Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)
2003-10-30 / 251. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 Lakott hely volt már a honfoglalás előtt, erre utal a község ószláv eredetű neve is. (A trika nádat jelent.) A falu valószínűleg Szent István adományaként került az esztergomi érsekség birtokába. Már a tatárjárás előtt itt állt a Boldogasszonynak szentelt Benedek-rendi apátság, amit valószínűleg még a XII. században alapítottak. A klastromról a Váradi Regestrum - amit 1219 és 1239 között vezettek - is megemlékezett. A korabeli periratokban fennmaradt, hogy 1219-ben a tereskei apát egy kölcsön miatt pert indított a poroszlói monostor és annak kegyura ellen. A kolostor még a XV. században is lakott volt, bár időközben leégett. Az 1460-as években Bajoni István váci kanonok, Mátyás király diplomatája vezette az újjáépítését. Halála után azonban tovább romlott az épület állapota. II. Ulászló 1493-ban a bencés apácáknak adta, akiknek Tereske mellett egy Apácafalva nevű falujuk is volt. A török idők előtt Tereskét az esztergomi érsekség birtokolta. A XVI. század közepétől a hódoltsághoz tartozott. 1715-ben 14 magyar és hét szlovák háztartást írtak itt össze. A Frideczki-kúria a XVIII. században épült, a Huszár-kastély pedig 1848-ban. A falu temetője természetvédelmi terület. A falu híres műemléke a XIII. századból származó román stílusú templom, amelynek Szent László-ábrázolásai viszonylag épen maradtak fenn. A templom szentségfülkéje reneszánsz eredetű. TERESKE2003. OKTÓBER 30., CSÜTÖRTÖK Aki örömet tud szerezni, boldog ember A polgármester asszony örömmel beszél a szép kis településéről, ahol nagyon jól érzi magát. Ha gondokat is okoz neki és a testületnek, az sem keseríti el, hogy hét esztendeje forráshiányos a költségvetésük. Bizony jó lenne ennek az ellenkezője, hogy nem kellene tízszer is meggondolni a forintok helyét, de nincs mit tenni... Tereske szegény község, még vállalkozóik sincsenek, akik működésük révén segíthetnének. A község közművesített, a vizet húsz éve vezették be, utána következett a telefon, majd a gáz. Természetesen nem egyedül, hanem a környező települések összefogásával. Igyekeztek mindig úgy helyezkedni, hogy ott legyenek, ahol labdába rúghatnak, hiszen együttesen nagyobb a támogatás. A legnagyobb beruházásuk a csatornázás volt. Ilyen magatartással a forráshiány ellenére is sikerült a teljes infrastruktúrát megteremteni. Tereskén az idegenforgalmat szeretnék fellendíteni. Törik a fejüket, hogy mivel lehetne felkelteni a figyelmet a kis csendes település iránt, hogy mások is kedvet kapjanak idejönni. Most alakul, formálódik a rendezési tervük, amibe szeretnének bevenni olyan elképzeléseket, amelyek egy-két évtizedes távlatban hasznosak lehetnek. Már eszerint alakítanák ki azokat a telkeket, ahol nem csak a helybeli fiatalok építkezhetnének, hanem a máshonnan ide érkezők is. A településen magas a roma lakosság aránya, s nagyon jó lenne helyben lévő munkahelyeket teremteni. Ennek a megoldásához többször is nekirugaszkodtak, de egyelőre nincs eredmény. A varroda létesítése sem jött be. A polgármester asszony azt mondja, hogy ő akkor boldog, ha az emberek is boldogok. Különösen figyel az idősekre, de a fiatalok is megkövetelik a törődést, hiszen a számarányuk több mint 30 százalék. Ezért is nagyon fontos az iskola megmaradása. Panaszosan mondja, hogy a kormányzat legalább az oktatást finanszírozná tisztességesen. Az iskola olyan csodálatos kastélyban Fizikai munkával pihen Potyec Pálné polgármester asszony közigazgatási karrierje még a tanácsi rendszerben kezdődött. Elvégezte a tanácsakadémiát, gyakorlati tapasztalatokra tett szert. Nem véletlen, hogy a rendszerváltást követően már az első ciklustól polgármester. Azt mondja: mindenre jut idő, ha az ember akarja. Nos, neki az édesanyjára, két felnőtt gyerekére és két szép lányunokájára éppúgy jut ideje, mint önmagára. Amikor fáradtnak érzi magát, szívesen utazik Hajdúszoboszlóra. Hétvégi telkén a bogyós gyümölcsök, zöldségek gondozás közben szellemileg kipihenheti magát. Kifújhatja magából a hétköznapok bosszúságát és felüdítő fizikai munka újabb energiát adhat neki. Az iskolában megvárjuk