Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-24 / 275. szám
SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI MEGYEI KÖRKÉP Egy falu, egy nap, egy lap - Tereske A tatárjárás előtt már lakott hely volt: itt állt egykor a Boldogasszonynak szentelt Benedek-rendi apátság. A klastromról a váradi regestrum - amit 1219 és 1239 között vezettek - is megemlékezik. E kolostor még a XV. században is lakott volt. A török idők előtt a falu az esztergomi érsekség birtoka volt. A XVI. század közepétől a hódoltsághoz tartozott és a török kincstári feljegyzések megőrizték az egykori tulajdonosok nevét. 1562-ben Hasszán bég, Rusztem budai pasa helytartója birtokolta. Tereske 1593-ban felszabadult a hódoltság alól. 1715-ben tizennégy magyar és hét szlovák háztartást írtak itt össze. A falu országszerte híres műemléke a XIII. századból származó román stílusú templom, amelynek Szent László-ábrázolásai fennmaradtak. A helyi Frideczki-kúria a XVIII. században épült, a klasszicista Huszár-kastély pedig 1848-ban. F. Z. Múltidéző Dudás, akit ország-világ ismer Pál István egyetlen vágya, felléphessen Hollókőn is Nagyapját, apját követve ő is pásztorkodással töltötte az életét. Igaz, az akkori világban nem is igen gondolhatott másra, mint a családi foglalkozási hagyomány követésére. Tizennégy évesen már pásztorbotot fogott a kezébe, ráadásul saját faragását, mert hát a pásztoremberek közül sokan maguk készítették, díszes mintázatú terelő-, s a juh fogásához szükséges eszközeiket. Az ország egyetlen, s legidősebb dudása, a népművészet mestere - több ágazatban is - 16 évesen hagyott fel a bánki uraságokat szolgáló pásztorsággal. Amikor a háború szele másutt már érződött, akkor nősült, Tereskére jött vőnek. A házassága viszont csak mézesheteknek mondhatóra sikeredett, mivel be kellett rukkolnia, s a háborúból csak 45-ben térhetett „haza”. Ismét következtek a pásztorkodás évei, hiszen ahhoz értett igazán, s arra volt lehetőség a környező tanyákon. *— Nógrádkövesdtől Borsosberényig juhászkodott - akkor már - az állami gazdaságokban, összesen 22 évig, volt amikor 12 ezres juhállományért volt felelős. Akkortájt is - mint nagyapja, apja és hát más állatőrzéssel foglalkozók is általában - faragott egyvégtében, hol bicskatartót, karikás ostort, fokost, furulyát, flótát, még kis méretűeket is gyerekeknek. Még manapság is faragja ezeket is, mint mS“*’“** ahogy készíti még Pál István, az ország legidősebb dudása mindig a „türelemüvegcséket” amelybe csak ő tudja beleügyeskedni a Golgotát ábrázoló miniatűr faragványt. Az öregúr nyolcvankettedik évét tapossa, de idejét korántsem pihengetéssel tölti. Gyakran előkerül a kutyabőr, kecskebőr duda, amelyek megszólaltatásának olyan szakavatott mestere, hogy nemcsak tanítványai várják évente az ország déli megyéjében, hanem számtalan rangos fellépés meghívottjaként, szereplő is egy-egy jeles eseményen - itthon és külföldön is. Ötszázon felül van nótáinak a száma, amelyek címeit ma egy vonalas füzetkébe jegyzi, mert mint mondja, nem úgy fog már az esze, mint régebben. Azt mondja, felejt, pedig csak felnyitja a füzet fedelét és már rá is zendít a konyha kövén állva: betyárnóta, pásztorének után „mondja” a balladát, aztán jönnek sorba a katonaénekek és az úgynevezett vegyesek. Mindezt úgy adja elő az egyszemélyes hallgatóságnak, mintha mondjuk a szegedi millenniumi gála - ahol illusztris operaénekesekkel és más neves művészekkel adott közös műsort - közönsége előtt állna, s olyan válogatást rögtönöz hirtelenjében, amellyel a világ bármely színpadán megállná a helyét. „Ipoly menti magyar gulyás vagyok én...” - adja elő dudával, majd nótaszóval folytatja, s amikor a legénynóta következik „máma írok a babámnak levelet” - már nem csak zene, dal hallik, hanem táncol is hozzá, ahogyan azt még a régiektől tanulta. (Egyébként szüleitől, kotta nélkül tanult minden nótát, ahogy