Nógrád Megyei Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 151-176. szám)
2012-07-23 / 169. szám
UTAZÁS UTAZÁS ■ GARÁZS ■ TUDOMÁNY&TECHNIKA ■ ÉLETMÓD ■ GASZTRONÓMIA ■ ÉRTÉK« 7 2012. JÚLIUS 23., HÉTFŐ MAGAZINS Veszelovszki Balázs Bár megyénk sem szűkölködik látnivalókban, és alighanem Salgótarján az ország egyik legszebb természeti környezetben fekvő városa, ha a hegyek-völgyek közül kimozdulunk, érdemes hazánk egyik legszebb helyére, a Hortobágyra kirándulni. Az út kellemes, Tiszafüredet elérve magunk mögött hagyjuk a hegyeket, az Alföld kapujához értünk. A Tisza-tó, ami mellett elhaladunk, megállásra késztet, érdemes is lemenni a partjára. A 33-as úton utazva érdemes jobbra-balra tekinteni - a hosszú egyenes szakaszokon még a vezetőnek is megbocsátható ez, hiszen páratlan panoráma tárul elénk: az út felett szálló szebbnél-szebb madarakat, a gémeskutakat, az útszéli csárdákat, magát a tájat érdemes megcsodálni. Itt már belépünk a Hortobágyi Nemzeti Park területére, amely hazánk első nemzeti parkja volt, 1973-ban hozták létre. A magyar puszta táji szépsége, növény- és állatvilága, a pásztorélet emlékei miatt 1999-től a Világörökség része. A Hortobágy egyik szélső kapuja a Nyugati-főcsatorna, amelyet 1965-ben adtak át az alföldi területek öntözéséhez (párját, a Keleti-főcsatornát a Hortobágyot elhagyva érhetjük el). Itt már elkezdődik a Hortobágy, még néhány kilométer és a kilenclyukú hídhoz, magához Hortobágy községhez érünk. Ha itt letesszük az autót, és gyalogosan fedezzük fel a tájat, páratlan élményekben, szebbnél-szebb látnivalókban lehet részünk. Magyarország leghosszabb kőhídja a hortobágyi kilenclyukú híd, amely mintegy 170 méter hosszan ível át a Hortobágy folyó felett. 1833-ban adták át, tehát maholnap 180 éves lesz. A híd lábánál található a híres csárda, a rajta lévő emléktábla figyelmeztet: itt járt Petőfi Sándor 1842-ben. Itt született a Hortobágyi korcsmárosné angyalom című vidám, népies helyzetdala. De nem csak ő, hanem Jókai Mór és Móricz Zsigmond is járt itt. Megihlette őket a csárda és a táj, elég, ha a Sárga rózsára, Decsi Sándor, Lacza Ferkó és Klárika szerelmi vívódására gondolunk, vagy az 1940-ben készült filmre, amelyben Klárikát a csodaszép Szörényi Éva alakította. Móricz Zsigmond Komor ló című műve pedig a hortobágyi pásztorok mindennapjait mutatja be, ebből is készült film, Hortobágy címmel 1936-ban, igazi hortobágyi pásztorok főszereplésével. A csárdával szemben megelevenedik a múlt: a Hortobágyi Pásztormúzeumot találjuk, amely 1785-ben épült, a benne lévő kiállításon a pásztorélet mindennapjai elevenednek meg. Átellenben a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpontja van. Az itt lévő ingyenes kiállításon a hortobágyi állatvilág tárul a szemünk elé a kitömött állatokkal (madarak, rágcsálók, emlősök), amelyeket közelről meg lehet szemlélni, az emeleten pedig filmeket láthatunk a nemzeti parkról. Ez a kiállítás gyermeknek, felnőttnek egyaránt maradandó élményt nyújt. A látogatóközponttól nem messze emelkedik a község ökumenikus temploma, amely folyamatosan épül a látogatók adományaiból. Különlegességét az adja, hogy a „Magyar Gulágon” szenvedett és meghalt emberek és hozzátartozóik segítségével és összefogásával épül. 1950 és 1953 között a Hortobágyon 12 helyen volt kényszermunkatábor, a Rákosi-rendszer a déli és a nyugati országrészekből telepítette ki ide az embereket, majd az itteni állami gazdaságokban dolgoztatta-kínoztatta őket. Az áldozatok neveit emléktábla őrzi. A mindmáig fájó sebet pedig csak fokozza, hogy otthonaikba sohasem térhettek vissza, és a borzalmakért senki sem kért tőlük bocsánatot. A község nyugati határában, a hídtól nem messze egy kereszt is megállásra és az áldozatok előtti felhajtásra készteti az utazókat. Utunkat hazafelé véve balra találjuk a Pusztai Állatparkot, amely gyermeknek és felnőttnek is egyaránt élményt kínál. Az őshonos magyar állatfajtákat (hogy csak néhányat soroljunk fel: szürkemarha, bivaly, kecske, ló, bárány, galamb) testközelből ismerhetjük meg, és ha az állatokat jó kedvükben találjuk, meg is simogathatjuk őket. A gólyafészekben már a kisgólyák várják a repülés örömét, a messziről kiabáló szamár, vagy akár a minket kísérő gólya vagy gyöngytyúk a régi magyar állatokkal, a kisházban lévő kiállítás pedig az állattartással ismerteti meg a látogatókat. Ezt semmiképpen se hagyjuk ki! Szintén nem érdemes kihagyni, mert hasonlóan páratlan élményt nyújt a hortobágyi kisvasút, amely a Hortobágy-Halastó településrészről a halgazdaság tavaihoz visz minket. Olyan tájra érkezünk, amely elképzelhetetlennek tűnik az útról nézve: amerre a szem ellát, víz van. A tavak között megy a kisvasút, és igazán ne csodálkozzunk, ha útközben egy-egy kócsagot, nyári ludat vagy hattyút látunk majd. A végállomásról induló csodás panorámát kínáló kis ösvényen, pallón végigmenve a nádi világot nézhetjük meg, az ott lévő kilátóból pedig szép időben még a távoli hegyeket is láthatjuk. Ha kedvünk van, akár gyalogosan is visszajöhetünk, és megcsodálhatjuk a természetet és az állatvilágot. A Hortobágy világa, a magyar puszta gyermek és felnőtt számára egyaránt örömet kínál! Az érintetlen természet várja ott a látogatóit. Vegyük észre hazánk szépségeit, vegyük észre Magyarország igazi kincseit - amelyek várnak minket, csak fel kell fedeznünk őket! A község ökumenikus temploma, amely folyamatosan épül a látogatók adományaibó Nagy írókat ihletett meg a híd lábánál található híres csárda I*%*i4 IV