Nógrád Megyei Hírlap, 2020. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
2020-02-26 / 48. szám
12 NYUGDÍJASOK Új sorozat indult a szenior akadémián SALGÓTARJÁN A megyeszékhelyen működő Sréter Ferenc (1894-1988) evangélikus, majd szabadegyházi lelkészről elnevezett népfőiskolai egyesület 1993-ban jött létre, és azóta is folyamatos a tevékenysége. Sokszínű, gazdag programjába az elmúlt év őszén iktatta be a korábban Bátonyterenyén és Pásztón már működött szenior akadémiát. A kurzus népszerűsége alapján az elmúlt napokban egy újabb sorozat indult. Az első előadást az akadémia kidolgozója, gesztora, Jászberényi József, a Milton Friedman Egyetem felnőttképzési igazgatója tartotta Az időskor pestise, a demencia címmel. Ugyancsak elhangzottak már Novák Mária a tánc és a mozgás időskori szerepéről szóló gondolatai. Március 5-én Zelena András A mesterséges intelligencia és az időskor, március 26-án Jászberényi József Gerontechnológia - az idősek mindennapi életét megkönnyítő technikai eszközök, április 9-én Kovácsné Magyari Hajnalka Szépségápolás az időskorban, április 23-án Juhász Gabriella Az időskorral kapcsolatos jogi problémák címmel fejti ki mondandóját. Május 14-én a zárórendezvényt újra Jászberényi József tartja Művészetterápia időskorban - Caravaggio festményei, mint segítő eszközök témakörben. A salgótarjáni szenior akadémia programjaira csütörtöki napokon általában 12 órakor kerül sor, kivétel az utolsó előadás, amelynek 14 óra lesz a kezdési időpontja. Valamennyi összejövetelt a népfőiskolai egyesület állandó helyszínének tekinthető klubban tartják a József Attila Művelődési Központban. A programok nyitottak és ingyenesen látogathatók. Mint Pántya Anita, az egyesület elnöke elmondta, minden érdeklődőt szeretettel várnak. Cs. B. Jászberényi József Fotó: H. M. Agócs József a fővárosban is kiállította képeit Elismert fotós lett a világjáró nyugdíjas Mint nagyon sokan, Agócs József is gyermekkorában egy Utitárs típusú fényképezőgéppel kezdte az ismerkedést a fotózással, aztán középiskolásként és egyetemistaként sem lett hűtlen hozzá, aktív munkavállalóként azonban nem sok ideje jutott rá. Tehetsége, hozzáértése nyugállományba vonulását követően bontakozott ki igazán. Csongrády Béla nool@nool.hu SALGÓTARJÁN/BUDAPEST Az immár 72. életévében járó okleveles gépészmérnök számos rangos szakmai egyesület tagja, s fotói több mint 20 ország pályázatán szerepeltek sikeresen. A minap a fővárosban a FUGA Építészeti Központban nyílt meg a Volt egyszer egy öblösüveggyár című kiállítása, amely azt a több mint szomorú állapotot dokumentálja művészi eszközökkel, amely az 1893-ban alapított nagy jelentőségű, fénykorában 2300-2500 főt foglalkoztató, már-már ikonikus üzem a többszöri tulajdonváltást követően 2009- ben bezárta kapuit. Agócs József - természetesen az akkori menedzsment engedélyével - 2011 őszén több száz felvételt, jó néhány sorozatot készített a gyár egyre lepusztultabb látványt mutató félig lerombolt épületeiről, az enyészetnek kitett nevezetes részlegeiről: a csiszolóműhelyről, a festőüzemről, a készáruraktárról, a bemutató- és mintatermékről. Torokszorító, lélekszomorító a fotók sugallta hangulat, a nézők elé táruló ember nélküli látvány a munkások személyes tárgyairól, a nyitott, ki sem ürített öltözőszekrényekről, a sebtében otthagyott munkaruhákról, cipőkről, a soha többé nem használatos kávéscsészékről, a kiszakadt ülőalkalmatosságokról, a gazdátlan, tisztítatlan szerszámokról, a földön heverő, hajdanán értékes alapanyagokról. A hajdani Csillagfúvók - ahogyan Jobbágy Károly, Polgár István és Vihar Béla költők nevezték a szakma mestereit - és a jeles tervezők, művészek - Mánczos József, Takács Géza, Gyüre Nándor, Erdei Sándor és mások legszebb munkáit immár csak a Dornyay Béla Múzeum Üvegváros című állandó bemutatóján láthatják a város ipari múltja iránt érdeklődők. Még ilyen dokumentumokon, mint Agócs József vagy a budapesti kiállításon is szót kért, szintén fotóművész Szamódy Zsolt Olaj képei. A fotók azokat a helyszíneket mutatják, ahol e remekművek megszülettek az elmúlt évtizedekben. A jó nevű belvárosi kiállítóhelyen a fotográfus tiszteletére nagy számban megjelenteket Nagy Bálint, a FUGA Budapesti Építészeti Központ kreatív igazgatója köszöntötte, az ünnepélyes hangulathoz nagymértékben járult hozzá Sándor Balázs ifjú klarinétművész közreműködése, színvonalas műsora is. A salgótarjáni fotós (jobbról az első) saját tárlata bemutatásából, képeinek kommentálásából is kivette a részét » Handó Péter is letette a névjegyét A Sóshartyánban élő, Salgótarján kulturális közéletében