Nógrád Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-05 / 154. szám

1993. július 5., hétfő „Uraim, majd találkozunk szeptemberben” - árverés után a szövetkezet Mintha roncstelepet kínáltak volna? A címben foglaltak fedik a valóságot! A diósjenei Börzsö­nyalja termelőszövetkezet tu­lajdonának árverezésén ugyanis nem minden felkínált vagyon­tárgy talált gazdára, sőt... Az eseményre szép számmal jöttek össze a környékbeliek és diósjeneiek egyaránt, de sokkal több volt a nézelődő, a tapaszta­latokat gyűjtő, mint a vásárló. Nem csoda egyébként, hiszen az árverések szabályozása sze­rint az első alkalommal a kikiál­tási árból nem lehet engedni, az összegyűltek meg - és ez ért­hető - szerettek volna minél ol­csóbban hozzájutni a felkínált vagyontárgyakhoz. Az árverés érdekessége, hogy a téesz irodaházában került rá sor, holott elsőként éppen ez az épület kelt el, és került a diósje­nei önkormányzat tulajdonába. Lénárt János, a falu polgármes­tere elmondta, hogy miért volt rá szükségük: - Az öregek napközi otthonát szeretnénk áttelepíteni a mos­tani polgármesteri hivatalba, mi pedig átköltöznénk ide, a volt téesz irodába. A jelenlegi öre­gek napközijét elég jó áron le­hetne értékesíteni, körülbelül három millió forint visszajön a tetemes vételi árból. Egy szó, mint száz: ezzel a vásárlással száz évre megoldódtak közsé­günk polgármesteri hivatalának problémái! -Mennyiért vásárolták meg az épületet? - tettük fel a kér­dést dr. Nagy Annának, Diós­jenő jegyzőnőjének. - Hat­millió kétszázezer fo­rintunkba került - mondta. - A jelenlegi polgármesteri hivatal­ban ugyanis nincs egy használ­ható házasságkötő terem, és a nagyobb érdeklődésre számot tartó képviselő-testületi ülése­ken alig férünk el... A volt té­esz­iroda azonban eléggé nagy épület, és könnyen előfordulhat, hogy egyes földszinti helyisé­geit üzlet céljaira is bérbe tud­juk adni, csökkentve némileg ezáltal a fenntartási költségeket. A felkínált ingatlanok iránt értelemszerűen jóval nagyobb érdeklődés nyilvánult meg, mint a mezőgazdasági munka­eszközökre. A község központ­jában álló három társasházi in­gatlan közül kettő rögtön az első fordulóban elkelt, a bennük lakó tulajdonosok vásárolták meg őket. A tavaly alakult berkenyei fa­luszövetkezet képviselői azon­ban nem ingatlanok, hanem gé­pek vásárlása céljából érkeztek Diósjenőre. - Egy terményrakodót sze­retnénk vásárolni, a szövetke­zetnek nagy szüksége lenne rá - mondta Schmidt Józsefné, az elnök. - Tulajdonképpen be kel­lene szereznünk más gépeket is, de a kikiáltási árak bizony rendkívül magasak, és mint tud­ják, az első fordulóban nem is lehet engedni az eladandók megállapított értékéből. Ennek ellenére gazdára talált néhány olcsóbb berendezés. Jel­lemző az érdeklődésre, hogy egy hidraulikus prés például há­romezer forintért, és egyetlen, bánatpénzt is befizető „licitáló” érdeklődése mellett... Sűrűsödtek némileg az iz­galmak, amikor egy 20 ezer fo­rint kikiáltási áron árverésre bo­csátott mezőgazdasági gép li­citje kezdődött: két jelentkező akadt ugyanis. A 20 ezer forin­tos kikiáltási árat még mind a ketten tartották, de a licitálá­sonként minimum kétezer fo­rinttal emelhető árat csak egyi­kük volt hajlandó megfejelni - vitte is a gépet kerek 22 ezerért. A berkenyei faluszövetkezet is befizette az ötezer forint ös­­­szegű bánatpénzt, amikor vi­szont a százezres kikiáltási áron meghirdetett gép típusát ismer­tették, kiderült, hogy másikat néztek meg a gépállomáson. Nem lévén rá másik licitáló, nyugodtan elmehettek meg­nézni a másik terményrakodót. - Uraim, majd találkozunk szeptemberben! - zárta le az ár­verést Pekáry László, a Börzsö­nyalja téesz felszámolója. Az árverési helyszín körül összegyűlt érdeklődőknek fel­tettük a kérdést: miért e csekély vásárlási kedv? Mint megtudtuk tőlük, a többség arra vár, hogy a kikiáltási ár csökkenjen, azaz inkább a második fordulóban kíván licitálni. Akadt azonban ennél durvább vélemény is. „Csak az ócska, használhatatlan gépeket