Nógrád Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-19-20 / 245. szám

6. oldal Látóhatár Kupa Mihály ajándéka - Mit adtak egykor ennyi pénzért? - Fényképész és grafikus a templom előtt - Egy nehéz életút Múltidéző - Kétpengős bankó hollókői menyecskével (Folytatás az 1. oldalról) és vállalkozások is,­­ utóbbiak a szálláshelytől a szaunáig, a bemutató szövőműhelytől az étteremig számos változatban léteznek. A hagyományokhoz való ragaszkodás szép példája, hogy a színes népviseletet a mai napig sokan őrzik: vasár­naponként a templom előtt a turisták nem csak az időseket, hanem a gyerekeket is láthat­ják csizmásan, főkötőben, sok szoknyában. A falut különle­ges értékei miatt - a tájképileg is hozzá tartozó, 141 hektáros Hollókői Tájvédelmi Körzettel együtt - az UNESCO Világ­­örökségek listájára is felkerült. A településen ma már csak 460-an élnek, híres ember is szép számmal akad közöttük. A község egyik legnevesebb lakója Fábián Lajosné. Az asszony a múlt héten töl­tötte be 76. életévét. Amikor 1936-ban a kislányával együtt lefényképezték, különös „kar­rier” kezdődött,­­ de ne vág­junk a dolgok elé. Takaros ház áll az új faluban,­­ itt már nem az évszázadokkal korábbi stílust őrző házakban laknak az emberek. Az egyik hátsó szobácskában él az idős asszony. Egészsége megrom­lott az utóbbi hónapokban, de nem tud tevékenység nélkül élni: éppen varrogat az ajtó melletti kis széken üldö­gélve. Az egyszerűen berendezett, tiszta szobácskában a hatalmas ágyon legalább tizenöt párna egymásra tornyozva, a falakon szentképek sokasága, a régi, faragott sublóton Szűz Mária szobor. Valami rejtekhelyről előkerül az „ereklye”, az évti­zedekkel korábbi bankó. Rövi­desen kiderül, hogy kettő is van belőle.­­ Az egyiket Kupa Mihály küldte, még pénzügyminiszter korában - mondja az idős as­­­szony mosolyogva. - Nekünk ugyanis csak egy darab maradt meg ebből a kétpengősből, az is elrongyolódva ... - Hogyan került rá? - Vasárnap volt, és jöttünk kifelé a templomból. Én tizen­hat éves voltam, de már férjes asszony, mi még nagyon korán férjhez mentünk. A kislányo­mat a pályában vittem ma­gammal, akkoriban legfeljebb pár hónapos volt. . . No, ami­kor kijöttünk a templomajtón, egyszer csak hallok egy férfi­hangot: „ez a kép kell nekem!” - ezt mondta egy úriember. Horváth Endre művész úr volt az, aki akkoriban Balassa­gyarmaton élt és az Állami Pénzjegynyomda grafikusa volt. Nem egyedül jött Holló­kőbe, hanem egy fényképés­­szel: amikor a magasba emel­tem a kislányomat, lefotózott. Nem tudtuk mi, hogy miért ké­szült az a kép. Meglepetés volt, amikor pár évvel később a pénzen megismertük magun­kat. Ahogyan mondják, az első nyomás nem sikerült, ezért a kétpengős csak 1940-ben ke­rült forgalomba. Valóban, az elrongyolódott papírszeletkén 1940. július IS­C­ olvasható. Aprócska a bankó, legfeljebb negyedakkora, mint egy mai ötezres. Az elrongyo­lódott pénzecske alján a ma­gyar mellett német, ruszin, szlovák, szerb, horvát és ro­mán nyelven is olvasható: „két pengő”. A bankjegy készítői gondoltak az akkori, viszony­lag etnikainak tekinthető ma­gyar határon belül élő más nemzetiségűekre is. (Elképzel­hető-e a mai román, jugoszláv, szlovák