Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)
2003-10-16 / 241. szám
A tereskei dudás idős ember igyekszik be a művelődési házba. Öltözéke bőrcsizmába bújtatott fekete nadrág, fekete mellény, patyolatfehér ing, napbarnított, derűs arc a fekete kalap alatt és hófedte bajusz. - Nem maga volt a tévében? - áll elé egy szandai ember. - Mikor látott? - kérdez vissza az öreg. - Hát... - gondolkodik el az ember - lehet annak már vagy három hete. - A rádió lehetett az - hitetlenkedik az öreg. - A tévében talán egy hete voltam... Pál István 1919 februárjában született Kétbodonyban. Kilencen voltak testvérek, ő a negyedikként érkezett, három lány után. - Pista bácsi, ez gyerek! - szaladt ki vele a bába az édesapjához. Az meg ölébe vette a jövevényt és azt mondta: - Meg van már az utódom... Aztán a gyerek kezéhez érintette a dudát, a furulyát. Hitt abban, hogy így átadhatja neki mindazt, amit ő tud. Pásztorember volt, akár az apja, a nagyapja. Játszott a dudán, a maga faragta palóc furulyán és szépen dalolta a réges-régi pásztornótákat. - Akkoriban a lányok maguk készítették a stafírungot. Télen jöttek hozzánk is fonni, apám meg dudált nekik - meséli Pál István. Járta az apjával a legelőt, megtanulta a jószágok terelését, gyógyítását, ahogy azt egy pásztorembernek kellett. Mert pásztor volt ő is egész életében. Kétbodonyban, Tereskén, Nógrádkövesden, Borsosberényben, Nógrádsápon pásztorkodott. Kövesden az állami gazdaságban számadó juhász volt és megtörtént, hogy 12 ezer birka volt a keze alatt. Közben dudált, faragta, megszólaltatta a palóc furulyát és dalolt. Éppen úgy, ahogy az apja tette. Még emlékszik, amikor először szólalt meg kezében a duda. Úgy 5-6 éves lehetett. Azt azonban már nem tudja, mikor, de egyszer csak „felfedezték” tudományát. Népzenekutató jött Tereskére, egy bizonyos Juhász Zoltán nevű, meghallgatta és vitte magával színpadra, nyári táborokba bemutatót tartani, másokat tanítani. Se szerét, se számát nem tudja már, hányszor lépett színpadra, játszott a televízióban, a rádióban. Járt Franciaországban, Svájcban, Erdélyben Csíkszeredán. S közben megtanult mellette dudálni, furulyázni sok-sok felnőtt, gyerek. A nyár egy részét ma is a Tolna megyei Váralján népzenei táborban tölti. - Vannak ott több mint kétszázan... Jönnek gyerekek, de 60 évesek is. Ők aztán tovább adják, amit megtanultak. Ma már úgy számolom, van vagy 40 dudás... De eredeti már csak egyedül én vagyok - mondja. Még 1994-ben megkapta a Népművészet Mestere címet, az idén pedig a Madách-díjat, nem érdemtelenül. Hat gyermeket nevelt, de egyik sem örökölte sem a dudát, sem a furulyát, sem a nótát. Ma már mind-mind elmentek, akárcsak a felesége. Egyedül él Tereskén egy régi, szép falusi házban. Rendben tartja magát, a házát, a portát. Mos, takarít, főz, úgy, ahogy a feleségétől megszokta. - Hozzám bejöhet akárki, nem bukik fel a szemétben - jegyzi meg. A művelődési házban színpadra hívják. Előveszi a dudát, aztán megszólal a furulya, a végén dalolni kezd: „Nógrád megye, Kétbodony az én hazám, ott nevelt fel engem az édesanyám...” Közben táncot jár, lába alatt nagyokat dobban a deszkapadló. Vastaps kíséri, amíg kiballag a színfalak mögé. ____________________________________-vo- Pál István, az utolsó dudás Olvasóink figyelmébe! Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a nyugellátással kapcsolatos kérdéseiket megküldhetik a Nógrád Megyei Hírlap Szerkesztőségébe. A kérdésekre a Nógrád Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság szakembere válaszol, amelyet lapunkban közlünk. Címünk: 3100 Salgótarján, Pf. 96. A borítékra kérjük írják rá: Nyugdíjasélet. Rubik Ferenc balassagyarmati olvasónknak ezúton üzenjük, hogy kérdéseit megküldtük Juhász Gábor országgyűlési képviselő úrnak. s Viruló Gyöngyvirág Népzenei találkozó Mátraszőlősön Oroszi József, a mátraszőlősi Gyöngyvirág klub vezetője mesélte, amikor 1995-ben megalakították énekegyüttesüket, még tízen sem voltak. Ám ahogy múltak az évek, számuk, akárcsak a bemutatkozásoké, egyre szaporodott. Az idén már több mint 20 alkalommal léptek színpadra otthon és a távolabbi városokban, falvakban. Ott vannak a Kórusok Országos Szövetsége által rendezett minősítőkön és két alkalommal is arannyal tértek haza. Dalaik, pompásan viruló viseletük nagy sikert aratott azon a generációs népzenei találkozón is, amelyet szeptember végén rendezett Mátraszőlősön a Gyöngyvirág nyugdíjasklub és a település önkormányzata. A vendégek között ott volt Tamási Jánosné, a több mint ezer klubot összefogó Életet az Éveknek Klubszövetség alelnöke, Ozsvár Istvánná, a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviseletének elnöke és Bimbó Zoltán, a Kórusok Országos Szövetségének képviselője. Juhász Gábor parlamenti képviselő, a találkozó fővédnöke köszöntötte a bemutatkozó 11 felnőtt- és 4 gyermekcsoportot. Elismeréssel szólt arról, hogy a Mátra és a Cserhát ölelésében fekvő településen élők természetes cselekvése hosszú évek óta a hagyományőrzés. Bizonysága ennek a rendszeresen megrendezésre kerülő népzenei találkozó. Az, hogy idősek és fiatalok összegyűjtik, megtanulják és népes közönség előtt előadják a régi dalokat, táncokat, önmaguk és mások örömére. Eljárnak a szomszédos településekre és messzebbre is, ahol ismeretségeket, barátságokat kötnek, ápolnak. Előadásaik egyre színvonalasabbak, népviseletük egyre színpompásabb, mindannyiunk örömére, büszkeségére. Elsőként a házigazdák léptek színpadra, köszöntve műsorukkal a vendégcsoportokat, a közönséget. Az általános iskolás Tóth Máté, a néhai Reményi Ferencet idézte, akiben a zöldellő hegyek, a daloló madár, a csevegő patak, a virágos mezők egyformán szeretetet ébresztettek faluja, az itt élő emberek iránt. Majd a mátraszőlősi mazsorettcsoport, Tóth Mátyás szólista, az általános iskola tánccsoportja után a Gyöngyvirág énekegyüttes következett eredeti, szép népdalokkal, s a megszokott nagy sikerrel. A mátraszőlősi találkozón mintegy 130 szereplő lépett színpadra. A 15 éve alakult berceli hagyományőrzők, az 1969-ben újjáalakult karancslapujtői Kaláris, a szalmatercsi szólisták településük folklórját hozták magukkal, éppen úgy, mint a csécseiek, a nógrádmegyeriek, a mátrakeresztesiek, vagy a Zagyvaszántóról. Szurdokpüspökiből, Lőrinciből, Tápiószeléről érkezett szereplők. -V.-NÉ Novemberben hozza a postás Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság tájékoztatója szerint a 2003. január 1-jét megelőző időponttól megállapított nyugellátások és baleseti járadék, valamint - a megállapításuk kezdő időpontjától függetlenül - a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások 2003. november 1-jétől 2003. január 1-jéig visszamenőleges hatállyal 2,2 százalékkal felemelésre kerülnek. A jogosultak november hónapban, az eddig megszokott napon már az emelt összegű ellátást kapják kézhez. Ugyancsak novemberben a visszamenőleg járó emelési különbözet utalása is megtörténik. A 2003. november 1-jei időponttól megállapított 20 