autodidakta módon a fafaragást, hangszerkészítést, s más, paraszti életmódhoz, de legfőbb a pásztorkodáshoz szükséges minden kelléket is a már említetteken kívül a csizmaszárból varrt pásztorgulyás tarisznyát, az ürül nyakban hordott kolompjait, a báránykák csengőit.) A maga készítette tárgyak, a nagyapja furulyája, az 1888- ban született édesapa faragványai, a maga varrta tarisznya, a kitömött barika, mind-mind háza be __ esés dísze. Már ami megmaradt belőlük, s nem a múzeumaink értékes darabja, hiszen Pál úr és családja mindenféle tevékenységére már a századelőn felfigyelt Manga János néprajzkutató, aztán pedig más szakmabeliek. Pál úr, ma egyedül él tereskei házában, amely olyan, mintha asszonykéz tartaná rendbe. Pedig amikor otthonában tartózkodik - s nem az ország valamelyik helysége színpadán, esetleg a svájci, erdélyi, ukrajnai, vagy épp az amerikai közönség előtt - maga takarít, főz, mos és vasal, rendben tartja az udvart, ápolja növénykéit, no és gondozza hűséges házőrzőjét. Pál Istvánon, az életerős, életkedvtől túlfűtött öregúron nem látszik meg az elszenvedett sok fájdalom, azt elrejti a világ szeme elől. Szeme mégis könnybe lábad, amikor felemlegeti, asszonyával 44 évet éltek le együtt, s aki nehogyon büszke lett volna az ,az utóbbi évtizedekben elért sikereire, s aki szívesen kísérte volna pr fellépéseire urát. Amikor még élt, akkor erre nem volt lehetőség, hiszen akkor Pál úr idejét a kenyérkereset töltötte ki. Hat gyerekről kellett gondoskodnia, s minő fájdalom, ma már egyikük sincs az élők sorában. Unokákból öt jutott neki, de ők másutt élnek, s így csak ritkák a találkozások. - Más úton haladnak a mai gyerekek, dolgoznak, semmire sincs idejük - legyint egyet, mint megváltoztathatatlan tényre. Egyet azonban nagyon hiányol az ország-világ előtt ismert személyiség: Hollókőre még nem kapott meghívást, pedig minden vágya, hogy a világörökség színhelyén is bemutatkozhasson még egyszer! PÁSZTÓ 2000. NOVEMBER 24., PÉNTEK Ellenszélben, örömökkel Hátrányos helyzetű gyerekeket nevelni és tanítani annyi, mint állandó, erős ellenszélben dolgozni. És annyi, mint minden apró sikernek örülni tudni, s ennek jelét is adni. Tereskén a közös irányítású óvodában, iskolában alapvetően ilyen a fény-árnyék viszony. Bulejsza Jánosné, az intézményegyüttes vezetője mutatta be a körzeti feladatokat ellátó gyerekintézményeket, ahol a tevékenység egyik fontos közös vonása a sok energiát igénylő fejlesztő pedagógia alkalmazása a napi munkában. A tanulási zavar leküzdése komoly felkészülést, kíván a pedagógusoktól, akik az oktatás mellett nagy figyelmet, sok energiát fordítanak a nevelésre is, sőt, a hátrányok leküzdéséhez a gyerekeknek egyfajta lelki támaszt is nyújtanak. Elvárással és odaadással fordulnak a gyerekekhez, hogy azok szeressenek iskolába, óvodába járni. Ebben persze a tárgyi feltételeknek is nagy a szerepe, hiszen második otthon az óvoda, de az iskola is. Mint Bulejsza Jánosné elmondta, komfortérzetük sokat javult, ugyanis tavaly télre elkészült az intézmények gázfűtése. A felszereltség javítása érdekében folyamatosan élnek a pályázati pénzszerzés lehetőségével, az utóbbi, nem egészen egy évben így elnyert összeg mintegy másfél millió forint. A hátrányos helyzettel függ össze jó kapcsolatuk a gyerekétkeztetési alapítvánnyal, tavaly egy neves pesti cég huszonöt gyerek étkeztetésének költségeit fizette ki. Jól sikerültek a szabad idő hasznos eltöltésére tavaly szervezett kézműves-délutánok, ahol a batikolástól a szövésig többféle munka fogásait kipróbálhatták, elsajátíthatták a tanulók. Báb-, sport-, informatikai, elsősegély-, honismereti szakkör, sok-sok túra színesíti a tanórákon kívüli iskolai életet. Számítógépeiket támogatóiknak köszönhetik. Gyerekeik évek óta járnak a magán-zeneiskolába, a tanultakról sokat elárulnak a félévi, év végi hangversenyek. A kolozsvári Báthori Líceummal többéves a kapcsolatuk, a látogatásokat szponzorok segítségével finanszírozzák. Tavaly egy balatoni kirándulást is sikerült megszervezniük, több diákjuk ekkor látta először a „magyar tengert”.