Nógrád Megyei Hírlap, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)

2018-08-01 / 177. szám

2018. AUGUSZTUS 1., SZERDA A londoni tíz arany nem realitás, de jó szereplést várunk az Eb-n Milák a legfőbb favorit Bár Hosszú Katinka nem volt jelen a magyar úszóváloga­tott tegnapi sajtóértekezle­tén - ahonnan a küldöttség egyből a repülőtérre utazott a háromszoros olimpiai és hétszeres világbajnok is indul a pénteken kezdődő glasgow-i Európa-bajnoksá­­gon. Most azonban nem ő a magyar csapat legfőbb favo­­ritja, hanem Milák Kristóf, a tizenkilenc éves pillangó­zó zseni. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu ÚSZÁS A glasgow-i Eb-n részt vevő magyar csapat - kilenc nő és tizennégy férfi, plusz a három váltótag­­ egyenesen a repülőtérre utazott arról a teg­napi sajtóértekezletről, amit a Margitszigeten tartott Wla­­dár Sándor elnök, Sós Csa­ba szövetségi kapitány és két ifjú, felnőtt­ Eb-arannyal még nem rendelkező klasszis, Mi­lák Kristóf és Németh Nándor. „Magasak az elvárások, de már hozzászoktunk, hogy meg­feleljünk ezeknek a követelmé­nyeknek - kezdte Wladár, a moszkvai olimpia hátúszóbaj­noka. - 2012-ben és 2016-ban az éremtáblázat tetején végez­tünk, 2014-ben a harmadik he­lyen, szóval a múlt kötelez. Egy alig tízmilliós kis ország ötezer igazolt úszóval - ezt látva Ma­gyarország úszásban a csodák földje. Azt nem tudom garan­tálni, hogy Glasgow-ban is mi leszünk a legjobbak, de azt ál­líthatom, hogy a lehető legjobb szerepléshez biztosítottuk a fel­tételeket. Most óriási csapattal utazunk, és nem ajándék az in­dulás, ezek az úszók meghar­coltak a helyekért. Most elő­ször a 11 tagú sportolói bizott­ság szólt bele az Eb-csapat ki­alakításába. Vannak a kiutazók között aranyesélyesek, és olya­nok is, akik tanulni mennek ki. Cseh László elpusztíthatatlan, s mindig megújul, Milák Kris­tóf, Kenderesi Tamás, Kapás Boglárka, Késely Ajna, Hosszú Katinka egyaránt klasszisok.” A mérce tehát London, 2016, minden idők legsikeresebb magyar Eb-je, ahol tíz arany­érmet szereztek legjobbjaink. „Én azért szeretnék realista lenni - kezdte Sós Csaba -, most nem a tíz arany eléré­se vagy túlszárnyalása a cél, két év múlva Tokióban lesz az. Visszafogottan annyit mondok, nyerjünk egynél több aranyér­met. Az idősebbek mennek ki­felé, de tartják állásaikat, a fia­talok egyre ütősebbek lesznek. Mi van Hosszú Katinkával? En­gem a többi 26 úszónk ugyan­úgy érdekel. Vele szemben nincs semmiféle elvárás, neki az olimpia a fő cél, de egyebet nem tudok mondani. Bár Kó­mában, de brutálisan jó ver­senyző, nem véletlenül kapta az Iron Lady nevet. Ha ő beug­rik a medencébe, berezelnek tő­le az ellenfelek. S amíg le nem győzték, a nimbusza töretlen. Továbbra is tartom, hogy Mi­­lákban benne van a világcsúcs, a kérdés csak a mikor. Ez egy Eb, itt nyernie kell, és a 100 és a 200 méter pillangót meg is fog­ja nyerni. Cseh Lászlót emberi­leg és mint sportolót is a lehe­tő legmagasabb polcra helye­zem. Tudom, remek formában van, az ő esetében az a gond, hogy 36 órán belül háromszor kell leúsznia a versenyszámát. És a négy remek magyar - Mi­lák, Kenderesi, Biczó, továbbá ő maga - közül be kell kerülni a döntőbe. Ha ott van, már kön­­­nyebb lesz neki...” Milák Kristóf arról beszélt, hogy az ifjúsági Eb-n mes­­­sze nem volt csúcsformában az érettségire való felkészülés miatt. „Most testben, lélekben teljesen ott vagyok, szeretném magamból kihozni a legtöb­bet, a legjobb eredményeimet megjavítani. Majd meglátjuk, szeretnék jól úszni." Hosszú Katinka csütörtökön utazik, új edzőjével, Petrov Ár­páddal, ezt a döntést ő hozta, s a szövetség ezt tiszteletben