Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-13-14-15 / 61. szám
8. oldal Nemzeti Ünnep 1999. március 13., szombat Feledhetetlen történelmi személyiségek néznek le a látogatókra a Hadtörténeti Múzeum kiállításán a budai Várban „Hát ezért harcoltak eleink” — Korhű tükörben egy korszak Az óvodástól az aggastyánig, a szerény műveltségű embertől a történelmi ínyencségeket kutató tudósig mindenki fantáziáját igyekszik megmozgatni az a gyűjtemény, amelyet az 1848-49- es forradalom és szabadságharc emlékére a budai Várban lévő Hadtörténeti Múzeum nyolc termében rendeztek be. A mintegy ötven restaurátor közreműködésével, részben közadakozásból született kiállítást az ötlet szellemi atyja, Kedves Gyula őrnagy a „nemzet kiállításának” tartja. Hogy miért, az a rendhagyó tárlat vezetéséből kiderül. - Célunk, hogy mindenki találjon kedvére valót- mondta a történész. - Aki csak fél órára ér rá, lehet, hogy megelégszik mondjuk a polgári otthon hangulatát árasztó korhű szobabelső megcsodálásával, s nyugtázza: - Hát ezért harcoltak eleink. Mások Damjanich szablyájára vagy az aradi vértanúk egyikének, Vécseynek a kitüntetéseire kíváncsiak, megint mások talán a tápióbicskei csata terepasztalra varázsolt jelenetein álmélkodnak. Az igazi csemegére vadászó hozzáértők sem panaszkodhatnak: láthatják például Szemere Bertalan Kossuth Lajosnak írt, a tiszafüredi eseményekről szóló levelét, de sikerült megszereznünk a Görgey leváltásának körülményeit tisztázó leveleket is. A kiállítási anyagot logikai és időrendi csoportosításban osztották el a nyolc teremben. Az első helyiségben felsorakoztatott fényképek, dokumentumok jóvoltából a forradalom kitörésének okaira derül fény, majd három termen át a hadsereg szervezésének és ellátásának részleteibe „kukkanthatunk be”. Megtudhatjuk, hogyan rendezték be a lőszergyártó laboratóriumot, a katonák gúnyáját készítő szabóműhelyt, a kovács- vagy a szíjgyártó műhelyt. Nem is értem, min alapszik az a tévhit, hogy kaszás-kapás népség vette fel a harcot a nála felszereltebb ellenséggel - magyarázza kísérőm. - Valóságos csoda, ahogy az iparral és önálló hadsereggel nem rendelkező ország a semmiből megteremtette a császári haderővel sikerrel szembeszálló seregét. Mert katonáink a körülményekhez képest igenis jól felszereltek voltak, sőt, gondos orvosi ellátásban is részesültek. - Az ehhez hasonló nagyváradi lőszergyártó műhelyekben - mutat a korhű laboratóriumra az őrnagy - többnyire hadifogságba esett cseh tüzérek készítették a muníciót. Igaz, olykor szabotázsra is akadt példa, mondjuk lőpor helyett békasót tettek egyik-másik tölténybe. Isaszegen emiatt tört ki a katonák között a pánik: azt hitték, minden töltény rossz, s még a jókat is eldobálták. A szabadságharc katonai és politikai eseményeit időrendben felidéző dokumentumokat két terembe gyűjtötték össze - a falakról olyan feledhetetlen történelmi alakok néznek vissza ránk, mint Bem apó. Továbbsétálva a 48-as legenda bontakozik ki előttünk. Kiállítottak például egy, az emlékezetes 1989. március 15-i felvonuláson (tüntetésen) készült fotót, de nemcsak a tiltott, hanem a szabad megemlékezéseknek is nyoma maradt. - Nemcsak az a fontos, hogy legyen mit kiállítani, hanem az is, hogy méltó helyet teremtsünk a nemzet számára felbecsülhetetlen történelmi értékeknek - folytatta a kutató. - Ezért is nehéz elválasztani a tárlathoz szorosan tartozó kiadásoktól - mondjuk a 43 milliós restaurálási költségtől - a múzeum termeinek rendbetételére fordított forintokat. A veszélyes villanyvezetékek cseréje, a festés, a kövezés, vagy a légkondicionálás kiépítése ugyanúgy elengedhetetlen feltétele volt a „méltó” környezet megteremtésének, mint például a réges-régi, könnyen szakadó, porladó zászlókról való megfelelő gondoskodás. Ezek a zászlók ugyanis lógatva szinte biztosan tönkremennének, így hát félig fektetve, speciális vitrinekbe tettük őket. Alájuk sem kerülhetett akármilyen drapéria: egy magyar cég olyan speciális festési eljárással kezelte az anyagot, amelynek köszönhetően a vele érintkező zászló textilje biztosan