Nógrádi Krónika, 1994. március (1. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-14 / 12. szám
1994. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ Nógrádi Krónika hölgytagjai, és a fiatal színésznők — Laborfahry Róza, Szilágyi Lilla kokárdákat készítenek. Nyáron hazament, és belépett a tatai nemzetőrök közé — megcsípkedték a visszavonuló Jellasicsot — majd Hamary részt vett a schwechati csatában. Ezután a komáromi vártüzérségnél szogált a vár feladásáig. 1850-ben folytatta tanulmányait a pesti orvosi egyetemen, és 1854-ben orvos-sebész doktorrá avatták. Tatán működött mint gyakorló orvos. 1870- ben honvéd ezredorvossá nevezték ki. 1874-ben a fővárosba helyezték át. Már kora ifjúságától kezdve foglalkozott irodalommal, s orvostudományi könyveken kívül verseket, tárcákat és színdarabokat is írt. Hatala Péter (Tót-Megyer 1832 - 1898 után) theológiai doktor, egyetemi tanár, a Petőfi-társaság tagja Apja gazdatiszt. Bölcsészkarra járt Pesten. Fiatal egyetemistaként, gyanútlanul ül március tizenötödike délelőttjén az egyetem épületének harmadik emeleti tantermében, amikor tíz óra tájban a tanár felszólítására — nézzék már meg, mi az a nagy zaj odakinn —, ő is az ablakhoz tódul, és meglátja, hogy a tér tele néppel. Eleinte óvatosan fentről szemléli az eseményt, de végül mégis csatlakozik a tüntetőkhöz, s velük vonul a nyomdához. Ott van a Nemzeti Múzeum előtti népgyűlésen. A század végén megírja a nap azon eseményeit, melyeknek szemtanúja volt. (Igazán figyelemre méltónak nem eseménytörténeti adalékait tartom, hanem azt, hogy megjegyzi: az ifjúság örült az erőszak nélküli átváltozásnak.) A szabadságharc alatt belépett a honvédségbe, és tüzérként szolgált egészen Világosig. A fogságból kiszabadulván a papi pályát választotta. Az ötvenes évek végén hittérítő Palesztinában. 1866-tól a sémi nyelv tanára — egy időben rector — a pesti egyetemen. 1874-ben áttért az unitárius vallásra. Nagyszámú cikke és könyve közül említés érdemel arab nyelvtana, és Mohamed életéről és tanításáról szóló könyve. Hermann Rosenfeld (? — ?) A fiatal zsidó orvostanhallgató a nyomda előtt sereglő tömeghez beszédet intéz.Fellépése mutatja, hogy Pillwax-körhöz szorosan nem kapcsolódó fiatalok is szerepet kaphattak. Feltehetően az orvosegyetemen csatlakozott Petőfiékhez. Személye egyúttal szimbolizálhatja a pesti zsidóság azonnali kiállását a forradalom mellett.) Irányi (Halbschuh) Dániel (Toporc 1822. — Nyíregyháza 1892.) politikus. Eperjesen bölcseletet és jogot tanult, s itt a magyar ifjúsági egylet elnöke volt. 1844-től Pesten ügyvéd, a reformmozgalmak híve.Jelentős szerepet töltött be az Ellenzéki Kör, majd az 1848 márciusi pesti mozgalmak szervezésében. Mint a liberális nemesek pesti klubja, az Ellenzéki Kör választmányának a tagja, március 5-én — valószínűleg saját elhatározásból — Pozsonyba utazott Kossuthhoz, hogy megtudakolja, nem helyeselné-e, ha a diétához intézett petícióval Pestről is nyomatékosan sürgetnék az eseményeket. Kossuth nemcsak helyeselte, hanem nyomatékosan kérte is a segítséget. Ennek hatására kilencedikén úgy dönt a választmány, hogy elkészítik a petíciót. Ez lett a tizenkét pont, amelyet 13-án fogadnak el. Irányi valószínűleg végig kapcsolatban van a Pillwax-beliekkel is, s talán neki is szerepe van benne — hiszen tudjuk, milyen előszeretettel közvetít —■, hogy a 14-ei Ellenzéki körbeli tanácskozásra meghívták a radikális ifjakat is. Március 15-én reggel megjelenik a Pillwaxban (Degré visszaemlékezése), tehát onnan végigvonul társaival. A nyomdába behatolók között volt, majd az épület előtt beszédet intézett az utcán tolongó tömeghez. A múzeum előtti gyűlésen ő javasolja, hogy vonuljanak rögtön a városházára, de ne a tanács megdöntése végett, hanem azért, hogy a testületet rábírják a 12 pont elfogadására, azután pedig menjenek Budára hiszen a pontok közül a politikai foglyok szabadon bocsátására irányuló követelésnek itt is eleget lehet tenni — például Táncsics kiszabadításával. (Indítványát közfelkiáltással elfogadják, és bizottságot is választanak a városi tanáccsal folytatandó tárgyalásokra: Petőfi, Jókai, Vasvári, Irányi és Egressy Gábor) A városházánál Irányi ismét fontos szerephez jut: a tárgyalásokon kívül szónoklatot is tart az első emeletről. Személyének fontosságát jelzi, hogy megalakult Közcsendi Bizottság egyik jegyzője lett. 1848-ban igazságügy-minisztériumi titkár, Pest egyik képviselője, a Jellasic elleni önkéntes csapat tagja, utóbb Sáros megyében kormánybiztos. Az emigrációban Párizsban újságíró, 1859-ben a Magyar Nemzeti Igazgatóság jegyzője. 