is tartotta. A háromszoros olim­piai bajnoknő nem úszik az Eb első napjaiban, ezért nem probléma a későbbi utazása. tinka nyilván nincs csúcssor- Milák Kristófban benne van a világcsúcs is Fotó: MTI Gurisatti Gréta szerint nincs ok szomorúságra a 4. hely után, jó úton járnak Törött orral is szórta a gólokat VÍZILABDA Gurisatti Gréta a magyar válogatottnak negye­dik helyet hozó barcelonai Eu­­rópa-bajnokság második, törö­kök elleni meccsén megsérült, az is kérdéses volt, játszhat-e a folytatásban, végül maszkban pólózott. S 17 találatával - a magyar csapat második leg­eredményesebbjeként - hár­mas holtversenyben a góllövő­lista 11. helyén végzett, a tor­nán 32-szer próbálkozott, lö­vési hatékonysága 53,1 száza­lék volt. A mutató nem rossz, ugyanakkor árnyalja a képet, hogy 14 gólt a gyenge törökök, szerbek és németek elleni cso­portmeccseken szerzett. Hoz­zátartozik a képhez, hogy a spanyolok (kétszer is), az oro­szok és a hollandok tudatosan készültek rá, és persze maszk­ban, törött orral roppant ne­héz játszani... - Először is, hogy van? - Nem fáj az orrom, mint­ha nem is lenne eltörve. Sze­rencsétlen eset, amellyel nem is akartam idegesíteni maga­mat, és másokat sem, nem is lehet semmit az orrtörésre fogni. A speciális maszk min­dentől megvédett, de kétségte­len, az olaszoknak vagy a spa­nyoloknak a sport szóba több minden belefér, mint nálunk. Ahogyan többen megtapasz­taltuk, egyébként is csíptek, rúgtak, haraptak, pluszban igyekeztek leszedni rólam a maszkot, hogy aztán úgy oda­üssenek, hogy utána már ne tudjak játszani. Elvitt némi pluszenergiát figyelni erre, de kár vele foglalkozni. - És egyébként hogyan érzi magát? - Sokan valószínűleg nem is gondolták, hogy a négy közé kerülünk a formálódó csapat­tal. Igaz, nálunk huszonegy­­huszonkét éves játékosok vol­tak újoncok, másoknál pedig a tizennyolc éves is szerepelt akár olimpián is, de nagyon sokat számít, hogy járt-e vala­ki korábban világversenyen. A csapatsportokban mindig roppant fontosak a játék­kapcsolatok, a taktikai ele­mek, amelyekhez vissza lehet nyúlni. Nálunk még nincse­nek ilyen berögződések, még nem tudunk korábbi sémákba kapaszkodni. Talán ezért sem vagyunk csalódottak, mert ebben most ennyi volt. Persze aki éremért harcol, és nem szerzi meg, annak van hiány­érzete, de minden játékos ki­hozta magából a maximumot, még ha sokaknak nem is ment úgy a játék, ahogyan szeret­ték volna, például nekem sem. Ilyen a sport, apróságok dön­tenek. Ha Keszthelyi Rita nem csavarja be az olaszoknak a végén, vagy Gangl Edina nem véd ötöst, a négy közé sem ju­tunk. A hollandok elleni elő­döntőben több esélyünk volt, mint a bronzmeccsen, de ös­­szességében a negyedik hely a reális. - Mi történt a spanyolok elleni helyosztón? - Szerettünk volna sokkal jobb meccset játszani, de táma­dásban semmi sem jött össze. Csalóka a 12-6-os eredmény, ennél sokkal jobbra vagyunk képesek. Kár, hogy nem tud­tuk úgy lezárni a nyarat, ahogy megérdemeltük volna, már­mint legalább jobb játékkal és szorosabb mérkőzéssel. Renge­teg új élménnyel lettünk gaz­dagabbak az Európa-bajnoksá­­gon, talán ezek kicsit leszívták az energiákat, elfáradtunk a végére. Szomorúságra viszont semmi ok azért vagyunk, hogy dolgozzunk tovább. - Mire lehet képes a csapat a jövőben? - Nagy dolog lenne, ha jövőre érmet tudnánk szerezni a vb-n, de alapvetően az olimpiai sze­replésre, annak kivívására van összerakva a csapat. Már a fel­készülési mérkőzések óta óriá­sit fejlődtünk, az olaszokkal, az oroszokkal és a hollandok­kal vívott szoros meccsekből rengeteget tanultunk. Minden visszajelzés azt mutatta, hogy jó munkát