Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 279-302. szám)
2001-12-01 / 279. szám
2. OLDAL November utolsó napjai meghozták a havat. Nem esett valami sok, de azért a fehér paplan csak betakart erdőt-mező. A völgyekből aztán nagyrészt eltűnt a fehér lepel, de a magasabban fekvő helyeken megmaradt. Határozottan nincs szerencsém a terepjárással. Alig vágok neki a Medves-fennsíkra vezető ösvénynek Salgóbánya mellett, ereszkedni kezd a köd. Egyre sűrűbb lesz, mind többet és többet lop d a látótávolságból. Nem baj persze, ilyenkor ez a természetes, nem a napsütés - bár inkább utóbbit fognám már ki egyszer, mindenekelőtt a fényképezés miatt (Másnaptól aztán valóban ragyogott a nap...) Az útszéli tölgy koronájában egy harkály kopácsol A távcső lencséjében nagy fakopáncs lesz belőle, majd a közelből szárnyverdesést hallok. Egy másik harkály repül el az út felett. Szárnyai szó szerint toppannak, ahogyan hullámzó röptével odébbáll. Cinegék is keresgélik itt a táplálékukat, de hát cinegét, Istennek legyen hála, egész évben és jóformán mindenhol láthatunk. Csuszkák is kiabálnak, azután tőlem alig pár lépésnyire kezd e kergetődzni két madár. Vajon min kaphattak hajba, azaz inkább tollba? Talán valami finom falatot őrzött , az egyik a másik elő. A csuszka irigy természetű, azaz inkább csak hordáló: a madáretetőről is rejtekhelyekre hordja a napraforgót, ráadásul kiválasztja a legszebb szemeket is. Ezért van aztán az, hogy tavasszal a leglehetetlenebb helyekről, kéregrepedésekből, sziklarésekből, odúkból satnya napraforgók nőnek ki, de hát hol van még a tavasz? A hó az erdőben bokáig sem ér, a fennsíkon azonban, ahol a kaszálatlan fűszálak fenntartották a nagy és vizes pelyheket, fél lábszárig Bűn lenne a csizmám talplenyomataival bepisztulni a frissen esett, szűz havat, ha az őzek meg nem előztek volna. Ketten jártak erre döfteni, patáik lenyomatait jól megőrizte a hólepe. Az erdőszél bokrait járták végig egyszer beváltottak a sűrűbe, másszor kijöttek a rétre. Alighanem a fák és a cserjék rügyeit csipegették, mert ezen a helyen mást nem nagyon találhattak. Kis csapatra való őszapó portyázik az erdőszélen. Figyelem őket egy darabig, de nemsokára odébbállnak. Helyettük egy kékcinege-társaság érkezik. A parányi, amikor a hasukat mutatják, falevélszerűen sárgászöld színű madárkák a repedezett kérgű öreg tölgyet, körülötte a kidőlt rezgőnyárakat, törött toronájú nyíreket kutatják át némi zsákmány reményében. Ha már így összefutottunk, ebédeljünk együtt! A hátizsákomból előkerül a bukta, de amikor beleharapok, a lekvár kiábrándítóan hideg a közepén. Közben egy fakúszt is megpillantok a cinegék között. Nincs messze, de bizony hiába a távcső, nem tudom eldönteni, hogy a hegyi, vagy a rövid karmú fajhoz tartozik-e. Nem könnyű őket megkülönböztetni, különösen, ha nem egymás mellett látjuk őket... A legbiztosabban a hang alapján lehetne, csakhogy a madár nem szól semmit. A vége meg az lesz, hogy odébbáll: előbb a fa törzsének más ak oldalára bújik, azután el is röppen. Tovább ballagok a friss hóban. Az erdő szélén és a réten is egyre több a vaddisznónyom és a túrás. Egy helyen aztán termetes madarat látok felröppenni az erdőszéli bozótosból. Körülötte jó pár széncinege is forgolódik a fatörzseken, az alacsonyabb gallyakon. A tölgyek alatt szobányi vaddisznótúrások sorakoznak. A fekete csuhás vadak az éjszaka feltúrták a havat és az avart, hogy makkot keressenek. Munkájuk nyomán az erdő madarai bőséges táplálékot lelnek, azért van itt a nagy „madármozgalom”. Kerülök egyet az erdőben is. Érdekes a behavazott cserfák törzse: a hó megmaradt a kéregrepedésekben, s szakasztott úgy néznek ki emiatt, mintha porcukrot hintettek volna rájuk. A bükkök sima törzsén persze nincs hó, azaz csak ott maradt meg, ahol ferdén áll a törzs. Találok az erdőben egy roppant méretű madárcseresznyét. Kettős törzse van, a nagyobbikat nem is tudom teljesen átölelni, tehát két méter felett van a kerülete. Valamivel feljebb, az erdő szélén még egy cseresznyeóriás áll. Egyik ága már régebben letörhetett, mert már jól benőttek a cserjék a fa tövében, a csonk felső részén pedig harkályodók sötétlenek. Az erdő idős, legalább nyolcvanéves fákból áll: vaskos cserek és kocsánytalan tölgyek, égbe nyúló bükkök, a nagyobb termetű fajok között már erősen sorvadozó, göcsörtös gyertyánok. Persze, nem véletlen a dolog. Valamikor