Nógrádi Bányász, 1980 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1980-07-01 / 12. szám
Szabadságon Üdülve, túrázva, kempingezve — önfeledt nyaralás Az időjárás alig sejteti, de a napok múlása elhozta az üdülésben a főidényt. Július első napját írjuk. Dolgozóink „szólóban" vagy „családostól” már korábban megkezdték az üdülést. Egyesek a szabadságot részletekben, szabad szombattal, hét végével megtoldva kempingezni, túrázni indulva veszik ki. Hosszabbrövidebb utakat tesznek meg autóval, motorral, vonattal vagy gyalog. 1. A bükkszéki Bányász Gyógyüdülő társalgójában beszélgettünk a kányási aknaüzem vájárával, Vanó Jánossal a szabadság eltöltéséről: — Jómagam úgy vagyok Vele, annak ellenére, hogy Maconkán kertes családi házam van — ahol a szabad időben akad mit tenni — az évi szabadságomat inkább pihenésre használom fel. Minden évben, ha kapok beutalójegyet, elmegyek üdülni. Különösen mióta problémám van a szememmel és lábammal. Van aki a „zajosabb”, nagy üdülőket kedveli, szereti elengedni magát. Én Bükkszékre esküszöm. Ötödik alkalommal vagyok itt. Nyugodt, csendes hely. A koszt minden alkalommal kiváló, még nem hallottam, hogy panaszkodott volna valaha is valaki. — A környék, az üdülő kulturális programja is megfelelő számomra. A víz jó az operált térdemre. No, meg kugli-, vagy ultitársaság is ki-kialakul két hét alatt. Ha valaki pinhenni akar (én mondom) a bükkszék! Bányász Gyógyüdülőt válassza! 2. Kovács László mokány, sportos bátonyi fiatalember. A nagygépüzem technológusa. A szabadság eltöltéséről így nyilatkozott: — Feleségemmel igyekszünk minden évben megtervezni az egész éves programot. Korábban bonyolultabb volt, mert két gyermekünk miatt nehezebben tudtunk mozogni. Jómagam bátonyi születésű gyerek vagyok, innen ered a Mátra szeretete. Ha egy kis szabad időm van, irány a Mátra, a természet! Szeretek gombázni, az erdőben mászkálni. Nagyobbik fiamat, aki éves, hároméves korától hétviszem magammal. Ő már a Mátra szerelmese, nem úgy, mint az anyja, aki alföldi, nemigen kedveli a hegyet. — Mint KISZ-vezető és a vállalati szakszervezeti bizottság megbízott tömegsport, felelőse a túrázásra, a természet szeretetére beszélek rá mindenkit. Valamint az ország megismerésére. Mind a 19 megyét bebarangoltam vagy úgy, mint táborozó úttörő, katona, vagy túrázó kiránduló. 3. Kovács József, a tiribesi aknaüzem föld alatti villanyszerelője már hazai és nemzetközi méretekben gondolkodik a szabadság eltöltéséről: — A szabadságot én nem az Alföldön töltöm el, mint sok társam. A családdal, barátokkal, zenésztársakkal elindulunk rövidebb-hosszabb utakra. Van saját kocsink, sátrunk, szeretünk kempingezni. Bejártuk az országot, voltunk Jugoszláviában, a cseh—lengyel Tátrában már többször is. Eljutottam a Szovjetunióba, de jártam Franciaországban és az idén az NSZK-ba is eljutok méghozzá a salgótarjáni bányász fúvószenekar tagjaként egy hatnapos turnéra. ☆ Három dolgozónkat szólaltattuk meg. Mindhárman másmás elképzeléssel, kiválasztással, aktív programpihenéssel töltik szabadságukat. Programjaik megvalósulásához kellemes időt kívánunk! K. F. 1 * Nógrádi bányász és csehszlovák gyermekek a Balatonban. Csereüdülés keretében együtt élvezik a nyaralás szépségeit a keszthelyi gyermeküdülőnkben. Tízes névadó ünnepséget rendezett a közelmúltban a nagybátonyi gépüzem KISZ-vezetőségekön: az Képününnepelt csöppségek és szüleik. Ifjúsági mozgalom Szervezeti élet Hénkes Az alapszervezet 1979 tavaszán jött létre. Magját régi KISZ-eseink, a mozdonyszerelő fiatalok alkotják, de emellett villanyszerelő és szállításnál dolgozó fiatalok is kerültek az alapszervezetbe. Tervteljesítéshez való tevékeny hozzájárulás, politikai nevelés és tervszerű tagépítés volt a vállalások lényege. Az új vezetőség Bakos István titkári vezetésével sikeresen irányította a tervek megvalósítását. Taggyűléseiken rendszeresen megvitatták a termeléssel kapcsolatos problémákat, ismertették a fiatalokkal a legfontosabb üzemi feladatokat. Tevékeny részt vállaltak FMKT-csoportunk újjászervezésében. Tizenegyen adtak be újítást, ennek következtében javult a mozdonyok állapota és könnyebbé vált javításuk. Vállalásaik között szerepelt a munkafegyelem javítása. Talán ennek is köszönhető, hogy a legkevesebb munkafegyelem-sértés náluk volt az elmúlt mozgalmi évben. Az alapszervezet jó agitációs munkájának gyümölcse, hogy tagjai közül anyagszállító ifjúsági brigád alakult, melynek vállalásai szerves részét jelentik az alapszervezet akcióprogramjának. Jó tagépítő munkájuknak köszönhető, hogy 42-ről 52-re emelkedett taglétszámuk az elmúlt mozgalmi évben. Valamennyi újonnan érkezett fiatallal elbeszélgetnek, munkájukat figyelemmel kísérik. Nagy hansúlyt fektetnek a fiatalok politikai képzésére. 