Nógrád Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-19-20 / 245. szám

1996. október 19., szombat Közélet 7. oldal Ezt a levelet nevelőszülő nem látta!­­ Hogyan szereztek pénzt utazásra? Arctalan emberek ítélete - Nyílt válaszok (F­oly­tatás az 1. oldalról) Velünk senki sem foglalko­zik, Szondi Béla urat egysze­rűen nem lehet megtalálni, nem segít a problémáink megoldá­sában, pedig ezért kapja a fize­tését.” - áll a levélben. Emberi viszonyok Szerzői a következő kérdése­­ket-állításokat is megfogal­mazzák: Miből fedezték az idei nyáron a svéd, olasz és erdélyi útjaikat? Milyen szakmai munka folyt a gyivi vezetésé­ben? Állítólag heti két napot jegyzőként is dolgozik. Ki adott erre engedélyt? Távollétében miért nincs helyettese? Miért kell fontos gyerekügyeket hete­kig megoldatlan bizonytalan­ságban tartani? Dr. Szondi Béla mindenek­előtt a következőkre adott vá­laszt: Milyen szoros és men­­nyire problematikus a gyávi és a nevelőszülők közötti kapcsolat? Vannak-e, s ha igen melyek en­nek a gyenge pontjai? Mi teheti ezt labilissá?­­ Kétségtelen, hogy az olyan esetet, mint a bátonyi Maradics­­családé a kialakult erős érzelmi szálak miatt külön figyelemmel kell kezelnünk. Ettől függetle­nül is minden nevelőszülői munkánál nagyon fontosnak tar­tom, s mindig hangsúlyozzuk: ezek az igen kemény és elisme­résre méltó tevékenységet fel­vállaló emberek képesek legye­nek eldönteni azt, hogy képe­sek-e hosszú távon biztosítani az állami gondozott jövőjét. Hi­szen minden ezen múlik. Neve­lőszülőkhöz azért kerül, hogy családi körülmények között nő­jön. De ez is csak átmeneti megoldás. S nekünk a számára legjobbat, az örökbeadás lehető­ségét kell keresni. Váratlan ne­hézségek, konfliktusok mindig adódhatnak, leküzdésüket meg­könnyíti az a dr. Szondi Béla számára is megnyugtató a tény, hogy a nevelőszülők és a gyivi család gondozói közötti munka­­kapcsolat már-már baráti vi­szony, így alkalmas a legapróbb bajok érzékelésére, s ez egyfajta kölcsönös biztonságérzetet is ad, hiszen jelzi, hol szorít a cipő. Baráti kapcsolat érzelmi buktatók Maradicsék esete azonban félig azt is példázza, hogy az erre a munkára való előzetes felké­szülés, felkészítés esetleges hi­ányosságai későbbi feszültsé­gekkel, érzelmi buktatókkal járhatnak. - Ezért sajnálom, hogy a ne­velőcsaládokat nálunk előzete­sen egyetlen pszichológiai vizsgálatnak vetik alá. Külföl­dön egészen más a helyzet: a je­lentkezőket először negyven órán keresztül arról győzködik, miért ne vállaljanak ilyen fel­adatot. Sokan kiesnek ezen a szűrőn, s a kitartók elhatározá­sának megalapozottságát to­vábbi próbákkal erősítik — mondta az igazgató. -­­Mit mond arra az állí­tásra, miszerint nehéz Önt el­érni. Távollétében ki helyette­síti? - Előfordul, hogy nem talál­nak meg, de a közvetlen mun­katársaim mindig tudják, hol, hogyan érhetnek el. Arctalan kritikusaink figyelmébe aján­­­lom azonban a következőket is: a közelmúltbeli leépítések so­rán a tizenkét fős vezetői gárda öt tagúra zsugorodott. Másrészt az én értelmezésem szerint, a manapság elvárt menedzser tí­pusú vezetői magatartásnak lé­nyeges eleme a kapcsolattartás, s ennek érdekében sokat kell jönni-menni. Karosszékből nem lehet kitekinteni a világra. -A levélírók tudni vélik, hogy Lucfalván hetente két­szer jegyzőként dolgozik. - Ezt