Nógrád Megyei Hírlap, 2020. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

2020-02-26 / 48. szám

12 NYUGDÍJASOK Új sorozat indult a szenior akadémián SALGÓTARJÁN A megyeszék­helyen működő Sréter Ferenc (1894-1988) evangélikus, majd szabadegyházi lelkészről elne­vezett népfőiskolai egyesület 1993-ban jött létre, és azóta is folyamatos a tevékenysége. Sok­színű, gazdag programjába az elmúlt év őszén iktatta be a ko­rábban Bátonyterenyén és Pász­­tón már működött szenior aka­démiát. A kurzus népszerűsége alapján az elmúlt napokban egy újabb sorozat indult. Az első előadást az akadémia kidolgozója, gesztora, Jászberé­nyi József, a Milton Friedman Egyetem felnőttképzési igazga­tója tartotta Az időskor pestise, a demencia címmel. Ugyancsak elhangzottak már Novák Mária a tánc és a mozgás időskori sze­repéről szóló gondolatai. Márci­us 5-én Zelena András A mes­terséges intelligencia és az idős­kor, március 26-án Jászberényi József Gerontechnológia - az idősek mindennapi életét meg­könnyítő technikai eszközök, április 9-én Kovácsné Magyari Hajnalka Szépségápolás az idős­korban, április 23-án Juhász Gabriella Az időskorral kapcso­latos jogi problémák címmel fej­ti ki mondandóját. Május 14-én a zárórendezvényt újra Jászbe­rényi József tartja Művészette­rápia időskorban - Caravaggio festményei, mint segítő eszkö­zök témakörben. A salgótarjáni szenior aka­démia programjaira csütörtö­ki napokon általában 12 óra­kor kerül sor, kivétel az utolsó előadás, amelynek 14 óra lesz a kezdési időpontja. Valamen­­­nyi összejövetelt a népfőiskolai egyesület állandó helyszínének tekinthető klubban tartják a Jó­zsef Attila Művelődési Központ­ban. A programok nyitottak és ingyenesen látogathatók. Mint Pántya Anita, az egyesület el­nöke elmondta, minden érdek­lődőt szeretettel várnak. Cs. B. Jászberényi József Fotó: H. M. Agócs József a fővárosban is kiállította képeit Elismert fotós lett a világjáró nyugdíjas Mint nagyon sokan, Agócs József is gyermekkorában egy Utitárs típusú fényképe­zőgéppel kezdte az ismerke­dést a fotózással, aztán kö­zépiskolásként és egyete­mistaként sem lett hűtlen hozzá, aktív munkavállaló­ként azonban nem sok ideje jutott rá. Tehetsége, hozzá­értése nyugállományba vo­nulását követően bontako­zott ki igazán. Csongrády Béla nool@nool.hu SALGÓTARJÁN/BUDAPEST Az immár 72. életévében járó okleveles gépészmérnök szá­mos rangos szakmai egyesü­let tagja, s fotói több mint 20 ország pályázatán szerepel­tek sikeresen. A minap a fő­városban a FUGA Építészeti Központban nyílt meg a Volt egyszer egy öblösüveggyár című kiállítása, amely azt a több mint szomorú állapotot dokumentálja művészi esz­közökkel, amely az 1893-ban alapított nagy jelentőségű, fénykorában 2300-2500 főt foglalkoztató, már-már iko­­nikus üzem a többszöri tu­lajdonváltást követően 2009- ben bezárta kapuit. Agócs József - természete­sen az akkori menedzsment engedélyével - 2011 őszén több száz felvételt, jó néhány sorozatot készített a gyár egy­re lepusztultabb látványt mu­tató félig lerombolt épületei­ről, az enyészetnek kitett ne­vezetes részlegeiről: a csiszo­lóműhelyről, a festőüzemről, a