy sikeres író, akinek jóvoltá­ból gyermekkorunkban elol­vashattuk Az utolsó mohikánt, amelynek legfrissebb filmfel­­dolgozását bárhol, ahol mozi üzemel Nógrádban, megnézhe­tik az indiános filmek rajongói. Emlékszem, a hetvenes vé­géig nem volt ellenfele az NDK-beli UFA (nem tévesz­tendő össze az UEFA-val) stú­dióban készült Fehér farkasok sorozatnak, amelynek legna­gyobb sztárjaként a jugoszláv származású Gojko Mitic tündö­költ. Tömegek álltak sorban a mozipénztárak előtt, hogy meg­nézhessék a vadkeleti bolgár és jugoszláv mészkőhegyek közt forgatott filmeket, amelyek sze­replői közt, a jól értesültség fensőbbségének tudatában mondogatták néhányan, hogy az a mosolygós indián nő ma­gyar színész, úgy hívják Bús Kati. Aztán a filmátvételi bizottsá­gok csak megengedték, hogy hozzájussunk néhány igazi vad­nyugati filmhez is. Charles Bronsonnal a Chato földje, és a Volt egyszer egy vadnyugat, Yul Brinnerrel a Hét mesterlö­vész, John Wayne-nel a nyereg­ben a Félszemű sheriff, vagy Franco Nero főszereplésével a Keoma. Aztán változtak az idők, s napjainkban már ott tartunk, hogy az új filmeket azonos idő­ben nézhetjük meg azok nyu­gat-európai premierjével. A filmbőség zavarával, s pénztár­cája teherbíró képességével kell megküzdenie a filmrajongónak, aki a nem alacsony jegyárakért extra filmélményre vágyik. Nem hiszem, hogy aki Az utolsó mohikánra jegyet vált, csalódottan emelkedik fel ülté­ből a film végén, hisz egy di­namikusan fotografált, látvá­nyos jelenetekben bővelkedő filmen élvezkedhet, amelynek kísérőzenéje a két legnagyobb filmzeneszerző, Vladimir Cosma és Ennio Morricone nyomdokait követve, szinte muzsikál az ember lelkének. Észrevehető, a forgatóköny­vírók szívesen nyúlnak vissza a múltba mostanság, mert azt ta­pasztalták, hogy a nézőknek kezd elegük lenni a vietnami dzsungelben és a nagyvárosok betonrengetegében játszódó tör­ténetekben. Vérfrissítésként így láthattunk az utóbbi időben né­hány olyan kosztümös filmet, mint az Amerika felfedezéséről szóló Colombus, vagy A para­dicsom meghódítása, s a több­szörös Oscar esélyesnek kikiál­tott Dracula, és a jónéhány Os­­cart el is nyert westernt. a Nincs bocsánatot Clint Eastwooddal és Gene Hackmannel az élen. Aztán itt van, Az utolsó mo­hikán. Nincs olyan férfiember a Földön, aki ne hallott volna Csingacsgukról a rézbőrű indi­ánról, aki a történet időpontjá­ban, 1756-ban,­­ amikor a Ma­gyar Királyságban Mária Teré­ziának kínálta életét és vérét a magyar nemesség, Európában pedig a hétéves háború dúlt. Amerikában az angolok és a franciák viaskodtak a kontinens birtoklásáért,­­ Csingacsguk fi­ával, Unkasszal, és fogadott fi­ával, a fehér bőrű Hosszú pus­kával,­­ aki nevét messzire hordó puskájáról kapta -, a se­gítségére sietnek egy, a franciák által ostromlott, angol erődbe tartó kis csapatnak, amelyiket az ostromlók oldalán álló mo­­nahawk indiánok megtámad­tak. A további fordulatok ki­számíthatóak. A három férfi megmenti az erődparancsnok két lányát, majd az idősebb lány olthatatlan szerelembe esik Hosszú puskával, az erőd ele­sik, a rossz embert megtestesítő felderítő Magua leszámol