Nógrád Megyei Hírlap, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)

2019-06-20 / 141. szám

2019. JÚNIUS 20., CSÜTÖRTÖK Mohamed Szalahék hazai pályán nyerhetik meg az Afrika-kupát Biztos a forró hangulat Miközben javában zajlik a Copa América és az Arany­kupa, vagyis a dél-amerikai, valamint az észak- és közép­amerikai kontinenstorna, pénteken megkezdődik az Afrikai Nemzetek Kupája is. Mondhatjuk, hogy az eddi­gi legerősebb torna a feke­te kontinensen, mert Egyip­tomban az eddig megszo­kott tizenhat ország helyett huszonnégy szerepelhet, és a nagycsapatok közül mind­egyik sikeresen abszolválta a selejtezőt. Fábik Tibor szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Egyiptom beugró­ként lett a 32. Afrikai Nem­zetek Kupája - közismerteb­ben: Afrika-kupa - házigaz­dája, Kameruntól november­ben vették el a rendezés jogát, mert nem a kellő tempóban ha­ladtak az előkészületekkel. Ez azért is különösen fájó lehet a kameruniaknak, mert ők a címvédők, a 2017-es döntőben éppen Egyiptomot verték meg 2-1-re. Afrikában nem újdonság, hogy lecserélik az eredeti házigazdát, sorozatban a ne­gyedik alkalommal fordul elő. 2013-ban Líbia helyett bizton­sági okokból a Dél-afrikai Köz­társaság, 2015-ben Marokkó helyett az ottani ebolajárvány miatt Egyenlítői-Guinea ren­dezte meg a tornát, 2017-ben pedig Líbia a politikai káosz miatt másodszor is alkalmat­lan lett a feladatra, akkor Ga­bon ugrott be a helyére. Egyiptomra január 8-án esett a választás, és nagy sze­rencse, hogy az Afrikai Lab­darúgó-szövetség már ko­rábban eldöntötte, most nem a megszokott januári, feb­ruári időszakban játszanak. Újdonság az is, hogy az ed­digi 16 csapatos mezőny he­lyett 24 együttes lép pályá­ra, hat négyes csoportba oszt­va. Könnyen találtak hat sta­diont: Kairóban hármat, s Alexandriában, Szuezben és Iszmailiában lesznek még mérkőzések. Egyiptom az A csoportban természetesen a fővárosban, a 74 100 főt befo­gadó Nemzeti Stadionban ját­szik, és gyanítjuk, nem lehet olyan elrettentő a hőség, hogy üres székek maradjanak, amikor Mohamed Szalahék kifutnak a pályára. Ami a további esélyeseket il­leti, a B csoportban Nigéria, a C-ben Szenegál és Algéria, a D-ben Marokkó, Elefántcsont­part és a Dél-afrikai Köztársa­ság, az E-ben Tunézia és Mali, az F-ben Kamerun és Ghána is merész álmokat szövöget­het. A csoportokból az első kettő, valamint négy harma­dik jut tovább az egyenes ki­eséses folytatásba, így tehát a D jelű „halálcsoportban” vala­melyik nagycsapat könnyen elvérezhet. A játékoskeretek értéke alapján Szenegál válo­gatottja magasan a legerősebb (386 millió euró), utána Ele­fántcsontpart (284 millió), Ni­géria és Algéria (197-197 mil­lió), Egyiptom (196 millió), majd Marokkó (176 millió) kö­vetkezik. Azt azért jegyezzük meg, hogy a házigazdák kere­téből Szalah egymaga elvisz 150 milliót mint a fekete kon­tinens legcsillogóbb ékköve. A játék kedvéért a bene­vezett játékosokból össze­állították az Afrika-váloga­­tottat: Onawa (kameruni, Ajax) - Mazraoui (marokkói, Ajax), Koulibaly (szenegáli, Napoli), Hakimi (marokkói, Dortmund) - Zijes (marok­kói, Ajax), Wanyama (kenyai, Tottenham), Keita (guineai, Liverpool), Thomas (ghánai, Atlético Madrid), Iwobi (nigé­riai, Arsenal) - Szalah (egyip­tomi, Liverpool), Mané (szene­gáli, Liverpool). Szó se róla, vi­lágválogatottnak is elmenne! A Zöld-foki Köztársaság, amely az előző két tornán ott volt a­ szűkebb, 16-os mezőny­ben, most elvérzett a selejte­zőben, Stopirát, a Vidi légió­sát tehát ezúttal nem láthat­juk az Afrika Kupán, amely­ről a Sport Tv közvetít. Az egyiptomi Mohamed Szalah a torna és egész Afrika legértékesebb játékosa Fotó: AFP Copa América: Gólképtelen brazilok A Copa