Nógrádi Krónika, 1994. március (1. évfolyam, 1-26. szám)

1994-03-14 / 12. szám

1994. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ Nónfádi#Krónika GYÖNYÖRŰ JUBILEUM: KÁROLY ATYA ARANYMISÉJE Életével mutat példát híveinek SZABÓ GY. SÁNDOR Néztem az idős papot tegnapi aranymiséjén a salgótarjáni Acél­gyári úti Szen­t József-plébániatemp­­lomban. Mellette segítőként csak három paptársa mozgott, minist­­ránsok hada sem vette körül. Mél­tató beszédek helyett rövid kö­szöntők hangzottak el. A hívekkel teli templomban sokak szemében könny csillogott. Strichics Károly fő­esperes plébános pappá szentelésé­nek 50. évfordulóját ünnepelték. A galambősz hajú pap boldog meghatottsággal fogadta a feléje sugárzó szeretetet, s végül arany­­misés áldásában köszönte meg hí­vei hűségét az Úristennek. S aki csak egy kicsit ismeri, az tudja: számára ez az utolsó mozzanata volt a lényeg. A li­turgián ez alkalomból kicsit át­­fénylő ceremóniát megértéssel „viselte”. Egész életében az egyszerűséget hirdette, a sze­génységet élte meg gyerekfej­jel, s szerényen élt és él mind a mai napig. Szokták mondani: a pap is bort iszik és vizet prédi­kál. Lehet, hogy ilyen szolgája is van az Istennek, de Károly atya nem ez a típus. Munkáskörnyezetből indult. Máig is munkáspapnak vallja magát, sőt büszke erre. Édesap­ja a salgótarjáni Rima hengeré­sze volt. Rövid időre Ózdra he­lyezték, majd ismét a kenyeret­­len városba. Édesapját már öté­ves korában elvesztette, ekkor kopogtatott be a kis családhoz a nélkülözés, s maradt nem kí­vánt vendéggként hosszú éve­kig. A Pécskő-dombi cigányiskola padjait koptatta, majd később eminens diákként a báró Chorin Ferenc Reálgimnáziumban folytat­ta tanulmányait. Sovány bő­röndjével, váltás öltönnyel 1939.nyarán lépte át a rozsnyói szeminárium bejáratának küszö­bét, s öt év múlva 1944. március 4-én szentelték pappá. Egy pap ott szolgál, ahová püspöke a hívek közé küldi. A diszpozíciók, áthelyezések sora egy pap életében lehet több, le­het kevesebb. Károly atya hiva­tásának Zagyvapálya, Karancske­­szi, Kazár, salgótarjáni főplébánia, Cered, Tomnaszentandrás, Bódva­­szilas és 1959-től napjainkig az acélgyári Szent József-plébánia az állomásai. De, ha egy kicsit is­merjük az elmúlt évtizedek tör­ténéseit, akkor nyugodtan ne­vezhetjük stációknak ezeket az állomásokat, amelyekhez ha­sonlót jártak be Strichics Károly paptestvérei is. Elég, ha csak a zagyvapálfalvai nyilasórát emlí­tem, vagy az ötvenes- hatvanas évek békepapi mozgalmát. Ká­roly atyát is hívták a „békesség” hívei balassagyarmati találkozó­jukra, de nem ment el. Nem hagyta cserben azokat a bátor és mondhatni önfeláldozó szü­lőket, akik be merték íratni hittanra gyermekeike­­­t. Pedig jól tudták: ezért órákon belül az üzemi sze­mélyzetistől megkaphatj­ák munka­könyvüket. Egyik nagy­hatalmú elöl­járója egyszer megüzente: Strichics tűn­jön el Tarján­­ból, mert le­fogja az ÁVÓ! A hatalommal paktáló főpap figyelmeztet­ését nem fo­gadta maradt­ meg. Pe­dig saját sza­vait idézve: Salgótarjánban a pap nem volt jó cégér. „Kis Moszkva” társadalmában, világá­ban élni, dolgozni, Isten tanítá­sát hirdetni bátor vállalkozás volt. Embert próbáló cseleke­det. És a korábbi időkben is. Mosolyt fakasztó történetként emlí­tette, hogy a Rima vezetése megkövetelte a férfinéptől is a templomba járást Ad­dig, amíg az igazgató nem ment nyári szabadságra, meg is teltek a padsorok, de utána inkább mentek a vasasok a hűvös kocs­mába. Elviselte, sőt az itt megélt aranymiséje is bizonyítja, hogy nem futamodott meg. Pedig lehetett volna, akadt oka bőven. „Ez a pap...! Ki ez a csuhás?” - gúnnyal, nem kis meg­vetéssel hangosan, vagy