Nógrád Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-22 / 144. szám

X jS Í 2. OLDAL 1 Nógrád Megyei Hírlap REGIONÁLIS NAPLÓ PÁSZTÓ 2004. JÚNIUS 22., KEDD A „Barátság művelet” Az Operation Friendship egy nemzetközi önkéntes civil szervezet, melyet 1964-ben skóciai és amerikai családok részvételével alapítottak azzal a céllal, hogy ifjúsági cserék szervezésével lehetővé váljék a gyerekek számára, hogy más kultúrákkal, természeti és kulturális értékekkel, eltérő társadalmi szokásokkal, életmódokkal ismerkedjenek meg, s közben fejlődjön toleranciaképességük, világlátásuk és személyiségük. Dánné Sályi Máriát, a szervezet megyei ve­zetőjét kértük, mutassa be tevékenységüket. - Amikor előzetesen beszél­tünk ennek az interjúnak a tar­talmáról, akkor ön rögtön azt mondta, hogy beszéljünk az Ifjú­ság 2000-2006 programról, de én azt kértem, hogy önről is szól­jon a cikk.­­ A kettő jól megfér egymás mellett, hiszen öt éve erről szól az életünk. Többes szám első személyt használok, mert ma­gánéletünk részévé vált a nem­zetközi ifjúsági cserék szervezé­se, a projekttervezés, pályázat­­írás, utómunkálatok és beszá­molók készítése. 1999-ben a pásztói Mikszáth Kálmán Gim­názium angoltanáraként véletle­nül kerültem kapcsolatba az Operation Friendship szervezet­tel, amely akkor már néhány éve ifjúsági cseréket valósított meg Nógrád megyei kö­zépiskolások részvételé­vel. A „Barátság művelet” elnevezés kifejezi az ala­pítók azon szándékát, hogy a cserék alkalmával barátság alakuljon ki a résztvevők között.­­ Két héttel az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt, a pásztói városi könyvtár folyosóján és ter­meiben nemzetközi konfe­renciába cseppenhetett a gyanútlan könyvtárláto­gató. - Az Ifjúság 2000-2006 program támogatásával nemzetközi partnerkere­ső szemináriumot szer­veztünk. A projektben 10 ország 13 szervezete kép­viseltette magát ifjúsági­­ vezetők, önkéntesek és if­ Dánná Sályi Mária júsággal foglalkozó szak­emberek részvételével. A külön­böző találkozások alkalmával lehetőség nyílt egymás megis­merésére, személyes kapcsola­tok kialakítására, új ifjúsági cse­reprogramok kezdeményezésé­re, tapasztalatcserére. A projekt megvalósítására 1,8 millió forin­tot nyertünk a Mobilitáshoz be­nyújtott pályázatunkkal. Több mint 40 résztvevőről és kísérő­ről kellett gondoskodnunk. Az előkészítés több mint egy évig tartott, próbáltunk támogatókat keresni, de nem vettek bennün­ket komolyan. A megyei köz­gyűlés elnökének írt leveleimre választ nem kaptam. A megyé­hez azért fordultam támogatá­sért, mert 1999-ben a megyei önkormányzat kezdeményezte a szervezet létrehozását. Nem­csak Pásztón, hanem Szécsény­­ben és Salgótarjánban is vannak tagszervezeteink, és ezekbe az iskolákba a megye sok települé­séről járnak gyerekek. Elvileg nagyon sok fiatalhoz eljutunk, gyakorlatilag azonban attól függ az eredményesség, hogy az egyes tagszervezeteknél van­­e olyan önkéntes, aki vállalja az ifjúsági csere szervezésével járó rengeteg munkát, a legalább két évre szóló elkötelezettséget. - Említette, hogy tíz ország vett részt a projektben, melyek ezek? - Svédország, Észtország, Hollandia, Németország, Nagy- Britannia, Ukrajna, Portugália, Spanyolország, az Egyesült Ál­lamok és Magyarország. Az volt a célunk, hogy megismerjenek bennünket, kedvező kép alakul­jon ki rólunk és a jövőben lehe­tőségünk legyen a felsorolt or­szágokkal ifjúsági cserét lebo­nyolítani. A résztvevők vendég­látó családoknál laktak, akik­nek nagyon sokat köszönhe­tünk. Elsősorban a családok vendégszeretetének és önzet­lenségének köszönhető, hogy a résztvevők pozitív képet alakí­tottak ki rólunk, magyarokról. Igaz a mondás, hogy ahol a leg­nagyobb a szükség, ott a segít­ség. A szeminárium szervezése során sokan nyújtottak segítsé­get. Apró csodák történtek