a XX. század elején kiirtották ezt az erdőt, de a madárcseresznyéket meghagyták - a vadgyümölcsfákat mindig, az Árpád-korban már bizonyíthatóan, de valószínűleg korábban is, igyekeztek megkímélni - az erdő pedig újra felnőtt körülöttük. Az erdő szélén néhány törött toronájú rezgőnyárfa áll néhány bokor közepén. Egy meggyvágó röppen el alóluk. Nem messze tőle zöldikék, erdei pintyek keresgélik a magokat az erdőszélen növő kólókon. Idős tölgy is áll itt, a toronájában nagy fakopáncs dolgozna. A vékonyabb gallyakat is átvizsgálja, de nem azért, hogy ott is kopácsoljon: makkot szed, kéregrepedésbe szorítja, héját levési róla és megeszi. Bizonyára jobban szereti a rovarokat, de a havas időszak az erdőn az ínséggel ölelkezve jár... A köd egye sűrűbb, néhol szemmel láthatóan is gomolyog, s már csak a közelebb álló fákat látom. Kis talpalás után előtűnik a szürkeségből a vadföld. Ez persze nem azt jelenti, hogy valami hihetetlenül elvadult területről van szó. A vadgazdálkodó felszántotta valamikor, s az őzeknek, gímszarvasoknak, vaddisznóknak táplálékot jelentő szántóföldi növényekkel vetette be a táblát Persze a termés egy részét be is takarította, hogy aztán télen fel lehessen etetni a vaddal. A csaknem teljesen sima vadföldön egy vízmosás vág bele a fennsík peremébe, csúnya nagy erdőirtással, némi gazzal és gyér lucfenyő-telepítéssel. Festői képet mutat azonban: a szürke ködből előfeketlenek a vágás szélén álló szálfák, előttük a fehér lepel alól tűlevelű gallyakat nyújtogatnak a luccsemeték, szinte világítanak a hóra hullott zúzmarával vastagon belepett gyertyáncsontok, a siskanádszálak, a bogáncsok, a kórók, a barna leveleiket még mindig őrző fiatal cserek. Valami hirtelen mozdul a vadföld szélén... Hatalmas róka igyekezne keresztül a táblán, de megtorpan, amikor meglát Nincs messzebb ötven lépésnél. Egyszerre vesszük észre egymást, és egyikünk sem mozdul. Én nem akarom elriasztani a rókát a koma meg alighanem azon gondolkodik, hogy mi lehetek. A szél nem jár most a fennsík peremén, így szagot nem foghat, zajt sem ütök. Végül a ravaszdi óvatossága győz. Eliramodik, keresztül a teljesen nyitt vadföldön, de vagy húsz méterrel odébb megáll, felém fordulva szimatol. Ismét lefut egy rövidebb távot, azután figyel, s még ezt vagy kétszer megcsinálja. Hiába, hogy olyan közel volt nem ismert fel a nagy ködben. Egyébként nyugodt lehet a környék, hogy napközben a nyúl mezőn kószál. A koslatás ideje, amikor minden róka megbolondul, még odébb van. A vadföld közepe táján magasles áll, a ravaszdi a közelében futott el Vezet itt nyúl- és vaddisznónyom is. No, lássuk, honnan jött a koma? A Róna-lapos közepe felé vezet a pontozása, mert a róka mancslenyomatai úgy sorakoznak a hóban, mint valami gyöngyfüzér. Elindulok a mezről jött, s a hómező fölé fehér kupolát borító ködben rövidesen elvesztem a tájékozódási képességemet Ismeretlen terepen, télidőben életveszélyes lenne, itt azonban nincs mitől tartani, legfeljebb egy kicsit fölöslegesen gyalogolok majd. A rókanyomok egy helyen zavarossá válnak. A torna ugrándozott itt, egy fűcsomó közelében pedig kaparta is a havat. Egeret vagy pockot üldözött. Valamivel odébb megint ugrásnyomok, újabb kaparással. Nem csak egy róka járt erre, s rövidesen el is tévesztem, hogy melyük volt azé, amelyiket láttam. Néhol egy-egy földút szabja kisebb darabra a fennsíkot. A rókák is szívesen járnak a keréknyomokon, s itt sikerül eltévesztem az én ravaszdimat. A sűrű ködből tengelicek hangja érkezik, azután, mint sötét kis árnyakat látom is a körülbelül tucatnyi madarat Áll egy kéttörzsű vadkörte a Róna-lapos északi szélén, arra veszem az irányt, amerre a fát sejtem. Némi talpalás után a ködből fák tünedeznek elő, s kiérek a Gortva-völgy fölé. Körülbelül másfél kilométerre vagyok a vadkörtefától, s északi helyett keleti irányba tartottam... Meglehetősen sok itt a vaddisznónyom. Magányos süldők is jártak erre, egy két helyen pedig kisebb rondák, mert valóságos vadváltók vezetnek a kökénybozóttal szegélyezett fenyvesből a fennsík közepe felé és vissza. Az erdőszélen fenyőrigók veszekednek, az úton pedig egérnyomok cikáznak keresztül, tehát a rókának itt sem kopik fel az álla. Jártak is erre a havazás óta. Az erdőszélen Salgóbánya felé vezető út is valóságos nyomgyűjtemény. Őzek, vaddisznósüldők, rókák keresztezték, azután egy helyen páros nyestnyomok vezetnek rajta