Nógrádi Bányász, 1980 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1980-07-01 / 12. szám

Szabadságon Üdülve, túrázva, k­empingezve — önfeledt nyaralás Az időjárás alig sejteti, de a napok múlása elhozta az üdülésben a főidényt. Július első napját írjuk. Dolgozóink „szólóban" vagy „családostól” már korábban megkezdték az üdülést. Egyesek a szabad­ságot részletekben, szabad szombattal, hét végével meg­toldva kempingezni, túrázni indulva veszik ki. Hosszabb­­rövidebb utakat tesznek meg autóval, motorral, vonattal vagy gyalog. 1. A bükkszéki Bányász Gyógyüdülő társalgójában beszélgettünk a kányási akna­üzem vájárával, Vanó Já­nossal a szabadság eltöltésé­ről: — Jómagam úgy vagyok Vele, annak ellenére, hogy Ma­­conkán kertes családi házam van — ahol a szabad időben akad mit tenni — az évi sza­badságomat inkább pihenésre használom fel. Minden évben, ha kapok beutalójegyet, elme­gyek üdülni. Különösen mióta problémám van a szememmel és lábammal. Van aki a „za­josabb”, nagy üdülőket ked­veli, szereti elengedni magát. Én Bükkszékre esküszöm. Ötödik alkalommal vagyok itt. Nyugodt, csendes hely. A koszt minden alkalommal ki­­váló, még nem hallottam, hogy panaszkodott volna vala­ha is valaki. — A környék, az üdülő kul­turális programja is megfelelő számomra. A víz jó az operált térdemre. No, meg kugli-, vagy ultitársaság is ki-kialakul két hét alatt. Ha valaki pi­n­henni akar (én mondom) a bükkszék! Bányász Gyógy­üdülőt válassza! 2.­ Kovács László mokány, sportos bátonyi fiatalember. A nagy­gépüzem technoló­gusa. A szabadság eltöltéséről így nyilatkozott: — Feleségemmel igyekszünk minden évben megtervezni az egész éves programot. Koráb­ban bonyolultabb volt, mert két gyermekünk miatt nehe­zebben tudtunk mozogni. Jó­magam bátonyi születésű gyerek vagyok, innen ered a Mátra szeretete. Ha egy kis szabad időm van, irány a Mát­ra, a természet! Szeretek gom­bázni, az erdőben mászkálni. Nagyobbik fiamat, aki éves, hároméves korától hét­vi­szem magammal. Ő már a Mátra szerelmese, nem úgy, mint az anyja, aki alföldi, nemigen kedveli a hegyet. — Mint KISZ-vezető és a vállalati szakszervezeti bi­zottság megbízott tömegsport, felelőse a túrázásra, a termé­szet szeretetére beszélek rá mindenkit. Valamint az or­szág megismerésére. Mind a 19 megyét bebarangoltam vagy úgy, mint táborozó úttörő, ka­tona, vagy túrázó kiránduló. 3. Kovács József, a tiribesi ak­naüzem föld alatti villanysze­relője már hazai és nemzet­közi méretekben gondolkodik a szabadság eltöltéséről: — A szabadságot én nem az Alföldön töltöm el, mint sok társam. A családdal, barátok­kal, zenésztársakkal elindu­lunk rövidebb-hosszabb utak­ra. Van saját kocsink, sátrunk, szeretünk kempingezni. Be­jártuk az országot, voltunk Jugoszláviában, a cseh—len­gyel Tátrában már többször is. Eljutottam a Szovjetunió­ba, de jártam Franciaország­ban és az idén az NSZK-ba is eljutok méghozzá a salgótarjá­ni bányász fúvószenekar tag­jaként egy hatnapos turnéra. ☆ Három dolgozónkat szólal­tattuk meg. Mindhárman más­más elképzeléssel, kiválasztással, aktív program­­pihenés­sel töltik szabadságukat. Prog­­ramjaik megvalósulásához kel­lemes időt kívánunk! K. F. 