Nógrád Megyei Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 277-300. szám)
2014-12-03 / 279. szám
Hétvégi olvasmányok avagy „Kultúra" szombaton Nógrád megye I Pataki László író, szerkesztő, rendező 1934. november 12-én született és 2009. november 27-én hunyt el. Nevéhez - amelyben a T. betű Salgótarjánra, pontosabban Tarjánra való utalást jelenti - fűződik többek között a Vertich Színpadstúdió tíz évvel ezelőtti létrehozása, amely alapját képezte a Zenthe Ferenc Színháznak. A Madách-díjas alkotóra, a Magyar Kultúra lovagja kitüntetés tulajdonosára emlékezett születése nyolcvanadik és halála ötödik évfordulóján a Szerdatáraság Irodalmi Kávéház, amelynek szintén alapítója és a programokat összeállító „Palóc Parnasszus” élő, irodalmi folyóirat szerkesztőségének tagja volt. Az emlékestről lapunk december 6-i számában számolunk be olvasóinknak. Ugyancsak a szombati számban lesz szó a Nógrád Táncegyüttes „Palóc Madonnák” című műsoráról, amellyel az együttes a közelmúltban Salgótarjánban rendezett minősítő fesztiválon ötödik alkalommal is elnyerte a „Kiváló együttes” címet A produkcióval - amelyet december 6-án, 14 és 17 órakor a József Attila Művelődési és Konferencia-központban az adventi gálán újra bemutat a „Nógrád” - kapcsolatos gondolatait Szabó János művészeti vezető, Steib Janka, Szabó Ágnes Ilona és Husvéth Csaba művészeti munkatársak mondják el. Szintén a „Kultúra” oldalon lehet majd olvasni írásunkat a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar első hangversenyévadbeli koncertjéről. Születésnapi műsort adnak Drégelypalánk. December 4- én, csütörtökön 16.30 órai kezdettel a helyi hagyományőrző csoport megalakulásuk 5. éves évfordulóján egy születésnapi műsorral kívánnak kedveskedni a falu lakóinak. Az előadás helyszíne a drégelypalánki művelődési ház nagyterme lesz. Az ünnepi rendezvényre vendégfellépőként meghívták a nógrádmarcali ifjúsági néptánc csoport tagjait is. Ablakon át... Salgótarján: Magánlaksértés megalapozott gyanúja miatt folytatott eljárást egy 45 éves férfi ellen a városi rendőrkapitányság. A helyi lakos még a nyáron a nyitott ablakon keresztül mászott be fia lakásába, majd belülről bezárta az ajtót. Gyermeke, illetve a helyszínre érkező egyenruhások többszöri felszólítása ellenére sem hagyta el a lakást, és az ajtót sem nyitotta ki, így a rendőrök is a nyitott ablakon keresztül kellett, hogy bejussanak az ingatlanba, ahol elfogták a férfik - A nyomozók a napokban befejezték az eljárást és az ügy iratait vádemelési javaslattal küldték meg a Salgótarjáni Járási Ügyészségnek - tájékoztatta lapunkat Dankóné Nagy Éva rendőrségi szóvivő. Szavakban és képekben idézték meg a múltat, tablót avattak, díjakat adtak át, ünnepi- és avatóbeszéddel emlékeztek a napokban, impozáns épületük 85. évfordulóján a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium Petőfi Sándor tagintézményében. A „lánglelkű költő” nevét viselő iskola 1929-ben nyitotta meg először kapuit a kisdiákok és nevelőik előtt. A megyeszékhely egyik legrégebbi iskolájában azóta már hagyománnyá vált, hogy ötévente megünneplik e jeles napot. Az idei egy újabb jubileumi esztendő az intézmény és a város számára egyaránt. Ez alkalommal az egykori és jelenlegi kollégák, diákok mellett Fekete Zsolt alpolgármestert és egyben a körzet képviselőjét, valamint Ponyi Béla rendőrkapitányt mint régi diákot, Mravcsik Sándort, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium igazgatóját, valamint Andrássy Balázst, az épületet tervező Marschalkó Béla unokáját köszöntötte a vendégek sorai között Magyarné Földi Erika, a tagintézmény vezetője. A tekintélyes 85 esztendőre való emlékezés ünnepi műsorfolyamát az iskola hetedik osztályos tanulóinak múltidéző előadása indította. Miként a zászló nem csak bot és vászon Kosztolányi versében, úgy az iskola sem csak falakból, ajtókból, ablakokból, székekből és padokból álló épület, hanem sokkal több annál. Szerves része egy város, Salgótarján történelmének, amellyel együtt bővült, együtt fejlődött, de meghatározó darabja azon emberek életének is, akik még iskolásként vagy már tanárként koptatták ott a lépcsőket - hangzott el a diákoktól prózával, dallal és az intézmény életét átölelő, zenés fotómontázzsal színesített előadásukban. E gondolatsorral nyitotta meg beszédét Magyarné Földi Erika, aki kisiskolásként lépett be először annak az intézmény falai közé, amelyet most vezet. - Ha az ember belép egy iskolába, rögtön érzi azt a sajátos légkört, amit az adott épület és környezete kivált belőle. Igaz, hogy írni és olvasni bármilyen iskolában megtanulhat a gyerek, de nagyon szomorú, ha csak olyasmivel gazdagodik valaki az iskolában, amit bárhol elsajátíthatott volna. Minden iskolának kell, hogy legyen egy sajátos arculata, amely a gyermekekbe olyasmit táplál, amire később jó visszaemlékezni, amiből később is hasznos tanácsot