Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám

1993. május 6., csütörtök Piri új pihenőhelyen „Piri", a képen látható öreg, ám jól karbantartott tűzoltóautó és az érsekvadkerti önkormányzat többi haszonjárműve végre fe­dél alá kerülhet. A tűzoltókocsi garázsa tavaly elkészült, s idén az épületet újabb szárnnyal bővítik, ahol a többi jármű is elfér. Ingyentelkek a népesség megtartásáért Pataki csalogató A vidék hátrányait mindenki ismeri, de vajon eszünkbe jut, hogy milyen előnyökkel járhat, ha egy apró, barátságos faluban élünk? Legtöbb kisközségünk­ben többnyire nincs úgy kié­pítve az út-, telefon-, víz- és a szennyvíz hálózat, mint egy nagyvárosban, rosszabb a köz­lekedés és általában kevesebb és alacsonyabb színvonalú szolgáltatással találkozhatnak a falusiak. De „ennek fejében” a községeinkben nincs olyan mér­tékű levegő- és zajszennyezés mint egy főutakat, gyárakat, üzemeket s egyáltalán több ezer lakást és épületet magába fog­laló városban, s a betonkolos­­­szusok helyett cserébe ott a pó­tolhatatlanul szép és nyugodt természet! Nyugat-Európában tisztában vannak ez utóbbi té­nyezők értékeivel: a nagyváros­hoz közeli, ám külterületen vagy faluban lévő telkek sokkal értékesebbek, mint a füstös, za­jos „központokban”. Úgy tűnik, nálunk ma még ez (is) fordítva működik. Itthon ugyanis az el­dugott, zárt vidékeken nem csak hogy olcsóbban lehet „birtokot” szerezni, hanem az egyes tele­püléseken különböző fogásokat találnak ki, hogy odacsalogas­sák az embereket. Patakon pél­dául a népesség megtartása ér­dekében ingyen telket adnak azoknak, akik a községben akarnak építkezni. Kikötés egy van: három éven belül hozzá kell kezdeni a munkához. Nem üt meg senkit a guta Galgagután Stop a sebesvonatnak! Balassagyarmat és Budapest között néhány hete sebesvonat közlekedik, amely a megye déli részén több települést is érint, de ebben a régióban azonban utasokat csak Nógrádkövesden vett fel. Ezért a térség önkor­mányzatai kezdeményezték, hogy Galgagután is legyen megállóhely, így Bérces, Nóg­­rádsáp, Nézsa és Legénd lakos­sága sokkal kényelmesebben utazhatna a fővárosba. (Nem je­lent gondot az sem, hogy az érintett községek közül csak Galgagutának van vasútállo­mása, mivel a vonathoz csatla­kozó autóbuszközlekedés meg­oldható.) Az egyeztetések tehát megindultak a MÁV üzemigaz­gatóság illetékeseivel, s a tör­téntekről egy rövid információ erejéig lapunk április 7-i szá­mában is olvashattak. Erre a rö­vid írásunkra reagált a MÁV Igazgatóságának üzemeltetési igazgató-helyettese, Vizsy Fe­renc. Lapunkhoz eljuttatott le­velében arról tájékoztatott ben­nünket, hogy 1993. május 23-ától a Budapest felé közle­kedő sebesvonat 7 óra 53 perc­kor, a Balassagyarmat felé köz­lekedő sebesvonat pedig 16 óra 49 perckor megáll Galgaguta ál­lomáson is. BALASSAGYARMAT ÉS KÖRNYÉKE Átalakult a megyei tüzeléstechnikai vállalat Út az új stratégiák felé 1949-ben államosították a kéményseprő vállalatot, akkor a mesteri kar jelentős hányadát is „kisöprűzték” a cégtől. Ez óri­ási szakmai és tudásbeli veszte­séget jelentett ennek a hajdan jelentős szakmának. A későbbiekben aztán meg­lehetősen sokáig nem követték a kéményseprő vállalatok a tü­zeléstechnika fejlődését, ami újabb lemaradáshoz vezetett. Nem meglepő, hogy ma már sokan csak legyintenek, sőt többnyire negatív véleménnyel vannak a kéményseprőkről. Időszerűvé vált tehát az ezzel a feladattal foglakozó vállalalt­­nak, a balassagyarmati székhe­lyű Nógrád Megyei Tüzelés­­technikai Vállalatnak az átszer­vezése. Hosszas előkészítés után, április 1-jétől kft-vé ala­kult, Nógrádi