igencsak aktív Handó Péter képzőművész, költő - amellett, hogy szerepet vállalt a nyomdai előkészítésben - remek záróverseket is írt az elegáns, kétnyelvű katalógus oldalaihoz. Az utolsó így szól: Korsó falára rakódott / vízkő jelzi, ennyi szállt el. / Fecskendő, mérőszalag, / kés, törlőrongy a kéznek, rács / üresen hevítve. Ennyi. / A filctollak gazdátlanul / várják a beszáradásuk. / Mintát nem rajzolnak már / többé poharam számára. / Lassan belém törődhet, hogy / egy öblösüveggyárunk volt.” l Látogasson el hírportálunkra! NOOL.hu 2020. FEBRUÁR 26., SZERDA Még mindig szívesen gyarapítják tudásukat SALGÓTARJÁN Ment-e A könyvek által a világ elébb? Vörösmarty Mihály méltán elismert Gondolatok a könyvtárban című nagyszerű versének egyik központi kérdésével indította előadását Bódi Györgyné, a Dornyay Béla Múzeum Baráti Körének elnöke - az 1982-től létező s 2009-ben akkreditált, döntő többségében nyugállományú tagságot tömörítő - közösség minapi összejövetelén. A rendezvény ugyanis azt tűzte ki célul, hogy áttekintse az ismeretterjesztés, -szerzés sok évszázados történelmének folyamatát, középpontba állítva a könyvek kitüntetett, a könyvtárak nélkülözhetetlen szerepét. Az előadó a pergamen formában megőrzött kódexekig tekintett vissza, majd részletesebben foglalkozott a német Johannes Gutenberg 15. századi, a kínai könyvnyomtatást új technikával továbbfejlesztő találmányával, illetve a Magyarországon is található mintegy négyezer ősnyomtatvánnyal és Mátyás király híres Corvináival. A könyvek őrzését Bódi Györgyné az i. e. 3. századi Alexandriáig vezette vissza, ahol neves papírtekercseket őriztek, amelyek jó része azonban egy tűzvész áldozata lett. A magyar könyvtártörténet a 18. században, kolostorokban, egyetemeken s több főúri családnál még mindig létező gyűjteményéig nyúlik vissza. Ma - a gyors technikai fejlődés ellenére - hazánkban a köteles példányok révén centrális szerepe van az OSZK-nak, az MTA-nak és az egyetemi könyvtáraknak. A modern külföldi intézmények közül az előadó bemutatta a helsinki és a kanadai Calgary új építményt, de nem hagyta említés nélkül a fejlesztés előtt álló helyi Balassi Bálint Megyei Könyvtár jelentőségét sem. Cs. B. Bódi Györgyné Fotó: H. M. Neves bányamérnökből, műszaki egyetemi tanárból vált a történelmi regények szerzőjévé Huszonhat könyvet írt, főként a nógrádi várakról BUDAPEST A főváros volt már évek óta Füst Antal lakóhelye. Tanulmányai, munkahelyei azonban szorosan kötötték más településekhez is, így szülővárosához Salgótarjánhoz, ahol 1940-ben látta meg a napvilágot és ahol a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett Miskolchoz, ahol bányamérnöki oklevelet szerzett, és ahol a későbbiekben bányatervező, kutatómérnök, egyetemi adjunktus volt és Gödöllőhöz, ahol a Szent István Egyetemen címzetes professzorként tanított. Tudományos munkássága keretében több száz tanulmánya, publikációja jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban. Szerzője vagy társszerzője volt tucatnyi szakkönyvnek. 1972-ben egyetemi doktori, 1980-ban kandidátusi, 2004-ben akadémiai doktori tudományos fokozatot szerzett. 2000-ben a Magyar Bányászati Hivatal elnökhelyetteseként vonult nyugállományba. Valamiféle titok volt és marad - ő maga sem tudta igazán megindokolni hogy a fenti előéletet követően milyen belső késztetésre kezdett hozzá Nógrád múltjának tanulmányozásához és e kutatásai eredményeként 2009 óta sorozatban jelentette meg megyei helyszínekhez kötődő könyveit. Ezekben a valós tényeket vegyítette a saját fantáziavilága által szült és gombolyított történetekkel. Többek között megírta Baglyas és Zagyvakő, Szécsény, Balassagyarmat és Losonc regényét, foglalkozott a Karanccsal, a palócok szent hegyével, a szénkúti templomépítőkkel, Buják, Drégely, Hasznos, Hollókő és Nógrád várával, és könyvet írt. Szépirodalmi munkásságát Bátonyterenyén 2016-ban, a IV. Palóc Világtalálkozó keretében Szeder Fábián-életmű díjjal ismerték el. Köteteinek többségét könyvtárakban mutatta be a közönségnek. E rendezvényekre is nagyon felkészült és minden alkalmat megragadott, hogy erősítse a magyar identitástudatot, hazaszeretetre buzdítsa olvasóit. Garai János költővel vallotta: S ha jelennek halványul sugára,/ A régi fény ragyogjon fel honára. Könyveinek sorát a kékkői és a somoskői vár regénye, Sztrahova várának meséje, és Somoskő várának regénye zárta le, ugyanis 2020. január 28-án távozott az élők sorából, és február 7-én a zagyvarónai temetőben mély részvét mellett helyezték örök nyugalomra. Cs. B. 2017-ben a világörökségi falu várát is megörökítette Fotó: L. B. i *