1 * Nógrádi bányász és csehszlovák gyermekek a Balatonban. Csereüdülés keretében együtt élvezik a nyaralás szépségeit a keszthelyi gyermeküdülőnkben. Tízes névadó ünnepséget rendezett a közelmúltban a nagybátonyi gépüzem KISZ-vezető­­sége­­kön: az Képün­ün­nepelt csöppsé­gek és szüleik. Ifjúsági mozgalom Szervezeti élet Hénkes Az alapszervezet 1979 tava­szán jött létre. Magját régi KISZ-eseink, a mozdonysze­relő fiatalok alkotják, de emellett villanyszerelő és szállításnál dolgozó fiatalok is kerültek az alapszervezetbe. Tervteljesítéshez való te­vékeny hozzájárulás, politikai nevelés és tervszerű tagépí­tés volt a vállalások lényege. Az új vezetőség Bakos István titkár­i vezetésével sikeresen irányította a tervek megvaló­sítását. Taggyűléseiken rend­szeresen megvitatták a ter­meléssel kapcsolatos problé­mákat, ismertették a fiatalok­kal a legfontosabb üzemi fel­adatokat. Tevékeny részt vállaltak FMKT-csoportunk újjászerve­zésében. Tizenegyen adtak be újítást, ennek következtében javult a mozdonyok állapota és könnyebbé vált javításuk. Vállalásaik között szerepelt a munkafegyelem javítása. Talán ennek­ is köszönhető, hogy a legkevesebb munkafe­­gyelem-sértés náluk volt az elmúlt mozgalmi évben. Az alapszervezet jó agitációs munkájának gyümölcse, hogy tagjai közül anyagszállító if­júsági brigád alakult, mely­nek vállalásai szerves részét jelentik az alapszervezet ak­cióprogramjának. Jó tagépítő munkájuknak köszönhető, hogy 42-ről 52-re emelkedett taglétszámuk az elmúlt moz­galmi évben. Valamennyi újonnan érkezett fiatallal el­beszélgetnek, munkájukat fi­gyelemmel kísérik. Nagy hansúlyt fektetnek a fiatalok politikai képzésére. 17 tag jár KISZ-oktatásra, a többiek pedig párt- és szak­­szervezeti oktatáson képezik magukat. A vezetőség propa­gandistája Jákóhalmi Ferenc ez évben kapta meg az Arany­jelvényes propagandista cí­met. A vitakörök tartalmas és vonzó fórumai lettek az alap­szervezeti fiataloknak, ahol tanulás mellett jut idő a szóra­a­kozásra is. A jó politikai nevelést bi­zonyítja az a siker is, melyet az alapszarvezet fiataljai Szabad hazában vállalati ve­­­télkedőn elért első helyezé­sükkel szereztek. A politikai munka mellett a sportnak is nagy teret szentel az alapszer­vezet. Az üzemi sportkör munkájában, de a­­ KISZ-ve­­zetőség sportnaptárának meg­valósításában is mindig ott találjuk az alapszervezet tag­jait. Résztvevői és szervezői a különböző sportmegmozdu­lásoknak: teremfoci, asztalite­nisz, sakk. E munkában szo­ros kapcsolatot alakítottak ki a műhelyi szocialista brigád­dal. Szalai Pál Nem vagyunk idegenek B­­r ■­r­v­jvf Banyaiam áttörök A dorogházi 3495-ös számú, Petőfi Sándor nevét viselő út­törőcsapat Lenin rajának tá­mogatását két éve vállalta el a ménkesi aknaüzem Péch An­tal szocialista brigádja. Köl­csönösen igyekszünk megis­merni egymás­­ feladatait. Gyakran kapunk segítséget tőlük, főleg pályaválasztási elképzeléseinkhez. Nem vagyunk már idegenek az üzemben, ősszel kommunis­ta műszakon vettünk részt, tel­­jes létszámban. 