Nógrádi Bányász, 1979 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1979-01-01 / 1. szám

A­z igazgatóság anyagosztá­­­­lyán a napokban dolgozta utolsó munkanapját Kálmán La­jos, aki hosszú éveken keresz­tül töltött be különböző társa­­dalmi és közéleti tisztségeket. Nyugdíjaztatásáig az osztály pártcsoport bizalmija volt. Mun­káséveinek fontosabb állomá­sairól beszélgettünk, s arról, hogy 60 évesen — gazdag élet­­tapasztalattal a háta mögött - hogyan, miképpen látja életün­­ket? — Korán, 13 éves koromban kezdtem el a munkát - vála­szolja. Kifutó gyereknek vett fel egy kereskedő, majd egy év múlva, 1932-ben kereskedőtanu­lónak szerződtem. Otthon öten voltunk testvérek, mindenkinek dolgozni kellett. Apámat korán elveszítettük, a Karancsban esett el, mint bányász vöröskatona, védte a Tanácsköztársaságot. Ezt az ellenforradalmi rendszer állandóan éreztette családunk­kal. 30 éven keresztül Józsefin laktunk a bányatelepen — s apró ürügyekkel többször kila­koltattak a kolóniából így érez­tették velünk, hogy nem felej­tették el 1919-et. Engem is­­ pedig a kommunista eszméket még nem igen ismertem­­ érni, ott 1941-ben munkaszolgálatra hívtak be. — Igen küzdelmes évek követ­keztek, amikor három tanulóév után felszabadultam, a szak­mában. Nagyon szerettem volna a bányai élelemtárban elhelyez­kedni de erre csak 1945 után kerülhetett sor. Közben a pál­­falvai bányagépgyárban segéd­munkásként, majd a Hangya­­szövetkezetben, mint elárusító dolgoztam. — A felszabadulás után tag­ja lettem a Magyar Kommunis­ta Pártnak. Ekkor, mint élelem­ 47 évet dolgozott társ írnok és kiadó, nagyon so­kat dolgoztam. Abban az idő­ben nem volt ritka jelenség, amikor éjjel vagont kellett kirak­nunk, hogy az élelmiszer-ellá­tás zökkenőmentes legyen bányánál. Közben igen mozgal­a­mas politikai életet éltünk. 1949-ben emeltek funkcióba, a bányaipari szakszervezethez. Itt sportelnökként dolgoztam, köz­ben politikai iskolát végeztem. Ez a korszak számomra és a sportmozgalom számára is nagy fejlődést hozott. Öröm volt dol­gozni, hiszen nagyon aktívak vol­tak az emberek, jól mozgósítha­tók­­ élt bennük a forradalmi szellem, a becsvágy és a tenni­akarás. Sokat megfordultam eb­­ben az időben a megye falvai­ban, bányatelepeken. Kerestem a tehetséges fiatalokat. A lelke­sedést jól bizonyítja ha elmon­dom, hogy részt vettem 1947- ben és 1949-ben a választási küzdelmekben. Engem a párt Cserhátsurányba küldött, ott kel­lett mozgósítanunk, agitálnunk, hogy a Magyar Kommunista Párt szavazatot kapjon. Azon a ré­szen elég gyenge volt a párt befolyása. Az is nevezetes szá­momra, hogy az ellenforradalom után, amikor már megszerveztük a termelést - három éven ke­resztül én lehettem az SBTC- sportkör elnöke. Abban az idő­ben fejlődött a sportmozgalom, így a sportkör is. Nem csak a labdarúgás, hanem a vívók, az ökölvívók, a tornászok, az asz­talitenisz-szakosztályok is ragyo­gó eredményeket értek el. Na­gyon sok segítőtársam akadt, akik kiváló munkát végeztek. A­z élet tőlem is törvény­­szerűen többet követelt. Közgazdaság­­technikumba, majd felsőfokú raktárgazdálko­dási szaktanfolyamon tanultam. Mindkét iskolát eredményesen elvégeztem. 1959-ben kerültem vissza a bányához előbb sta­tisztikus, majd anyaggazdálkodó lettem. Nagyon jól éreztem ma­gam az anyagosztályon, mindig kollektív ember voltam. Társa­dalmi és pártmegbízatásom is akadt mindig, szívesen emlék­szem a küzdelmes évekre, mert látom a fejlődést, a munkám gyümölcsét, az eredményeinket. Ez évben nyugdíjba vonulok, 47 év után szeretnék pihenni a család, a gyermekek nevelésével eltölteni az időt - fejezte be a beszélgetést Kalmár­ Lajos. K. I. Egységgyűlés a bányászzászlóaljnál A munkásőrség salgótarjáni járási második zászlóalja a nagybátonyi Bányász Művelő­dési Házban, bennsőséges ün­nepség keretében tartotta meg január 7-én egységgyűlését. Hagyomány az