egyrészt egyfajta kihí­vásnak tekintem. Gyakorlati ta­pasztalatokat akartam szerezni a szakmai körökben sokat bírált jegyzői munkáról. A megbíza­tást meghatározott ideig, de­cember 31-ig vállaltam, s egy­részt szeretném megjegyezni, hogy másodállásom nem enge­délyhez kötött, munkáltatóm­nak, a megyei önkormányzat­nak bejelentési kötelezettséggel tartozom. Igaz, utólag, de ele­get tettem ennek. Másrészt: a szóban forgó napokon is min­dig bejövök, mivel nekem, mint a gondozottak gyámjának álta­lános helyettesem nincs, a gyám jogi hatáskörét nem lehet átruházni. De a gyám szorosan vett feladatkörét nem érintő dolgokkal kereshetik a gazda­sági helyettesemet vagy az osz­tályvezetőket. Az elérhetősé­gemről nem utolsósorban még annyit, szabadságon három éve nem voltam. Harmadrészt: Nem hiszem, hogy két diplo­mával, jogászként, a mostani­nál kevesebbet keresnék. -Svéd, olasz, erdélyi utak fedezetét is firtatja a nevelő­szülők csoportja... - Erdélybe saját zsebből, sa­ját kocsival utaztam a nyáron. Svédországban, Stockholmban hivatalos úton családi házas programot néztünk meg, az út anyagi hátterét pályázaton nyert pénzből fedeztük. Az úti­költséget kivéve Olaszország­ban, Assisiben is pályázati pénzből táboroztunk tizenhat gyerekkel, olaszok meghívá­sára. Főjegyzői engedéllyel ve­lünk volt a megyei önkormány­zat egyik dolgozója is.­ - Van-e összefüggés az as­sisi út és aközött, hogy a bá­tonyi nevelőszülők gyerekei­ért is olaszok jelentkeztek? - Igaz, hogy tárgyaltam örökbefogadás iránt érdeklő­dőkkel. Nem egyedül. Mert az ilyen megbeszélésekre sosem egyedül megyek, hogy ne le­gyenek kínos helyzetek, ne ke­rüljön boríték az asztalra. De nincs­ összefüggés a kettő kö­zöt: az ország más részében él­nek a szóban forgó gyermekre várók.­­ Olaszországi kapcsolat­nak köszönhető egy bejegyzés alatt álló magyar-olasz ala­pítvány. Milyen céllal hozták létre? -Az assisi csendőrkapitány, egy köztisztviselő és magyarok alapították magyar állami gon­dozottak magyarországi és kül­földi táboroztatásának támoga­tására. Civil szerveződésről van szó, a gyivinek semmi köze a létrehozáshoz. Mégis kaptunk már tőlük segélyszállítmányo­kat, ruhát, élelmet. •­­ Mindezt viszonzás nél­kül... - így van. Az olaszok ugyanis azt tartják: ha támogat­juk Boszniát, miért ne segíthet­nénk a magyarokat? S ha már az anyagiaknál tar­tunk, közlöm azt is, hogy foly­ton a pályázati figyelőket bön­gésszük, s minden lehetőséget megragadunk, mert kevés a pénzünk. Amit adnak, azt is szeletekben kapjuk. Annyi pénze nincs az intézetnek, hogy a gödöllői szervizből el tudjuk hozni az egyik mikrobuszunkat, nincs annyi pénzünk, hogy bármit is el tudjunk simlizni! Magyarországon nem kellettek a gyerekek -A Skandináv államokkal örökbefogadási központokon keresztül van kapcsolatuk.­­Ezeknek a központoknak felajánlunk gyermekeket. Az indokok egy részét már el­mondtam. De azt talán kevesen tudják, hogy olyan „nagy” gye­rekekről van szó, akik Magyar­­országon már nem adhatók örökbe, mert - sajnos - egysze­rűen nem kellenek. Egy vi­szonylag friss példa a fentiek alátámasztására: két gyönyörű cigány apróság - egyik majd­nem kétéves, a másik négy - örökbeadását itthon most utasít­­tották vissza harmadszor! A központok viszont találnak be­fogadó szülőket. A gyivi tevékenységében mit tart eredménynek?