1980. május 21- én még ennél is izgalmasabb látogatásra készültünk. Járin­­ka Feri bácsi az előző napok­ban örömhírt hozott számunk­ra. Közölte, hogy nemcsak kintről kukucskálhatunk be a bánya tátongó, sok kíváncsit vonzó nyílásán. Belépési en­gedélyünk van! A 7. a osztá­lyos fiúk bátor gyerekek. Tel­jes létszámban jelentkeztek az izgalmas üzemlátogatásra. Sokunknak ott dolgozik az édesapja és vannak olyanok is közöttünk, akik bányaelektro­­lakatosnak szeretnének men­ni. Eljött a nagy nap, köztünk Ménkesre. A Meger­szívé­lyes fogadtatás után Feri bá­csi ismertette az útirányt, ami izgalmasnak tűnt. A lámpa­házban kiosztották a bizton­sági készülékeket, s indultunk a tátogó táró felé. Hamar ész­leltük, hogy igen nagy a szél. De erre figyelmeztettek és így tudtuk, hogy háromszáz méterig nem várható más. Egyre beljebb haladtunk. Közben személyesen is lát­hattuk azokat a dolgokat, me­lyekről eddig csak meséltek nekünk. Elérkeztünk az igen hosszú gumiszalaghoz. Ennek az a szerepe, hogy kiküszöböli a gyaloglást a munkába in­duló vagy munkából jövő bá­nyászoknak. Bár nem műkö­dött, mi mégis elképzeltük, hogy ott fekszenek rajta a szénportól fekete bányászok. Gyalog haladtunk tovább az mine lejtőn. Volt aki bukdá­csolva, s aki simán. Megte­kintettünk egy olyan vágatot is, amelyben zajlott a munka. Egy vasajtó felnyitása után hallottuk a fúrógép fülsiketítő zaját és még valamit észrevet­tünk. Azt, hogy igen rossz levegő, s így kintről kell biz­­­tosítani a frisset. Csillogó szemekkel hagytuk el a munkahelyet, és ráálltunk a légvágatra. A koromsötétben segített a lámpa, de nem kar­bidlámpa, hanem a nagy ha­tósugarú gázlámpa. Vártuk, mi jön ezután? Nemsokára olyan nagy porral keveredett szél fújt, hogy a sisakot majd­nem levitte a fejünkről. Va­­lahára elérkeztünk egy elága­záshoz, ahol a levegő a légak­na felé vette az útját. Mi pe­dig a lanovka állomásán lyu­kadtunk ki. Többször is el­hangzott a felnőttek ajkán: játszani is komolyan kell! A tanácsot megfogadva szép sorban elindultunk a kerék­párüléshez hasonló deszkán. Elkezdődött a hangzavar. Min­denki kiabált és viccelődött. Örömünkben majdnem le­szédültünk az ülésről. Hatszáz métert haladva, fürgén leug­ráltunk a felső állomáson. Itt már várt minket egy kismoz­dony, ami döcögve, nagyokat kattogva elindult a világosság, a külszín felé. A ragyogó napfényben,­egy­más maszatos arcába moso­lyogva elindultunk fürödni. Azután frissen még egyszer megtekintettük a térképen az útvonalunkat, majd „Jó sze­rencsét!” köszönés után el­­dultunk hazafelé. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik biztosítot­ták számunkra az életre szóló, tanulságos élményt. Nem igaz, hogy félelmetes a bánya! Akik ilyen pályára szándékoztak menni, nem rettentek vissza. Sőt megerősödött bennük az akarat! Horváth Zsolt, a Lenin raj Apacs őrse nevében Tömegsport Mini olimpia Balaton­­földváron Balatonföldváron az Express If­júsági és Diák Utazási Iroda ba­latoni igazgatósága szervezésében Mini olimpia címen országos kis­pályás labdarúgó villámtornát rendeztek. A tornára 43 csapat nevezett. Vállalatunkat az április 5-én Felszabadulási Kupát nyert Gép­üzem I. csapata képviselte — NSZ­ KISZ néven. A 43 csapatot 11 csoportba osztották. A mieink a VII. cso­portba kerültek a Tatabányai Alu­míniumkohó, a gyöngyösi