Nógrád Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-22 / 144. szám
X jS Í 2. OLDAL 1 Nógrád Megyei Hírlap REGIONÁLIS NAPLÓ PÁSZTÓ 2004. JÚNIUS 22., KEDD A „Barátság művelet” Az Operation Friendship egy nemzetközi önkéntes civil szervezet, melyet 1964-ben skóciai és amerikai családok részvételével alapítottak azzal a céllal, hogy ifjúsági cserék szervezésével lehetővé váljék a gyerekek számára, hogy más kultúrákkal, természeti és kulturális értékekkel, eltérő társadalmi szokásokkal, életmódokkal ismerkedjenek meg, s közben fejlődjön toleranciaképességük, világlátásuk és személyiségük. Dánné Sályi Máriát, a szervezet megyei vezetőjét kértük, mutassa be tevékenységüket. - Amikor előzetesen beszéltünk ennek az interjúnak a tartalmáról, akkor ön rögtön azt mondta, hogy beszéljünk az Ifjúság 2000-2006 programról, de én azt kértem, hogy önről is szóljon a cikk. A kettő jól megfér egymás mellett, hiszen öt éve erről szól az életünk. Többes szám első személyt használok, mert magánéletünk részévé vált a nemzetközi ifjúsági cserék szervezése, a projekttervezés, pályázatírás, utómunkálatok és beszámolók készítése. 1999-ben a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium angoltanáraként véletlenül kerültem kapcsolatba az Operation Friendship szervezettel, amely akkor már néhány éve ifjúsági cseréket valósított meg Nógrád megyei középiskolások részvételével. A „Barátság művelet” elnevezés kifejezi az alapítók azon szándékát, hogy a cserék alkalmával barátság alakuljon ki a résztvevők között. Két héttel az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt, a pásztói városi könyvtár folyosóján és termeiben nemzetközi konferenciába cseppenhetett a gyanútlan könyvtárlátogató. - Az Ifjúság 2000-2006 program támogatásával nemzetközi partnerkereső szemináriumot szerveztünk. A projektben 10 ország 13 szervezete képviseltette magát ifjúsági vezetők, önkéntesek és if Dánná Sályi Mária júsággal foglalkozó szakemberek részvételével. A különböző találkozások alkalmával lehetőség nyílt egymás megismerésére, személyes kapcsolatok kialakítására, új ifjúsági csereprogramok kezdeményezésére, tapasztalatcserére. A projekt megvalósítására 1,8 millió forintot nyertünk a Mobilitáshoz benyújtott pályázatunkkal. Több mint 40 résztvevőről és kísérőről kellett gondoskodnunk. Az előkészítés több mint egy évig tartott, próbáltunk támogatókat keresni, de nem vettek bennünket komolyan. A megyei közgyűlés elnökének írt leveleimre választ nem kaptam. A megyéhez azért fordultam támogatásért, mert 1999-ben a megyei önkormányzat kezdeményezte a szervezet létrehozását. Nemcsak Pásztón, hanem Szécsényben és Salgótarjánban is vannak tagszervezeteink, és ezekbe az iskolákba a megye sok településéről járnak gyerekek. Elvileg nagyon sok fiatalhoz eljutunk, gyakorlatilag azonban attól függ az eredményesség, hogy az egyes tagszervezeteknél vane olyan önkéntes, aki vállalja az ifjúsági csere szervezésével járó rengeteg munkát, a legalább két évre szóló elkötelezettséget. - Említette, hogy tíz ország vett részt a projektben, melyek ezek? - Svédország, Észtország, Hollandia, Németország, Nagy- Britannia, Ukrajna, Portugália, Spanyolország, az Egyesült Államok és Magyarország. Az volt a célunk, hogy megismerjenek bennünket, kedvező kép alakuljon ki rólunk és a jövőben lehetőségünk legyen a felsorolt országokkal ifjúsági cserét lebonyolítani. A résztvevők vendéglátó családoknál laktak, akiknek nagyon sokat köszönhetünk. Elsősorban a családok vendégszeretetének és önzetlenségének köszönhető, hogy a résztvevők pozitív képet alakítottak ki rólunk, magyarokról. Igaz a mondás, hogy ahol a legnagyobb a szükség, ott a segítség. A szeminárium szervezése során sokan nyújtottak segítséget. Apró