a kicsengetést, hogy beszélgethessünk Makrai Ilona igazgatónővel. A professzoros külsejű hölgy a közeli Rétságon lakik a családjával, de visszajár dolgozni ide. Négy éve kezdett tanítani ebben az iskolában. Büszkén említi, hogy olyan bázisiskola lettek, amelyből az egész megyében csak öt intézet dicsekedhet ezzel. Mint mondja, nagy kihívás ez számukra, hiszen a bázisiskolai program teljesítése nemcsak számukra fontos, hanem példaértékül kell szolgálnia más iskoláknál is. Az Oktatási Minisztérium támogatja ezt a munkát, s azt a tevékenységet, amely a falun élő gyerekek fejlődését segíti. Munkájuk, törekvésük kisugárzó hatású lesz a többi iskola számára is. Az igazgatónő hosszasan magyarázza, hogy ők már hozzákezdtek az integrációs pedagógiai rendszer alkalmazásához, amelyet az oktatási szervek célként tűztek ki a jövőre nézve. Részt vettek egy olyan tréningen is, amelynek az volt a célja, hogy elsajátítsák ennek a működtetését és a környék iskoláiban történő ismertetését. Nagyon jó kapcsolatokat építettek ki a balassagyarmati pedagógiai szakszolgálattal, ahonnan támogatják a munkájukat. Szeptembertől pedig logopédiai minicentrum lettek, ami a gyerekek fejlesztésében sokat segít. Ez segítsé JppBH giil szolgál a szülők bekapcsolásába is az ifjúságvédelembe, a család I ‘ * *tJt segítő, fejlesztő munkába. Az Ipoly l ,«fI menti népfőiskolával jó kapcsolatiszűk alapján pedig felnőttképzést rendeztek az iskolában, amit na M fellett ugyan fontosnak értékelnek. Azért, mert a hátrányos helyzetű gyerekek számának csökkentésében fontos a szülők oktatása is. Tavaly húsz felnőtt tett sikeres általános iskolai vizsgát, s azóta már szakmát is szereztek néhányan közülük. Ezek a szülők ezért tarthatták meg a munkájukat. Egymást látogatják ezek a bázisintézmények a tapasztalatszerzés érdekében. Náluk például az óvodából iskolába történő átlépés folyamatát nézik meg. Az óvodában és az iskolában 130 gyerek fejlődik. Számokon működik a tagiskolájuk. Szeptembertől a vizuális kultúrával, drámapedagógiával ismerkednek a gyerekek. Szeretnének családi programokat szervezni, hogy ezáltal is közelebb kerüljenek a szülőkhöz. A hátrányos helyzet leküzdését a jobb és a gyengébb képességű gyerekek együtt tanulásával is szeretnék elősegíteni.____________■ ■ Kettéosztott temetőkert Tereske temploma messze földön híres, jeles műemlék altemploma és freskója páratlan. A temetőkertet a templomtól keletre találjuk. Kettéosztottsága szokatlan. Ez azt jelenti, hogy egyik felében a falusiak, a másikban a birtokos családok temetkeztek. Az elmúlt negyven évben sem szűnt meg ez a megosztottság. A tereskei temetőkert eredetileg szépen szervezett, fákkal, bokrokkal telepített volt. A meglévő fák igényes kialakításáról tanúskodnak. Ezt a megállapítást igazolja a méteres fák egész sora, a 150 centiméter törzskerületű szomorú bükk, a két vérbükk, a piros virágú galagonya, a lucfenyő, az amuri palásfa, az aranyvessző szép bokrai és a vörös mogyorók. Volt egy olyan elképzelés, hogy a megyéből összegyűjtik és megőrzik a régi fejfákat, erre azonban eddig még nem került sor. van, amit már meg akartak venni, hogy építenek helyette másikat. De nem adják, mert ezt a ritka, szép és értékes épületet nem pótolná semmilyen új építmény. Arra törekszik, hogy a lakosok megtapasztalják az életet másfelé is. Nemrégiben Ópusztaszeren jártak. Élmény volt látni a falusiak meghatódottságát. Korábban megnézték a Szent Koronát is. Minden egészen más élőben, mintha a televízióban néznék. Szeret élményt szerezni a többieknek. Arcok a településről A falut sosem hagyná el Kordics Lászlóné nagyon kedves, szívélyes asszony. Éppen utazásra készülődött a fővárosba a lányához, akivel opera-előadásra mentek. Ízig-vérig lokálpatrióta tereskei, nem véletlen, hogy már a harmadik ciklusban is képviselővé választották. Nyugdíjazása előtt több mint három évtizedet töltött a posta kötelékében. Meg is jegyzi, hogy bízik benne, hogy a postahivatal megmarad a faluban. Azt mondja, hogy semmi pénzért nem tudná elhagyni szülőfaluját. Olyan kedves a szívének, alig várja, hogy bárhonnan hazaérjen. Az emberek szolgálatával azonban nyugdíjas korában sem hagy fel, hiszen