Nógrád Megyei Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)
2017-07-06 / 155. szám
r Fiatalok az idősekért (Folytatás az 1. oldalról.) Szécsény: Nagy ajándék számunkra a fiatalok jelenléte, mert friss színfoltot hoznak a ház életébe. Amikor a lakóink valami miatt bánkódnak, vagy éppen a betegségükre panaszkodnak, a fiatalok a maguk kedvességével ezt mind elfelejtetik velük. Elég, ha leülnek melléjük, közéjük és elbeszélgetnek velük, az idősek máris feledik panaszaikat - foglalta össze véleményét Takács Mária klarissza ferences szegénygondozó nővér. A Ferences Betánia Idősek Otthonának vezetője hozzátette: a fiatalok számára is ajándék azonban a találkozás. Miközben ugyanis az otthon lakóival társalognak, emberi sorsok bontakoznak ki előttük, s ezzel élettapasztalatokat, bölcsességet tanulnak. Már régen letelt a kötelező jelleggel előírt ötven órájuk, itt a nyári vakáció, de ők még most is szívesen jönnek hozzánk. Öröm az ittlét a gimnazisták számára, mert látják, hogy hasznosan töltik el az idejüket— fűzte hozzá. Majoros néni, aki Szécsényből került az otthonba, arról mesélt: olyan sokat beszélget a fiatalokkal, hogy kölcsönösen megismerik egymás életét. Sok mindent tud már például a diákok családjairól is. - Sokat beszélgetünk velük, aranyosak, tisztelettudóak - várom, hogy mikor jönnek. Higgye el, nem csak örömet jelent, hogy itt vannak, de az életemet is meghosszabbítják! A Jó Isten áldja meg őket! - emelte ki. A salgótarjáni Kovács István Józsefnének - szavai szerint - ezek a gyerekek visszaadják a fiatalságát. - Gyakran társalgunk és jókat nevetünk. Bármi is kerül szóba, gyorsan közös nevezőre jutunk-ecsetelte. Ugyancsak a beszélgetést emelte ki Klement Jánosné, aki arról is szeretettel mesélt, hogy a diákok gyakran kísérik a kápolnába vagy éppen viszik sétálni a koros embereket. - Istennek hála, hogy ilyen fiatalok is vannak, akik így szeretik és tisztelik az időseket, mint ők! Bármikor jönnek, mindig örömet, vidámságot hoznak az életünkbe. Már várjuk őket, hogy közöttünk legyenek - mutatott rá Csömör Lajosné. Végezetül pedig kapjanak szót a fiatalok is. Gazsi Vivien szerint az otthonlakók kedvelik, szeretik, ha a gimnazisták elmennek velük sétálni a városba. Ilyenkor nem csak az életükről esik szó, de arról is érdeklődnek, hogy mi történik Szécsényben. - Jó látni, hogy örülnek nekünk, várnak minket, mi is hasonló érzéssel jövünk ide. Felemelő boldogságot, vidámságot, szeretetet vinni mások életébe, különösen akkor, ha idős, rászoruló emberekről van szó. Hiszem és vallom, hogy jót tenni jó - vélekedett Szenográdi Judit. Antal Eszter kiemelte: örül, hogy annak idején úgy döntött, az előírt közösségi munkát itt, a Betánia idősek otthonában tölti le. Nem számolva az órák számát, mindig szívesen jön, és jó szívvel segít, mert látja, hogy mindaz, amit tesz, megértésre, szeretetre talál. A fiatalok nem tesznek mást, „csak" azt, hogy jelenlétükkel kedvességet, örömet adnak azoknak az idős embereknek, akiknek szívét, lelkét ez boldogsággal tölti el. Sz.F. Őzet gázolt Bercel/Becske. Autó elé ugrott egy őz pár napja, a Bércel és Becske közötti útszakaszon. Személyi sérülés nem történt, a vad az ütközés következtében a helyszínen elpusztult. Fokozott ellenőrzések Nógrád megye. Elsősorban a vendéglátó- és szezonális árusítóhelyeket, a strandokon, illetve a rendezvényeken működő szolgáltatókat, a lángos-, a palacsinta- és a fagylaltárusokat ellenőrzik a NAV Nógrád Megyei Adó- és Vámigazgatósága munkatársai