Munro ezredessel, megöli Un­­kaszt, halálba kergeti a kisebb lányt, majd Csingacsguk bos­­­szút áll mindenért, így hát ezúttal is beteljesedik a népmesei hagyomány: a jó méltó jutalmát elnyerve jut a megdicsőülés, a rossz pedig a gonosz szellemek birodalmába. - vallás - Jók, rosszak és a mohikán Magyar ózonvédő program (FEB) A Nap ultraviola su­gárzásának káros hatásait el­nyelő ózonréteg a műholdas felvételek szerint, a vártnál gyorsabban vékonyodik. Az emberiség egészségét, a későb­biekben esetleg a létét is veszé­lyeztető további károsodás megelőzése érdekében a nem­zetközi egyezménynek megfe­lelően betiltják az elsőrendű vádlottak, a fzeron és a halogén használatát. Magyarországon csak az év közepéig szabad gyártani fre­­onnal működő spray-ket. Az így üzemelő szórópalackok azon­ban még december 31-éig for­galomba hozhatók. A gyógy­szergyárak ezentúl kizárólag az asztma-sprayhez használhatnak freont, a többi készítmény ese­tében más megoldást kell talál­­niuk. A műanyaggyártók is tud­ják, hogy a habszivacs és a po­­liuretán habok gyártását 1994-re abba kell hagyni. A hű­tőgépgyár sem használ az év végétől freont tartalmazó hűtő­­folyadékot, az új ózonbarát­­ technológia bevezetése miatt azonban várhatóan emelkedni fog a fagyasztó és hűtőszekré­nyek ára. A régi készülékek tulajdono­sainak javításkor lesznek gond­jaik, de nem is annyira nekik, mint a szervizeknek. 1996-tól ugyanis meg kell szervezniük a régi hűtőfolyadék begyűjtését és egyúttal gondoskodniuk kell a jóval kevésbé ártalmas telítet­len, vagy zöld freon utántöltésé­ről. A festékgyártást és a vegy­­tisztítást érinti még érzékenyen a freon használatának betiltása. Elsősorban­­ a tűzoltóságot érinti a várhatóan 1994-től életbelépő halontilalom. Tilos lesz halonnal működő tűzoltó készülékeket gyártani és elhe­lyezni. Pótlásukra a következő években folyamatosan por-, il­letve haboltókat kell felszerelni. Az ózonvédő program nem kedvez az amúgy is nehéz hely­zetben lévő váró hazai iparnak, de nekünk is­­ eleget kell tennünk az­ egész világ érdekeit szolgáló előírásoknak. James Brown A legtöbb forrásban úgy áll, hogy James Brown 1933-ban született a georgiai Augusta vá­roskájában, igen-igen szegény családban. Van olyan méltatója, aki úgy tudja, hogy Brown 1928-ban született Pulaskiban, Tennessee államban. Ő maga rajongva szeretett Augustájára esküszik Georgiában, azért is, mert oda való­­ Maconda­­ nagy bálványa, Little Richard. Neki köszönheti, hogy felfi­gyelt rá Ralph Bass producer, aki végigkísért egy nagy turnét a déli államokban. Richard egy nap talán megunta, kiszállt a bu­liból. A menedzser nem sokáig mérgelődött miatta, felkutatta azt a néger fiatalembert, akit va­lamikor egy klubban hallott, s kinek felírta nevét: James Brown. A menedzser szerződteti ba­rátaival, a későbbi Famous Flames-szel együtt. Nem volt azonban könnyű dolga, mert Brownt csak feltételesen enged­ték ki a toccoai javítóintézetből, ahová három évre zárták lopá­sért és fegyveres rablásért. Bass, a producer további kezes­séget vállalt érte, s a hangverse­nyek után már vitte is a stúdi­óba. Az első lemez, a