adják el!” - hőzöngött valaki. „Olyan ez, mintha roncs­telepet árvereznének! Ami bez­zeg használható, azt megtartják! Jó lesz, ha majd kft-vé alakul a szövetkezet...” Faragó Zoltán A résztvevők többsége csak tapasztalatszerzés céljából jött Fotó: Rigó Tibor Átadták a telefonközpontot A múlt hét végén üzembe helyezték az új, távhívásos romhányi te­lefonközpontot, melyre régóta vágytak a nagyközség lakói. Felvé­telünk még a szerelési munkálatokat örökítette meg. Lauró Fe­renc éppen a 400 állomás fogadására alkalmas központ áramellá­tását szereli. Fotó: -RT­ A málna ára Két héttel ezelőtt, amikor a málnaszezon indult, száz­tíz forintot fizettek egy kiló gyümölcsért. Aztán felfelé kezdtek kúszni az árak, egymásra licitáltak a felvá­sárlók a kevés termés miatt. Az elmúlt hét közepén rekordon döntött az ár: el­érte a bűvös kétszáz forin­tot! A hétvégén pedig ennél is többre, 205-210 forintra kúszott fel, de a szezon még másfél-két hétig tart... RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE Reszkess féreg, itt a méreg! Alsópetényben telkeket osz­tottak a falu feletti régi gyümöl­csösökben, szőlőskertekben. Vásároltak belőle sokan, több­ségükben budapestiek, lévén a helybelieknek természetes a jó levegőjű, szép környezet. Az elmúlt évtizedekben ugyanis nem sikerült elszennyezni a környéket, bár ennek meg ép­pen a falu ipara és a helybeli munkanélküliek látják kárát. Nos, az idegenforgalmi fej­lesztés egyik része a telekosz­tás. A látogatók pedig jönnek, vásárolni ugyan nem nagyon vásárolnak a faluban, de leg­alább jelen vannak. Összefutunk egy idősebb úr­ral - csodák csodája, véletlenül éppen a kocsmában. Fekete Audival közlekedik az illető, és a nehézségeiről beszél. Arról, hogy milyen kellemetlen hely Alsópetény környéke. Mert­hogy az ősgyepet háromszor permetezte töménynél tömé­nyebb vegyszerekkel, kiirtania mégiscsak negyedszerre sike­rült. Ami ugye inkább az ős­gyepnek válik dicséretére ... Megtudjuk továbbá: azelőtt mindenféle undorító rágcsálók is tanyáztak a telken. Mióta azonban a fű kipusztult, elfogy­tak az egerek és cickányok is. Szerinte sokkal tisztább, kelle­mesebb lett a környezete, leg­alábbis eltűntek belőle az ősho­nos növények és állatok. Vajon hol él ez az ember? Azon túl, hogy budapesti... Hiányzik a telefon a községből Felmérik az igényeket Nőtincs. A községben a Ma­táv Rt. Budapest-vidéki Igazga­tósága felmérést végez a lakos­ság körében. A távbeszélő szol­gáltatás kiszélesítése érdekében van szükség erre, hiszen csak a csatlakozni kívánók többé-ke­­vésbé pontos létszámának isme­retében gondolhatnak a fejlesz­tésekre is. A költségek bizony nem csekélyek, hiszen háztartá­sonként 50 ezer forint fajlagos közműfejlesztési hozzájárulás megfizetésével kell számolniuk az igénylőknek. Szerencse a te­temes anyagi vonzat mellett, hogy a jelentkezőket egyelőre semmiféle kötelezettség nem terheli... Az 1994-ben sorra kerülő távbeszélőközpont-automatizá­lás lehetőséget nyújt majd arra, hogy új előfizetőket is bekap­csoljanak a távhívó hálózatba. Az 50 ezer forint fajlagos költ­ség befizetése esetén az igény­lőket több kedvezmény is meg­illeti. Az összeg 15 százaléká­nak visszaigénylésére nyílik mód kormányrendelet alapján, és a Matáv az önerős fejlesztési összeget vállalók ré­­szére két­féle kedvezményt is biztosíthat. Rendelkezési jogot adhat az előfizetőnek arra, hogy lakás­cseréje esetén az oda beköltöző javára előfizetői jogáról le­mondjon. Ezen kívül választ­ható a díjkedvezmény is, a befi­zetett összeg meghatározott ré­szére. Ez oly módon érvénye­sül, hogy a mindenkori havi be­szélgetési díj 50 százalékát számlázzák ki a kedvezménye­zett összeg teljes igénybevéte­léig, de legfeljebb három évig. Maradnak a közkutak A szátoki községi önkormány­zat költségvetésében jelentős té­telt képvisel a vízdíj számla, amelyet a közkifolyókon ke­resztül fogyasztott ivóvíz kifize­tésére kénytelenek fordítani. A kutakat viszont nem záratják le, inkább állják a ma már