Nógrád Megyei Hírlap, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-01 / 177. szám
12 MÚLTIDÉZŐ 2018. AUGUSZTUS 1., SZERDA Kállay Béni türelemmel és közbizalomtól övezve kormányozta a tartományt Boszniától Bércésig: elfeledett államférfi nyugszik a faluban Száztizenöt évvel ezelőtt, 1903 forró nyarán a császárvárosban, Bécsben hunyta le örökre a szemét az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legbefolyásosabb, mégis, egyéniségében inkább visszahúzódó, semmint a reflektorfényt kereső személyisége, Kállay Béni. A manapság méltatlanul elfeledett politikus-közíró közelebbi kapcsolatba került Nógrád megyével. Hegedűs Henrik nool@nool.hu HELYTÖRTÉNET A berceli temetőben, a ravatalozótól induló betonozott, lejtős gyalogút közvetlen szomszédságában található Kállay Béni síremléke, Győrfi Sándor szobrászművész alkotása. A hamvakat először Budapesten, a Fiumei úti temetőben lévő családi kriptába helyezték, majd miután az özvegy, Bethlen Vilma grófnő Bercelen telepedett le, a férj földi maradványait is a dél-nógrádi községbe szállíttatta. Ám az 1928- ban épített új kripta a második világháborúban megrongálódott, majd később az enyészeté lett, így a leszármazottak 2001-ben exhumáltatták az itt nyugvó családtagok földi maradványait. Ekkor Kállay Béni díszsírhelyet kapott a berceli temetőben. A helyi önkormányzat, a katolikus egyházközség és a Széchenyi István Általános Iskola 2014 decemberében, születésének százhetvenötödik évfordulóján tartott itt utoljára megemlékezést, ahol e sorok írója mondott ünnepi beszédet. A tekintélyes köznemesi família nagykállói ágának 1839. december 22-én született sarja - édesanyja, ebeczki Blaskovich Amália nógrádi gyökerekkel rendelkezik - már gyermekként kitűnt a közélet és az idegen nyelvek iránti élénk érdeklődésével. Törökül az a Vámbéry Ármin tanította, aki később bejárta az egész Kelet varázslatos és titokzatos világát. Rövid ideig az 1848 márciusának idusán börtönéből kiszabadított Táncsics Mihály is a nevelője volt. Miután remekül beszélt szerbül és oroszul is - a természetesnek ható angol mellett - a fiatalember 1865-ben egy hosszabb balkáni körutat tett, amelynek során nemcsak megismerkedett az ottani viszonyokkal, hanem igen megkedvelte a hegyekben és a folyóvölgyi településeken élő embereket, sőt rendszerezte is tapasztalatait. Nem véletlen, hogy a kiegyezést követően megakadt rajta a tehetségeket mindig árgus figyelemmel követő miniszterelnök, gróf Andrássy Gyula szeme: állást ajánlott neki az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminisztériumában. Ebben a megbízásban nagy valószínűséggel komoly szerepet játszott az a tény is, hogy az akkor, 1867- ben huszonhat éves férfiú fordította le magyarra a brit liberális gondolkodás kiváló esszéírója, John Stuart Mill a szabadságról szóló könyvét (eredeti címén On Liberty). Ennek előszavában Kállay Béni így fogalmaz: „erős meggyőződésem,... hogy a szabadság érzete az emberi természet kiegészítő része, s épp oly szükséges az emberiség jólétére, mint a lég az élet fenntartására. Éppen ezért meggyőződésem az is, hogy ez az érzet sohasem hiányzik, hanem gyakran sajátos körülmények befolyása következtében nem nyilvánulhat meg, vagy öntudatlanságban tesped, s mert így van, szükségesnek tartom a szabadságról minél többet és minél gyakrabban szólani”. Bizony, ma is megfontolandó mondatok. Ráadásul a fordító vitába is száll a példaképpel, több nézetével ellentétes álláspontot foglal el, amit nem is rejt véka alá. Főként az