Please, ple­ase 1956-ban hatalmas, több mint egymillió példányos siker lett, s a néger közönség azzal a szívébe zárja az énekest, akinek a stílusa akkor változik először, mikor a King Recordshoz szer­ződik. Teljesen érzéseire, sőt ösztö­neire hagyja magát, úgy énekel. Izzad és sír, ordít és elfulladt hangon esdekel. A rhythm and bluesból ő teremti meg a soul zenét. Hét beceneve közül ek­kor kap mindjárt kettőt is: Soul Brother (mumber one) és a Soul Keresztapja. 1965-ben a Papának vadona­túj táskája van című dala fontos állomás, mert innen kezdve számaiban a ritmus az uralkodó, amely egyre jobban háttérbe szorítja a harmóniákat és a dal­lamot. A négerek mindig is szeret­ték, de a hatvanas évek második felében népszerűsége és a tiszte­let, amivel körülveszik egysze­rűen bámulatos. Politizáló szö­vegeiben a négerség társadalmi helyzetéről beszél harsányan és a faji megbékélést hirdeti. Ne­vét Luther King, Malcolm X és Leroy Jenkins nevével említik együtt, s ha lehet még nagyobb respektussal beszélnek róla mint eddig. Azt mondják, King halála után az ő szívós munká­jának is volt köszönhető, hogy nem tört ki általános lázadás. Szinte napokig ott ül a kamerák előtt és kéri a négereket, őrizzék meg a békességet és vele em­berségüket, bármekkora gyalá­zat is történt. Nógrád veszprémi szemmel Kovács Pál fotóművész tárlata A Salgótarjáni Fotógaléria 221. kiállításán Észak-Dunántúl egyik fotósának tárlatát nyitotta meg Homoga József, a Nógrád Megyei Fotóklub vezetője. A szerző, Kovács Pál a hazai fotográfia alkotóinak közép­­nemzedékéhez tartozik, a klas­­­szikus iskola művelője. Mun­kásságát a három évtizede ala­kult Bakony Fotóklub alkotó­­műhelye határozza meg. Kovács Pál meghívása egy régebben kialakult kapcsolat új­­­raélesztése? (A salgótarjáni fo­tósok másfél évtizede már be­mutatkoztak Veszprémben.)­­ Kovács hivatását tekintve a­­ Fűzfői Nitrokémia vegyésze, amatőr alkotóként szabadon fejti ki gondolatait. Közel ne­ ■­gyedszázada tekinti életcéljá­nak a fotózást, a műalkotások létrehozását. A Salgótarjánban bemutatott , félszáz színes képe, valamint a '*■ megnyitókor vetített 150 színes diapozitívje egy tudatos alkotó életművét reprezentálják. Kovács Pál az apró részletek, a makrovilág ábrázolója. Művei közt csak elvétve akadnak to­tálképek. Fotóin az ember is rit­kán jelenik meg. Salgótarjáni tárlatán is bizonyítja, hogy sze­reti a palócföldet, melyhez Job­bágyiban élő barátai is kötik. Rendkívül érzékletesek a Hol­lókőn, Szirákon készült fotói. A tárlatlátogatónak emellett min­den bizonnyal maradandó él­ményt nyújtanak kiváló csend­életei, tárgyfotói, melyek közül különösen kiemelkedő a Kivi című kép. Kovács Pál kiállítása közel egy hónapon át tekinthető meg a József Attila Művelődési Központban. Ez évi vendégsze­replésre egy másik veszprémi fotóst, Láng Tibort is meghív­ták a Salgótarjáni Fotógaléri­ába. A tervek szerint sor kerül Nógrád megyei fotósok veszp­rémi bemutatkozására is. - veres - Beszélgetőpartnerünk: a polgárpukkasztó író Mindenki megtalálhatja a boldogságát (FEB) Hernádi Gyula szemé­lyisége mindig foglalkoztatta a közönséget. Érdekes amit írt, különc a megnyilatkozásaiban, gyakran sokakat felháborít a vé­leménye. Egyszerűen: polgár­pukkasztó.