Tüzeléstechnika néven. Lényeges követelményként fogalmazódott meg, hogy a kft működésében a gazdaságosság, a költségérzékenység és a haté­konyság legyen a továbbiakban a fő motiváló tényező. - Célunk, hogy a piaci igé­nyekhez minél jobban tudjunk alkalmazkodni, de mindezek mellett a szolgáltatásunk minő­sége nem szenvedhet csorbát - mondta Puszta Istvánné, a kft. főkönyvelője, az átalakítási procedúra egyik spiritus rec­tora, aki szerint mindez csak akkor lehet teljes, ha a profit­­motiváció beépül a munkaválla­lók magatartásba is. A privatizáció tehát újabb feladatokat ró az immár kft. menedzsmentjére. - A társasággá alakulás ön­magában alkalmatlan eszköz arra, hogy a mai magyar gaz­dálkodás környezetében meg­lévő nehézségeket feloldja, mi­vel a társasággá alakulás jóté­kony hatása nem önmagában a forma erejében rejlik, hanem a konkrét feltételekben. A főkönyvelő asszony szerint a legjelentősebb kérdés az, hogy a „transzformáció” együtt jár-e a pótlólagos tőke megszer­zésével, vagy sem.­­ A másik ugyancsak megha­tározó tényező, hogy az átalaku­lás teremt-e (nem feltétlenül személyükben) új szereplőket, akiknek több lehetőségük van és erősebb érdekük fűződik a hosszútávú működőképesség meghatározásában. A Nógrádi Tüzeléstechnikai Kft. esetében mindkét feltétel szerencsésen alakulhatott, mert az átalakulást megelőző fél év­ben a jogelőd vállalat pénzügyi helyzete stabilizálódott a ko­rábbi - szinte mindennapos - likviditási gondok megszűntek. A társasággá való alakulás a privatizációs folyamat kezdete, s az eredményes végső megva­lósításban d­öntő szerepe lesz a cég vezetőségének. Váradi András, a kft. megbí­zott vezetője szerint a magyar kéményseprőipart a nyugat-eu­rópaihoz képest 15-20 éves le­maradás jellemzi, s csak az az út vezet a jövőbe, ha a kéményeket karbantartó, koromtól megtisz­tító, vagyis elsősorban a meg­előző tűzvédelmi feladatokat el­látó szakember helyett­­ a tüze­léstechnikában is jártas, elle­nőrző, vizsgáló, szaktanácsadó és nem utolsó sorban jelentős életvédelmi szerepkört is be­töltő kéményseprő mester jele­nik meg.­­ Ebben tehát mindenki érin­tett, s ez nem csak a szakmabe­lieknek, hanem a szolgáltatása­inkat igénybevevőknek is érde­kük. A továbblépés érdekében különösen fontos, hogy a válla­lat menedzsmentje a vállalko­zóvá válás irányába mozduljon, és vissza ne forduljon az appa­rátusi hierarchia alkalmazotti szerepe felé, ezt a szerepet ugyanis inkább a személyes függés jellemezné, semmint a piac és a jövedelmezőség sze­­m előtt tartása! Az átalakulás tehát egy fo­lyamat megindítása volt, amelynek célja a szervezet po­zícióinak javítása az alakuló pi­aci viszonyok között. Nem lesz rázós az áramszámla Előzetes számítások alapján közel két és fél év alatt térül meg az a beruházás, amelynek az első ütemét tavaly már elvé­gezték, s amelyet várhatóan az idén június végéig befejeznek. Nógrádkövesden hatalmas költ­ségeket emésztett fel a település közútjainak világítása. Évente nem kevesebb mint 1 millió fo­rintot kellett kifizetnie a falunak emiatt. 1992-ben azonban fél­milliós ráfordítással megoldot­ták, hogy a Nógrádkövesd egyik részében energiatakaré­kos izzók kerültek a világítótes­tekre, idén­­ már valamivel drágábban mint ’92-ben, 600 ezer forintos költséggel­­, ki­cserélik a falu többi részében is a világítóeszközöket. A szak­emberek számításai szerint ez­zel a cserével 400-450 ezer fo­rinttal is csökkenhet a település korábbi 1 millió forintos, a köz­úti világításért fizetett „szám­lája”. A vidámpark „nagyasszonya 55­ ­ Talán egy éve történt, ak­kor éppen Hegyeshalom