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj 2003. november 1-jétől kezdődően 25 százalékra emelkedik. A jogosultak részére első ízben 2003 november hónapban jár az emelt mértékű özvegyi nyugdíj. Az özvegyi nyugdíj emelésére külön kérelem nélkül, hivatalból kerül sor. A 2003. október 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő özvegyi nyugdíjak már az emelésnek megfelelően történnek. November hónapban kerül kifizetésre az 53. heti nyugdíj címén, az emelésekkel növelt nyugellátások 25 százaléka is. Erre az jogosult, aki 2003. január 1-jét megelőzően és 2003 november hónapban is részesül nyugellátásban, kivéve az ideiglenes özvegyi nyugdíjat. A nyugdíjfolyósító igazgatóság 2004 januárjában részletes elszámolással is tájékoztatja a nyugdíjasokat a 2003. évben folyósított ellátásuk összesített összegéről és arról is, hogy 2004 januárjában mennyivel emelkedik a nyugdíja. Ha nincs mögöttük család... Dóra Ottó a törvényről és a felelősségről az idősgondozásban Megyénkben több mint 70 ezer nyugdíjas él. Lakosságon belüli arányuk magasabb, jövedelmük viszont alacsonyabb az országos átlagnál. A nyugdíjasok több mint felének havi ellátása nem éri el a 40 ezer forintot. Viszonylag sok közöttük a szegény, az egyedül élő, segítségre szoruló beteg ember. Nógrád megye önkormányzata számol ezzel, s négy évre szóló programjában külön figyelmet fordít azokra a feladatokra, amelyek az idős korosztály életét érintik, mondja Dóra Ottó, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke. KINEK A FELELŐSSÉGE? - Ha ez nem lenne törvényből adódó kötelesség, akkor is így döntött volna a közgyűlés? - Minden bizonnyal, hiszen az idős emberekről való gondoskodás emberiességet, felelősséget is jelent. Szüleinkről, nagyszüleinkről van szó. Elsősorban az aktív korosztály, a gyerekek felelősségére gondolok, de az igazság az, hogy mai, felgyorsult világunkban erre a gondoskodásra nincs mindig lehetőség. Az ellátás felelőssége tehát a miénk is. A korosztály összetételéből adódóan ez igényes munkát jelent. Más törődést kíván, aki szellemileg és fizikailag még jó állapotban van és más segítséget igényel a magát már ellátni nem tudó, egyedül élő beteg ember. Sokan vannak, akik szívesen vállalnak szakmai munkát, ott vannak a közéletben, igénylik, hogy meghallgassák véleményüket, szívesen mennek klubokba szórakozni, vagy egyszerűen csak beszélgetni a társakkal. Én azt tapasztalom, hogy a megyében sok jó idősügyi szervezet tevékenykedik, az érdekvédelem mellett arra törekszenek, hogy a nyugdíjasok kiegyensúlyozott életet éljenek. A települési önkormányzatok legtöbbje pedig igyekszik biztosítani működésük feltételeit. Közgyűlésünk, de én magam is arra törekszem, hogy a költségvetésből, elnöki lehetőségeimből támogassam munkájukat. Már csak azért is, mert az idős emberek szakmai felkészültsége, tudása, közéleti tapasztalata mindannyiunk hasznára válhat, ha élünk vele. Azt gondolom, hogy az idősügyi tanácsokat ezért találták ki. Salgótarjánban már néhány hónapja létrejött, működik, de a megyei idősügyi tanács megalakulása mindmáig késik. - Valóban, késésben vagyunk, de az év végéig mindenképpen létrejön a tanács. Tagjaitól azt várjuk, hogy szakmai véleményükkel, tapasztalataikkal segítsenek a konkrét idősügyi feladatok megoldásában. IDŐSOTTHONRA VÁRVA - Térjünk vissza a korábban már említett kisnyugdíjasok helyzetére, akiket a szegénység, a magány, a betegség is nyomaszt. Értük „mit tesz” a négyéves, úgynevezett