vagy egyéb pénzeken magyar felirat? Aligha ...) -Mit adtak akkoriban két pengőért a boltban? -Nem emlékszem már, de nem volt ez rossz pénz . .. Akkoriban nem úgy volt, mint ma: nem volt az asszonynak olyan nagy a szabadsága, hogy ő gazdálkodjon a pénzzel! - ha nem hiszitek, kérdezzétek csak meg a nagyszüleiteket. Vásá­rolni is inkább az emberek jár­tak. Volt itt szatócsbolt, de ha valami kellett, akkor Balassa­gyarmaton vagy Szé­csényben vet­ték meg, amikor arra jártak. Jött a háború, egyre kevesebbet ért akkoriban a pénz. A fér­jem is a fron­ton volt, ha­zakerült, de meghalt sze­gény nem sokkal ké­sőbb. Amikor bejöttek az oroszok, na­ Fábián Lajosné pokig bujkál­tam a szőlőhegyen, mert fél­tem, hogy elvisznek . . . Nem volt könnyű életünk, egyedül neveltem fel a két gyereket . .. — Azt tudja-e, hogy ki van a pénz másik oldalán? - Nem tudom, de akkoriban azt mondták, hogy egy román asszony. -A kislánya, akivel a képen van, most hány éves? -A héten volt ötvenkilenc, majdnem egyszerre van a szü­letésnapunk. Itt lakik a falu másik végében, Szabó Gá­­borné Fábián Máriának hív­ják. Volt azért egy kis gond az­zal a fényképpel, amiről a pénzt mintázták, a balassa­gyarmati Palóc Múzeumban is ki volt állítva, de azt írták alá, hogy „rimóci menyecske”. Mentünk egyszer az asszony­kórussal szerepelni, akkor lát­tuk. Szóltunk azonnal, és ki is cserélték a feliratot. Miután a hollókői Ófalut védetté nyilvánították és be­rendezték a falumúzeumot, Fábián Lajosné a lányával együtt ott dolgozott. A látoga­tóknak elmondta, hogy mi van kiállítva a századfordulós han­gulatú parasztházban; ő még jól ismeri a kiállítási tárgyak rendeltetését. Megrendült egészsége miatt azonban ma már csak otthon tevékenyke­dik. Mit ért a negyvenes évek elején, még a háború előtt az a két pengő?­­ Nos, megkérdez­tük Fábián Lajosnét is, de ő már nem emlékezett rá. Más hollókői idősek azonban el­mondták: egy gyerek napszám 40-60 fillér volt, egy férfi 80 fillér­t,20 pengő között kapott,­­ bár ezért a pénzért egész nap, virradattól napnyugtáig kellett dolgozni. Idős férfiemberek emlékeztek még arra, hogy egy liter házi bort 40-80 fillérért, egy másfél literes sört pedig 1,20-ért adtak. Faragó Zoltán Az eredeti felvétel: ez volt a minta... ... és a valamikori kétpengős hátoldala és a bankók „Megfizettem az árát, amíg kitaláltam magam” Ajándék a közönség szeretete Tokody Ilona operáról, ruhákról, ételekről (Folytatás az L oldalról) Még elcsíphettem azt a csodá­latos nemzedéket, amelynek tagjaitól sokat tanultam. Fe­­rencsik Jánost szinte a fölfede­zőmnek tekinthetem, de még partnere lehettem Házy Erzsi­nek, Déry Gabinak, Réti Jó­zsefnek, Simándi Józsefnek és Melis Györgynek is. Ezért a mostani filmben magyar moz­zanatokkal bizonyítom kötő­désemet a hazámhoz, így ke­rült bele az 1972-es Kodály­­énekverseny alapján kedvenc számom, a Csitári hegyek alatt. Aztán az Operaház 100. évfordulóját ünneplő Bánk bán-előadásból a közös fellé­pés Simándival és Melissel. Vagy a Budapesten bemutatott Verdi-gálakoncertem, a világ­hírű spanyol baritonnal, Juan Pons-sal. Ezekkel köszönöm meg Magyarországnak, hogy taníttatott, hogy a Zeneakadé­mián megkaphattam azt az