készáruraktárról, a bemu­tató- és mintatermékről. To­rokszorító, lélekszomorító a fotók sugallta hangulat, a né­zők elé táruló ember nélkü­li látvány a munkások sze­mélyes tárgyairól, a nyitott, ki sem ürített öltözőszekré­nyekről, a sebtében ottha­gyott munkaruhákról, cipők­ről, a soha többé nem haszná­latos kávéscsészékről, a ki­szakadt ülőalkalmatosságok­ról, a gazdátlan, tisztítatlan szerszámokról, a földön he­verő, hajdanán értékes alap­anyagokról. A hajdani Csillagfúvók - ahogyan Jobbágy Károly, Pol­gár István és Vihar Béla köl­tők nevezték a szakma meste­reit - és a jeles tervezők, mű­vészek - Mánczos József, Ta­kács Géza, Gyüre Nándor, Er­dei Sándor és mások­­ leg­szebb munkáit immár csak a Dornyay Béla Múzeum Üveg­város című állandó bemuta­tóján láthatják a város ipari múltja iránt érdeklődők. Még ilyen dokumentumo­kon, mint Agócs József­­ vagy a budapesti kiállításon is szót kért, szintén fotóművész Szamódy Zsolt Olaj­­ képei. A fotók azokat a helyszíneket mutatják, ahol e remekművek megszülettek az elmúlt év­tizedekben. A jó nevű belvá­rosi kiállítóhelyen a fotográ­fus tiszteletére nagy számban megjelenteket Nagy Bálint, a FUGA Budapesti Építészeti Központ kreatív igazgatója kö­szöntötte, az ünnepélyes han­gulathoz nagymértékben já­rult hozzá Sándor Balázs ifjú klarinétművész közreműkö­dése, színvonalas műsora is. A salgótarjáni fotós (jobbról az első) saját tárlata bemutatásából, képeinek kommentálásából is kivette a részét » Handó Péter is letette a névjegyét A Sóshartyánban élő, Salgó­tarján kulturális közéletében igencsak aktív Handó Péter képzőművész, költő - amel­lett, hogy szerepet vállalt a nyomdai előkészítésben - re­mek záróverseket is írt az ele­gáns, kétnyelvű katalógus ol­dalaihoz. Az utolsó így szól: Korsó falára rakódott / víz­kő jelzi, ennyi szállt el. / Fecs­kendő, mérőszalag, / kés, tör­lőrongy a kéznek, rács / üre­sen hevítve. Ennyi. / A filctol­lak gazdátlanul / várják a be­­száradásuk. / Mintát nem raj­zolnak már / többé poharam számára. / Lassan belém tö­rődhet, hogy / egy öblösüveg­gyárunk volt.” l Látogasson el hírportálunkra! NOOL.hu 2020. FEBRUÁR 26., SZERDA Még mindig szívesen gyarapítják tudásukat SALGÓTARJÁN Ment-e­­ A köny­vek által a világ elébb? Vörös­marty Mihály méltán elismert Gondolatok a könyvtárban cí­mű nagyszerű versének egyik központi kérdésével indítot­ta előadását Bódi Györgyné, a Dornyay Béla Múzeum Bará­ti Körének elnöke - az 1982-től létező s 2009-ben akkreditált, döntő többségében nyugállo­mányú tagságot tömörítő - kö­zösség minapi összejövetelén. A rendezvény ugyanis azt tűz­te ki célul, hogy áttekintse az ismeretterjesztés, -szerzés sok évszázados történelmének fo­lyamatát, középpontba állítva a könyvek kitüntetett, a könyvtá­rak nélkülözhetetlen szerepét. Az előadó a pergamen formá­ban megőrzött kódexekig tekin­tett vissza, majd részletesebben foglalkozott a német Johannes Gutenberg 15. századi, a kínai könyvnyomtatást új techniká­val továbbfejlesztő találmányá­val, illetve a Magyarországon is található mintegy négyezer ős­­nyomtatvánnyal és Mátyás ki­rály híres Corvináival. A köny­vek