GYÖNGYSZÖV és a Ceglédi Le­nin Tsz csapatai társaságában. A küzdelmek öt pályán kezdődtek, amelyeket a csoportokhoz sor­soltak. A mieink az első soro­zatban kezdtek, rossz talajú, fü­ves, háló nélküli kapukkal fel­szerelt pályán­ A korai időpont mindkét csapatot zavarta egy kis­sé, így ideges volt a hangulat és kapkodó a játék. A mi csapatunk kapott előbb lábra és Ponyi L. alapvonalról lőtt góljával a vezetést is meg­szerezte. Ezután már csak a gól­­különbség volt kérdéses. Ren­geteg gólhelyzet kihagyásával* Tatabányai Alumíniumkohó—NSZ­­—KISZ 0—5 (0—2). Góllövők : Szentgyörgyi L. (2), Angyal L., Nagy G., Ponyi L. Ezután két óra szünet következett, ami alatt a mieink érthetetlen módon le­merevedtek és egy náluk jóval gyengébb képességű (3—0 ve­reséggel kezdő) csapat ellen nem tudtak felülkerekedni, sőt ér a nagy védelmi hibát követően má­r az akarás is kevés volt, és hiá­ba támadta csapatunk végig második félidőt, a szerencse is az a ellenfelet támogatta. Szilágyi ön­gólt vétett, amit Szentgyörgyi­ L. gólja csak szépíteni tudott. NSZ­KISZ—Ceglédi Lenin Tsz 1—3 (0—1). Még mindig nem ve­szett el semmi, bár nagyon ide­ges volt a hangulat a csapat há­za táján. A harmadik, sorsdöntő mér­kőzésre délután fél hatkor ke­rült sor. Az addig lejátszott mér­kőzések után a helyzet úgy ala­kult, hogy az addig mindig győz­tes GYÖNGYSZÖV csapatát 5 gól­lal kellett volna legyőzni a to­vábbjutáshoz. A fiúk fogadkoz­­tak és minden csábítás ellenére megpróbálták a lehetetlent. A torna egyik leggyilkosabb ira­mú mérkőzésén a gárda mindent megtett, rengeteg helyzetet ki­dolgozott, de ki is hagyott. A mérkőzés elején megint kaptunk egy „potyaízű” gólt, amit még abban a percben Ponyi a torna legszebb gólját lőve kiegyenlített. Ám a továbbiakban gólt nem sikerült lőni, így a ceglédiek sza­­valókórusa által végig támogatva meg kellett elégednünk azzal, hogy jó játékkal bizonyított a csapat: GYÖNGYSZÖV—NSZ­KISZ 1—1 (1—1). Hagyományainkhoz híven újra kiestünk egy olyan torna végső küzdelmeiből, ahol csapa­tainknak minden esetben keresni­valója lenne. A balatonföldvári három le­játszott mérkőzésből kettőn csapat azt nyújtotta, amit elvár­a­tak tőlük. A ceglédiek ellen, bár az akarás megvolt, a szív hiány­zott és a játékfelfogás bizony erős csorbát szenvedett. Nem volt megfelelő az összpontosítás. A fentiek ellenére a csapatból vé­gig kiemelkedő teljesítményért Ponyi László, Bartalics Sándor, Angyal László, góljaiért Szent­györgyi László dicsérhető. A tábor vendége volt Buzánsz­­ky Jenő, aki a „régi idők fo­cijából” adott ízelítőt szóban, és filmen. Láthattuk a 6:3-as ma­gyar-angolt és az 1954-es VB magyar—brazil mérkőzés (4—2) leg­izgalmasabb jeleneteit. Kovács László NÓGRÁDI BÁNYÁSZ A Nógrádi Szénbányák dolgozói­nak lapja. Megjelenik havonta kétszer. Előfizetés egy évre 19­20 forint Telefon: 10 633, Bányai 51-94. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Mb. felelős szerkesztői Rozgonyi István iád­ja: a Nógrád megyei Lapk­iadó Vállalat. 3100 Salgótarján, Palócz Imre tér 4. Fh.: Bálint Tfimás. ig. Előállítja: a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat Salgótarjáni Palócz Imre tér, 4.

Next