min­den megoldhatatlannak látszó helyzetben. Az Európai Bizott­ság Ifjúság programját kezelő Mobilitás munkatársai kezdet­től fogva segítették a munká­mat, jó volt érezni, hogy szá­mukra is fontos ennek a térsé­günkben úttörő projektnek a si­kere. A Mikszáth Kálmán Gim­názium, mint alapító tag, ötödik éve nyújt hátteret szerveze­tünknek. A szeminárium ered­ményeként baráti kapcsolatok alakultak ki a magyar „fogadó” családok között, közülük többen már bekapcsolód­tak az egyesület munkájá­ba is. Nemrégiben új Ifjú­ság projekteken kezdtünk el dolgozni. Szintén a sze­minárium eredménye, hogy április végén részt vehettem egy spanyolor­szági partnerkereső szemi­náriumon, ahol olasz és francia partnerekkel álla­podtunk meg az együtt­működésben. Most nem csak az OFH pályázatáért szurkolhatunk, hanem a partnerek saját nemzeti irodáihoz benyújtott pá­lyázatokért is. Az Európai Unió óriási lehetőséget je­lent a mai 25 éven aluli fi­ataloknak a tanulás, ta­pasztalatszerzés terén. De ezért a lehetőségért dol­gozni kell. Meg kell tanul­­­­ni legalább egy idegen nyelven kommunikálni, hogy partnerek lehessünk. Meg kell tanulni nyitottan, kíváncsi szemmel nézni a körülöttünk lévőket, elfogadni a másságu­kat, keresni a közös jellemző­ket. Meg kell tanulnunk az együttműködést, egymás segí­tését. Meg kell tanulnunk bízni magunkban, és felismerni, őriz­ni, továbbadni nemzeti értéke­inket. Különös tárlat Pásztón Mint korábban már hírül adtuk, a pásztói múzeumban nem­régiben nyílt meg Hornyánszky Gyula grafikusművész Het­­venhárom kép - hetvenhárom nap című kiállítása. Sisák Imre polgármester beszé­dében örömét fejezte ki, hogy im­máron sokadik kiállítás megnyitá­sán vehet részt. Ezek a kiállítások szinte mind kapcsolódnak vala­milyen módon Pásztóhoz, vagy a kistérség valamelyik településé­hez. Sisák Imre beszélt arról is, hogy nemrég tudta meg, régi ba­rátja, Lángos Gyula a művész fia. A kiállítást Szemadám György fes­tőművész nyitotta meg. Hornyánszky Gyula (1924-1995) a kádári korszak ellentmondásos, extravagáns, bohém és a köz által ismeretlen festőművésze. A most megnyitott kiállítás két időszak egységes, eddig ismeret­len anyagát mutatja be. A cím­adó Hetvenhárom kép­­ hetven­három nap 1955-56 fordulóján készült. Első feleségéről, aki je­lenleg Tar községben él, minden­nap készített egy-egy rajzot, amelyek válogatás nélkül kerül­nek bemutatásra. A kiállítás má­sodik anyaga a hetvenes évek stí­lusában filctollal papírra készült tizennégy képet magába foglaló együttes. A képek Párizsból ke­rültek vissza közel három évti­zed után második felesége ado­mányaként. Képünkön balról jobbra: Sisák Imre, Lángos Hornyánszki Gyula, dr. Hír János és Szemadam György Eredményes évet zárt a Dózsa Ez évben is sikeresek voltak a pásztói Dózsa György Általános Iskola diákjai. Minden szintű tanulmányi és sportversenyeken jelen voltak és eredményeikkel tovább erősítették az iskola, a város hírnevét. Mint minden évben, ezúttal is bemutatjuk azt a tanulót, aki nyolc éven át kitűnő tanulmányi ered­ményt ért el. Ő Gajdács Máté, aki nemcsak a jó ta­nulmányi eredményével, szorgalmával tűnt ki, ha­nem közösségi munkájával is. Ez a talpraesett fiatal­ember szabad idejében a Muzsla néptáncegyüttes fiókcsapatának, az Apraja együttesnek a vezéralak­ja. A néptánc mellett nemrégiben testépítéssel kez­dett foglalkozni, emellett imádja a focit. A jövőjéről szólva a pannonhalmi bencés gimnáziumban foly­tatja tanulmányait édesapja példáját követve. Tervei között mindenképpen szerepel egy diploma meg­szerzése, de az, hogy milyen, a jövő titka. Gajdics Máté Bízik a képviselő-testület bizalmában Öt esztendeje tölti be a pásztói Rajeczky Benjamin Zeneis­kola igazgatói tisztét Konkoly Thege Réka. A ciklus letelté­vel újból megpályázta. - Budapesti születésű