mellett dolgoztunk. Már nem emlék­szem miért, de tudom, hogy ak­kor egész álló nap úton voltam, késő éjszaka értem vissza, fá­radtan bedőltem az ágyamba, és már aludtam is. Azaz aludtam volna, mert az anyósom hangja „rázott fel” félálmomból. Kikászálódtam az ágyból, kinyitottam a lakókocsi ajtaját, s akkor láttam, mi a helyzet: az apósomat leütötte egy kiskatona, ő csinálta a cir­kuszt, fegyver is volt nála. Mit mondjak, észnél kellett lennem. Szerencsére aztán jöttek a töb­biek, sikerült „leszerelnünk” a fiút. Ez persze csak egyetlen ka­land, s ennél cifrábbak is meg­esnek egy vándorló vurstli tu­lajdonosának életében.­­ Valójában nem az ilyen be­tolakodók jelentik az igazi ve­szélyt, hanem az időjárás az, amivel meg kell küzdenünk. Képzelje el, amikor egy kiadós vihar alkalmával a szél elkezdi cibálni a lakókocsit, vagy bele­kap a dodzsem tetejébe és meg­emeli. Talán sok balassagyarmati kislány és kisfiú volt abban a vidámparkban, amely a napok­ban „hurcolkodott” el a műve­lődési központ melletti térről. S milyen érdekes a sors, egy haj­danán Balassagyarmatról el­származott fiatalasszony, Stumpf Andrásné Huszár Zsu­zsanna volt a vurstli egyik „üzemeltetője”. Vele beszélget­tünk nem mindennapi életéről.­­Az országban közel ötszáz család dolgozik ebben a „mű­fajban”, általában öt-hat család működtet közösen egy ilyen parkot. Sokan lenézik ezt a szakmát, de azt hiszem, itt is, mit az élet más területein, van­nak, akik színvonalasan végzik a munkájukat. - Hogy került a szórakoztató­iparnak ebbe a nem mindennapi részébe? - A férjem révén, aki viszont beleszületett ebbe a vállalko­zásba. - Hogyan fogadták be, hiszen meglehetősen zártnak tűnik ez a világ? - Azt hiszem, be tudtam bi­zonyítani, hogy életre való em­ber vagyok. Eleinte persze ke­mény volt a dolog, de most már megszoktam. Tizenegy éve csi­nálom. - Mit jelent állandóan úton lenni? Mesélne valamit a min­dennapi életéről? - Általában tavasztól őszig dolgozunk, de akkor szinte minden héten úton vagyunk. Elég fárasztó, hogy mondjuk háromszor kell fordulni, hogy valahova odaérjünk, nekem is segítenem kell a vontatásban. Most például Balassagyarmat és Vác között - hát nem leányálom ezekkel a hosszú szerelvények­kel furikázni! De szerencsére ezeket leszámítva ugyanúgy él­ünk, mint a többi család. Stumpf Andrásné f­r Őrhalom vonalban van Lassan egy hete, hogy Őrha­lomban átadták azt az új tele­fonközpontot, amely Csitár, Nógrádgárdony, Iliny, Hugyag és Őrhalom községeteket be­kapcsolja a nemzetközi távhívás rendszerébe. Jó hír tehát, hogy van cross­bar, öröm az ittenieknek, hogy nem kell órákat sőt fél napokat várakozniuk arra, hogy „vo­nalba kerülhessenek”, hiszen most már elegendő, ha csak tár­csázzák a megfelelő számokat. Az azonban kevésbé jó, hogy már most „szűknek” tűnik a nemrég megszületett lehetőség, hiszen csak Őrhalomból eddig nem kevesebb, mint ötvennyolc új telefonigényről tudnak, s ak­kor még nem szóltunk a többi négy településen élők kívánsá­gairól! Ez tehát azt jelenti, szükség van az újonnan átadott központ bővítésére, indokolt a további fejlesztés. Palócz Ferenc, a Matáv üzemviteli osztályának igazga­tóhelyettese az átadás alkalmá­ból rendezett ünnepségen - amelyen egyébként három­ or­szággyűlési képviselő, dr. Bi­­lecz Endre, Juhász Péter és Ko­vács Gábor is részt vettek -, mondott beszédében utalt arra, hogy mihelyt a lehetőségeik en­gedik, újabb kétszáz vonal be­kapcsolására alkalmas módon bővítik a jelenlegi rendszert. A telefonszerelők az utolsó javításokat végzik Fotó: Gy. P. Volt egy fám Volt egy kedves fám. Hatal­mas diófa