____________■ Bulejsza Jánosné igazgató: Minden apró sikernek örülni kell Egy körorvos emlékére Dr. Szuchovszky Sándorra, a köztiszteletben álló orvosra szívesen emlékeznek a tereskeiek, de a környékbeliek is. Az idősebbek tudnának mesélni azokról az időkről, amikor test és a lélek nagyszerű gyógyítója fáradhatatlanul, lovas fogattal járta a betegeit. Ragaszkodtak hozzá az emberek. (Lánya Egy körorvos emlékére címmel könyvet írt róla.) Hogy alakja ne merüljön feledésbe, pályájának jeles állomásait is felvillantja az iskola épületében két éve kialakított emlékszoba. Az oldalt írta: Jakubovics Katalin és Mihalik Júlia Fényképezte: Rigó Tibor Takarékosság, megfontolt gazdálkodás, alapvető szemlélet a tereskei önkormányzatnál. Kizárólag ezek szigorú betartásával sikerült biztosítaniuk a település működőképességét, így fordulhatott elő, hogy bár hat év óta forráshiányosak, mégsem csökkent vagyonuk, s hitelfelvételre sem került sor - derült ki Potyecz Pálnénak, a tereskei polgármester asszonynak a tájékoztatójából. Az önkormányzati gazdálkodás terén a faluvezetés az önkormányzati intézmények működőképessége megőrzésére helyezte a legfőbb hangsúlyt idén. Ez is megterhelő a költségvetésre, különösen annak ismeretében, hogy az egykori Huszárkastélyban lévő két oktatási intézmény, az óvoda és iskola fenntartása elviszi a pénz felét. Ezzel együtt sikerült az ellátások szinten tartását biztosítaniuk, sőt több esetben még színvonalemelést is elértek. - Oktatási intézményeink drágasága abból ered, hogy az átlagosnál költségesebb a műemlék kastély fenntartása. Az épület állaga nagyon lepusztult képet mutatott, s az önkormányzat csak kis léptékekben képes a teljes rekonstrukciót végrehajtani. A Szátokkal közös fenntartású intézmény fűtéskorszerűsítése, a gázra való átállás több milliós tétel volt, amelyet önerőből képtelenség lett volna megoldani. Szerencsére nyertünk pályázati pénzt ehhez, akárcsak a födémfelújítási munkákhoz. A felújítási munkálatok soron következő szakasza az épület külső festése lenne, amit későbbre ütemeztünk, mivel önmagában is nagyon jelentős - ötmillió körüli - e tétel. Mindezzel együtt előttük a szennyvízprogram fontos feladata, amelyet Érsekvadkerttel, Szátokkal közösen terveztek. A 2 milliárdos összkivitelezésű program munkái jövő évben kezdődnek, s a tervek szerint 2002-ben fejeződnének be. - A lakosság, annak ellenére, hogy ötvenezer forint a lakossági hozzájárulás mértéke, meglepően jól fogadta a csatornázás kiépítését. Több mint hatvanszázalékos igényt mértünk, szemben a gázberuházás idején fennálló jóval kevesebbel. Akkor a képviselőknek agitálniuk kellett az emberek körében, s propagálni a gázfűtés hasznossága, előnyei mellett. A faluvezetés egy emberként úgy véli, végeredményben nem lenne okuk szégyenkezésre, ha Tereskét összemérnék más, hasonló nagyságrendű falvakkal. A közművesítés mellett történtek más, apróbb fejlesztések, mint a járdafelújítás, amelyet 2,5 kilométer hosszban végeztek el eddig. Felújították a Kis Ernő úti hidat is, amely a termőföldre közlekedők útját könnyíti, s ami tűnhet apró dolognak más szemében, de a tereskeieknek nagyon fontos. Az önkormányzat tagjainak mi más is lehetne a legfontosabb, mint a lehetőségek szerint a falubeliek kedvére ténykedjen. A település fejlődik, amihez persze - mondja Potyecz Pálné - a testületi tagok együttműködése, egyetértése, s a lakosság segítőkészsége mellett az is közrejátszik, hogy régi, szakmáját szerető, szakképzett, szolgálatra kész apparátus végzi a hivatali munkát. Mindössze négy főállású és egy részidős alkalmazott. Nem szorulnak a sor végére Potyecz Pálné polgármester derűlátóbb, mint a gázberuházás idején____________■