alapokat. Fiatalon halhatatlan -Nemcsak a közönség méltá­nyolta tehetségét. Hiszen Kos­­suth-díjas, Kiváló művész .. . - ... és most, Színet­ár Mik­lós igazgatása alatt az Opera­­háztól is megkaptam az Örö­kös tag-címet. - A Magyar Állami Opera­házban tízen vannak a halha­tatlanok, s Ön az egyetlen, aki ilyen fiatalon jutott el a csúcsra. Van még valami, amire vágyódik? -Csodálatos ajándék a kö­zönség szeretete, ezt szeret­ném megőrizni, amíg lehet. Ehhez kérek a jó Istentől erőt és egészséget. Még sokáig sze­retnék híd lenni a közönség és a zeneszerzők között. Bravúros beugrás -Az ünneplést munka követi. Október 19-én újítják fel Verdi Trubadúrját az Erkel Színház­ban, ahol Leonórát énekli. - ... és novemberben a má­sik Verdi-Leonórát, a Végzet hatalmából. -De a verebek azt is csiri­pelik, hogy ezt a Leonórát nemrég különös körülmények között énekelte.­­ Koppenhágában kellett volna az említett Verdi-gálával szerepelnünk, de Juan Ponsnak közbejött valami. Az előadás elmaradt pár nap múlva azon­ban érkezett egy fax a Királyi Operától, hogy be kellene ug­­ranom a Végzet hatalmába. Délelőtt érkezett a felkérés az esti előadásra! Nem szívesen vállalok beugrást, de úgy gon­doltam, a sors most azt akarja, hogy ebben a hónapban mégis énekeljek Koppenhágában. Művészeti tanácsadóm, Larry Biederman fantasztikusan megszervezte az utat. A repü­lőtérről befelé menet, a kocsi­ban mutatták meg a színpad­képeket, a mozgásirányokat. Háromnegyed nyolcra értünk az öltözőbe, négyen estek ne­kem, ruhát, cipőt, frizurát, sminket csináltak. Nyolckor kellett volna kezdeni, de én kértem még tíz percet, hogy magamra maradhassak és szo­kásom szerint összpontosítsak a szerepre. így aztán tíz perces késéssel csendült föl Verdi muzsikája... Megcsodálom a táskáját, aminek egyik oldala tagobe­linnel készült, gyönyörű 17. századi kertjelentet ábrázol. „Lélekvirágok” - A barátnőm, Kéki Ilona csi­nálta. Nagyszerű művész, a la­kásomban lévő ülőgarnitúrát is ő tervezte. Egész zenekar van a háttámlákon: lant, hárfa, fu­vola. Szeretem a szép tárgya­kat magam körül, úgy hívom őket, hogy ezek a „lélekvirá­gok”. Hiszem, hogy az ember megnemesedik közöttük. - A ruhatára is különleges.­­ Megfizetem az árát, amíg kitaláltam magam. Nem győz­ném se idővel, se pénzzel az avantgarde divatot, a kortalan és klasszikus az, ami nekem megfelel. Ezért vásároltam muzeális értékű kalotaszegi és felvidéki ruhákat, ezekből ké­szített Gitta barátnőm a Tangó-üzletben csipkeblúzo­kat, marokén szoknyákat, kis mellényeket. Van is minden­ből mindenféle színű és díszí­tésű. Fölveszek én blue jeanst a vásárláshoz, de színházba soha. Még próbára sem. A beszélgetésre apró pepita angolkosztümben érkezett pú­derrózsaszín selyemblúzban, fekete körömcipőben. Smink csak a szemén volt, haját szépmívű csatt fogta össze. Szicíliai paszta - Sok mindenről váltottunk szót, de a hobbi kimaradt. - Szeretek főzni. Kikapcsol, felüdít. Kétszer egyformán még egy gulyást sem csinálok. - Kérhetek búcsúzóul egy Tokody-receptet? !