egészen augusztus végéig. Mindemellett kiemelten vizsgálják a 2017. január elsejétől online pénztárgép használatára kötelezett adózókat, a gumiabroncs-, gépjármű- és motorkerékpár-alkatrésszel kereskedőket, a taxisokat a fizikai közérzetjavító, a szépészeti és testedzési szolgáltatást nyújtókat a szolárium-üzemeltetőket a hobbiállat és állateledel-kiskereskedőket, valamint a kisállat-kozmetikákat. Az ellenőrzések elsősorban a számla- és nyugtaadásra, az online pénztárgépek szabályszerű használatára irányulnak, ezen belül a revizorok esetenként pénzkészlet-szemlét és forgalomszámlálást is végeznek. Az adózók számíthatnak továbbá az áruk eredetének megvizsgálására, illetve az alkalmazottak szabályszerű foglalkoztatásának kiszűrésére. HäUHMBSSSSSBSSHWHHfflgssKBBMHBHWHHNHBHBSHBHHHMHHHBHMSHHBfflHHMHHBUMHaiMHMHMB Új utcanevek a városban Három utcának adott nevet a város önkormányzata a legutóbbi képviselő-testületi ülésen. H.H. Balassagyarmat. A Nyírjes üdülőterületére bevezető központi út folytatásaként, a parkerdő lombjai alatt egészen a legnagyobb tó gátjáig vezető szakasz ezentúl Ilovszky Ármin nevét viseli. Nem véletlen a választás. A zsidó származású befolyásos gazdálkodó, városi testületi tag az 1920-as évektől kezdve fokozatosan alakította ki munkatársaival a Nyírjes hét tavának halgazdaságát, illetve az ő tevékenységéhez köthető a korszerű bolgárkertészet, dohánytermesztés és állattenyésztés helyi virágkora is. A város délkeleti részén található, a Huszár Aladár és Veres Pál né utcákat összekötő köz ezentúl Zórád Ernőnek állít emléket. A Balassagyarmaton született híres grafikus mindig is szeretettel gondolt vissza szülőföldjére, egy-két alkotásában meg is örökítve e tájhoz kötődő emlékeit. A „Tabán festője" azonban leginkább a képregénykedvelők körében közismert, egyedi jellegzetességű rajzai révén. Nem messze innen, a Szabó Lőrinc Általános Iskola és a Springa dombi parkerdő közti, éppen kialakításra váró, leendő lakóövezet - ahol már a telekkijelölések megtörténtek - utcája Sipeki Balás Ferenc nevét viseli a jövőben, aki az Ipoly-parti település egyik legjelentősebb közéleti személyisége volt. Az 1896-ban főbírónak választott férfi - azaz mai értelemben polgármester-a leghosszabb ideig látta el ezt a tisztséget, és az ő időszaka alatt valósultak meg Balassagyarmaton a legjelentősebb építészeti beruházások: a főgimnázium, a vágóhíd, a Pénzügyi Palota, a postaépület. Megújult a városháza, a kórház, kialakult a mai Palóc liget, az Otthontelep, a Hősök tere, fontos fejlesztések történtek a vasúton, kockakő burkolatot kapott az utcahálózat, aszfaltozták a járdákat és megkezdődött a közvilágítás kiépítése. Az önkormányzattól származó információink szerint Sipeki Balás Ferenc portréját a közeljövőben kihelyezik a városháza nagytermének falára, elődje, Reményik Károly arcképe mellé. Zórád Ernőről a külvárosban neveznek el egy kis kört Metróalagúttól a festékes palettáig Mélyen lecsüngő szilvafaágak alatt lépünk be a nyitott kapun. A bejárati ajtó előtti kicsiny teraszon vár Weszelovszky Róbert, megbeszéltük ezt a találkozót. Tizenöt éve él Romhányban, de nem találkoztunk eddig. Érthetetlen, hogy miért nem, hiszen figyelemre méltó férfiú. Énekel, gitározik, fest, versel és még gobelinhímzéssel is foglalkozik. Mindezt hivalkodás nélkül. A ház is ilyen, semmi extravagancia nincs benne. A hátsó teraszon ülünk le beszélgetni arról: metróvezetőből hogyan lett festő, énekes, zenész? H.H.