lehet meríteni, ami még az embertelenségben is segít embernek maradni - tette hozzá. Majd az épület 85 esztendejét felelevenítve elmondta: a Rimamurány-Salgótarján Vasmű Rt. vezetősége annak idején a helyi dolgozók gyermekeinek terveztetett egy új, korszerű iskolát, amelyet 1928-ban kezdtek építeni és a következő tanévben már meg is nyílt az oktatás előtt. Az épület az akkori idők legkorszerűbb elképzelései szerint készült, minden gyakorlati és elméleti oktatást biztosított a lehetőségekhez képest. Az iskolát a rimamurányi társaság megbízásából Marschalkó Béla okleveles építész tervezte, a kivitelezéssel pedig Prokisch János okleveles építészt bízták meg. Az intézmény egy év alatt, 800 000 pengőből készült el. Az új épületet, amelyet 1929- ben gróf Klebelsberg Kuno vallás és közoktatási miniszter adott át, korabeli források így jellemezték: „Magyarország legtökéletesebben megépített, legjobban felszerelt, a modern pedagógia legkényesebb igényeit is száz százalékban kielégítő, a higiénia összes követelményeinek megfelelő új iskolaépület.” Azonban az évek során az oktató-nevelő munka feltételei átrendeződtek és ezzel együtt az iskolának is változnia kellett. Ám a több mint 80 évvel ezelőtti tervezői munka a mai napig érezteti alaposságát, hiszen az általános helyiségek (vezetői, tanári és titkársági szobák) mellett az épület helyet tud biztosítani a könyvtárnak, a DÖK- és a védőnői szobáknak, de a különféle szertáraknak is. Jelenleg 11 osztály- és 7 szaktanteremmel, fejlesztő- és csoportszobákkal rendelkezik, valamint egy nagy tornaterem és két tornaszoba segíti a diákok testi fejlődését. A lemaradó tanulóknak korrepetálásokat, fejlesztéseket biztosítanak a felzárkózáshoz. Az oktatást és az oktatói munka színvonalát emeli, hogy az internet-hozzáférés minden tanteremben biztosított, emellett van 17 interaktív tábla, 51 számítógép és 16 új tanulói laptop, amelyek pozitívan járulnak hozzá a nevelői munkához. Az egykor kiemelt oktatási intézmény a múltjához méltó új fejlesztési célokat tűzött ki maga elé: vissza kívánja állítani a szaktantermi oktatást, a sportos múltat, amelynek érdekében bevezette a futsal oktatását és két új sportág, a kosárlabda és judo felé nyitott. Tervezik az ökoiskolai cím elnyerését, amihez a feltételek már adottak. S az elképzelések nem tűnnek megvalósíthatatlannak az eddigi teljesítmények alapján, hiszen már sikereket értek el a Szitakötő és a Betűfaló országos programokban. Az innovatív pályázatnak köszönhetően a tanulók gazdag, tanórán kívüli programokkal, erdei iskolai élményekkel, konfliktuskezelő tréningek tapasztalataival gazdagodhatnak, de részt vehetnek színházlátogatáson, sportkiránduláson vagy egészségnapon is azok, akik a 85 éves épület falai között nőnek fel. - zárta gondolatait az intézmény vezetője. A jubileumi program következő állomásaként felavatták az iskola eredeti, Marschalkó Béla által tervezett alaprajzát ábrázoló tablót, amelyhez a tervező unokáját kérték fel. Andrássy Balázs avatóbeszédként nagyapja életének két tanulságát: az Istenbe vetett hit erejét és a múltőrzés, az emlékezés a fontosságát mesélte el. Mint mondta: Marschalkó Béla kiváló építész volt és gyakran művészként is emlegetik, bár ő ez utóbbi címre soha nem tartott igényt. Okleveles építészként a kiváló szakmai minőségre törekedett, hogy ne csupán jó, hanem nagyon jó épületeket tervezzen, hogy tudásának legjobbját adhassa, de ennél többre nem vágyott. Ám az 1940-es évek végén, amikor a salgótarjáni vasgyárat államosították nagyapját elbocsátották, aki már 60 éves volt ugyan, de még dolgozni tudott és szeretett volna. Majd néhány évvel később kitelepítették és a nyugdíjától is megfosztották, mert az akkor kialakuló társadalom nem tűrte meg a személyét. Politikai fordulat történt, egy új ideológia született, ami semmissé tette egy egész élet munkáját. S ezt akkor egyszerre kellett meg- és túlélnie egy kiváló építésznek, amihez neki csak az Istenbe vetett rendíthetetlen hite tudott erőt adni. Összegzésként elmondta: a ma emberének kötelessége, hogy emlékezzen és tanuljon a történelemből, annak hibáiból. Próbáljon olyan vezetőket választani, akik harcolnak azért, hogy a múlt értékei, neves épületei megmaradjanak, megóvásra kerüljenek, mint Salgótarjánban az Acélgyári úti Koldus paloták vagy Ózdon a munkásolvasó épülete. Ne hagyják, hogy a múltunk elvesszen! Emlékezzenek, mert az a nemzet, amelyik elveszíti a múltját önmaga is el fog veszni - mondta mintegy útravalóként a jelen lévő diákoknak és jó tanácsként a jövőt most formáló felnőtteknek. A jelentős, még ha olykor nem is túl szép s talán méltatlan epizódokat is jegyző épület múltjára emlékező Marschalkó-hónap és jubileumi ünnepség zárásaként díjazták az iskola történetét feldolgozó vetélkedő, rajz- és fotópályázat legeredményesebb résztvevőit, alkotásaikat pedig kiállítással ismerték el. TR J