Nógrádi Bányász, 1952 (1. évfolyam, 1-17. szám)

1952-09-09 / 1. szám

UG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ RDP SALGÓTARJÁN­ JÁRÁSI PAR­I BI­ZO­TT­SÁG­ÁNAK LAPJA ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1952. SZEPTEMBER 9. Új fegyver a győzelemért „Nógrádi Bányász" akkor je­­tt meg, amikor az rág, köztük megyénk egész dal­­ünnepük a szocializmus­­ában harcoló bánya­ A párt és a megbecsülése kormány tükröző­­i abban, hogy a bányászok megjelenésével újabb­­ért, újabb­a­k mindennapi segítséget munká­­harcukhoz. A lap időben jelenik meg, fokozott feladatok dása áll előttünk a be­­folytatott küzdelemben, cializmus építésének dön­­tőségének megvalósítása­ Ehhez a küzdelemhez ad­­ segítséget a most t lap és fegyver lesz meg­­zok kezében, amelynek a 'vei, az újság jó fel­­val megyénk eer­­edményesebb mun­­ak végezni. A lap­­ lése, olvasása hozzá­­bányászainkat az ered­­seb munkához, ahhoz, helyt tudjanak állni­­ tnak a feladatoknak a ,valósításáért folyó ember, melyet a párt és kaz­­a otaozó nép joggal elvár tő­ül Mik ezek a feladatok? 1 ienekelőtt az, hogy fizi­­a, ‘s műszaki dolgozók­­? egyaránt keményebben élményesebben kell har­­ik a terv maradéktalan­ítéséért. A dolgozóink el­­vti feladata a munkaté­in megszilárdítása, a a verseny szélesebb ala­­a való helyezése, a laka­­rág, az önköltségcsök­­és szélesítése. Műszaki­­ ók, mérnökök, aknászok,­­terek, — mint a term p­­arancsnokai — mindenek biztosítsák a terv teljes m­­lűszaki feltételeit. Egyik áv­osabb feladatuk, intessék a termelés hogy ál­­hullámzását, segítsék a­­ dolgozókat a minél ma­­eredmények elérése­feladatok megvalósítá­­a pártszervezetek veze­ti a műszaki vezetőkkel jó összedolgozással na­­nti harcot kell folytatni, űzött feladatok elvégzé­­a bányászok között is Jg a maradiság, a régh­­való ragaszkodás, melyen ztül az ellenség a szoci­­iokratizmus, a klerikális­t érvényesíti befolyá­­politikailag még képzet­dolgozóknál. Az ellenség harc állandó folytatása lenség helyi képviselői- i leleplezése, meg semmi­­egyik feltétele annak, a szénbányászat terén is >bb léptekkel menjünk Arád megye bányászai a n a saját bőrükön ták, hogy mit jelent ma­n világban bányásznak A kapitalistáktól kezd­­pük, szolgabírók, stb. mindenki sorra kilá­­ks­­ányolta a bányászokat. Ennek az embertelen világnak Sztálin elvtárs katonáinak fel­szabadító harca vetett véget, melynek eredményeképpen a bányászok a társadalom leg­megbecsültebb rétegei közé kerültek. A párt és a kormány szerető gondoskodása nyilvá­nul meg mindazokban az in­tézkedésekben, melyet bá­nyászaink munkája, életvi­szonyainak a megjavítására hoznak. A bányászok az egész országban keményebb mun­kával, szívósabb eredmények­kel hálálják meg a párt és a kormány gondoskodását. A nógrádi bányászok is a fel­­szabadulás óta számtalan ta­nújelét adták annak, hogy sze­retik a hazájukat, szeretik a pártot, ugyanakkor kérlelhe­tetlenül gyűlölik az ellensé­get. Amikor elmondjuk, hogy bányászaink munkájában je­lentős eredmények vannak, azt is meg kell mondani, hogy még igen sok hiba is van, melyek akadályozzák a termelés egyenletes fejlődését, a maradéktalan teljesítését. terv Al­kotmányunk ünnepe tisztele­tére indított munkaverseny során a nógrádi bányászok Rákosi elvtárshoz intézett le­velükben több ezer tonna ter­ven felüli szén kitermelésére tettek fogadalmat. Ezt a foga­dalmat a Nógrádi Tröszt nem teljesítette, mert az augusztusi terve sem érte el az előirány­zatot. Vannak azonban jól dolgozó vállalatok, munkások, akik kitartóan dolgoztak, ter­vüket és vállalásukat teljesí­tették. Ezek a dolgozók bebi­zonyították pártunkhoz, Ráko­si elvtárshoz való hűségüket, és most ezeknek a dolgozók­nak kell szégyenkezniök azok miatt, akik elmaradtak a terv teljesítésében, teljesítésében. A a­ vállalások példamutató munkásoknak, vállalatoknak a feladata, hogy kényszerítsék a lemaradókat a terv mara­déktalan