­­Megtudná magyarázni, mi­ért vállalta fel egy átlagosnál jóval műveltebb, már-már poli­hisztor­ tudással bíró ember ezt a Szerepkört? - Ez az ország szeret ko­molykodni. Az a hiteles ember, aki búgó hangon, komoly pofá­val rossz közhelyeket puffogtat. Aki frivol, aki ironikus? Vagy netán önironikus? Aki önmagát is pellengérre meri állítani? Tu­lajdonképpen az emberek sze­mében csak bohóc. A Horthy-korszakban voltam diák, a bencésekhez jártam Pannonhalmán iskolába, tizen­hét éves koromban egy harminc éves asszony volt a szeretőm .. . Már akkor folyton baj volt ve­lem, ki akartak rúgni. Az én tör­ténetem arról szól, hogyan nem akartam soha behódolni. Na­gyon sok, legalább tizenhat he­lyen voltam állásban, mindig vezető voltam és mindig én ma­gam álltam fel, ha már nem ér­dekelt a munka. Maga az írás sem érdekel igazán, csak a krea­tív aktus. Ha azon túl vagyok, a hátralévő manual­itás kifejezet­ten fáraszt. - Boldog embernek érzi ma­gát? -Igen. A boldogság a sza­badság érzelmi meg- és átélése, én pedig szabadnak érzem ma­gam sok mindenben. Azt sze­retném hirdetni, hogy a boldog­ság megfogható fogalom, el le­het kapni és kézben lehet tar­tani. Mindig és mindenki meg­találhatja a maga boldogságát. Ha igazán akarja. - Hisz a szerelemben? - Persze. A legnagyobb do­log a világon. Kegyelmi állapot. - Befolyásolhatja a szerelmet mondjuk az életkor? - Fiatalon ösztönösen éli meg az ember, bár már akkor is tudni kell, hogy a gyöngédség­nek mekkora jelentősége van két ember kapcsolatában. Ahogy telnek az évek, úgy ve­szít az ember az energiáiból, az elveszett erőt az évek során megszerzett „technikai” tudás­sal igyekszik pótolni.­­Nem gon­dolja, hogy kicsit cinikusabb lett mára a világ? A szerelemből megmaradt a testi kapcsolat és nincs tovább . . . - Akit csak a teste érdekel - tegye. De a többség egy idő után ráébred, hogy ez kevés. A pedagógia szerepe nagyon fon­tos a kérdésben. Tanítani kell a szexust, tanítani kell a szerel­met, a boldogság megszerzésé­nek módjait. Mert a szerelem­ben megszűnnek a tér-idő korlá­tok, az ember szinte lebeg ég és föld között. Ez is a szabadság egyik formája. - Számos könyv, film mellett ön mintegy húsz drámát is írt, joggal tartják tehát színpadi szerzőnek is. A közelmúltban volt a színházi világnap. Hasz­nosnak tartja az ilyen reflektor­­fénybe állított ünnepnapokat? -Én nem így fogalmaznék. Ezek a napok olyanok, mintha egy nagyító fókuszába gyűjte­nék a napsugarakat, hogy a me­legével lángra lobbantsanak va­lamit. A Napnak egész évben sütnie kell, az volna a jó, ha nemcsak egyetlen napon lob­banna fel a láng. A színház minden előadása ünnep. Azért találták ki, hogy valami mást, valami megrázót, felemelőt, humorosat, tragikusat mutasson fel. Akik színházba mennek, szépen felöltöznek, kilépnek a mindennapok taposómalmából, ünnepre hangolódnak és jó eset­ben részesei is lesznek ennek a csodának. Persze, hogy néha szükség van ünnepre, néha a színháznak is a figyelem középpontjába kell kerülnie. Mintha