Nógrád Megyei Hírlap, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-27 / 147. szám
g MEGYEI KÖRKÉP Dalokban elevenedett meg a város régmúltja SALGÓTARJÁN A Kohász Művelődési Központ Egyesület méltó módon ünnepelte meg születésnapját, vagyis azt az 1878- ban alapított Acélgyári Olvasóegyletet, amely egyben Salgótarján kulturális gyökereit is jelenti. Az olvasóegyletben sorra alakultak azok a műkedvelő csoportok, amelyek közül három még a mai napig is működik. Később a hagyományos csoportokhoz felzárkózott a városi szintű balett- és szalontánc-oktatás, valamint a néptánc megszállott mestere és koreográfusa, Székely István is itt szervezte meg először csoportját. A bányász-kohász hagyományok megőrzését tűzték ki célul A nemrégiben a Múzeum téren megszervezett bányász-kohász juniális célja is a régi bányász-kohász hagyományok megőrzése és továbbadása, a nagy múltú művészeti csoportok száznegyven évének megünneplése, valamint munkájuk és fiatalodó tagságuk bemutatása volt. Gaálné Horváth Mária, a szervező egyesület elnöke elmondta: három évvel ezelőtt azért indították útjára ezt a rendezvényt, hogy emléket állítsanak az egykori bányász juniálisoknak. Hozzátette, hogy 150 évvel ezelőtt - 1868-ban - döntöttek a Salgótarjáni Vasfinomító Társaság létrehozásáról, s hogy a megyeszékhelyen ezután sorra alakultak meg a ma is élő kulturális csoportok: 1879-ben a fúvószenekar, majd a színjátszócsoport és a dalkör is. E csoportok pedig nemcsak hogy máig fennmaradtak, de támogatókra is leltek. A harmadik bányász-kohász juniális során egy egész délutánon keresztül szólt a nóta a belvárosban, múltat idézve és jövőt teremtve ezzel saját maguk és Salgótarján számára. A rendezvényen jelentős adomány gyűlt össze az Ifjúsági Fúvószenekar nyári táboroztatásához is. P. K. A gyűjtő még méltóbb emléket állítana a magyar márkának Kitüntetést is hozott az Pannónia BALASSAGYARMAT Szakács László neve mára már összeforrt a balassagyarmati Pannónia Motorkerékpár Múzeummal. A 2008-ban alapított intézmény kitartó értékőrző munkáját most, a 10 éves évfordulón Balassagyarmatért emlékéremmel ismerte el a város. A tulajdonos nem csak szenvedélyes gyűjtő, hanem kreatív, innovatív fejlesztője is az általa létrehozott gyűjteménynek. Sziládi Krisztina nool@nool.hu - Hogyan ismerkedett meg a Pannónia motorokkal? - Az első motorom még egy Simson Schwalbe volt. Akkor találkoztam először a Pannóniával, amikor egy nyáron a szomszédom szülei megérkeztek egy T5-össel. Azonnal megtetszett a jó formája, a felépítése és az, hogy száz százalékban magyar. Később egy barátom mondta, hogy a nagypapája garázsában áll egy Pannónia, amit használhatunk, ha be tudom indítani. A motort meg is találtuk mindenféle régi kabátok, székek, függönyök alatt. Csaknem másfél évtizede nem volt beindítva és 16 éves benzin állt benne. Aztán anélkül, hogy gyertyát cseréltünk, megszakítót állítottunk, vagy légszűrőt tisztítottunk volna, a második rúgásra beindult. Mentem is vele egy utcahossznyit, persze az állott benzin fekete füstcsíkjában robogtam visszafelé, de a motor működött. Akkor azt mondtam, nekem is kell egy ilyen! - Hogyan jutott hozzá az első motorjához? - Az első Pannóniát magánkézből vettem - ma már inkább gyűjtőktől, vagy veterán motoros börzéken lehet beszerezni -, de