teljesítésére, ígéretük valóra váltására. A párt és a kormány szerető gondoskodá­sát, megbecsülését, bányá­szaink eredményes munkával, a harmadik negyedévi terv maradéktalan teljesítésével kell viszonozni. Ne engedjék meg, becsületes bányászaink, hogy a nógrádi bányászoknak a harmadik negyedévi terv vé­gén is szégyenkezni Különösen szól ez azok kelljen. felé a vállalatok, dolgozók felé, akik nem tettek meg mindent azért, hogy csorbítatlan ered­ményekkel ünnepelhettük a második bányásznapot. A harmadik negyedévi terv vé­géig még három hetünk van. Vessenek latba minden erőt bányászaink, a bányák veze­tői, hogy sikeresen teljesíthes­sük a harmadik negyedévi ter­vet. Ehhez a munkához a meg­lévő hibák kijavításához, a tartósabb eredmények eléré­séhez ad nagyobb segítséget a most megjelenő „Nógrádi Bá­nyász". Ez az újság a nógrá­di szénmedence bányászainak, műszaki dolgozóinak a lapja. A lapnak az a célja, hogy köz­vetlen fegyvere, segítőtársa legyen nemcsak a fizikai mun­kát végző bányai dolgozók­nak, hanem a műszakiaknak is. A lapnak az a célja, hogy a pártmunka tapasztalatainak közlésein túl terjessze a bevált, helyes munkamódszereket, az üzemek időszerű híreit, a­mel­lett szívós, következetes har­cot folytasson az ellenséges elemek leleplezéséért, a bá­nyászok között is meglévő el­lenséges befolyás ellen. A lap rendszeresen közölni fogja szakszervezeti és ifjúsági mun­­­ka hírein túl a termelési mód­szerek legjobb­jait. Közölni fogja a tapasztalt­legjobb műszaki vezetők, sztahano­visták, vájárok tapasztala­tait, munkamódszereit, hogy­­ azoknak közkinccsé tételével is segítsék az eredményesebb munkát, a terv teljesítését. Éppen ezért, hogy a lap a bá­nyászok lapja, csak akkor tud megfelelő segítséget adni, hi­vatásának megfelelni, ha lap cikkei a d­olgozókhoz szól­a­nak, és a lap­t a bányászok írják. Ezért ér­­te minden fizi­kai és műszak­bányai dolgo­zó, hogy a munkájáért, eredményeiért lap munkájának is felelős. A megjavítása érdekében hétről-hétre írják meg véleményüket a lap mun­kájáról, színvonaláról, írják meg azt, hogy milyen sikere­ket értek el az ellenség elleni harc, a terv teljesítése és a munkamódszerek megjavítá­sának terén. Segítsék a lap munkáját azzal is, hogy meg­írják az üzemekből, a párt­­szervezetek, szakszervezetek, DISZ, vagy a műszaki veze­tők hiányosságait a termelést gátló hibákat. Legyen ez a­­ lap éles fegyver a dolgozók kezében, amely, ha kell, dí­csér, ha kell, bírál, amely min­dig ostorozza a maradiságot, az elavultat, a régit, terjeszti a haladót, az újat, amely elő­segíti, hogy munkánk minden vonalon eredményes legyen. A bányász elvtársaknak a lappal való kapcsolata azt jelenti, hogy a „Nógrádi megjelenése napjától Bányász" kezdve hétről-hétre eredményesebb munkát fog végezni, nagyobb segítséget tud adni azoknak a nagy céloknak a megvalósítá­sához, melyet pártunk és kor­mányunk tűzött elénk, amely­nek végrehajtását joggal el­várja a nógrádi bányászoktól is. Nem kétséges, hogy a Nógrádi Bányász eredményes munkát fog végezni a béke és a szocializmus építésének ér­­­dekében. Ma dicsőségi bányásznak lenni Országunk dolgozó népe szep­­­­te­mber 7-én ünnepelte másod­szor a bányásznapot. Hős bányá­szaink több termeléssel méltókép­pen ünnepelték a tatai bányá­szok emlékére nyilvánított bá­nyásznapot. Napjainkban meg­becsült emberek a bányászok. A munkásosztály első táborában a legelső helyre küzdötték fel ma­gukat. Minit Rákosi el­vtárs mon­dotta a bányászkongresszuson: ,,A bányászság pártunknak min­denkor erős támasza volt és az is maradt.