nem sérül. Összesen százhúszmillió forintot költöttek a kiállításra, illetve az infrastruktúrára. A bemutatott dokumentumok nagy része a Hadtörténeti Múzeum saját tulajdonát képezi, de a Nemzeti, a Mezőgazdasági és a Közlekedési Múzeum, valamint több magánszemély is „besegített”. Néhány - főleg a vértanúk emlékét idéző - darabot az aradi múzeumból, illetve a kolozsvári volt ereklyegyűjteményből vettek kölcsön. Igen kalandos úton, mondhatni, véletlenül leltek rá az olasz légió zászlajára, amit 150 év óta most először láthat újra magyar szem. Az egykori parancsnok, báró Monti családja lakásának padlásán lapult a különleges ereklye, a családtagok nem is sejtették, hogy egy másik nemzet számára igen becses darabot raktároznak. Amikor kiderült a „titok”, az utódok készséggel adták kölcsön a lobogót a múzeumnak. A tárlatot tíz év körüli gyerekek rajzai zárják. A kicsik a maguk módján azt vetették papírra, kinek mi jut eszébe a forradalom és szabadságharcról. A rajzpályázat nyertesei viszontláthatják művüket, mások ejtették emlékbe a nem mindennapi alkotást. Talán időnként előveszik, mint ahogy remélni lehet azt is, hogy olykor a felnőttek is szánnak egy kis időt az emlékezésre. Nekik is segít a Hadtörténeti Múzeum kiállítása. Takács Mariann ék tizenhárman: az életüket vesztett aradi vértanúk Speciális vitrinben egy becses relikvia így él tovább a múlt a jelenben és a jövőben A közélet szíve - A harmadik évezred vívmánya (lehet) Mai mondatok a sajtószabadságról A Magyar Újságírók Országos Szövetsége az idei márciusi - „Szóval ’99” című - rendhagyó sajtófesztiválra összegyűjtötte néhány sajtóműhely közösségének egymondatos (vagy alig bővebb) véleményét, aktuális gondolatát a sajtószabadságról. Az alábbiakban ez a gyűjtemény olvasható: A sajtószabadság , transzparencia, átláthatóság (Bank és Tőzsde) „... a kormány bármi áron minden eszközzel maga alá akarja gyűrni a legfontosabb médiákat (Deutsch Tamás, Népszabadság, 19992. nov. 30.)” (Beszélő) Ahol nincs sajtószabadság, ott nincs szabadság. (Blikk) Mindenekelőtt az ember (Duna Televízió) A körkérdés megfogalmazásának ténye pontosan jelzi a sajtó szabadságának fokát: beszélhetünk, írhatunk róla! (Fejér Megyei Hírlap) A sajtószabadság: a mindenkori hatalom befolyásától mentes újságírás. (Ferenczy Europress) A sajtószabadság a közélet szíve: ha ez a szív meggyengül, a demokrácia is elerőtlenedik, ha pedig elhallgat, az eredmény a demokrácia halála lenne. (Hetek) „Más megszorító szabályozást nem ismerünk, mint a közvélemény által gyakorolt cenzúrát.” (Jefferson) (Heves Megyei Hírlap) A sajtószabadság nem egyenlő a szabadság sajtójával. (Kelet-Magyarország) Csak az az újság szabad, amely kizárólag olvasóit és nem a mindenkori hatalmat szolgálja. (Képes Újság) Sajtószabadság: a hír győzelme a hatalom felett (Kisalföld) A sajtószabadság olyan, mint a nagylány tisztessége. Akkor van, ha nem beszélnek róla. (Kiskegyed) A sajtószabadság az, ha minden nézet méltó nyilvánosságra találhat (Kossuth rádió) A szabad sajtóban mindenki arról ír, amit fontosnak tart, s nem arról, amiről szabad. (Magyar Hírlap) Írj és mondj igazat a sajtószabadságról is! (Magyar Nemzet) Illyések és pofonok különbözők, de: hol sajtószabadság van, ott szabadság van (MaNcs) Csak a jól fizetett újságírót nem lehet megvenni. (Metro) A sajtószabadság éppoly nélkülözhetetlen része életünknek, mint amennyire a sport kell, hogy legyen a modern ember mindennapjainak. (Nemzeti Sport) A sajtószabadság mindig viszonylagos. Ezért van értelme küzdeni érte. (Népszabadság) A sajtószabadságról 1999- ben sem mondhatunk mást, mint hogy: kívánjuk! (Népszava) A márciusi ifjak felejthetetlen emléke, a harmadik évezred vívmánya (lehet). (Nógrád Megyei Hírlap) A parlament és a sajtó között a közlekedőedények törvénye érvényesül, a szellemi és az erkölcsi színvonal egyforma magasságban helyezkedik el. A sajtót joggal nevezik a közálfi spotok tükrének, amelytől nem várhatunk többet, minthogy hamisítatlanul visszaadja a képét azoknak, akik beletekintenek. (Pester