1866-ban Kossuth küldötte Bismarcknál. A kiegyezés után, 1868-ban Pécs városa még távollétében választotta meg képviselőnek, 1869-től a 48-as párt elnöke. Annak a békés parlamenti reformtaktikának a kialakítója, amelyet utóbb Kossuth támadott. A Függetlenségi Párt megalakulása után (1884), annak is elnöke, bár később befolyása csökkent. Irinyi József (Albis 1822 — Pest 1859) újságíró, műfordító, politikus. Irinyi János mezőgazda fia, és a szintén János nevű vegyész feltaláló öccse. Jogot tanult Nagyváradon és Debrecenben. A negyvenes évek elején körutazást tett Nyugat-Európában, de az erről szóló munkáját — amely irodalmi főművének tekinthető — a cenzúra miatt csak Halléban jelentethette meg Német—francia és angolországi útijegyzetek címen 1846-ban a fiatal szerző. 1844-től 48 nyaráig a Pesti Hírlap külpolitikai rovatának vezetője. Irinyit — mint az Ellenzéki Körnek a radikális kisebbséghez tartozó tagját — március kilencedikén felkérik az Irányi által javasolt, és Kossuth által kért petíció megfogalmazására. Irinyi tizenkét pontban foglalta össze az ellenzék követeléseinek lényegét. A tizenkét pont tartalmilag nem sokban, de stílusában már alaposan eltér Kossuth felirati javaslatától. Március 14-én délután részt vesz az Ellenzéki Kör vitáján, ahol azzal a címmel olvassa fel a 12 pontot, hogy „Mit kíván a magyar nemzet ?” Valószínűleg este a fiatalok körében tartózkodik, hiszen 15-én reggel ott van a Pilvaxban, és a többiekkel indul az egyetemekre. (Degré tudósítása szerint, aki azt írja, hogy Petőfi és Irinyi közösen mutattak fel az utcán egy iratot, e szóval: Előre!) A Länderer nyomdában (Jókai szerint csak ezen épület előtt csatlakozott hozzájuk Irinyi) — a tulajdonos odasúgott tanácsára — az ifjú rovatvezető a legnagyobb nyomdagépre téve a kezét harsányan mondta: —„E sajtót a nép nevében lefoglaljuk”. Erre a munkások „éljen a nép” kiáltásokban törtek ki (Länderer már előző nap kioktatta őket), és elkezdték a munkát. A nyomdából Irinyi hozza ki az utcára az elsőként kinyomtatott 12 pontot. (Egyesek szerint ezen a helyszínen ő, mások szerint Jókai olvasta fel közös munkájukat.) Délután részt vesz a múzeum kertjében rendezett gyűlésen, sőt — Csapó Ida naplója is megörökíti —, hogy a népes hallgatóságnak beszédet is mond, elmagyarázza a tizenkét pont jelentőségét. A városházán a tanács elé járuló küldöttség tagja. (Petőfi, Jókai, Vasvári és Degré társaságában.) Az első emeletről ezúttal minden kétséget kizáróan ő (és nem Jókai, aki aznap már négyszer szerepelt vele) olvassa fel azt a tizenhét pontot, amelyet a tanács is magává tett, s ezen örömhírt szintén az erkélyről proklamálta. (Leövey Klára szerint Irinyi beszédet is mondott ekkor.) A nyári választásokon országgyűlési képviselővé választják, majd októbertől a következő év májusáig Párizsban tartózkodott, a kormány gr. Teleki László mellé követségi tanácsosnak nevezte ki. Hazatérése után még részt vett az Országgyűlés munkájában. Menekülés közben elfogják, halálra ítélik, de Haynautól kegyelmet kap. Pesten él, és főleg szépirodalommal és műfordítással foglalkozik. Koplánszki... (? — ?) Egy pesti kesztyűkészítő tizennyolc éves fia. Március 14-én este a Pillwaxban — a legnagyobb vita közepén beesve az ajtón — felugrik a billiárdasztalra, és elkiáltja magát: —Uraim, most jöttem a hajóval Pozsonyból. A pozsonyi ifjúság küldötte vagyok. Nagy hírt hozok. Bécsben kiütött tegnap a forradalom, Metternich megbukott. A nép barikádot emel, és fegyverkezik! A hírt később a többi utas is megerősíti. Ennek hatására határozták el az ifjak, hogy elvetik az Ellenzéki Kör halogató