“ 1ó esztendővel ez­előtt piszkos tömeglaká­sokban éltek a bányászok, hogy kere­setükből fenntarthassák család­jaikat, kénytelenek voltak a 10 —12 éves gyermekeiket is a bá­nyába küldeni csillésnek, és az­­ urak kényü­­kre-kedvükre zsák­mányolhatták ki a fiatal dolgo­zókat. Megváltozott a bányászok élete. Nehéz, keserves munká­juk megkönnyebbült, a szovjet nép nagyszerű alkotásai, gépek, kaparó- és gumiszalagok, fúró­gépek megkönnyítik a szénter­melést. Munkájukat azzal a tu­dattal végzik: minden egyes megtöltött csille az ipar fejlő­dését segíti elő. Megyénk bá­nyái az ország szénellátásának az egyharmadát biztosítják. Nagy feladatok hárulnak a nógrádi bányászokra a szocializmus épí­tésében. Fejlődő iparunk egy­re több szenet követel üzemeink­től. A feladatok végrehajtásának döntő feltétele, hogy bányá­szaink kellő szaktudással ren­delkezzenek, s utánpótlást nyer­­­­jenek az ifjúság közül. Három jelszó jellemzi a bányászok éle­tét: termelni, tanulni és műve­lődni, melyhez pártunk és kor­mányunk minden lehetőséget megad. A párt és a kormáy nagy­ gon­dot fordít az új bányászok ne­velésére, melyet bizonyít a nagy­­bátonyi vájár tanuló otthon mo­dern felszerelése, amelyben éven­te 600 növendék nyer elhelye­zést és évente 200­—300 új, mű­velt, szakképzett vájár foglalja el harci posztját a termelés front­ján. A tanulók­­ gondtalan életet élnek az otthonban, díszes egyen­ruhát kapnak, külön munkaru­hát stb. A tanulók fejlődését gondos figyelemmel kísérik a ta­nárok és szaktanítók. Mindent elkövetnek, hogy a gondjaikra bízott fiatalokból öntudatos dol­gozókat neveljenek. A nyári szünidő alatt a szakmai tudá­sukat a félnapos műszakokban bővíthetik, e­mellett jó keresetre is­­ szeret tehetnek. A nagybátonyi vájártanuló iskolában most folyik a ta­nulók felvétele. Különös kitünte­tés lesz az a fiataloknak, ha be­kerülhetnek ebbe az iskolába, hogy méltó utódai legyenek a hős bányászoknak. Felvételre jelentkezhetnek azok a becsüle­tes fiatalok, akik VI—VIII. ál­talános iskolai kötelező végzett­séggel rendelkeznek. Megyénk fiataljai gondoljanak arra, hogy­ az iskola elvégzése után a széntermelésben elért eredményeikkel segítik elő szo­cialista iparunkat. Kötelességük a fiataloknak, hogy minél töb­ben jelentkezzenek a széncsaták mezejére, hogy a munkájuk nyo­mán még több szén kerinlönn a gyors ütemben fejlődő iparunk­nak, ami virágzóvá teszi drága hazánkat. Radványi Ottó tanár A román bányászok szovjet módszerekkel harcolnak a több szénért Bodó Ferenc, munkaérdem­­renddel kitüntett aninoszai élmun­­kás bányász,, csoportvezető, az egyik fejtési fronton. Csoportja már tavaly szép teljesítményeket ért el és nagy része van abban, hogy az aninoszai bánya elnyerte az élüzemeknek járó vörös zász­lót. Bodó Ferencet leginkább a szén-elővájásnál végzett fúrások érdekelték. Az aninoszai bányá­szok ugyanis sok időt töltöttek el ezzel a munkával, ami hátrál­tatta a termelést. A lyukakat egyenesen fúrták és ezért a rob­banás gyakran tönkretette a bá­nyafákat. Ilyenkor, a bányá­szoknak a szén jövesztése he­lyett, újból a bányafák ácsolásá­hoz kellett látniok, so­k időt és faanyagot pazaroltak így el. Ugyanakkor a lyukakat találomra, tervszerűtlenül fúr­ták, egyszer a réteg alján, más­kor a középen kezdték a fúráso­kat. Amikor egy furat elkészült, leállították a gépet és helyet ke­restek a következő lyuk számára, így is sok idő veszett kárba és­­ ezért bármilyen lelkesen is dol­gozott Bodó Ferenc csoportja, 120—125 százaléknál magasabb teljesítményt nem tudott elérni. Bodó Ferenc tapasztalatcserén volt Szovjetunióban és megtanul­ta a szovjet bányászoktól a gyors­­fúrás módszerét. Hazatérve azon­nal beszámolt társainak tapaszta­latairól. Részletesen megvitatták majd kipróbálták a kiváló szovjet munkamódszert és hamarosan már eredményesen alkalmazták is. A szovjet gyorsfúrási munka­módszer ragyogó eredményeket tett lehetővé. Bodó Ferenc cso­portja nemcsak csökkentette a fúráshoz szükséges időt, hanem jelentős robbanóanyagot takarít meg és teljesítménye 145—150 százalékra emelkedett. A sikerek nyomán Bodó Fe­renc csoportjának tagjai most áttértek a „melegváltási“ mód­szere, valamint rendbentartásánál a munkahely a Vorosin­­módszerre, hogy egyre több szén­nel biztosítsák az ipari termelés­­ fejlődését.

Next