­­A családba helyezés most folyó programja, és a fiatal fel­nőttek utógondozása országo­san jobban elismert, mint a me­gyében, de hát így szokott ez lenni. Nagyon lényegesnek tar­tom, hogy fejlesztettük a neve­lőszülői hálózatot, s ennek kö­szönhetően — az országban el­sőként — elértük, hogy a gondo­zottak mintegy ötven százaléka nevelőszülőknél legyen. Nagy hangsúlyt helyezünk a pártfo­gói munkára, mivel a pártfogol­tak száma az utóbbi időben négyszeresére nőtt. A szakmai színvonalról, megí­­téreltetésről tanúskodik az is, hogy az idei iskolakezdés után két hét alatt huszonnyolc (!) új gyerek ellá­tásáról kellett g­on­d­os­ko­­diuk. Mindebből következik, hogy a gyivi alapvetően bizalmi mun­kahely, a kolk változó munkaidőben dolg­oznak Nem is lehetne másként. Sejtések és visszautasítás Dr. Szondi Béla az írás kül­leme, nem utolsósorban a tar­talma alapján sejtéseinek is hangot adott : -Bizonyos jelek alapján azt gondolom, hogy - az aláírással ellentétben - ezt a levelet neve­lőszülő nem látta. Furcsa mó­don az én sajátos kifejezései­met használja, s olyan dolgok­ról vé­l tudni, mint például az örökbeadás, mely mindig hos­­­szú és titkos folyamat, az inté­zeten belül szigorúan egy szűk kör bevon­­s­ával zajlik. Más­részt vannak ugyan gondjaink nekünk és a nevelőszülőknek is, de ezek többnyi­re ismertek, s főként a nevelőszülői munka anyagi megbecsülésével kap­csolatosak. Nem állítom, hogy hibák nélkül dolgozunk, a jogos szakmai bírálatok főremuta­­tóak, de a rosszindulat..­ feltéte­lezésekkel nem akarok foglal­kozni. A levélírók állítják: jelzéseik nem alaptalanok, ellenőrizhe­tőek. Fogalmazói a gyiv­ dol­gozói nevében (?) is negatívan nyilatkoznak az igazgató maga­tartásáról s a fenntartó szerv, a megyei önkormányzat közben­járását kérik a tisztázásra. A vélt vagy valós problémá­kat feszegető sorok nem is utal­nak arra a petícióra, melyet ebben az évben hivatásos­ neve­­lőszülők nyújtottak be a megyei közgyűlés elnökei- A bead­ványban az anyagi ellehetetle­nülés megelőzésére kérnek se­gítséget. Tették nak biztos tudatában, hog­yi­­ meg­tette, megadja amit lehet. A Salgótarjánban élő Andó Miklós és neje, valamint a Pusz­taberkiben élő Szíjártó László és neje - ketten az összesen hat családból álló, úgynevezett nagyhivatásos hálózatból - elő­zetesen az igazgatóval is kö­zölte szándékát. (A megyei el­nöktől kapott­­ . éi­ szerint a közgyűlés elé probl­éájukat.) Ma lennének másként, s kem­­ényen vissza­utasítják azt, hogy „nevelőszü­lők megyei csoportja” megne­vezéssel bárki a nevükben kri­tizálja a gyem­mn munkáját, vezetőjét. Erről a magatartásról, illetve álláspontról tanúskodik az a pár napja szerkesztőségünkhöz ér­kezett levél is, mely egyebek mellett hangsúlyozza: Tiltako­zunk, a megyei közgyűlés el­nökének nevünkben, megkül­dött levél ellen, itt tart jelenleg a meglehetősen szövevényes ügy... Mihalik Júlia A ma dk tiltakozó se^A „Ha mi. neveH>.