­­Ha Patané mester Ma­gyarországra jön vezényelni, már a repülőtérről telefonál, hogy csináljak neki szicíliai pasztát, mert azt én tudom a legjobban. íme, a recept: Ke­rítek Olívát, de másféle olaj is megteszi. Megfonnyasztok benne sok apróra vágott fok­hagymát. Beleteszem a para­dicsomot, ha nagyon leveses, kinyomom és csak a húsa kerül bele. Picit megsózom és meg­­dinsztelem, közben fűszerezem majoránnával, bazsalikommal és egész borssal. A spagettit lobogó, forrásban lévő, sós vízben kifőzöm, majd előmele­gített tálba fordítom. Külön tá­lalom a szószt. Padlizsánt is szoktam kisütni, ezt szintén kü­lön tálalom. Én szeretem az erőset, apró hegyespaprikát teszek hát hozzá. Otthon gyorsan letisztáztam az interjú szövegét. Az utolsó mondatok hatására átmentem a konyhába.. Nos, a szicíliai paszta, Tokody-módra, felsé­ges étel. László Zsuzsa 1996. október 19., szombat Ülésezik a Nemzetközi Madách Társaság Mit jelent a falanszter ? Madách Imre halhatatlan remekének, Az ember tra­gédiája című drámájának értékeit jelzi, hogy mindig lehet valami új összefüggés­ben tárgyalni, eszmét cse­rélni róla. Ezt példázza a Nemzetközi Madách Társaság napirenden lévő ülése is, amelyet a fa­lanszter-jelenet értelmezésé­nek, újraértelmezésének s szen­­telnek. Október 20-án, vasárnap Budapesten a Bajor Gizi Szí­nészmúzeumban azt elemzik, hogy a színházi előadásokban az elmúlt században miként jelent meg ez a szín. Másnap, október 21-én, hétfőn a Petőfi Irodalmi Múzeumban tanács­kozást tartanak. Bevezető előadást tart Fourier után Or­well előtt (Egy magyar fa­lanszter 1861-ből) címmel Hubay Miklós író, a Nemzet­közi Madách Társaság el­nöke. Elhangzik - mások mellett - Kántor Lajos irodalomtör­ténész, Csiszár Imre és Len­gyel György színházi rendező, valamint Stricker Sándor író referátuma is. Adatőrségen, avagy egy téves jogértelmezés Hallgatás és Általános tanulságokkal is szolgáló ügyben fejezte be nem­rég a vizsgálatot az adatvé­delmi biztos hivatala. A budapesti kézműves kamara egyik tagja fordult beadvánnyal a hivatalhoz, sérelmezve a kamara hivatalos folyóiratában közzétett felhívás egyik kitételét. Ebben a kamara arra kérte a tagokat, nyi­latkozzanak 15 napon belül, hogy hozzájárulnak-e adataik felhasz­nálásához, például tudományos kutatás, közvélemény-kutatás, piackutatás, valamint közvetlen üzletszerzés céljából. A vissza­küldendő nyilatkozat végén a kö­vetkező mondat szerepelt: „Amennyiben aláhúzással nem jelöli meg, hogy milyen célú adatkezeléshez járul hozzá, il­­­­letve tizenöt napon belül nem kapjuk meg válaszát, úgy kell te­kintenünk, hogy hozzájárult ada­ beleegyezés fannak felsorolt célok érdeké­ben történő kezeléséhez.” Az adatvédelmi biztos megállapí­totta, hogy a hallgatás nem te­kinthető­ sem beleegyezésnek, sem hozzájárulásnak, ennek vé­lelmezése törvénysértő. Jogelle­nes az is, ha a 15 nap leteltével a hozzájárulását megadottnak te­kintik. A biztos a Budapesti Kézműves Kamara elnökének fi­gyelmét felhívta arra, hogy azon tagok személyes adatait, akik nem, vagy késedelmesen vála­szoltak a felhívásra, nem hasz­nálhatják fel. Egyúttal kezdemé­nyezte a téves jogértelmezésen alapuló adatkezelés megszünteté­sét. A kamara elnöke válaszában közölte, hogy a kifogásolt felhí­vás szövegét a Magyar Kézmű­ves Kamarától kapták segéd­anyagként, annak helyességéről meg voltak győződve.

Next