őrzését Bódi Györgyné az i. e. 3. századi Alexandriáig ve­zette vissza, ahol neves papír­­tekercseket őriztek, amelyek jó része azonban egy tűzvész ál­dozata lett. A magyar könyvtár­­történet a 18. században, kolos­torokban, egyetemeken s több főúri családnál még mindig lé­tező gyűjteményéig nyúlik vis­­­sza. Ma - a gyors technikai fej­lődés ellenére - hazánkban a köteles példányok révén cent­rális szerepe van az OSZK-nak, az MTA-nak és az egyetemi könyvtáraknak. A modern kül­földi intézmények közül az elő­adó bemutatta a helsinki és a kanadai Calgary új építményt, de nem hagyta említés nélkül a fejlesztés előtt álló helyi Balas­si Bálint Megyei Könyvtár je­lentőségét sem. Cs. B. Bódi Györgyné Fotó: H. M. Neves bányamérnökből, műszaki egyetemi tanárból vált a történelmi regények szerzőjévé Huszonhat könyvet írt, főként a nógrádi várakról BUDAPEST A főváros volt már évek óta Füst Antal lakóhe­lye. Tanulmányai, munkahe­lyei azonban szorosan kötöt­ték más településekhez is, így szülővárosához Salgótarján­hoz­­, ahol 1940-ben látta meg a napvilágot és ahol a Madách Imre Gimnáziumban érettsé­gizett­­ Miskolchoz, ahol bá­nyamérnöki oklevelet szerzett, és ahol a későbbiekben bánya­tervező, kutatómérnök, egyete­mi adjunktus volt­­ és Gödöllő­­höz, ahol a Szent István Egye­temen címzetes professzorként tanított. Tudományos munkás­sága keretében több száz ta­nulmánya, publikációja jelent meg hazai és külföldi folyó­iratokban. Szerzője vagy társ­szerzője volt tucatnyi szak­könyvnek. 1972-ben egyetemi doktori, 1980-ban kandidátusi, 2004-ben akadémiai doktori tudományos fokozatot szerzett. 2000-ben a Magyar Bányásza­ti Hivatal elnökhelyetteseként vonult nyugállományba. Valamiféle titok volt és ma­rad - ő maga sem tudta igazán megindokolni hogy a fenti előéletet követően milyen belső késztetésre kezdett hozzá Nóg­­rád múltjának tanulmányozá­sához és e kutatásai eredmé­nyeként 2009 óta sorozatban jelentette meg megyei helyszí­nekhez kötődő könyveit. Ezek­ben a valós tényeket vegyítet­te a saját fantáziavilága által szült és gombolyított történe­tekkel. Többek között megír­ta Baglyas­­ és Zagyvakő, Szé­­csény, Balassagyarmat és Lo­sonc regényét, foglalkozott a Karanccsal, a palócok szent he­gyével, a szénkúti templomépí­tőkkel, Buják, Drégely, Hasz­nos, Hollókő és Nógrád várá­val, és könyvet írt. Szépirodal­mi munkásságát Bátonytere­nyén 2016-ban, a IV. Palóc Vi­lágtalálkozó keretében Szeder Fábián-életmű­ díjjal ismerték el. Köteteinek többségét könyv­tárakban mutatta be a közön­ségnek. E rendezvényekre is nagyon felkészült és minden alkalmat megragadott, hogy erősítse a magyar identitástu­datot, hazaszeretetre buzdít­sa olvasóit. Garai János költő­vel vallotta: S ha jelennek hal­ványul sugára,/ A régi fény ra­gyogjon fel honára. Könyveinek sorát a kékkői és a somoskői vár regénye, Sztrahova várának meséje, és Somoskő várának regénye zárta le, ugyanis 2020. janu­ár 28-án távozott az élők sorá­ból, és február 7-én a zagyva­rónai temetőben mély részvét mellett helyezték örök nyuga­lomra. Cs. B. 2017-ben a világörökségi falu várát is megörökítette Fotó: L. B. i *

Next