­:ti össze­jövetelre mely ed­dig a gyerekekkel kam ■ nos, a nevelésükkel jár­ó imák­kal vagyunk tilva.” Szerzői megír eszik, hogyha valami gond va­k és azt az igazi: szemeb­e mondják, s nem náta mö­gött sugdolózna A küldeményt hat nevelő­szülő írta alá. Suchman Tamás levelét megírta - Szemben állnak több száz önkormányzattal - Megszólított kollégák Búcsú a bársonyszéktől - Egy volt miniszter számad­ása Suchman Tamás néhány napja levelet küldött az MSZP frakciónak. Lapunk megszerezte a levél másolatát, amelynek kivonatát az alábbiakban közöljük: Kedves barátaim! Az, hogy a nyilvános­ság előtt szólítalak meg benneteket, azt jelenti, hogy úgy érzem, nincs és együttesen sem lehet tit­kunk a magyar közvélemény, a magyar nép előtt. Az alkotmányügyi bizottság meghallgatása óta érzem úgy, hogy soha az ember nem méltóbb a nyugalom bölcsességére, mint akkor, ha tiszta lel­kiismerettel nézhetett szembe bíráival. Ezért merem írni néktek, hogy nem értem, mi történt egy ország sorsáért felelős hatalom soraiban, hogy gyermeki hisztériával beteges önmarcangolással, kapkodva, vizsgálóbizottságból vizsgálóbizottságba rohanva, törve és zúzva, bizonytalanítja el az államapparátust, a nemzetközi partnereket, a hazai gazdasági élet szereplőit, saját támogatóit, híveit és önmagát. Mi történt, hogy egy kár elhárítása közben milliárdos károkozással fenyegető esélyeket évekre visszavető cselekmények sorozata indulhat el? Mi történt, hogy saját akaratát elveszítve más akaratok és más forgatókönyvek parancsa szerint bábuként cselekszünk? Bebizonyosodott talán, vagy alapos gyanú merült fel, hogy frakciótársatok, a magyar kor­mány tagja bűnösen mulasz­tott? Bűnt követett el? Bűnt pár­tolt? Vagy egyszerűen eltűrt va­lamit? Nem az talán a helyzet, hogy felfedte a súlyos szabály­talanságot (melyről azonban még hivatalos minősítés, semmi nem keletkezett), hogy törvényes útra terelt egy folya­matot? Tudtok valami mást? Mert akkor értem, hogy mi ez az elhatárolódás, mi ez a szoli­daritás hiánya, miért érzitek, hogy én vagyok rajtatok Nessus ingje. Vagy valami más van? Talán a rossz lelkiismeret mű­ködik néhányatokban? Ha nem, hát miért nem az történik, ami­nek ilyenkor a politika, s a jog logikája és szabályai szerint történnie kell! Talán nem is­mertétek fel, a mostani intézke­dések iszonyú hatását? Nem látjátok be, hogy az ellenzék nem adta fel a csatát választási veresége óta? Neki ez a dolga. De a jó lelkiismeretű kormány­pártoknak a korrekt, demokra­tikus, ám határozott válasz megadás­a joga és kötelessége. Vizsgálta valaki közületek a koalíciós partner szerepét és érdekeltségét az ügy botránnyá nagyításában? S általában ki­nek hisztek? Deutsch Tamás­nak? Torgyán Józsefnek? Min­den döntésről ki lehet mondani, be lehet bizonyítani, hogy hi­bás. Ügyek százaival lehet sok­kolni a közvéleményt. S mire kiderül, mint legutóbb, a Duna­­ferr ügyében, hogy inkább az ellenkezője igaz, már késő. Nem tudjátok, hogy Mind­­szenty-, Rajk, Nagy Imre-perek országa vagyunk? A média sze­replőinek egy része nem az ob­jektív igazságot keresi, hanem eszköze azoknak, akik Ma­gyarországon minden zavarkel­tésben érdekeltek. A sajtó egy része soha nem bocsátja meg az 1994-es választási eredménye­inket, mert nem az történt, amit szeretett volna. Nem azokra kellene ma korrektül támasz­kodni, akik a médiákban ebben az ügyben is az objektív hírköz­lés eszközrendszerét választot­ták? S most valamit a tények­ről. Velem kapcsolatosak, de a folyamatról szólnak. 1994 őszén javasoltam elő­ször, hogy a privatizációt par­lamenti bizottság felügyelje. Több más javaslatom is volt, ami egy korrekt törvényalko­táshoz lett volna szükséges, de elutasították. Salkhammer An­tal, kérlek, nyilatkozz e folya­matról! 