fog kö­zött sziszegett félmondatok sok­szor a szívébe markoltak. Nem adta fel, hitt abban, hogy „Kis Moszkvára” is előbb utóbb új idők köszöntenek. Amit viszont a mai napig saját kudarcának nevez: nem sikerült a családokhoz úgy el­jutni, ahogyan szeretett vol­na. Igaz ebben az is közreját­szott, hogy ha elment, vagy hívták valemelyik családhoz, akkor a vendéglátók kapták a rossz­­ízű, méltatlan szemre­hányást: mi az, ti pappal barát­koztok ? Ami viszont boldogsággal tölti el, s ezt a tegnapi aranymi­séjén is elmondta hűséges híve­inek: a munkások védőszentjé­nek temploma mindig nyitva állt és áll a betérők előtt egy rö­vid imára, főhajtásra, s ezzel él­nek is a hívek. Károly atya az egyszerű emberek között volt boldog, nekik prédikált 50 éven ke­resztül. Hite szerint bennük a korán halt apját és az utolsó leheletéig dolgozó édesanyját látta. Strichics Károly nyáron tölti be 75. életévét. A végső égi szál­lásra költözés előtt elöljáró püs­pökétől felmentést kapott a plé­bániai munka alól, s júniustól már a nyíregyházi papi otthon­ban pihenhet. Továbbra is ma­radva Isten szolgájának, helyet­tesítésekkel segít majd amúgy is leterhelt paptestvérein, Isten szőlőjének fáradhatatlan mun­kásain. Ehhez kívánunk neki to­vábbi lelki békét és jó egész­séget! Az aranymise megható pillanata Károly atya Az Acélgyári úti Szent József plébániatemplom A forradalom szent szövegei 1848. március 15-én késő délelőtt az esős Pozsonyban egy pillanatra kisütött a nap, és amikor a Ferenc Károly gőzhajó el­indult a kikötőből, gyönyörű szivárványív alatt kezdhette meg az útját Bécs felé. A szi­várvány szerencsés jelnek számított, így érezték azok, akik integettek az ország­­gyűlési küldöttségnek, és így érezték azok, akik e küldöttség tagjaiként a hajó fedélze­tén voltak. Egy szent szöveget vittek ma­gukkal, amelyet eredetileg Kossuth Lajos fogalmazott meg még március 3-án, de amelyet március 15-én reggel máris meg­változtatott, határozottabbá és világosabbá tett. Bécsben már ismerték ezt a szöveget. Németre fordítva terjesztették, újra meg újra felolvasták, hiszen Kossuth ebben megismételte Batthyány Lajos 1847-ben már kifejtett kérését, gondolatát, követelé­sét: adjon az uralkodó alkotmányt nem­ magyar országainak, így lesz ez a Kossuth beszéd a március 13-i bécsi forrada­lomnak is szent szövege. Kossuth azonban a hajó indulása előtt az Országgyűlés kerületi ülésén világosan kimondta mindazt, amit addig nagyon óvatosan fogalmazott meg, nehogy eleve le­­hetetlenné tegye a felső tábla hozzájárulását vagy az uralkodói szentesítést.­­A karok és rendek kijelentik, hogy azon felírási javaslatukban, melyet az országgyűlési teendők iránt a méltó­­ságos főrendekhez általküldöttek, a szellemi kifejlődés szüksé­gességének megemlítése által a népnevelést, vallási jogok viszo­nosságát, az esküdtszékek létesítését és a sajtószabadságot, úgy­szintén a nemzeti erőnek egyesítése szempontjából az Erdél­­­lyeli egyesülést is nevezett szerint értetni kívánják; továbbá hogy ott hol a képviseleti rendszernek alkotmányos iránybani fejlődését határozott kívánataik sorába helyezik, ezen általános kifejezés alatt nevezett szerint az országgyűléseknek Pesten évenként leendő tartása szükségét is célozták kifejezni, miután országgyűlések évenkénti tartása a kormány felelősségével vár­­hatatlan kapcsolatban áll.” így lesz a gyönyörű, nagyívű szó­noklatból világos beszéd. A feliratban immár minden benne van, ami a modern, az európai, a polgári Magyarország meg­születéséhez szükséges. És a szivárvány valóban szerencsés jel­nek bizonyul. A küldöttség eredménnyel tér vissza, Batthyány Lajos gróf megalakíthatja