va­gyok, majd később szüleim Sal­gótarjánba költöztek - indítja beszélgetésünket az igazgatónő. Az általános iskolát a Gaga­­rinban végeztem, majd Buda­pesten, a zeneművészeti szak­­középiskolában tanultam to­vább. Az érettségit követően el­végeztem a Liszt Ferenc Zene­­művészeti Főiskolát fuvola sza­kon. Az első munkahelyem Nagybátonyban volt, az ottani zeneiskolában. Nagyon szeret­tem ott tanítani. - Hogyan került Pásztóra? - A nagybátonyi tanítás mel­lett félállásban Pásztón is ok­tattam a zenét, majd amikor megüresedett az igazgatói be­osztás, megpályáztam, mivel szeretem a kihívásokat. Egy hatvani kollégával kellett „megküzdenem”, az első kör­ben a zeneiskola tantestületé­től bizalmat kaptam, majd a városi önkormányzat az én pá­lyázatomat találta alkalmas­nak az igazgatói tisztség elnye­résére. Azóta eltelt öt év és most ismét megpályáztam az igazgatói állást. - Hogyan mutatná be az in­tézményt? - Mint tanár és öt esztendeje intézményvezető, az elmúlt 16 évben volt szerencsém végigkí­sérni az iskola életének változá­sait mind a tárgyi, mind a sze­mélyi feltételeket illetően. A pásztói Rajeczky Benjamin Ze­neiskola 1988 óta működik önálló alapfokú művészeti in­tézményként. A hányatottság és a többnyire ingázó tanári kar el­lenére népes tábora alakult ki Pásztón a klasszikus zene tanu­lásának a szülők és gyerekek ré­széről. Rajeczky Benjamin ne­vét az intézmény 1991-ben vette fel. - Milyenek a személyi feltéte­lek? - 1988-ban 100 fős növendék­létszámmal indult a tanév. A nö­vendék- és tanári létszám szem­pontjából legkiemelkedőbb volt az 1993/1994-es tanév, amely­ben 17 pedagógussal és közel 300 tanulóval folyt az oktatás. Az időközben bekövetkezett de­mográfiai csökkenés sajnos, a Rajeczky Benjamin Zeneiskolát sem kerülte el, így a mostani, 2003/2004-es tanévben 13,5 fős pedagógusstátussal 230 növen­dék kezdte meg művészi tanul­mányait intézményünkben. Je­lenleg 14 tanszakon folyik az ok­tatás. Kedvező tendencia az, hogy az „ingázó”, félállásos és óraadó tanárok száma az évek során jelentősen lecsökkent. En­nek köszönhetően pedagógusa­ink nagy része főállásban dolgo­zik és Pásztón vagy Pásztóhoz közeli telepü­lésen la­kik, így még jobban kötődnek ehhez a városhoz és zenei életé­hez. - Milyenek működési felté­telek? - Örvende­tes tény, hogy intézményünk a város veze­tésének jóvol­tából el tudta kerülni az összevonást más intézménnyel, illetve azt, hogy mint vállalt feladat, a megyéhez kerüljön. Ezért köszönet illeti ezt a vá­rost és vezetőit, hiszen országos jelenség az oktatási intézmények anyagi megszorítá­sa. Ez is azt tükrözi, hogy a helyi vezetés mennyire fontosnak tartja munkánkat, szívén viseli sorsun­kat. Az elmúlt öt év­ben vásárol­tunk két digitális zongo­rát, öt hegedűt, két klarinétot, egy csel­lót, négy fuvolát, egy block­flötét, három gitárt és egy szaxo­font. Ezeket a hangszereket el­sősorban gyerekek használják. Sok tanárnak nem tud az iskola hangszert biztosítani a tanítás­hoz, ezért ők saját hangszerei­ket koptatják évek óta. Ezeket szeretném a következő években pótolni. Régi vágya tantestüle­tünknek egy koncertezésre al­kalmas, jó állapotú, felhangolt hangversenyzongora, amely a koncertek nélkülözhetetlen kel­léke. Itt szeretném megemlíteni a pásztói szülőket, akikkel kap­csolatban nagyon pozitív ta­pasztalatom van és minden elis­merésem illeti őket. Ők mind anyagilag, mind az odafigyelé­sükkel támogatják gyermekeik művészeti tanulmányait. Ez tük­röződik a hangversenyek látoga­tottságában és abban, hogy sok növendékünknek saját hangsze­re van. - Milyen esélye van arra, hogy továbbra is ön vezesse az intéz­ményt? - Tudomásom szerint egye­dül pályáztam, nagyon remé­lem, hogy eddigi tevékenysé­gem alapján a képviselő-testület továbbra is bizalmat szavaz. Konkoly Thege Réka KL

Next