egy darabon, s egy elvadult házi macska is végigment itt, de az is lehet, hogy vadmacska volt? Ezt bizony nem tudom. Az út széléről zöld küllő repül el közeledtemre, hangos szárnytoppanásokkal, azután fenyőrigók menekülnek a kökénybokrokból A köd egyszer felszáll valamelyest, másszor leereszkedik, de ma már nem látjuk a napfényt. A hóhullás utáni napokban aztán jó pár napsütéses óra akadt. Olyan is volt, hogy olvadt a hó, meg olyan is, hogy valósággal szikrázott a fagyban. Persze, itt van a tél, s az még a jobbik eset, ha hó is van hozzá... Faragó Zoltán: TR ]£ P j Ó Friss hó köddel, hideg napsütéssel Bükkmakk-kupacsok________taartwuiliMi Tartják még megbámult lombjaikat a tölgyek Fenyőfák, kórok és köd a Medves-fennsík peremén ■ Egri Nyomda Kft.: képviselet a fővárosban (Folytatás az l. Mairól) offline és online részleggel egyaránt rendelkeznek, azaz a grafikai tervezőmunkától, az internetes designe-on át sok mindent fel tudnak vállalni és meg tudnak valósítani. A folyamat végén pedig ott az egri nyomda, amelynek levilágítójához 1,5 mikrosecundum alatt tudják eljuttatni az első jelet. Ez szemléletesen azt jelenti, hogy egy harminckét oldalas kiadvány - amelyből négy oldal színes - teljes anyaga mintegy harmincöt perc múlva jut Budapestről Egerbe, s mintegy másfél-két órán belül nyomtatható állapotba kerülhet. Földi Attila a Koronamédia referenciájaként említette többek között a Belügyminisztériumnak, az Országos Rendőr-főkapitányságnak, az okmányirodának végzett munkájukat és olyan nagy üzletlánchálózatokkal - mint a Smatch és a Match - kialakított együttműködésüket. Elismerően szólt arról, hogy az Egri Nyomda Kft. korszerű gépparkja megfelel az általuk és közös megrendelőik által támasztott igényeknek. Amiről tájékoztatójában beszélt a kommunikációs igazgató, azt a gyakorlatban is bemutatta a jelenlévőknek, akik a vendéglátók jóvoltából beletekinthettek az egyes részlegekben végzett munkafolyamatokba. ■ A meghívott vendégek megtekintették a Koronamédia egyes részlegeit________________________rorumconBo« 2001. DECEMBER 1., SZOMBAT Alkotmányos aggályok Pénteken Salgótarjánban ülést tartott a Nógrád Megyei Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetsége. Dr. Orosz Sándor, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke a földtörvény módosításáról és a nemzeti földalapról szóló törvénnyel kapcsolatban elmondta: ha a kormány a jelenlegi változatot fogadja el, a bizottság egy része az Alkotmánybírósághoz fordul, mert több kifogásolható rész szerepel az előterjesztésekben. Urbán Imre, az FVM Nógrád Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetője a külső üzletrészekkel kapcsolatban elmondta: 1733 tényleges igény érkezett hozzájuk. A részletekre későbbi lapszámunkban visszatérünk. KÁ/tn k TV TTTTkTi TI kiadja: Nógrádi Media Kiadói Kft Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA Felelős szerkesztő-hrlyenes: FARAGÓ ZOLTÁN Szerkesztőségi IItK I III Hl KIT kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postatiok: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-155, telefax 32012-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és teljesülési csoport telefon: 32/416-455. &X.: 32/311-504. 1 ~ V/vilVni/ MECVH HuVLj/ll Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy, Kossuth út 15 TeL: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Rt. (tel.: 30AM33-548, 30W51 -279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Kanon K ------------------------------------------------------------ (tel.: 30/34-70-864,32/475-727) juttatja el a lapot Terjeszti a BUVIHIR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbeszékkel és átutalással a KHB Rt 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 995 Ft, negyedévre 2985 Ft, fél évre 5970 Ft, egy évre 1 940 Ft. Nyomtatás: Epi Nyomda Kft Felelet vezető vezérigazgató. HU ISSN 1215-0042. ««. • * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és törvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásait ha szelfilnek Az jutatok megadásával hozzájárulnak ahhoz hogy azok felhasználásával a kógrádi Média Kiadói Kft s.V. az Aid Springer-Budapest Kiadói Kft., az Aid Sprnger-Magyarország Kft., a Hartequin Magyarország Kft, a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelései teljesítse, azok akcióin, kiadványaira. szplf»lt»<Schaf<4t»ivj. . figyelme. l . -*.**‘***... -