szinte csak a váz és a kéz kereke volt meg. Öt éve nem volt beindítva, benzint is egy kapálógépből töltött bele a bácsi, de a második rúgásra az is beindult. Ezután két ritka típusú Pannónia-vázat szereztem be, majd elkezdett növekedni a gyűjtemény. Először csak az én garázsom telt meg, majd a nagypapámé, a kollégiumi szobámban pedig térdig jártam az alkatrészekben... - Mit szólt ehhez a család? - A szüleim sokáig nem értették a dolgot. A nagypapám legmarkánsabb hozzászólása az volt: „Jó, jó, de minek ez?!” - Tényleg, miért? És miért lett a szenvedélyből múzeum? - Mert engem felháborít az, hogy nincs egy állami múzeum, amely méltó helyet adna a Pannónia márkának. A régi közlekedési múzeumban is csak néhány darab volt kiállítva. Talán majd az új közlekedési múzeumban, de az még várat magára... Már hallgatóként, a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán is volt egy kiállításom 2000-ben. Ott csak egyetlen motor fért el, és inkább a kisebb tárgyakon volt a hangsúly, de jó volt arra, hogy lássam, ez nem csak nekem jelent értéket, hanem másoknak is. Az emberek tudják, mi a Pannónia, emlékeznek rá és fontos nekik. - Mindenképpen Balassagyarmaton szerette volna létrehozni? - Igen, ez nem is volt kérdés. Jelentkeztek Szécsényből, Bércéből, és egy megkeresés Rétságról is volt, de én a saját városomat választottam. - Tíz évvel a megnyitó után ezt a város is értékelte: megkapta a „Balassagyarmatért” emlékérmet. - Óriási megtiszteltetés, hogy a városvezetés méltónak talált egy olyan díjra, amelyet korábban általam nagyra becsült embereknek ítélt oda. Ezt a munkám megbecsülésének tekintem. - Milyen további tervei vannak a múzeummal? - Nagyon sok tervem van. Először is, szeretném elköltöztetni a gyűjteményt. Ez egy pincehelyiség, magas a páratartalom, ami nem tesz jót a gépeknek. A hely is kicsi lett mára, vannak olyan kész, félkész állapotú motorok, amelyek a helyhiány miatt nem láthatóak. Emellett itt nagyon „statikussá” vált a kiállítás, pedig egy motor pont nem statikus, de a lépcsők miatt nagyon nehezen mozgathatók. Egy nagyobb és megfelelőbb helyen kibővíthetném és színesebbé tehetném a kiállítást. Lenne hely, ahol előadásokat, beszélgetéseket, bemutatókat lehetne tartani. Lenne egy olvasósarok, ahol korabeli szakirodalmat, autós újságokat lehetne lapozgatni. Egy korabeli motorszerelő műhelyt is szeretnék berendezni. Lehetne fényképezkedni motorral, korabeli motorosruhában. Egy udvarral rendelkező épület lenne a legalkalmasabb, ott ki is lehetne próbálni egy-két modellt. Itt a boltívek miatt erre nincs lehetőség, de sokkal több minden lehetne a falakon: fényképek, versenyplakátok, műszaki rajzok. Szeretnék Pannónia-filmeket, motorversenyeket vetíteni, és szeretném Balassagyarmat versenymúltját is komolyabb szinten bemutatni. - Mikorra várható ennek megvalósítása? - Még nincs meg az új épület, és szükség lenne némi anyagi támogatásra is, hiszen ez egy nonprofit szervezet. Szeretném is megőrizni annak. Nekem fontos az, hogyha egy nagypapa el szeretné hozni az unokáját, annak ne legyenek anyagi akadályai, így adományokból és alapítványi segítséggel tartjuk fenn a múzeumot. Bízom abban, hogy e két forrásból és az önkormányzat segítségével sikerül megvalósítani ezeket a terveket. - Ma is nyeregbe pattan még? - Ma