Nógrád Megyei Hírlap, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)

2019-10-31 / 253. szám

12 MÚLTIDÉZŐ 2019. OKTÓBER 31., CSÜTÖRTÖK Fejet hajtunk a történelem, a kultúra és a művészet nagyjainak nyughelyénél Hol sírjaik domborulnak... A szép őszi időt, az aranysár­ga színeket, ami a múlt héten még kirándulni hívott soka­kat, erre a hétre esős, ködös idő váltotta fel. Mintha csak a természet is a naptárhoz igazította volna magát. Ezen a hétvégén szeretteinkre em­lékezünk, éppen ezért el­csendesedünk, temetőinkbe megyünk, hogy sírjaik előtt időzzünk és felidézzük alak­jukat, nagyságukat, a velük együtt töltött pillanatokat és gyújtsunk értük egy-egy gyertyát. Mindenszentek ün­nepéhez kötődően ellátoga­tunk a magyar kultúra nagy alakjainak síremlékeihez! Veszelovszki Balázs nool@nool.hu EMLÉKEZET Ha kronológiá­ban nézzük, nehéz lenne ki­jelölnünk, ki az az első ma­gyar kulturális személyi­ség, akivel kezdenünk kelle­ne. III. Béla jegyzője, Anony­mus? Mátyás történetírója, Bonfini? A még latinul író, de már magyarul gondolkodó Ja­nus Pannonius? Úgy vélem, a magyar iro­dalomtörténet is ezt vallja, ő a kezdőpont irodalmunk­ban, hiszen első Európa-szer­­te ismert költőnkről van szó, kezdjük tehát nála! Néhány éve óriási szenzáció volt, hogy azonosították Janus Pannonius maradványait, és újratemették a pécsi székes­­egyház altemplomában. Mél­tó módon kialakított sírhelyé­nél most már elidőzhetünk emléke előtt. A sort a reneszánsz irodal­mának másik nagy alakjá­val, Balassival folytathatjuk. Az 1594-es esztergomi ost­romnál hal meg a hős katona, akit a felvidéki Hibbére te­mettek, a templom altemplo­mába. Itt nyugszik a magyar reneszánsz nagy alakja, a fa­lu erődtemplomában. Ha már a törökellenes vár­háborúk korában időzünk, említsük meg Eger ostromát, és rögtön két jelentős alakját: az ostromot vezető Dobó Ist­ván várkapitányét, valamint a krónikás, Tinódi Lantos Se­bestyénét. Utóbbi Sárváron halt meg, de sajnos sírja nem maradt ránk, nem úgy, mint Dobó Istváné, aki a felvidé­ki dobóruszkai templomban nyugszik. Sírját nemzeti szí­nű szalagok díszítik, valósá­gos zarándokhely. A csendes, hatszáz lelkes kis falu, mely színmagyar, szeretettel őrzi emlékét, nem messze a mos­tani szlovák-ukrán határtól... S ha már az egri hősök em­lékét idéztük fel, szóljunk az őket megörökítő nagyságról is, Gárdonyi Gézáról, akit az egri várban temettek el. Mint ahogyan a sírján lévő felirat is tanúskodik: „Csak a teste” - hiszen a lelke az olvasók kö­zött él. És milyen igaz: milli­ók nőttek fel Bornemissza Gergő és Cecey Éva szerelmi történetén, megismerve a ma­gyar történelmünk egyik hő­sies fejezetét. Ha ott járunk, vi­gyünk egy koszorút a kriptába, ahol sok magyar megfordul És ha ezen a vonalon ha­ladunk tovább, akkor követ­kezzen a Rákóczi-szabadság­­harc, amelynek névadóját 1735-ös halála után Rodostó­ban temették el. Majd 1906-ban ünnepélyes keretek kö­zött temettek újra Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyház­­ban bujdosó társaival együtt. Sírja azóta is nemzeti zarán­dokhely, Rákóczi városa őrzi a nagyságos fejedelem emlé­két. Ha ott járunk, vigyünk egy koszorút a kriptába, ahol sok száz magyar jár évente és sok százan hoznak koszo­rút egyik legnagyobb magyar történelmi személyiségünk emléke előtt tisztelegve. Vele együtt temették újra a „kuruc királyt”, Thököly Im­rét, őt a késmárki evangéli­kus templomban helyezték örök nyugalomra. És ha további nagy esemé­nyeinket keressük a törté­nelmünkből, elég az 1848- as forradalomra gondolni, melynek nagy hősei és a re­formkor híres alakjai már a nemzeti panteonban van­nak. A Fiumei úti sírkert, vagy más szóval a Kerepesi temető Budapesten ugyanis a magyar Nemzeti Sírkert. Itt találjuk számos történel­mi személyiségünk sírját, hogy csak néhányat említ­sünk: Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Batthyány Lajos. És itt nyugszanak íróink-költőink, a legnagyobbak, akiknek gondolatait generációk sora idézi fel irodalomóráról: Vö­rösmarty, Ady, Babits, Kosz­tolányi, Tóth Árpád, Móricz Zsigmond, Jókai Mór, József Attila vagy a hozzánk kötő­dő nagy palóc, Mikszáth Kál­mán, Arany János és a színé­szeink közül a hőskor nagy­jai, mint Jászai Mari, Blaha Lujza vagy Újházi Ede. Vidékre kell azonban utaz­nunk, ha további nagyjaink sírját keressük a kultúra te­rületéről. A felvilágosodás