17 tag jár KISZ-oktatásra, a többiek pedig párt- és szakszervezeti oktatáson képezik magukat. A vezetőség propagandistája Jákóhalmi Ferenc ez évben kapta meg az Aranyjelvényes propagandista címet. A vitakörök tartalmas és vonzó fórumai lettek az alapszervezeti fiataloknak, ahol tanulás mellett jut idő a szóraakozásra is. A jó politikai nevelést bizonyítja az a siker is, melyet az alapszarvezet fiataljai Szabad hazában vállalati vetélkedőn elért első helyezésükkel szereztek. A politikai munka mellett a sportnak is nagy teret szentel az alapszervezet. Az üzemi sportkör munkájában, de a KISZ-vezetőség sportnaptárának megvalósításában is mindig ott találjuk az alapszervezet tagjait. Résztvevői és szervezői a különböző sportmegmozdulásoknak: teremfoci, asztalitenisz, sakk. E munkában szoros kapcsolatot alakítottak ki a műhelyi szocialista brigáddal. Szalai Pál Nem vagyunk idegenek Br ■rvjvf Banyaiam áttörök A dorogházi 3495-ös számú, Petőfi Sándor nevét viselő úttörőcsapat Lenin rajának támogatását két éve vállalta el a ménkesi aknaüzem Péch Antal szocialista brigádja. Kölcsönösen igyekszünk megismerni egymás feladatait. Gyakran kapunk segítséget tőlük, főleg pályaválasztási elképzeléseinkhez. Nem vagyunk már idegenek az üzemben, ősszel kommunista műszakon vettünk részt, teljes létszámban. 1980. május 21- én még ennél is izgalmasabb látogatásra készültünk. Járinka Feri bácsi az előző napokban örömhírt hozott számunkra. Közölte, hogy nemcsak kintről kukucskálhatunk be a bánya tátongó, sok kíváncsit vonzó nyílásán. Belépési engedélyünk van! A 7. a osztályos fiúk bátor gyerekek. Teljes létszámban jelentkeztek az izgalmas üzemlátogatásra. Sokunknak ott dolgozik az édesapja és vannak olyanok is közöttünk, akik bányaelektrolakatosnak szeretnének menni. Eljött a nagy nap, köztünk Ménkesre. A Megerszívélyes fogadtatás után Feri bácsi ismertette az útirányt, ami izgalmasnak tűnt. A lámpaházban kiosztották a biztonsági készülékeket, s indultunk a tátogó táró felé. Hamar észleltük, hogy igen nagy a szél. De erre figyelmeztettek és így tudtuk, hogy háromszáz méterig nem várható más. Egyre beljebb haladtunk. Közben személyesen is láthattuk azokat a dolgokat, melyekről eddig csak meséltek nekünk. Elérkeztünk az igen hosszú gumiszalaghoz. Ennek az a szerepe, hogy kiküszöböli a gyaloglást a munkába induló vagy munkából jövő bányászoknak. Bár nem működött, mi mégis elképzeltük, hogy ott fekszenek rajta a szénportól fekete bányászok. Gyalog haladtunk tovább az mine lejtőn. Volt aki bukdácsolva, s aki simán. Megtekintettünk egy olyan vágatot is, amelyben zajlott a munka. Egy vasajtó felnyitása után hallottuk a fúrógép fülsiketítő zaját és még valamit észrevettünk. Azt, hogy igen rossz levegő, s így kintről kell biztosítani a frisset. Csillogó szemekkel hagytuk el a munkahelyet, és ráálltunk a légvágatra. A koromsötétben segített a lámpa, de nem karbidlámpa, hanem a nagy hatósugarú gázlámpa. Vártuk, mi jön ezután? Nemsokára olyan nagy porral keveredett szél fújt, hogy a sisakot majdnem levitte a fejünkről. Valahára elérkeztünk egy elágazáshoz, ahol a levegő a légakna felé vette az útját. Mi pedig a lanovka állomásán lyukadtunk ki. Többször is elhangzott a felnőttek ajkán: játszani is komolyan kell! A tanácsot megfogadva szép sorban elindultunk a kerékpárüléshez hasonló deszkán. Elkezdődött a hangzavar. Mindenki kiabált és viccelődött. Örömünkben majdnem leszédültünk az ülésről. Hatszáz métert haladva, fürgén leugráltunk a felső állomáson. Itt már várt minket egy kismozdony, ami döcögve, nagyokat kattogva elindult a világosság, a külszín felé. A ragyogó napfényben,egymás maszatos arcába mosolyogva elindultunk fürödni. Azután frissen még egyszer megtekintettük a térképen az útvonalunkat, majd „Jó szerencsét!” köszönés után eldultunk hazafelé. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik biztosították számunkra az életre szóló, tanulságos élményt. Nem igaz, hogy félelmetes a bánya! Akik ilyen pályára szándékoztak menni, nem rettentek vissza. Sőt megerősödött bennük az akarat! Horváth Zsolt, a Lenin raj Apacs őrse nevében Tömegsport Mini olimpia Balatonföldváron Balatonföldváron az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda balatoni igazgatósága szervezésében Mini olimpia címen országos kispályás labdarúgó villámtornát rendeztek. A tornára 43 csapat nevezett. Vállalatunkat az április 5-én Felszabadulási Kupát nyert Gépüzem I. csapata képviselte — NSZ KISZ néven. A 43 csapatot 11 csoportba osztották. A mieink a VII. csoportba kerültek a Tatabányai Alumíniumkohó, a gyöngyösi GYÖNGYSZÖV és a Ceglédi Lenin Tsz csapatai társaságában. A küzdelmek öt pályán kezdődtek, amelyeket a csoportokhoz sorsoltak. A mieink az első sorozatban kezdtek, rossz talajú, füves, háló nélküli kapukkal felszerelt pályán A korai időpont mindkét csapatot zavarta egy kissé, így ideges volt a hangulat és kapkodó a játék. A mi csapatunk kapott előbb lábra és Ponyi L. alapvonalról lőtt góljával a vezetést is megszerezte. Ezután már csak a gólkülönbség volt kérdéses. Rengeteg gólhelyzet kihagyásával* Tatabányai Alumíniumkohó—NSZ—KISZ 0—5 (0—2). Góllövők : Szentgyörgyi L. (2), Angyal L., Nagy G., Ponyi L. Ezután két óra szünet következett, ami alatt a mieink érthetetlen módon lemerevedtek és egy náluk jóval gyengébb képességű (3—0 vereséggel kezdő) csapat ellen nem tudtak felülkerekedni, sőt ér a nagy védelmi hibát követően már az akarás is kevés volt, és hiába támadta csapatunk végig második félidőt, a szerencse is az a ellenfelet támogatta. Szilágyi öngólt vétett, amit Szentgyörgyi L. gólja csak szépíteni tudott. NSZKISZ—Ceglédi Lenin Tsz 1—3 (0—1). Még mindig nem veszett el semmi, bár nagyon ideges volt a hangulat a csapat háza táján. A harmadik, sorsdöntő mérkőzésre délután fél hatkor került sor. Az addig lejátszott mérkőzések után a helyzet úgy alakult, hogy az addig mindig győztes GYÖNGYSZÖV csapatát 5 góllal kellett volna legyőzni a továbbjutáshoz. A fiúk fogadkoztak és minden csábítás ellenére megpróbálták a lehetetlent. A torna egyik leggyilkosabb iramú mérkőzésén a gárda mindent megtett, rengeteg helyzetet kidolgozott, de ki is hagyott. A mérkőzés elején megint kaptunk egy „potyaízű” gólt, amit még abban a percben Ponyi a torna legszebb gólját lőve kiegyenlített. Ám a továbbiakban gólt nem sikerült lőni, így a ceglédiek szavalókórusa által végig támogatva meg kellett elégednünk azzal, hogy jó játékkal bizonyított a csapat: GYÖNGYSZÖV—NSZKISZ 1—1 (1—1). Hagyományainkhoz híven újra kiestünk egy olyan torna végső küzdelmeiből, ahol csapatainknak minden esetben keresnivalója lenne. A balatonföldvári három lejátszott mérkőzésből kettőn csapat azt nyújtotta, amit elváratak tőlük. A ceglédiek ellen, bár az akarás megvolt, a szív hiányzott és a játékfelfogás bizony erős csorbát szenvedett. Nem volt megfelelő az összpontosítás. A fentiek ellenére a csapatból végig kiemelkedő teljesítményért Ponyi László, Bartalics Sándor, Angyal László, góljaiért Szentgyörgyi László dicsérhető. A tábor vendége volt Buzánszky Jenő, aki a „régi idők focijából” adott ízelítőt szóban, és filmen. Láthattuk a 6:3-as magyar-angolt és az 1954-es VB magyar—brazil mérkőzés (4—2) legizgalmasabb jeleneteit. Kovács László NÓGRÁDI BÁNYÁSZ A Nógrádi Szénbányák dolgozóinak lapja. Megjelenik havonta kétszer. Előfizetés egy évre 1920 forint Telefon: 10 633, Bányai 51-94. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Mb. felelős szerkesztői Rozgonyi István iádja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. 3100 Salgótarján, Palócz Imre tér 4. Fh.: Bálint Tfimás. ig. Előállítja: a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat Salgótarjáni Palócz Imre tér, 4.