egységnél, hogy az év elején számot adjon az elmúlt évben elért eredmé­­nyekről, megszabja új kikép­zési feladatait. Az elnökségben helyet fog­lalt: Erdős Lajos, a Munkás­őrség Országos Parancsnoksá­gának képviselője, Hoffer Ist­ván, a megyei tanács elnöke, Pöpity József az MSZMP já­rási bizottság titkára, Péter Balázs, a Munkásőrség Nógrád megyei parancsnokának he­lyettese és Szomszéd István, a nagybátonyi gépüzem vezető­je, országgyűlési képviselő. Részt vettek a tömegszerve­zetek, a bázisüzemek képvi­selői, a munkásőrök hozzátar­tozói és 27 munkásőrjelölt is. Emelte az egységgyűlés szín­vonalát a helyi általános is­kola úttörőcsapatának, a bá­nyászzenekarnak, továbbá , a kisterenyei Röpülj páva köré­nek és tánccsoportjának mű­sora.­i Az egységgyűlés egyperces tiszteletadással adózott az 1978-­­ ban elhunyt Ozsvárt Ferenc, Kiss József, Mester Károly, Almási Gyula és Szabó­ István munkásőrök emlékének. György Gáspár egységparancs­nok beszámolójában értékelte az egységhez tartozó századok tevékenységét, a parancsnokok és a munkásőrök egész évben végzett lelkes munkáját. Kiemelte politikai, gazdasá­gi tevékenységüket és a haza védelmében, a kiképzés során vállalt harcos helytállásukat. Elismeréssel szólt a szocia­lista munkaversenyben élen­járók érdemeiről. Külön öröm és elismerés számunkra, hogy az egység ellátó raja elnyerte a megyei parancsnokság Leg­jobb szakaszegység vándor­­zászlaját. A beszámolót kitüntetések átnyújtása követte. Az egység tagjai közül hatan kiváló parancsnoki, 14-en kiváló munkásőr és többen a Szol­gálati érdemérem kitüntetés­ben részesültek. A kitüntetet­tek között olyanok is voltak, akik nemcsak a munkásőrség keretében, hanem a bányászat területén is, a termelőtevé­kenységekben helytálltak, élen­jártak. Garamszeg­i Ferenc Tiribesen, Harencsár István és Géczi Sándor Szorospatakon, Lőrincz István a nagybátonyi gépüzemben, Jakab József Ká­­nyáson, Bakos B. András pe­dig Ménkesen végzett kiváló munkát. A kitüntetések dása után a munkásőrök óra­ün­nepi eskütételre, a leszerelők és a tartalékállományúak szol­gálatának megköszönésére ke­rült sor. P. J. HAVAS JANUÁR Új F8-as gép Elkészült az Országos Bánya­­gépgyártó Vállalat szereldéjében az F8-as gép az Oroszlányi Szén­bányák számára. A közelmúltban mutatták be a bányászati, köztük a nógrádi szakembereknek. A prototípust a bemutatón alaposan megvizsgálták. Elsősorban az újszerű megoldáso­kat. Általános tetszést aratott a hidraulikus kitámasztó rendszer. Ennek igen sok előnye lesz. (Pél­dául a gép teljes, vagy bármely o­dalának felemelése). Változott a függesztett kihordószalag is, ame­­­lyet megerősítettek. A jövesztőfej, tangenciális késelrendezéssel szintén jó benyomást keltett. viilamos berendezést is korszerű­­­sítették (tirisztoros nagyságában, formájában vezérlés). is el­nyerte az új géptípus a szakem­berek elismerő véleményét. Jövőt formáló erő Szocialista brigádvezetők jubileumi tanácskozása „Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni.” Ez a felirat fogadta decemberben azokat a szocialista brigádvezetőket, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének központjában, akik a mozgalom kibontakozásának 20. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi tanácskozáson vettek részt. A Bányász Szakszervezet elnöksége és a Nehézipari Mi­nisztérium által közösen rendezett ünnepi ülés elnökségében foglalt helyet Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára, Virszlay Gyula, a SZOT titkára, Simon Pál nehézipari miniszter, Simon Antal a BDSZ főtitkára, dr. Kapolyi László miniszterhelyet­tes, Lajor László a BDSZ titkára, Kresfly Gábor az OBF el­nökhelyettese és Soltész István szocialista brigádvezető. a tanácskozás résztvevőit Simon Antal köszöntötte. Hangsúlyozta: ünnepeljük a mozgalom kezdeményezőit és követőit, akik az elmúlt idő­szak alatt a bányászok törté­nelmi tradíciójához