az első felelős kormányt, április 11 - én pedig az uralkodó is szentesíti a következő szent szöveget, a márciusi törvényeket. Máig csodáljuk Kossuth nagy beszédét és ezeknek a szent törvényeknek a szövegét, mégis úgy érez­zük, hogy a forradalom céljainak igazi összefoglalása az a tö­mör és csattanós tizenkét mondat, amit a pesti márciusi ifjak sűrítettek össze a feliratból. Egy forradalomnak tömör jelmon­datokra, röviden és érthetően kifejezett célokra van szüksége. Ezt a tömörítést végezték el a márciusi ifjak, amikor a maguk — az Országgyűlés kívánságaival egybehangzó — követeléseit megfogalmazták. Nem ez az egyetlen ilyen radikális tömörítés ezen a napon. Egy ország ismerte és énekelte a reformkor leg­nagyobb költőjének gyönyörű, nagyívű bordalát és a Fóti dalt. Amikor Petőfi papírra veti a Nemzeti dalt, alighanem utalni kí­ván, akár öntudatlanul is erre a közismert versre. Lukácsy Sán­dor említette meg először, hogy lám, a Fóti dalban is ott van a most — vagy — soha gondolata: „most kell neki felvirradni vagy soha”. És a Fóti dal is azzal a gondolattal ér véget, amivel a Nemzeti dal. Mégis mennyire más, mennyire csattanósabb, mennyire forradalmi az a tömörítés, amelyet Petőfi vetett pa­pírra. Ezért is érezzük úgy, hogy a forradalom születésének pillanata és vele a korszerű Magyarország születésének pillana­ta nem ama gőzhajó indulásának a másodperce, hanem az, amikor Jókai megjelent a Länderer és Hackenast Nyomda aj­tajában a szabad sajtó első termékeivel, a Tizenkét ponttal és a Nemzeti dallal. Pesten nem volt szivárvány. Ocsmány havaseső esett, nem lehetett tudni, hogy a két nyomtatvány a nyomdai műveletektől nedves-e vagy az esőtől. Mégis ez a születés pilla­nata. Az a kattanás, amikor ezer és ezer ember Jókai kérésére egyszerre csukja be az esernyőjét. Kérem, figyeljünk. Ez a ki­csiség a nemzeti egység születésének másodperce. Mert ettől fogva egy nemzet, egy egységes és európai nemzet érzi magáé­nak mindazt, ami ebben a két tömör és szent szövegben megta­lálható. Egy egységes és európai nemzet áll ki, ha kell, fegyver­rel is ezekért az eszményekért. És ha azóta bármikor a magyar történelemben meg akarja sérteni valaki ezeket a március 15- én kivívott jogokat, egy egységes és európai nemzet nyúl vissza ösztönszerűen március 15-éhez és a két szent szöveghez. A jo­­gokat elég egyszer kivívni és utána gondosan megőrizni. Ha valamire, arra bizonyára emlékeztet ez a csodálatos évforduló, hogy amit az elmúlt századokban vagy amit az elmúlt eszten­dőkben kivívtunk, azt őrizzük is meg. Ugyanolyan szeretettel és ugyanolyan odaadással, mint a márciusi fiatalok tették. TÖRTÉNÉSZ, ÁLLAMTITKÁR KATONA TAMÁS Főszerkesztő, felelős kiadó: BENCSIK ANDRÁS Főszerkesztő-helyettes: VASKOR ISTVÁN Kiadó igazgató: JOHAN JÁNOS Kiadja: 150 ÉV KFT Szerkesztőség és kiadóhivatal: 3100 Salgótarján, Május 1. út 79/A Tel: (32) 316-588,316-065,316-358 Fax: (32) 317-974 Hirdetésfelvétel a kiadóhivatalban. 2660. Balassagyarmat, Rákóczi útl8. Tel/Fax: (35) 311-603 Szerkesztőség-vezető: Matúz Gábor Terjeszti: a Magyar ftrsta Rt. Budapest-vidéki Igazgatósága. Budapest V. Váci utca 34. Tel: (1) 118-2491, Fax: (1) 118-2693 Igazgató: Szatmári Géza BUVIHÍR Rt. Budapest XIII. Véső utca 3. Tel: (1) 120-3349, Fax: 129-5688 Ügyvezető igazgató: Halassy István Előfizetési díj: egy hónapra 250 Ft, negyedévre 750 Ft, fél évre 1500 Ft, egy évre 3000 Ft. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a kiadónál. Nyomtatás: Verseghy Nyomda Kft., Szolnok Felelős vezető: az ügyvezető igazgató ISSN 1217-999 X Lapszámunkat szerkesztette: VALLUS TIBOR Tervezőszerkesztő: TÓTH LAJOS, DÉCSEI PÉTER 9

Next