egyéni szabadság korlátozása terén különböznek: Mill azt állítja, bizonyos esetekben a társadalom érdeke megkívánja az egyén korlátozását, például az államnak indokolt helyzetben joga van a házasságkötések megakadályozására, ezzel szemben Kállay úgy vélekedik, azon emberi törvény, amely a házasságkötést vagyoni szempontok alapján korlátozza, sérti a szabadságérzetet és zsarnokinak tekinthető. Azzal viszont mindketten egyetértenek, ha a szülő gondatlanságból, hanyagságból, vagy szándékosan nem engedi gyermeke taníttatását, akkor megbüntethető a nemtörődöm apa, vagy anya - és mindezt 1867-ben írta! Ettől kezdve Kállay Béni pályafutása töretlenül ível felfelé. 1868-tól hét éven keresztül látta el a monarchia belgrádi konzuli teendőit. Szemtanúként követte, mind növekszik a frissiben önállóvá vált államban a cári Oroszország befolyása. Hazatérve a Szabadelvű Párt színeiben parlamenti képviselő lett, majd az 1877-78-as orosz-török háború kitörésekor Széll Kálmán akkori pénzügyminiszterrel együtt jól látta meg, hogy a monarchiának a Balkánon óvatos álláspontra kell helyezkednie. Kerülték az agresszivitást, végül elhárítva a veszélyt, hogy Bosznia-Hercegovina okkupációját követően Ferenc József és a felhergelt birodalmi katonai vezetők még tovább, egész Szaloniki kikötőjéig nyújtsák ki a birodalom határait. Kállay Béni 1882-től volt az Osztrák-Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, ezzel egyidőben pedig az új, „beszippantott” délszláv tartomány kormányzója. Hazánk történelmében példa nélkül álló módon egészen haláláig, azaz 21 éven keresztül látta el ezt a kettős, igen megterhelő feladatot, mindezt közbizalomtól övezve. Ez az az időszak, amikor Magyarország gazdasága, ipara, kereskedelme, közlekedési hálózata hatalmas fejlődésnek indul, ugyanakkor Boszniát rendkívüli türelemmel, a balkáni viszonyok tökéletes ismeretével, komoly hozzáértéssel, bölcs előrelátással irányította. Megérezte, csak akkor őrizhető meg a monarchia egysége, ha ugyan korlátozott módon is, de teret engednek a nemzetiségi kéréseknek és követeléseknek, főleg kulturális téren mind több önállóságot biztosítanak a török elnyomás alól nemrégiben felszabadult, elmaradott, ám a felemelkedést kiváltképp’ igénylő népeknek. Az ipar, a kereskedelem, a közlekedés hatalmas fejlődésnek indult Kialakította a modern közigazgatás szervezetét, megalapította a hatékony és polgárbarát rendőrséget, pénzügyileg is támogatta a Szarajevóban megjelenő Nada (Remény) című bosnyák nyelvű újságot. Nem egyszer került szakmai-politikai összetűzésbe Ferenc Ferdinánd trónörökössel - akit a végzet is ide sodor 1914-ben, de azt már Kállay nem élte meg. Élete delelőjén, hatvanharmadik évében szólította el a korszak e kiemelkedő személyiségét a halál, s csak elmélkedhetünk azon, vajon miként fogadta volna az első világháborút, az Osztrák-Magyar Monarchia szétszakadását, és a trianoni békediktátum következményeit. Az utókor pedig reményeink szerint egyszer valóban leporolja e kiváló politikus férfiú emlékét, míg mi, nógrádiak legyünk őszintén büszkék arra, hogy Kállay Béni, ha csak sírja által, de kötődik szűkebb pátriánkhoz, és ha tehetjük, látogassunk el hantjához, fejet hajtva előtte. Mostar, a régi híd egy Kállay Béni kormányzósága idején, 1903-ban készült képen Fotó: Fortepan Szarajevói bazár 1903-ban. A város kereskedelmi központ volt a török hódítók idejétől Fotó: Fortepan Kállay Béni portréja. A fotó a XIX. század végén készült Bérces, a Kállay-kastély impozáns épülete NMH-fotó