América csoportköré­nek második fordulójában a házigazda brazilok az A cso­port keretében Salvadorban meglepetésre csak gól nélkü­li döntetlent értek el Venezue­la csapatával. A száz percig (!) tartó találkozón ugyan három­szor is betaláltak a kapuba, de egy gólt szabálytalanság, ket­tőt les miatt nem adtak meg a videóbírós ellenőrzés után. A csoport másik mérkőzésén Peru 3-1-re legyőzte Bolívia együttesét. A csoport állása: 1. Brazília 4 pont (3-0), 2. Peru 4 (3-1), 3. Venezuela 2, 4. Bolívia 0. A Szegedre tartó Rosta Miklós ugyanolyan szívesen támad, ahogy védekezik Gyökeresen átalakul majd az élete KÉZILABDA Tatabányáról a sze­gediekhez tart Rosta Miklós, aki a válogatottban temérdek feladatot kapott az idény utolsó két meccsén, a szlovákok és az olaszok ellen sikerrel megví­vott Eb-selejtezőn, valamint a keret tíznapos edzőtáborában. - Kissé nyúzott ugyan, de jól látjuk, hogy mégis elégedett? - Ez pontosan így van. Persze készülhettem is a nagy menete­lésre, hiszen Bánhidi Bence, a válogatott első számú beállósa korábban bejelentette, hogy ki­hagyja az Európa-bajnoki selej­tező utolsó szakaszát, mert ki kell venni a manduláját. Így is történt, ezért Sipos Adriánnal közösen ,illetve felváltva szere­peltünk a helyén. Egy-két, Bán­­hidire kitalált variációt meg kellett tanulnom, de nem oko­zott gondot, mert hasonló az al­katunk, és azért a saját játéko­mat is játszhattam. - Nem mértük, de támadás­ban mintha inkább önben bí­zott volna jobban a két szövet­ségi kapitány. Ez így volt meg­beszélve? - Ugyanolyan szívesen tá­madok, mint ahogy védeke­zek, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Síposnak a hatékony vé­dekezés az egyik nagy erénye. Persze ő is szívesen támad és lő gólokat, de ha meg kell és meg lehet osztani a feladatokat, ne­ki több jut a saját kapunk előtt. - Ez így van Tatabányán a klub­jukban is? Pontosabban most már úgy kell fogalmazni, hogy a volt klubjában... - Igen, lassan csomagolok, mert költözöm Szegedre. A Bá­nyászban hasonló volt a mun­kamegosztás közöttünk, de ott más szisztéma szerint állt össze a csapat taktikája. - Pedig Vladan Matics ka­pitány egyben klubedzője is. Illetve az volt. - Még nekem is szokatlan úgy beszélni a Tatabányáról, mint korábbi csapatomról. Vi­szont tény, megkönnyítette a keretben a dolgomat, hogy Vladan nagyon jól ismer, isme­ri az erényeimet és a hibáimat egyaránt. Rengeteget tanultam tőle és a csapattársaimtól is, akik szinte valamennyien a ba­rátaim. Hasonló a helyzet a si­keres tavaszt záró, az Európa­­bajnokságra kijutó válogatott­ban is. Nem is tudok egyvalakit kiemelni, hogy ő a legjobb bará­tom, de legutóbb Ubornyák Dá­viddal, a válogatottban vasár­nap bemutatkozó barátommal laktam egy szobában a csapat­szálláson. Vele együtt megyek majd a juniorválogatott világ­­bajnokság előtti edzőtáborába, majd július közepén a spanyol­­országi tornára is. - Meg Máthé Dominikkel és Szita Zoltánnal együtt, akik­nek az idén szintén alig lesz nyári szabadságuk. A fiatal szervezet mindent kibír? - Mindent azért nem, de so­kat igen. Hétfőn és kedden pi­henhettem, szerdán azonban már jelentkezem Budaörsön a junioroknál, akik a sokat kö­vetelő, rendkívül sikerorien­tált Gyurka János edző irányí­tásával gyakorolnak. Szerdán azonnal edzőmeccsbe csöppe­nek, a szerbek korosztályos együttese lesz az ellenfél, az­tán pénteken Norvégia. - Nem érzi, hogy összeér az előző és a következő idény? - Majdnem így van, de azért lesz egy kis időm a kikapcso­lódásra, nyaralásra is. Nagyon várom a junior vb-t, mert a le­bonyolítása megegyezik a fel­nőttével, valamint a szegedi kezdést is, hiszen szakmai szempontból gyökeresen át­alakul az életem. - Segít az édesapja, a korábbi