-Sz.B. Romhány: - Érsekvadkerten születtem, 1944-ben jöttek át a szüleim Bánátból - kezdi a legelején a történetet Róbert. - Édesapám patikus volt, és itt kapott állást. Én sosem éreztem magam nógrádinak, hiszen kétéves voltam, amikor elmentünk innen. Először Aszódra, majd onnan Piliscsabára, ahol folytatta a gyógyszerész mesterséget. Hogy én miért nem követtem őt? Akkoriban, miután elvégeztem a középiskolát Esztergomban, nem érdekelt. De most már, és ez valószínűleg kései apai örökség, imádok kutyulni. Igaz, borzasztóan lusta voltam tanulni, bár csak egyszer buktattak meg: orosz nyelvből. Hősünket az élet aztán, szó szerint, egészen más vágányokra terelte, méghozzá a föld alatt kötött ki. - Hogyan kerültem a metróhoz? Jó kérdés! Nem akartam én metrószerelvényt vezetni - folytatja kacskaringós történetét beszélgetőpartnerünk. - Olyan munkáról álmodoztam, amit kézzel lehet csinálni, olyan dologgal szerettem volna foglakozni, ami kreatív. Régész, vagy valami hasonló. Aztán a végén, tulajdonképpen a pénz miatt, mert nagyon jól fizettek akkoriban a metrónál, kerültem a közlekedéshez. De nem szerettem, sosem szerettem a metrót. Igaz, Budapestet sem szerettem. Nem élhető hely. Az a semmivel nem törődő tömeg! Taposták egymást a peronokon. Megesett, hogy a végállomáson mentem volna előre, a vezetőállásba és nem engedtek. „Mit tolakszik?" - morogtak velem. „Ember, hát én vezetem ezt a szerelvényt! Engedjenek már!" Erre aztán nagy nehezen utat adtak. Többek között ezt sem szerettem ebben a munkában. Amikor nyugdíjba mentem, már nagyon el akartam jönni Pestről. Egy csendes, nyugodt helyre vágytam, így kerültem ide, Romhányba. A művészetre, festészetre, zenére tereljük a szót. - Kezdetben természetes dolgokat festettem, de ez valahogy nem elégített ki - szól szenvedélyéről. - így aztán kitaláltam egy irányzatot, amit úgy hívok, hogy „geometrikus absztrakt". Ezekbe a képekbe próbálok struktúrát, szimmetriát vinni. Ez több az absztraktnál, mert az síkban van. Az én képeimet inkább térbe helyezem, legalábbis próbálkozom vele, hogy abban legyenek. Vannak nagyon bonyolult, és akadnak sokkal egyszerűbb műveim. Ezeket jobban is szeretem. Inkább a varrásaim bonyolultak. Én tervezem őket, nem másolok sosem. Egyébként ez a furcsa, hogy a megtervezésig, azaz, amíg elkészül a fejemben, addig érdekel, izgat a dolog, de a kivitelezés már eléggé robotmunka. A Romhányi Dalárdába pedig véletlenül kerültem be. Kérdeztem én itt annak idején, hogy van-e a faluban énekelési lehetőség? Ajánlották nekem a helyi asszonykórust. Ehhez nem fűlt a fogam. Aztán egy ismerősöm vitt el a dalárda próbájára. Ott ragadtam. A zenélést persze jóval régebben kezdtem, még a katonaságnál. Szereztem zenét, rá szöveget. Ezzel nem volt gond, hiszen verseltem én már nagyon rég. Tizenegy éves koromban írtam két költeményt Háry Jánosról. Ezeket kis dobozba raktam és elástam, gondolván, hogy majd valamikor valami régész megtalálja, milyen érdekes lesz az utókor számára. Persze nem bírtam ki, pár év múlva kiföldeltem, ám akkor rájöttem, hogy kár volt őket elásni, mert annyira nem voltak jó versikék. A zenélés is régen kezdődött. Édesapám szépen zongorázott, a testvéreim is játszottak hangszereken. Gyakran kamarazenéltünk együtt. A terefere végén előkerül az öreg gitár. Róbert régi, 70- es évekbeli slágereket játszik, Máté Pétert, Szörényi-Bródy szerzeményeket, Beatlest. Ahogy távolodunk a háztól, fülünkbe cseng a régi Illés-dal egy sora: „Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk..."