már csak viszonylag ritkán. A legtöbb szabadidőm a múzeumra megy el s van állásom is a Balassagyarmati Fegyház és Börtönnél, kevés idő jut motorozásra. De rendezvényekre elviszek néha egy oldalkocsis motort. Legutóbb a központi óvoda gyereknapján motoroztattam meg a gyerekeket, de mint a 16-os Honvéd Katonai Hagyományőrző Csoport tagja, a két évvel ezelőtti október 23-ai ünnepen a gyerekek aktív bevonásával rekonstruáltuk az események egy részét, katonai egyenruhában, szórólapokkal, ahol szintén egy oldalkocsis Pannóniából osztogattuk a „tömegnek” a gépfegyvereket. Szakács László a legendás kétkerekű megszállottja Fotó: T. A. Ifj. Szakács László gépészmérnök 2000 óta gyűjti a Pannónia motorokat. 2008-ban nyitotta meg a Pannónia Motorkerékpár Múzeumot Balassagyarmaton. A 16-os Honvéd Katonai Hagyományőrző Csoport tagja, dédnagyapja II. világháborúban harcoló testvére révén a Vitézi Rend tagja, Nógrád megye székkapitánya. Nős, egy 3 és egy 4 és fél éves kisgyermek édesapja. Hobbija a motorozás és a népi fafaragás. Igazán jól kifőzték a csapatok, hogyan főzzék le egymást Polgári piknik a Menő menzán SALGÓTARJÁN A Menő Menza program keretein belül újabb színvonalas program jöhetett létre a napokban a salgótarjáni sportcentrumban Polgári Piknik néven. Bár az időjárás nem volt túl kedvező, ez mégsem szegte a résztvevő csapatok, sem a vendégek kedvét. A pikniken összesen tizenkét csoport mérte össze tudását. Az úgynevezett Duci csapat már nem először vett részt hasonló versenyen, amelyet nem is rejtettek véka alá, ugyanis asztalukon korábbi díjaik, okleveleik is helyt kaptak. Ők kínai zöldséges csirkemellet készítettek fokhagymás pirított tésztával, de olyan finomságok is készültek, mint a lecsó, sólet, káposztás csülök vagy indiai fűszerezésű tokány gránátalmával. Amíg a csapatok főztek, a látogatók sem unatkoztak, őket ugyanis különböző programok várták, mint például kézműves foglalkozások. A nap végére a következő eredmények születtek: az első és a különdíjat is az Ezerszín Ezernyi Szív Egyesület nyerte el. A második a Krém Barátok Egyesülete lett, a harmadik helyen pedig a Görbeország Egyesület végzett. P. B. Sok munkája volt a főzőverseny zsűrijének Fotó: NMH 2018. JÚNIUS 27., SZERDA Hazatértek az elszármazottak EGYHÁZASDENGELEG Huszonkettedik alkalommal tartották meg a hazaváró juniálist a településen. A kétnapos rendezvény nyitányaként az Árpád-kori templomnál tartottak ökumenikus istentiszteletet és komolyzenei koncertet, majd a hősi halottak emlékművénél elhelyezték a megemlékezés virágait. Másnap főzőversennyel indult a rendezvény, majd katonai bemutatót láthattak az érdeklődők, akik az íjászattal is megismerkedhettek. Később véradást tartottak, valamint Balogh István bemutatta legújabb könyvét. Ezen felül volt ragadozó madár bemutató, de színpadra léptek a helyi óvodások és iskolások is, valamint a helyi Táncoló Talpak táncegyüttes. A szervezők a gyerekekről sem feledkeztek meg, akiknek számos programmal kedveskedtek. A már hagyománynak számító eseményen sztárvendégekből sem volt hiány, hiszen Márta és Csordás Tibor is koncertet adtak. A rendezvényen jelen volt dr. Becsó Károly és Becsó Zsolt országgyűlési képviselők, valamint a dél-nógrádi polgármesterek is megtisztelték jelenlétükkel a juniálist. N. 0.