csodák történtek minden megoldhatatlannak látszó helyzetben. Az Európai Bizottság Ifjúság programját kezelő Mobilitás munkatársai kezdettől fogva segítették a munkámat, jó volt érezni, hogy számukra is fontos ennek a térségünkben úttörő projektnek a sikere. A Mikszáth Kálmán Gimnázium, mint alapító tag, ötödik éve nyújt hátteret szervezetünknek. A szeminárium eredményeként baráti kapcsolatok alakultak ki a magyar „fogadó” családok között, közülük többen már bekapcsolódtak az egyesület munkájába is. Nemrégiben új Ifjúság projekteken kezdtünk el dolgozni. Szintén a szeminárium eredménye, hogy április végén részt vehettem egy spanyolországi partnerkereső szemináriumon, ahol olasz és francia partnerekkel állapodtunk meg az együttműködésben. Most nem csak az OFH pályázatáért szurkolhatunk, hanem a partnerek saját nemzeti irodáihoz benyújtott pályázatokért is. Az Európai Unió óriási lehetőséget jelent a mai 25 éven aluli fiataloknak a tanulás, tapasztalatszerzés terén. De ezért a lehetőségért dolgozni kell. Meg kell tanulni legalább egy idegen nyelven kommunikálni, hogy partnerek lehessünk. Meg kell tanulni nyitottan, kíváncsi szemmel nézni a körülöttünk lévőket, elfogadni a másságukat, keresni a közös jellemzőket. Meg kell tanulnunk az együttműködést, egymás segítését. Meg kell tanulnunk bízni magunkban, és felismerni, őrizni, továbbadni nemzeti értékeinket. Különös tárlat Pásztón Mint korábban már hírül adtuk, a pásztói múzeumban nemrégiben nyílt meg Hornyánszky Gyula grafikusművész Hetvenhárom kép - hetvenhárom nap című kiállítása. Sisák Imre polgármester beszédében örömét fejezte ki, hogy immáron sokadik kiállítás megnyitásán vehet részt. Ezek a kiállítások szinte mind kapcsolódnak valamilyen módon Pásztóhoz, vagy a kistérség valamelyik településéhez. Sisák Imre beszélt arról is, hogy nemrég tudta meg, régi barátja, Lángos Gyula a művész fia. A kiállítást Szemadám György festőművész nyitotta meg. Hornyánszky Gyula (1924-1995) a kádári korszak ellentmondásos, extravagáns, bohém és a köz által ismeretlen festőművésze. A most megnyitott kiállítás két időszak egységes, eddig ismeretlen anyagát mutatja be. A címadó Hetvenhárom kép hetvenhárom nap 1955-56 fordulóján készült. Első feleségéről, aki jelenleg Tar községben él, mindennap készített egy-egy rajzot, amelyek válogatás nélkül kerülnek bemutatásra. A kiállítás második anyaga a hetvenes évek stílusában filctollal papírra készült tizennégy képet magába foglaló együttes. A képek Párizsból kerültek vissza közel három évtized után második felesége adományaként. Képünkön balról jobbra: Sisák Imre, Lángos Hornyánszki Gyula, dr. Hír János és Szemadam György Eredményes évet zárt a Dózsa Ez évben is sikeresek voltak a pásztói Dózsa György Általános Iskola diákjai. Minden szintű tanulmányi és sportversenyeken jelen voltak és eredményeikkel tovább erősítették az iskola, a város hírnevét. Mint minden évben, ezúttal is bemutatjuk azt a tanulót, aki nyolc éven át kitűnő tanulmányi eredményt ért el. Ő Gajdács Máté, aki nemcsak a jó tanulmányi eredményével, szorgalmával tűnt ki, hanem közösségi munkájával is. Ez a talpraesett fiatalember szabad idejében a Muzsla néptáncegyüttes fiókcsapatának, az Apraja együttesnek a vezéralakja. A néptánc mellett nemrégiben testépítéssel kezdett foglalkozni, emellett imádja a focit. A jövőjéről szólva a pannonhalmi bencés gimnáziumban folytatja tanulmányait édesapja példáját követve. Tervei között mindenképpen szerepel egy diploma megszerzése, de az, hogy milyen, a jövő titka. Gajdics Máté Bízik a képviselő-testület bizalmában Öt esztendeje tölti be a pásztói Rajeczky Benjamin Zeneiskola igazgatói tisztét Konkoly Thege Réka. A ciklus leteltével újból megpályázta. - Budapesti