volt. Emlékszem, az iskolába vezető út mellett állt, mindig alatta mentem el reg­gel, mindig alatta jöttem el délután. Pontosan egy éve ki­vágták. Volt egy kedves fám, de azt már soha fel nem éleszti senki. Ha újakat ültetnek he­­lyette, szerencse, még akkor is, ha ezt nem az én városomban, hanem máshol teszik. Mindez egy hírről jutott eszembe. Egy jó hírről. Magyarnándorban a tavaszi fásítási akció során az önkor­mányzat megbízásából mintegy 150 ezer forint értékű fiatal fát és cserjét ültetnek ki a közterü­letekre. Az akció egy átfogó fa­lurendezési terv része, s e kere­tében a közmunkások részt vesznek a parkok és a terek rendezésében is. HÍRLAP Az ellátás javításáért • Balassagyarmat. A település és a körzetében élő polgárok egészségügyi alapellátásának javítása érdekében a dr. Kenes­­sey Albert Városi Kórház idén 9 millió forint összköltségű (eb­ből 3,6 millió forint céltámoga­tással) jövőre 8 millió forint összköltségű (ebből 3,2 millió forint céltámogatással) megva­lósuló egészségügyi műszer megvásárlására nyújt be pályá­zatot. Gondozónőt keresnek • Nógrádkövesd. A település önkormányzata a falu néhány idős lakójának ellátása érdeké­ben szociális gondozónőt kíván alkalmazni. A feladatot ellátó személy tiszteletdíjban része­sülne, egyelőre azonban betöl­tetlen az állás. Közmunkások • Bércéi. Az önkormányzat idén tíz közmunkást alkalma­zott a település közterületeinek rendbetételére, a parkok és az árkok tisztítására. A munkáso­kat hét hónapig foglalkoztatják. Négykezes találka • Balassagyarmat. A település zenei életének újabb jelentős eseménye, hogy jövőre ismét a városban rendezik meg a Zene­iskolások Országos Zon­gora-Négykezes Találkozóját. Az önkormányzat képvi­­selő-testülete a rendezvény elvi támogatásáról döntött. Telefonfejlesztés • Patvarc. A falu önkormány­zata levélben fordult a balassa­gyarmati testülethez, hogy lehe­tőségeikhez mérten segítsék a község önerős telefonfejleszté­sét. A gyarmati önkormányzat nem zárkózott el attól, hogy va­lamilyen formában támogassa a kérést, azonban jogi lehetőség nincs arra, hogy anyagilag is segítsék a patvarci kezdemé­nyezést. Holnapi számunkban „Salgótarján és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Lehetetlenség, vagy csupán tehetetlenség? Több, mint szemétkérdés - Miért foglalkoztat annyira Balassagyarmat köztisztasági problémája, mikor a városban ennél sokkal égetőbb gondok vannak! - kérdezte a h­írnap egyik ismerősöm. Miért írok erről a kérdésről ennyit? Igen, tényleg legyint­­hetnénk, nem fontos a dolog, csakhogy: ha beadjuk a dere­kunkat, és kikerüljük a prob­léma megoldását - még akkor is, ha logikusnak és roppant ésszerűnek tűnő érvekkel vér­tezzük is fel magunkat, mond­juk, hogy „a probléma megol­dására nincs pénz” -, valójában az elénk tornyosuló feladat elől menekülünk el! Mondhatjuk, hogy márpedig Balassagyarmat úgysem lesz addig tiszta, amíg (és itt tetszőleges, de jól hangzó kifogásokat sorolhatunk fel), majd elegánsan hátradőlhetünk a fotelünkben és rágyújthatunk a következő cigarettára. Mert kérem szépen ilyen körülmé­nyek között LEHETETLEN­SÉG CÉLT ÉRNI és pont, ia nincs apelláta. (Lenne egy költői kérdésem: vajon melyiket könnyebb meg­tenni, szövegelni és semmit nem csinálni, vagy pedig próbál­kozni, és ha nem sikerül újból és újból próbálkozni?) De visszatérve Balassagyar­mat köztisztasági gondjaihoz: hasonlóan lehetne szólni a me­gye többi településéről. Nem nagy ügy, tényleg nem égbeki­áltó, de ha ezt sem vagyunk ké­pesek rendezni, komolyan azt hisszük, hogy a nehezebb dol­gokat majd megoldjuk? -fenyvesi­

Next