kezdetén fellépő magyar író, Bessenyei György egykori kertjében, Pusztakovácsiban nyugszik, Berzsenyi Dániel sírja utolsó lakhelyén, Niklán található. A legendás „poéta natus”, vagyis született köl­tő, őstehetség, Csokonai Vitéz Mihály sírját Debrecenben találjuk, míg a kortárs, Dé­ryné Széppataki Róza, a re­formkori színjátszás nagyas­­szonyát Miskolcra temették. Nemzeti imádságunk, a Him­nusz szerzője, Kölcsey Ferenc a szatmárcsekei csónakos fej­fás temetőben nyugszik. A színészlegendák legtöbbjének sírját a Farkasréti teme­tőben találjuk És ha már a reformkort és az 1848-as eseményeket idéz­tük meg, emlékezzünk meg a forradalom legendás alak­járól, Lebstück Máriáról, az­az - ahogyan Huszka Jenő operettjéből ismerjük - „Má­ria főhadnagyról”, akit Buda­pestre, az újpesti temetőbe te­mettek el. A legnagyobb ma­gyar, Széchenyi István csa­ládi sírboltja Nagycenken ta­lálható, sírja zarándokhely a magyarság körében. A színészek, színészlegen­dák legtöbbjének sírját a Far­kasréti temetőben találjuk, itt nyugszik sokak mellett Karády Katalin, Jávor Pál, Tol­nay Klári, Kabos Gyula, Bes­senyei Ferenc, Zenthe Ferenc vagy Sárdy János. Nagyja­ink közül azonban például az Óbudai temetőben nyugszik Sinkovits Imre, a nekézsenyi családi sírboltban Szeleczky Zita, vagy Los Angelesben Szörényi Éva, aki 1956-ban menekült külföldre. Egyházi személyeink (püs­pökök, érsekek) sírja legtöbb­ször a székesegyházak krip­tája. Pázmány Péter sírját például a pozsonyi koronázó főtemplomban találjuk. Kü­lönleges a XX. századi ma­gyar fehér vértanú, Mind­­szenty József bíboros sírhe­lye is, akit először kíván­ságára, amíg a szovjet csapa­tok magyar földön vannak, ne hozzák haza - Mariazellbe te­mettek el. Csak a rendszer­­váltás után tért haza, de egy­kori sírja ma is zarándokhely, csakúgy, mint az új nyughe­lye, az esztergomi bazilika al­temploma. Emlékezetes pilla­nat volt, amikor II. János Pál pápa is látogatást tett itt, ma­gyarországi útja során. A rendszerváltás az újrate­metések időszaka is volt, hi­szen nemcsak őt, hanem a XX. század másik két nagy alakját, előbb Nagy Imrét, majd Horthy Miklóst is új­ratemették. Nagy Imre, az 1956-os forradalom mártír­ja a legendás 301-es parcel­lában nyugszik a többi vér­tanú-mártírral együtt. Meg­ható, hogy nemcsak október 23-a környékén, hanem szin­te az év minden napján em­lékeznek rájuk a magyarok. Éppúgy, mint a század másik korszakának jelentős alakjá­ra, Horthy Miklósra, akinek családi kriptája a szülőfalu­ban, Kenderesen található. A sort még hosszasan lehet­ne folytatni, hiszen nagyon sok jelentős személyiséget fel tudnánk idézni a régmúlt­ból és a közelmúltból is. Jus­son eszünkbe kedvenc olvas­mányunk írója, filmünk sze­replője, színházi élményünk karakteres színésze, és értük is égjen egy gyertya emléke­zésként. És mondjunk köszö­netet azért, hogy személyisé­gükkel, alkotásaikkal, mun­káikkal gazdagították nem­zeti kincsünket: a magyar kultúrát. Ady Endre sírja a budapesti Kerepesi temetőben. Számos nagy írónk nyugszik itt, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben Fotók: a szerző felvételei Bronz koporsón pálmaág és babérkoszorú: Arany János sírja Nógrádban is ismert személyiség sírjánál gyújthatunk gyertyákat A palóc vidék, az egykori Nóg­­rád vármegye több települése is nyughelye hírességeknek. Történelmi nagyjaink közül a hős várvédő, Szondy György sírja Drégelypalánkon találha­tó, de ismeretlen helyen. A lo­sonci temetőben nyugszik Kármán József, a magyar fel­világosodás fiatalon elhunyt, ám jelentős irodalmára, író­ja. Szintén a régi megyében, Alsósztregován találjuk a nagy drámaíró, Madách Imre sír­ját. Horpácson van a nagy pa­lóc, Mikszáth Kálmán család­jának sírja (az írót Budapest­re temették). Szintén itt nyug­szik a jeles történész és gene­alógus (családfakutató), Nagy Iván is. A historizmus korának jelentős alakja, Benczúr Gyula élete utolsó időszakát a Szé­­csény melletti Dolányban töl­tötte, ide is temették el. A köz­ség a tiszteletére felvette ne­vét, ma Benczúrfalva már Szé­­csény városrésze. Csohány Kálmán festőművész Pásztón nyugszik, éppúgy, mint a XX. századi magyar egyházzene jelentős alakja, Rajeczky Ben­jamin ciszterci szerzetes, ze­netörténész, folklorista is. Látogasson el hírportálunkra! NOOL.hu Babits Mihály és felesége, Török Sophie (azaz Tanner Ilona) sírja

Next