csak a lel­­kiismeret-furdalásainkat akar­nánk elaltatni vele. Mert hajla­mosak vagyunk cserben hagyni Thál­iát. László Zsuzsa Hernádi Gyula 1993. április 9., péntek A hetvenes években nem bízza többé sem magát, sem dolgait másra, mindenben ő dönt. Munkabírása, tempója csodálatos, torka nem fárad el s nem pihen. Felvételein csak a ritmus a lényeg. Beszél - rap­pel, ha úgy tetszik­­, ordít, üvölt és sikoltozik. A Szexgép, a Szuperrossz vagy a Forrónadrág a legismertebb számai ebből az időből, pedig sokkal több le­mezt ad ki. Próbára teszi a sors - Teddy fia meghal, majdnem tönkre­megy: az adóhatóság négy és félmilliós tartozásról értesíti -, de talpra áll: filmzenéket ír, filmekben szerepel - nem hagyja (el) magát. Turnékkal, igazi, kemény munkával telnek el a nyolcvanas évek. Magyar­­országon is fellép és sikert arat Budapesten. Egy nap összevész feleségé­vel és dühében rá is lő. Aligha van észen, menekül, a rendőrök képtelenek megállítani, kocsi­jával közéjük ront. 1989-ben vonul börtönbe, ’91 kora tava­szán jó magaviseletéért elbo­­csájtják. Legújabb lemeze (Universal James) állítólag a 79. a sorban. Van rajta a régi előadói énjéből is jócskán, de új arcát is mu­tatja: visszatér a zenéhez, a dal­lamhoz. Vass Imre Képes technikatörténet Az Endeavour nagy sikere Az angol hajóépítő technika egy csodálatos alkotása, az En­deavour 225 évvel ezelőtt, 1968. július 30-án futott ki Ja­mes Cook (1728-1779) kapi­tány parancsnoksága alatt a Temze torkolatából. Az utazás eredeti célja a Terra Australis Incognita (az ismeretlen déli kontinens) felderítése és a Vé­nusz bolygónak 1769-ben a napkorong előtti átvonulásának megfigyelése volt. Cook kapitány azonban ezen útja során nemcsak Ausztrália keleti partvidékét derítette fel, hanem áthaladt Új-Zéland két szigete között is, és sok szigetet fedezett fel a Csendes-óceánon. Útjának világraszóló eseménye azonban az volt, hogy az Ende­avour végül is az egész Földet először hajózta körül és 2 év 9 és fél hónap múlva, 1771. július 12-én tért vissza hazai kikötőbe. K. A. .Fames Cook kapitány legendás hajója Tudománytörténeti kuriózumok A legsúlyosabb földi emlős Abban egyetért a tudomány, hogy a legnagyobb földi emlős, amely valaha is létezett, har­mincmillió évvel ezelőtt Ázsiá­ban élt, súlyát harminc tonnára becsülik (összehasonlításul: egy elefánt súlya mintegy öt-hat tonna). Az új korszerű kutatások eredményeként azonban két­ségbe vonják, hogy ez az „in­­dricotherium”-nak nevezett ál­lat a valaha élt valamennyi földi emlősállat súlyrekordját is ma­gáénak mondhatta-e? Fosszilis állatok súlyát a pa­leontológusok ugyanis a megta­lált csontok nagysága alapján állapítják meg. A maradványo­kat élő rokon állatok csontjaival hasonlítják össze. Ez azonban - egyes kutatók véleménye szerint - hibás. Mi­vel az indricotherium az orr­szarvúak családjába tartozik, a mai orrszarvúakat vették alapul a méretek kiszámításánál. Ezeknek azonban sokkal erő­sebb csontvázuk van, mint ami­lyenre az ősállatoknak szüksé­gük lehetett. Feltehető, hogy az Indricot­herium csak 15-20 tonna súlyú volt, annyi, mint egy mamut.

Next