megle­hetősen borsos árú életelem térí­tési díját. Egyszerűen szociális okokból van szükség erre a megoldásra. Szeretnék elérni, hogy azok az emberek, akiknek nem telik arra, hogy beköttes­­sék lakásukba a vezetékes ivó­vizet, ne kerüljenek még nehe­zebb helyzetbe. A rétsági körzet falvainak je­lentős részében éppen most épül ki az ivóvízhálózat, szerencsé­sek azok a falvak, ahol már ré­gebbtől van vízvezeték. Sokan viszont arra kényszerültek, hogy a kutak egy részét lezáras­sák, hiszen a megemelkedett összegű számlákat már nem tudták fedezni, illetve felháborí­tónak találják, hogy sokan még a kocsimosáshoz is a közkútról hordják a vizet... Bővítik a testületet Borsosberény. Az általános iskola felsőtagozatos szaktaná­rainak heti óraszámát 20-ról 18 órára csökkentették az oktatási törvényben meghatározottak szerint. Ennek következménye, hogy egy fővel bővíteniük kell a tantestületet is. A tervek szerint egy német nyelvszakos tanárt alkalmaznak szeptembertől. Az iskola fenntartójának hatáskö­rébe tartozik, hogy alsó tagoza­ton szintén végrehajt-e bővítést. HÍRLAP Rétság és környéke 5 Utat javíttatnak • Felsőpetény. A község kép­­viselő-testülete legutóbbi ülé­sén ideiglenes útfelújításokról döntött, hiszen a gázvezeték rö­videsen megkezdődő építése miatt felesleges lenne komoly útberuházásokba ölni a pénzt. A döntés értelmében a Mező és a Bacsó, illetve a Petőfi utca ele­jét felújítják. Szemétszállítás • Nőtincs. A községben a sze­metet a múlt hónap elejéig he­tente, júniustól a fűtési idény kezdetéig azonban takarékos­­sági okokból csak kéthetente szállítják el. Közmunkások • Tereske. A községben három közmunkást alkalmaznak a mű­velődési ház takarítására, illetve az óvoda és az iskola nyári fel­újítására, a fertőtlenítő meszelé­sek elvégzésére. Elkészült a csarnok • Nógrádsáp. A közelmúltban elkészült a község általános is­kolája mellett a tornaterem. A 60 százalékban pályázati pénz­ből, és 40 százalékban önerőből épített intézmény 10 milliós be­ruházás eredménye. Holnapi számunkban „Salgótarján és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó N­évjegy Bálint Magdolna tanárnő, Bánkról - Bánkon élek, de a rétsági általános iskolában tanítok. A gyerekek többek között azért is ismernek ilyen jól, mert regge­lente együtt járunk be a vá­rosba - mondta, miután a segí­tőkész lurkókat egy köteg pla­káttal és egy doboz ragasztóval felszerelve útjára bocsátotta. A Bánki Nyár eseményso­rozatának egyik szervezője vagyok, a helybeli gyerekek­kel pedig nagyon jó a kapcso­lat. A kisebbek helyben, a tó körül, a nagyobbak pedig, akik motorozni is tudnak, a szom­szédos falvakban és Rétságon kiragasztják a meghívókat és a részletes programokat. Véle­ményem szerint idén sokkal színvonalasabb programot si­került összeállítanunk, mint bármikor korábban. Itt van ez a gyönyörű víziszínpad, egy ilyen létesítményt bűn lenne kihasználatlanul hagyni. Mel­lette áll a volt oktatási köz­pont, amit az önkormányzat Rétságtól örökölt a szétválás után, és ki kell fizetni érte még hatmilliót. .. Sajnos befeje­zetlen az épület, de tervezzük, hogy megpróbáljuk hasznosí­tani. A Magyar Népfőiskolai Társasággal tárgyaltunk már arról, hogy a belső munkák el­végzése után itt népfőiskolai előadásokat lehetne tartani. A budapesti szlovák nagykövet is ígért anyagi támogatást nemze­tiségi rendezvények tartására. Jövőre, ha lesz rá pénz, jó lenne a gázt is bevezettetni, és ha elkészülne az épület, ál­landó személyzetet is lehetne­­alkalmazni benne, néhány em­bernek munkát adva. Az állaga azonban addig csak romlik ... Hallomásból úgy tudom, hogy valamelyik pesti kórház­ban régen ki volt téve egy táb­lázat, ami szerint a Bánki tó vize alkalmas nőgyógyászati problémák kezelésére! Jó lenne vegyésszel is megvizs­gáltatni, kielemeztetni a vizet, hátha van valami igazság a szóbeszédben ... Ha ez mese is, de hétvégeken olykor ezren is strandolnak itt­­ a férfiak mellett nők is szép számmal. Panasza pedig senkinek nincs!

Next