ciklusprogram? Ahol nincs család az ellátásra szoruló emberek mögött - és sok mögött nincs - gondozásuk a szociális ellátás körébe tartozik. Ezalatt azt értem, hogy idősotthonokba kell elhelyezni őket, vagy meg kell szervezni az otthoni gondozásukat, ápolásukat. A megyében mintegy 450 idős ember várja, hogy bejusson valamelyik idősotthonba. De nemcsak az elhelyezés iránt nőtt meg az igény, hanem a jobb, emberségesebb ellátásra is. Én azt tapasztalom, hogy idősotthonainkban Bátonyterenyén, Salgótarjánban, Mizserfán egyaránt arra törekszenek, hogy a napi ellátás mellett, emberségesen foglalkozzanak a lakókkal, szabad idejük hasznos eltöltéséről is gondoskodjanak. A kielégítetlen igények pedig arra késztetnek bennünket, hogy végiggondoljuk egy 100-150 fős idős embert befogadó otthon létesítését. - Hol lenne ez? - Most úgy tűnik, hogy a megye nyugati térségében. Ez azonban még csak a tervek szintjén van, a következő év első felének feladata lesz a konkrét döntés meghozatala. - Több helyen is felvetődött már, hogy Nagyorosziban, a várhatóan felszabaduló honvédségi épületekben jó lehetőség kínálkozna erre. - Magam is hallottam Nagyorosziról, meg is néztem, de felvetődik egy kányási megoldás is. A végleges döntés előtt sokféle szakvéleményt, észrevételt, tanácsot kell meghallgatnunk. S ha már szóltunk a megyei idősügyi tanácsról, ez tipikusan olyan kérdés, amelynek eldöntésénél a tanács véleményére is szükség lenne. Mi történik azokkal, akik ugyan ellátásra szorulnak, de szívesen maradnak otthon, a megszokott környezetükben? Családjuk azonban nincs, vagy nem tud gondoskodni róluk. A megye legtöbb településén kialakult a gondozói hálózat. A jelzőrendszeres ellátás bevezetése abban segít majd, hogy az idős beteg akkor kapjon segítséget, amikor szüksége van rá. Hangsúlyozni szeretném, hogy a nyugdíjasok ilyen ellátása elsődlegesen a helyi önkormányzatok feladata. A megyei önkormányzat segít a szakmai kérdések megoldásában, az önkormányzatok fejlesztési elképzeléseinek összehangolásában, együttműködésük kialakításában a civil szervezetekkel, mert a szociális ellátás közös dolgunk. MEGÚJULÓ RENDELŐINTÉZET - Van ahol a leggondosabb otthoni gondozás sem segít, akkor jön a járóbeteg-ellátás, vagy a kórház. Egyik is, másik is sokszoros gondot okoz az idős embernek. Ön hogyan látja ezt? - Az ellátás javítása a célunk. Folyamatban van a megye kórházainak rekonstrukciója. Pásztón már be is fejeződött a munka. A balassagyarmati rekonstrukcióval együtt jár a nógrádgárdonyi gyógyintézet helyzetének rendezése. Most kerül sorra Salgótarjánban a rendelőintézet felújítása, amelytől azt reméljük, megszűnik a zsúfoltság, több idő jut a betegekre, javul az ellátás színvonala. - A megújult épületből ez még nem következik. - Mi a rekonstrukcióktól a munkafeltételek jelentős javulását várjuk, s azt is, hogy a meglévők mellé még több jó orvos jön hozzánk. Eddig is érkeztek felkészült szakemberek Budapestről is. A közgyűlés kezdeményezte a salgótarjáni kórházban a hiányzó érsebészeti osztály létrehozását, mert van hozzá szakorvos. Természetesen azt is tudom, hogy vannak rossz tapasztalatok is a betegellátásban. Azonban azt gondolom, nem jó ugyan, de ahol tízezres betegszámmal dolgoznak, ott bizony előfordulnak hibák. Összességében én nem vagyok elégedetlen a kórházainkban folyó munkával. S azt remélem, a felújított épületekben tovább javul a szakmai munka és kedvező irányban változik az orvos-beteg, az idős beteg bizalmi viszonya is. V.G.