1995 tavaszán küszköd­tem egy, a privatizációt fel­ügyelő miniszter jogfelelőssé­gét is megalapozó, de jogkört is biztosító törvénytervezet elké­szítéséért. Az SZDSZ-es tár­gyalóküldöttség 90 százalékig elutasította. Puch László, te, aki részese voltál a tárgyalásoknak, mondd el a nyilvánosságnak az éjszakába menő tárgyalások történetét. Békét szerettem volna az ön­­kormányzatokkal és logikusan végrehajtható jogi rendezést, így volt ez az önkormányzati közművagyon elosztásáról szóló jogalkotás során is. Lam­­perth Mónika képviselőtárs­nőm, mondd el erről a folya­matról, amit múltkor is elmond­tál nekem. Miért állunk ma szembe több száz önkormány­zattal. Csak azért nem jött létre az igazságos megközelítő jogi szabályozás, mert a vidék kis településeinek érdekeivel szembe lett állítva az SZDSZ- es városok érdeke. Emlékeztek a kongresszuson mondott be­szédem utolsó gondolataira? Olvassátok el újra. Mit nem bo­csát meg nekünk a magyar nép... Most a látszat más, de ez is számomra elfogadhatatlan. Ugye, leszavaztatok ekkor. Újra javasoltam a privatizá­ciós parlamenti bizottság felál­lítását. A frakcióvezető fiókjá­ban ott van hivatalos átiratom. Szekeres Imre, olvasd fel, s ab­ból kiderül, hogy átlátható, sőt a parlament által ellenőrzött privatizációt szerettem volna. Szekeres Imrén kívül senki nem reagált javaslatomra. A belterületi földügy és más anomáliák miatt is április elejé­től május 14-ig kísérleteztem a privatizációs törvény olyan módosításával, amely szintén jogi felelősségem alapozza meg, de nem hoz olyan hely­zetbe, hogy a parlament előtt döntéseket kelljen magyaráz­nom, amelyeknek ellenkezőjét szerettem volna. És felelősséget kelljen vállalnom, miközben én véleményezési jogom sincs a jelenlegi hatályos törvény sze­rint. Az SZDSZ ellenjavaslatot nyújtott be, az M­SZP gazdasági munkacsoport­ja, költsé­gvetési munkacsoportj­a m felelőssé­gem növeked­őalmam növelé­sének vélte ja­vaslatomat és el­utasította. A több mint száz fős lét­számcsökkentést a törvény­módo­sítással együtt szerettem volna bevezetni. Az önkor­mányzati prob­lémakört több­ször fölvetettem kormányülésen. Csak Medgyessy Péter reagált rá, de a belügymi­niszter sohasem. Nem tudom, észrevettétek , hogy két év alatt ebben a sok tízmilliárdos problémakörben az önkor­mányzatok tényleges állami fő­nöke az le­hetetlen probléma­megoldást jelentő tárgyaké más lehetősé nem tett kezdeményezést az önkor­mn­a­i,­ hanem iro­mányzatok nevében. Most azt kell látnunk együtt, hogy Kuncze Gábor, tehát az SZDSZ fog igazságot sz­­íváltatni? Olvassátok el a kézi vezérlé­semet bíráló SZDSZ-es szakér­tői megnyilatkozásokat. Akkor most hol a felelősségem, ha ne­kik volt igazuk . És már csak néhány apró do . • Valum kormány a kormányzati struk­túrában példátlan módon 22 ál­tala kinevezett személy kezébe tette a privatizá­ciót. A privatizá­ciós törvény szel­lemiségéből származóan és a Pénzügyminiszté­rium szerepéből is következően a PM képviselője kvázi vétójoggal rendel­kezett az igazgató­ság ülésein Egyébként pedig olvassátok el a pri­vatized­is vényt, s akkor ta­pasz­t­a­­hatjátok, hogy törvény adta lehetőségeimet meghaladva is olyan robbanás tani, aminek már rég érezte nám tovább,­­ majd feltett kér. kapok, politika akkor fogom c zán­­ an elbúcsúzott

Next