végzünk. Remek a csapategység, már azt köve­tően is hibátlan volt a hangulat, hogy az utolsó mérkőzés után megbeszéltük a tapasztalato­kat. Fontos elem, hogy sosem egymásban keressük a hibát, hanem mindig magunkban, nem hánytorgatjuk fel a má­siknak, ha rossz döntést hozott. Mindenki tudja, hogy a társ a csapat érdekét akarja szolgál­ni. Az edzők részéről is ezt ér­zem, ha rontunk, tudják, embe­rek vagyunk, és legfeljebb hiba csúszott a kivitelezésbe, nem a szándékkal volt baj. Mindig azt mondjuk a másiknak, nem baj, megpróbáltad, gyerünk tovább, vagy legfeljebb azt, hogy más­kor hogyan csinálja. Nagyon az út elején vagyunk, innen csak feljebb visz, de az biztos, hogy jó úton járunk. Míg a többi csa­patban kevesebb a fejlődési le­hetőség, bennünk sokkal több, hiszen tényleg most kezdtünk el így együtt játszani. Roska Emese Boglárka/NS Gurisatti Grétát szerencsére mindentől megvédte a speciális maszk Fotó: Kovács Anikó SPORT 15 JEGYZET Motoros csoda Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu Ezúttal nem Chris Froome, de ismét egy brit kerékpá­ros bizonyult a legjobbnak a Tour de France-on. A walesi Geraint Thomas érdemelte ki a győztesnek járó sárga trikót. A francia kerékpá­ros körverseny hozott ugyan számos izgalmat, de egy ki­csit olyan volt, mint a foci-vb, nagy meglepetés kevés volt. A Touron az elmúlt néhány évben megszokott módon a legerősebb csapat a brit Team Sky volt. Megrogyaszthatat­­lanul rótták a kilométereket, mentek, mint a gép. Arról nem is beszélve, hogy meg­engedhették maguknak azt a luxust, hogy két győzelem­re esélyes bringást nevezze­nek a versenyb­e. A nagy kér­dés az volt, vajon Chris Froo­me a Giro d’Italia megnyeré­se után néhány héttel képes lesz-e a francia körversenyt is az első helyen befejezni. Ez a duplázás legutóbb 1998- ban az azóta elhunyt Marco Pantaninak sikerült. Froome nem adta fel a reményt, azt mondja, nem volt reményte­len kísérlet a részéről. A si­ker reményében vág neki jövőre is mindkét verseny­nek. Ahogy a holland Tom Demoulin is, aki Froome-hoz hasonlóan az olasz és a fran­cia körversenyen is dobogós volt. Itáliában Froome, Fran­ciaországban Thomas előz­te meg. Ha valakinek fájhat, hogy olyan bitang erős csa­pat a Sky, hát az Demoulin. Hasonlóan az elmúlt évek­hez, a dopping mint problé­ma nem kerülte el a Tourt. Chris Froome-ot ugyan tisz­tázták a tiltott teljesítmény­fokozók használatának gya­núja alól, de a tiszta verseny­ben kételkedő szurkolókat ez nem nyugtatta meg. Nem csak a kitartó pfujolás utalt erre. Froome-ot az egyik he­gyi szakaszon megütötte egy néző. Vizeletet kapott már a nyakába korábban is, de ököl­csapást évtizedek óta nem kellett elszenvednie egy ke­rekesnek sem. Remélhetőleg a következő száz évben sem lesz erre újabb példa. A tiltott teljesítményfoko­zás hívei persze nem csak a vegyészet eredményeire tá­maszkodnak. Van, aki egysze­rűen motorral felszerelt ke­rékpárral versenyez. Jól tud jönni az a plusz erő, amikor fáradnak a lábak, amikor a szív már nem tud elég oxigént szállítani az izmokba. Tony Stark, a Vasember sem saját izmaira építette fel szuperhősi nimbuszát. Miért kéne akkor egy győzelemre törő bringás­­nak nélkülöznie a technika vívmányait? Igaz ugyan, hogy a versenybírák nem találtak motorhasználatra utaló jele­ket, de a nézők idén is láthat­tak olyan bringát, amelynek a kereke veszettül forogni kez­dett, amikor egy bukás után a porból feltápászkodó verseny­ző felemelte. Lehet, hogy nem motort kell a háttérben sejte­nünk, hanem egyszerűen cso­da történt. Míg erről meg nem bizonyosodunk, jobb ha nem tekintjük szentnek a kerékpá­rosokat.

Next