híven eredményesen állták meg he­lyüket és kiemelkedő eredmé­nyeket értek el. A megtett út során törekvéseiket, cseleke­deteiket áthatotta a szocialista brigádmozgalom hármas jel­szava: Szocialista módon dol­gozni, tanulni, élni. Az elnöki megnyitó után Lajer László a szakszervezet titkára mondott vitaindítót. Bevezetőjében a következőket hangsúlyozta: — Húsz éve már, hogy bá­nyászatunk fizikai és szellemi munkásai a szocialista építés előmozdulásáért életre keltet­ték a munkaverseny-mozgal­­mak e fejlett, magasabb for­máját. Az országban elsők vol­tak, akik arra vállalkoztak, hogy a közösségben rejlő erőt jobban kihasználják. Szinte egyidőben alakultak az első szocialista brigádok Balinkán, Kisgyénben, Mecse­ken, Nógrádban, a többi bá­nyában, az olajbányászat kü­lönböző területein és a bánya­gépgyárakban. A kezdemé­nyezőket gyorsan és sokan kö­vették. Terjedt az a felismerés, hogy a szocialista munkaver­seny nem csak a termelési moz­galom, hanem egyik jelentős formálója a szocialista gon­dolkodásmódnak. A kezdemé­nyezők érdeméről ezért a tisztelet hangján szólunk. A szakszervezet titkára ezt követően arról beszélt, hogy a brigádmozgalom mindig ké­pes volt önmaga megújítására. Beszédét így folytatta: — A nehézségek leküzdésé­ben időt és fáradtságot nem kímélve a brigádok mindig élen jártak, mindenütt ott vol­tak és vannak, ahol a legna­gyobb szükség van rájuk. E­z akkor is így volt, amikor a termelés mennyiségi oldala került előtérbe és jelenleg is, amikor felismerve a korszerű gazdálkodás követelményeit, a vállalások jelentős részében a minőségjavítás, a termelékeny­ség növelése, az anyag- és energiatakarékosság kap na­gyobb hangsúlyt. Ezt követően a bányászati ágazatok termelési feladatai­val foglalkozott, majd az alábbiakat mondotta: — Az 1979. évi népgazdasá­gi terv — ezen belül a bányá­szat terve — komoly és fele­lősségteljes feladatokat tartal­maz. Látnunk kell, hogy az V. ötéves tervben az elképzelt­­nél nehezebb feltételek között kell dolgoznunk. A terv tel­jesítéséhez azonban megvan­nak a feltételek, de a felada­tok mindenkitől, minden posz­ton és területen az eddiginél nagyobb erőfeszítést igényel­nek. A vitaindítót követően fel­szólalt Havasi Ferenc, aki az MSZMP Központi Bizottsága nevében köszöntötte a bánya­ipar szocialista Méltatta munkájuk brigádjait, eredmé­nyeit és utalt az éves felada­tokra, amelyek teljesítése bányászattól, s más ágazatok­a­tól is az eddiginél szervezet­tebb és hatékonyabb munkát igényel. Simon Pál nehézipari mi­niszter felszólalásában hangoz­tatta, hogy a szocialista bri­gádmozgalom kibontakozásá­val együtt kezdődött meg a bányászat nagyarányú gépesí­tése. Ma már a bányamunka és a bányász nem olyan, mint húsz évvel ezelőtt. A hatékony munka fontos felté­tele, hogy ez a kapcsolat még jobb összhangba kerüljön, so­ha ne szakadjon meg. A tanácskozás résztvevői végezetül elfogadták a szoci­alista brigádokhoz intézett fel­hívást, majd a brigádmozga­lomban elért eredmények elis­meréseként Simon Pál mi­niszter tíz dolgozónak a Kivá­ló Bányász, tizenegynek pe­dig a Kiváló Munkáért kitün­tetést adta át. Közöttük volt Illés András szorospataki vájár, aki a szo­cialista brigádmozgalom kere­tében végzett jó munkájáért a Kiváló Bányász miniszteri ki­tüntetést kapta. A mozgalom kezdetétől — 1957-től — aktív résztvevője, 1970-től pedig a Zója ifjúsági brigád vezetője. A 12 fős vágathajtó brigád EHOB-géppel dolgozva éri el kiváló eredményeit. Sikeres munkájukhoz és a kitüntetés­hez gratulálunk! ILLÉS ANDRÁS Nemzetközi gyermekév —1979 Az 1979-es esztendőt nemzetközi gyermekévnek nyilvánította az Egyesült Nemzetek Szer­vezete. Képünkön: A gyesen levő kismamáknak műsort adnak Nagybátonyban, a Bányász Művelődési Házban az óvodások. Eredményeink, tennivalóink A kisterenyei építési üzem MSZMP végrehajtó bizottsága munkaterve alapján megtár­gyalta az 