születésű vagyok, majd később szüleim Salgótarjánba költöztek - indítja beszélgetésünket az igazgatónő. Az általános iskolát a Gagarinban végeztem, majd Budapesten, a zeneművészeti szakközépiskolában tanultam tovább. Az érettségit követően elvégeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát fuvola szakon. Az első munkahelyem Nagybátonyban volt, az ottani zeneiskolában. Nagyon szerettem ott tanítani. - Hogyan került Pásztóra? - A nagybátonyi tanítás mellett félállásban Pásztón is oktattam a zenét, majd amikor megüresedett az igazgatói beosztás, megpályáztam, mivel szeretem a kihívásokat. Egy hatvani kollégával kellett „megküzdenem”, az első körben a zeneiskola tantestületétől bizalmat kaptam, majd a városi önkormányzat az én pályázatomat találta alkalmasnak az igazgatói tisztség elnyerésére. Azóta eltelt öt év és most ismét megpályáztam az igazgatói állást. - Hogyan mutatná be az intézményt? - Mint tanár és öt esztendeje intézményvezető, az elmúlt 16 évben volt szerencsém végigkísérni az iskola életének változásait mind a tárgyi, mind a személyi feltételeket illetően. A pásztói Rajeczky Benjamin Zeneiskola 1988 óta működik önálló alapfokú művészeti intézményként. A hányatottság és a többnyire ingázó tanári kar ellenére népes tábora alakult ki Pásztón a klasszikus zene tanulásának a szülők és gyerekek részéről. Rajeczky Benjamin nevét az intézmény 1991-ben vette fel. - Milyenek a személyi feltételek? - 1988-ban 100 fős növendéklétszámmal indult a tanév. A növendék- és tanári létszám szempontjából legkiemelkedőbb volt az 1993/1994-es tanév, amelyben 17 pedagógussal és közel 300 tanulóval folyt az oktatás. Az időközben bekövetkezett demográfiai csökkenés sajnos, a Rajeczky Benjamin Zeneiskolát sem kerülte el, így a mostani, 2003/2004-es tanévben 13,5 fős pedagógusstátussal 230 növendék kezdte meg művészi tanulmányait intézményünkben. Jelenleg 14 tanszakon folyik az oktatás. Kedvező tendencia az, hogy az „ingázó”, félállásos és óraadó tanárok száma az évek során jelentősen lecsökkent. Ennek köszönhetően pedagógusaink nagy része főállásban dolgozik és Pásztón vagy Pásztóhoz közeli településen lakik, így még jobban kötődnek ehhez a városhoz és zenei életéhez. - Milyenek működési feltételek? - Örvendetes tény, hogy intézményünk a város vezetésének jóvoltából el tudta kerülni az összevonást más intézménnyel, illetve azt, hogy mint vállalt feladat, a megyéhez kerüljön. Ezért köszönet illeti ezt a várost és vezetőit, hiszen országos jelenség az oktatási intézmények anyagi megszorítása. Ez is azt tükrözi, hogy a helyi vezetés mennyire fontosnak tartja munkánkat, szívén viseli sorsunkat. Az elmúlt öt évben vásároltunk két digitális zongorát, öt hegedűt, két klarinétot, egy csellót, négy fuvolát, egy blockflötét, három gitárt és egy szaxofont. Ezeket a hangszereket elsősorban gyerekek használják. Sok tanárnak nem tud az iskola hangszert biztosítani a tanításhoz, ezért ők saját hangszereiket koptatják évek óta. Ezeket szeretném a következő években pótolni. Régi vágya tantestületünknek egy koncertezésre alkalmas, jó állapotú, felhangolt hangversenyzongora, amely a koncertek nélkülözhetetlen kelléke. Itt szeretném megemlíteni a pásztói szülőket, akikkel kapcsolatban nagyon pozitív tapasztalatom van és minden elismerésem illeti őket. Ők mind anyagilag, mind az odafigyelésükkel támogatják gyermekeik művészeti tanulmányait. Ez tükröződik a hangversenyek látogatottságában és abban, hogy sok növendékünknek saját hangszere van. - Milyen esélye van arra, hogy továbbra is ön vezesse az intézményt? - Tudomásom szerint egyedül pályáztam, nagyon remélem, hogy eddigi tevékenységem alapján a képviselő-testület továbbra is bizalmat szavaz. Konkoly Thege Réka KL