az egyháztanácsnak is tagja. Ő intézi a pénzügyeket. Újságolja is, hogy a műemlék templomot renoválni kellene. Ehhez pedig elkelne az anyagi segítség több helyről is. A templom, a vallás nélkülözhetetlen összefogó erő. Hiszen a hagyományok, a népviselet kezd már feledésbe menni. A millenniumi zászlóátadásra néhányan beöltöztek még a viseletbe, de már az idősek is a kényelmesebb mai ruhákat használják. Valamikor az egymással való törődés is sokkal nagyobb volt. Esténként az emberek beszélgettek, most meg a televízió uralja a gondolatokat. Búcsúzásnál mutatja, hogy a házuk mellett épül egy másik ház, amely a lányuké lesz, akik ide jönnek vissza, ha ők is nyugdíjasok lesznek. A népdalért aggódik a dudás Ki ne ismerné ebben az országban és országhatárokon túl is Pál Istvánt, a tereskei dudást? Azok, akik szeretik a népdalokat és tisztelik a hagyományokat, a népi kultúrát, azok előtt e sorok olvastán bizonyára megjelenik nagy bajszú, huncutkásan mosolygós arca. S talán még a fülükbe is cseng dudájának sípja. Pál István S4 évesen is úgy dalol, s olyan mesterien kezeli a bőrdudát, akárha harmincéves lenne. Pedig az élet súlya nagyon nyomja már. Tíz éve meghalt a felesége, hat gyermekét is eltemette már. Egyedül él a világban, de nem barátok és tisztelők nélkül. Egész famíliája pásztor volt. Az apja is dudált, furulyáit, szépen énekelt. Valamikor a falusi társasági élet a fonóban zajlott, ahol a gyerekek a kuckóból lesték mi is történik körülöttük. A családban tanulta a legtöbb nótát. A földhöz sosem ragaszkodott. Az állami gazdaságban is pásztornak szegődött. Ő ugyan kisbágyoni volt, de a felesége kérésére költöztek Tereskére. Szomorúan mondja, hogy a faluban senki nem foglalkozik a hagyományőrzéssel. Pedig a körülöttük lévő községekben, iskolákban ápolják a népdalt és a hagyományokat. Még a szomszédos Szátokon is van egy lelkes kis csoport, csak náluk nincs. Járta az országot, különböző ifjúsági táborokban lépett fel és tanította a népdalokat. Büszkén mutatja az 1994-ben elnyert Népművészet Mestere címet, az idén kapott Madách-díjat, amelyekben fáradhatatlan munkájának értékelését látja. Egy oklevél a sok közül pedig azt igazolja, hogy őt a szlovákiai dudáscéh tiszteletbeli tagjának választották. Aztán újra említi, hogy minden faluban kellene egy hagyományőrző csoport. A népdal jövője felett töpreng, majd azzal búcsúzik, hogy mindenki, aki szereti a népdalt és a múltat, olyan egészséggel élje meg ezt az évet, mint ő és csak annyi gyógyszert fogyasszanak, amennyit ő. Számára a hadtörténet pihenés Dr. Gergely József orvos nem messzire innen, Borsosberényben született. Az egyetemet Szegeden végezte el és 1971-től praktizál. A kórházi gyakorlat után Vácott és Kurittyánban volt üzemi, illetve körzeti orvos. A szíve azonban visszahúzta Nógrádba és 1987-ben tért haza. A felesége Rétságon tanár. Lánya férjnél van, fogászati asszisztens. Tudta, hogy szegény körzetbe jön, ahol hátrányos helyzetű emberek laknak, de ilyesmi sosem érdekelte. Voltaképpen itt Tereskén van a körzetének központja, s innen látja el a szomszédos szátoki betegeket is. Ezen a vidéken nem élnek az emberek egészségesen. Táplálkozásuk egészségtelen és az átlagnál nagyobb az alkoholfogyasztás. A fiatalok körében gondot jelent a szipózás. Nem véletlen, hogy a rendőrség és a mentők bevonásával rendszeresen foglalkoznak az érdekeltekkel. Ezt azonban csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lehet ellenőrizni, mivel nem tartozik a kábítószerek közé. Pedig szipózás súlyos egészségkárosodásokat okoz a fiataloknak, ami az egész további életükre kihat. Fontos munkája mellet csak kevés ideje marad önmagára és családjára. Feleségével, aki könyvtáros is az iskolában csak késő délután találkoznak. A napilapok, folyóiratok, szakmai folyóiratok olvasására, önképzésre, továbbképzésekre is csak a hét végén marad ideje. Szórakozás a televízió némelyik elfogadható műsora és időnként egy-egy színházlátogatás. Nagyon szereti viszont a virágokat és a kertészkedést. Mindezek kikapcsolják, megnyugtatják. Végül megtudjuk, hogy nagy szenvedélye a hadtörténelem, az ilyen témájú könyvek gyűjtése._____________________________________■