1978. évi gazdálko­dás tapasztalatait a cselekvési program alapján. A jelentés joggal tett olyan megállapí­tást, hogy a pártbizottság és a pártalapszervezetek gazdasá­gát irányító, szervező, segítő és ellenőrző munkája az el­múlt évben — az előző esz­tendőkhöz hasonlóan — rend­szeres és hatékony volt, hi­szen túlteljesítettük az 1971. évre meghatározott feladatain­kat. Ezzel egyidejűleg az V. ötéves terv első három évére kitűzött irányszámok is meg­valósultak. Valamennyi fonto­sabb termelési és gazdasági mutatót teljesítette az építési Segítette céljaink elérését a jó politikai légkör, a dolgozók többségének lelkes munkája. Mindez megnyilvánult a bá­nyásznap, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61 év­fordulójára és a KMP mega­lakulásának 60. évfordulójára indított munkaversenyben, a kommunista műszakokon va­ló megjelenésben és az ott ki­fejtett tevékenységben, a tár­sadalmi munkaórák további növekedésében. A pártfórumok mellett más üzemi fórumok napirendjén társadalmi szerveink program­jában is megfelelő helyet ka­pott a gazdasági építőmunka végrehajtására való mozgósí­tás. Segítette céljaink elérését a szocialista brigádmozgalom ereje és a kommunista gazda­sági, műszaki vezetők odaadó, lelkiismeretes tevékenysége. Árbevételi tervünket mint­egy 20—23 százalékkal teljesí­tettük túl, ami 140 millió fo­rintot jelent. Eredménytervün­ket 87 százalékkal teljesítet­tük túl, ami 20 millió forint. A termelés emelkedésének forrása — a faiparnál jelent­kező többletlétszám ellenére is — teljes egészében, 100 száza­lékban a munkatermelékeny­ség volt. Elért eredményeink értékét növeli, hogy az elmúlt évi te­vékenységünket jóformán mű­szaki fejlesztés nélkül oldot­tuk meg. A helyes anyag- és energiagazdálkodást valamen­­­nyi termelőegységünk korának középpontjába mun­állí­totta. Fő vonalaiban az alábbiak­ban látjuk legfontosabb tenni­valóinkat. A vállalatunk nö­vekvő saját rezsis beruházási munkáit az eddiginél nagyobb hatékonysággal és a határidők tartásával kell elvégeznünk, hiszen ezek a vállalat, dol­gozóink szociális, kommunális ellátottságát szolgálják döntő többségben. Az elmúlt évinél nagyobb felelősséggel és következetes­séggel kell elvégezni az ön­költséges munkáinkat, ame­lyek elsősorban dolgozóink munkakörülményeinek további javítását szolgálják. A kisterenyei telephely víz­ellátásának rekonstrukcióját egyértelműen be kell fejezni. Gyorsítani kell a törpevízmű­vek elkészítéséhez szükséges felkészülésünket, a kivitelezés hatékonysága érdekében. A Salgótarján területén épülő FÜSZÉRT-raktárnál munkán­kat úgy kell megszervezni, hogy a határidőnek eleget te­gyünk. A nagybátonyi fatelep költözését és az ehhez szüksé­ges feltételek megteremtését meg kell gyorsítani. A fuvarozási irodától bérelt tehergépkocsik kihasználtsá­gát az építőipari tevékenység­ben, a hasznos teherszállítás további növelésével, a faipar­nál a rakodótelep és pótkocsik használatával hatékonyabbá kell tenni. Erőfeszítéseket kell tennünk a vezetésnek és a dolgozó kol­lektíváknak egyaránt a mun­kafegyelem, a technológiai fe­gyelem erősítésére, a minőségi munka és a munkaidőalap ki­használásának javítására. se A vezetési színvonal ennek­­érdekében felsőfokú vég­zettségű építészeti szakkáde­rek beállításával kívánunk előbbrelépni. A Dolgozz hi­bátlanul mozgalmat az eddi­ginél nagyobb mértékben, terv­szerűbben, következetesebben kell felhasználni a vezetési színvonal és a vezetési dönté­sek javítása, illetve segítése érdekében. A végrehajtó bizottság je­lentésének és vitájának az volt a végső következtetése, hogy a kisterenyei építési üzem kommunistái és dolgozó kollektívája felkészült az 1979- es esztendő megnövekedő­ feladatainak végrehajtására. Ennek biztosítása érdekében — a megnövekedett feladato­kat figyelembe véve — készít­jük el 1979. évre szóló cselek­vési programunkat. Kovács Miklós

Next