válogatott klasszis, aki szintén beálló volt? - Mindenben a világon, mi­ként az édesanyám is. - Az édesapját megkérdeztük Kecskeméten, miként látta az ön játékát. Tudja, mit mondott? - Nem, de ő kritikusan néz engem... - Azt mondta, alakul. - Ez tőle már dicséret. Simon József/Nemzeti Sport Már nagyon várja a junior világbajnokságot Fotó: Tumbász Hédi Elégedett a szövetségi kapitány Vladan Matics szövetségi kapi­tány: „Nemcsak Rosta Miklós­sal, hanem összességében va­lamennyi fiatallal, az újoncok­kal is elégedettek lehettünk a selejtező egésze alatt, és ezt mondhatom társkapitány kollé­gám, Csoknyai István nevében is - nyilatkozta Vladan Matics szövetségi kapitány. - Persze akadtak zökkenők, többször csikorgott a támadójátékunk, sok helyzet kimaradt, a véde­kezésünk is csak fokozatosan állt össze. Ez nem is volt meg­lepetés, hiszen átalakulóban van a válogatott, és az öreg ró­kák helyére érkező tehetségek­nek még nagyon sok tapaszta­latot kell szerezniük. Erre jó al­kalom lesz Rostának és leg­több társának is az új idényben a két európai kupasorozat" - mondta Vladan Matics. SPORT 15 Ez nem pótvizsga Novák Miklós jegyzet@mediaworks.hu Kammerer Zoltán negyven­egy évesen pótválogatóra ké­szül. Ne gondoljanak semmi rosszra, a pótválogató nem olyan, mint a pótvizsga, a há­romszoros olimpiai bajnok nem bukott meg semmiből, ellenkezőleg, kiválóan telje­sít, arról igazán nem tehet, hogy a magyar nyelv e te­kintetben sem következetes, vizsgát és selejtezőt, illetve válogatót „bepótolni” mes­­­sze nem ugyanaz, helyesebb lenne „extra válogatót” emle­getni. De ne akadjunk fenn ezen, nem ez a lényeg. Aki kicsit is járatos a sport­ban, az pontosan tudja, kajak­kenuban akkor kerül sor pót­válogatóra, ha a világbajnoki indulásért kiírt első, valamint második versenyen más-más egység győzedelmeskedik. A kajak kettesek ezerméteres távján ez történt. Már az is meglepetésként hatott, hogy az első erőpróbát nemhogy a nemzetközi, de még a ma­gyar vizeken sem különöseb­ben ismert Koleszár Mátyás, Németh Viktor Máté duó nyerte, az pedig szinte sokko­ló, hogy „Kamera” negyven­egy évesen még mindig ké­pes megleckéztetni a fiata­lokat. Most éppen a huszon­öt esztendős Gál Péter István­nal, akinek még utánpótlás­korúként voltak szép ered­ményei a világversenyekről, de hát huszonöt évesen a ma­gyar kajak-kenu klasszisai - lásd akár Kammerert - már olimpiai arannyal büszkél­kednek. „A múlt héten ültünk ös­­­sze először, de mi sem gon­doltuk, hogy ez lesz belőle. Egy jó pályát akartunk men­ni” - nyilatkozta a szolnoki siker után Kammerer Zol­tán, amiből nehéz lenne ki­olvasni a titok nyitját. Azt sokkal inkább Kamera men­talitásában kell keresni. Közhelyszerű lenne azt fel­emlegetni, hogy micsoda sportember, elnyűhetetlen kajakos, hiszen ez a legke­vesebb attól, aki negyven­egy évesen leáll versengeni a fiatalokkal. A céltudatos­ság a kulcsszó. S ha megje­gyezzük, hogy Kammerer az első válogatón még egy má­sik fiatallal, Erdőssy Csabá­val indult, akkor érthetőbb, hogy mire gondolunk. Kamera igazi profi, aki az eredményességet szem előtt tartva sohasem lelki­zett azon, hogy társat, he­lyesebben párt cseréljen. így lett olimpiai bajnok 2000- ben, amikor szintén csak a második válogatóra ült ös­­­sze Storcz Botonddal. Őt el­hagyva aztán Kucsera Gábor volt a társa, átmenetileg Ve­­reckei Ákossal is nyert vb­­ezüstöt 2011-ben, 2012-ben aztán ismét csupán néhány héttel az olimpia előtt került be Fábiánná Rozsnyói Kata­lin csapatába és négyesébe, és a döntés olimpiai ezüstöt fialt. Ha ma nyerne a pótválo­gatón Gál Péter Istvánnal, az a maga nemében olyan bra­vúr lenne, mint amikor ti­zennyolc évesen kijutott az atlantai olimpiára.

Next