Lloyd) Sajtó, sajtás, sajtóreggeli, sajtószabadság, sajtószemle, sajtótájékoztató, sajtótörvény, sajtszag. (A nem kívánt törlendő!) (Pesti Est) Felháborodni nem személyes sérelmekért, elvi alapon lehet. A sajtószabadság a jó szándék közzététele, érvényesítésének lehetősége. Sajtószabadság ott van, ahol nem az üzleti szempontok és a hallgatottsági olvasottsági mutatók fontosak. (Petőfi rádió) A sajtószabadság a lehetőség és a felelősség egysége: fent és lent. (Somogyi Hírlap) Objektív, önkontrollon működő hiteles tájékoztatás. (Story Magazin) A sajtószabadság jó dolog, de nem könnyű elviselni. (Új Néplap) Sajtószabadság? Ha a sajtót nem küldik kényszerszabadságra. (Vasárnap Reggel) A tollforgatóktól a hatalom szereplői gyakran azt várják el, hogy kizárólag a tőlük hallott vagy általuk megmagyarázott tényeket adják közre, holott az újságírás a második évezred végén is lényegesen több ennél. (24 óra) Igazat mondani könnyű, csak elhitetni nehéz. (168 óra) Sajtószabadság = a kormány (a négyzeten) - alkotmánybíróság + ab : kuratórium + felügyelőbizottság - olvasó (Hócipő) ... A hazafiúi érzelem ápoló eleme: a történeti visszaemlékezés! ” (Nagy Iván - 1854) E gondolat szellemében indultunk történeti megemlékező túrautunkra. A „Tájak- Korok-Múzeumok” salgótarjáni klubjának első csoportja február végén a kápolnai csata színhelyeire és a déli Mátra műemlékekben és természeti szépségekben gazdag településeire kirándult. Programunk kiemelkedő eseménye a kápolnai csata 150. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség volt, amelyre meghívót is kaptunk. Új helyszínen, a Kossuth- Dembinszky emlékparkban színpompás ünnepség keretében avatták fel (dr. Homoki János honvédelmi politikai államtitkár mondott beszédet) Sebestyén Sándor szobrászművész alkotását. A „Mindhalálig” című szoborkompozíciót, mely utal az eldöntetlen, véres csata Harcaira, amelyben jelentős volt a háromlyukú Tama-híd, amelyet a lovas bronzszobor alapjaként kicsinyített formában kőből megépítettek, Urbán Imre szentelte fel. Emlékezzünk! A szép tavaszi időben igencsak látványos volt a Magyar Huszár- és Lovashagyományőrző Társaság lovas felvonulása. A koszorúzásra felsorakozott, tisztelgő katonai díszőrség, a zenét a katonazenekar szolgáltatta. Az ünnepi beszédek elhangzása után került sor az új emlékmű megkoszorúzására, a Tájak-Korok-Múzeumok salgótarjáni klubjának nevében vezetőségünk is elhelyezte a nemzetiszínű szalaggal átkötött koszorút hálánk és tiszteletünk jeléül. Az ünnepi műsor legmeghatóbb pillanatát az az előadó váltotta ki, aki Kossuth imáját mondta el, könyörögve kérve Isten segítségét. Felejthetetlen élményt jelentett a fiatalok palotás táncának előadása, az énekkar műsora. Utunk során jómagam ismertetőt tartottam a csata hadműveleteiről térképpel illusztrálva, valamint megemlékeztünk Dessewffy Arisztid honvédtábornokról is -aradi vértanúaki szintén részt vett itt az ütközetben, Kompoltnál vezényelve seregét. Tervezett szlovákiai utunk alkalmával a Branyiszkói-hágó környékén tervezett programunk kapcsán felkeressük a sírját Margonyán. A „hadi úton” most Feldebrő műemléki templomát néztük meg, az altemplom bizánci ihletésű freskótöredékei igen emlékezetesek maradnak. Gyöngyöspatán megtekintettük a Kisboldogasszony-templom Jesse-oltára, amely Mária születését ábrázolja. Európában egyedülálló fafaragás. Utunk befejezéseként a kora tavaszi napfényben ellátogattunk a XI-XII. században épült kisnánai várhoz. Egyesek csak fotóztak, körbesétálva sütkéreztek a romtemplom maradványait csodálva, míg mások felmentek a kétemeletes vártoronyba, hogy a déli Mátra és az alföldi síkság csodálatos panorámáját élvezhessék a magasból. A gyöngyösi borvidék borait is megkóstoltuk hazafelé, s a húsvéti locsolói vendégfogadásra készülve, megtöltöttük üvegeinket. Klubunk következő programja nógrádi körút lesz, melyet Nagy István történész, múzeumalapító születésének 175. évfordulójára emlékezve állítottunk össze. Lőrincz Gézáné TKM-klubtag, túravezető ,Mindhalálig” - új emlékművet avattak Kápolnán Néhányan a salgótarjániak közül a régi emlékhelyen