taktikáját, s cselekednek. Nem is várják meg a vasárnapot, hanem már másnap. Lehotzky Pál (Pojnik 1821 Besztercebánya 1896) mérnök A földbirtokos családból származó Lehotzky Selmecbányán 1838—39-ben egy házban lakott Petőfivel, akivel jó barátságban volt. Március 15-én reggel ő is a Pillwaxban tartózkodott — Koroncy Imre híradása szerint —, s állítólag ő javasolta Petőfinek a Talpra magyar kinyomtatását — mivel azt reggel kézírással sokszorosították néhányan —, amely javaslatot a költő-barát állítólag dicső ötletnek nevezett. (Koroncyval szemben hajlok Hatvany azon véleményét elfogadni, hogy Petőfi eme tanács nélkül is tudta, mire való a nyomda.) Zólyom megye fiatal mérnöke októbertől a megye önkéntes honvédzászlójánál mérnök. Részt vesz a cseh oldalról betörő hurbanista zsoldosok elleni harcban, majd a komáromi várőrség főhadnagya lesz. Kitüntetik katonai érdemrenddel, és kinevezik századossá. A vár feladása után birtokain gazdálkodik, majd a kiegyezés után állami főmérnök lesz. Nyáry Albert báró (Bagonya, 1828 — Budapest, 1886) történész, az MTA levelező tagja. Pesten hallgatott filozófiát és jogot. A radikális fiatalok egyetemi köréhez, Vasvári társaságához tartozott, de újságokban is publikált. Sokat tartózkodik a Pillwaxban, a kávéház legplasztikusabb, legtöbbet idézett leírása is az ő tollából származik. Március 14-én részt vett az Ellenzéki Kör délutáni vitáján — szerinte ezrek várták az eseményeket —, majd aktív tagja az esti vitának és megbeszélésnek a Pillwaxban is. Másnap reggel is ott volt a többiek között — mint ezt Degré visszaemlékezése is megerősíti. A nagy nap szinte minden eseményének szemtanúja volt. Ezt rövidesen kiadott riportfüzetéből tudhatjuk. Eme — kissé dagályos és lelkendező műve — az egyik legfontosabb forrása a forradalom kutatóinak. A szabadságharc idején Kossuth hadsegéde volt. Világos után emigrált, 1859-ben részt vett Piemont oldalán az osztrák—francia háborúban. Itáliában nemcsak Garibaldi harcostársa volt, hanem jelentős levéltári anyagot gyűjtött össze. A kiegyzés hatására hazatért, részt vett a Történelmi Társulat megalapításában. Főleg címertani munkái és forráskiadványai jelentősek. Az Archeológiai Értesítő és a Turul társszerkesztője volt. Oroszhegyi (Szabó) Józsa (Nagykolcs, 1822 Buda 1870) orvos. Vagyontalan székely nemesi származású. A radikálisok egyetemi társaságához, Vasvári környezetéhez tartozik. 1848-ban szigorló orvos Pesten, ismert újságíró. Cikkei főleg a Jelenkorban és a Népelemben jelennek meg. Március 14-én este a Pillwaxban tartózkodik. Másnap kora reggel a kávéházban kézzel másolja a 12 pontot, amely másolatok közül egyet Sükei sietve ki is ragaszt az utcán. Oroszhegyi a Petőfivel az egyetemre járó kis csapat tagja — Vajda és Jókai is így emlékezik — és a nap folyamán végig velük tart. A szabadságharc idején először fogalmazó a vallási és közoktatási minisztériumban, majd 1848 decemberében a fővárosban egy gerillacsapatot szervez, mellyel 1849 telén és tavaszán sikeres rajtaütéseket intéz a császári csapatok ellen a Mátra vidékén. VI.2-tól honvéd őrnagy, a Felső- Magyarország védelmére szervezett Védsereg osztályparancsnoka. Júniusban a 9. hadtestben szolgál. A fegyverletétel után bújkál. 1851-ben elfogják, és tízévi várfogságra ítélik. 1856-ban kegyelmet kap, befejezi tanulmányait, s 1857-ben orvosdoktori oklevelet szerez. Később mint katonaorvos török szolgálatba lépett, orvos a Havasalföldön, majd Törökországban. 1868-ban hazatér, és a fővárosban telepedik le. A budai honvédegylet tagja. Pálfi (Pálffy) Albert (Gyula 1820 — Budapest 1897) szerkesztő, író, politikus, az MTA levelező tagja Teológiai tanulmányait félbehagyva Pesten ügyvédi oklevelet szerzett 1843-ban, de ekkor már az irodalomnak élt. Regényeket, novellákat ír. A Pesti Hírlapban közölt „újdonságokat” (1847) egyike volt a korszerű újságírói stílus megteremtőinek. Petőfi baráti köréhez tartozott. 1846-ban tagja a Tízek Társaságának. Március 15-reggel ő is ott volt a Pillwaxban — Jókai emlékei szerint. A múzeum előtti gyűlésen Vachot Sándorné találkozik vele. 1848 márc. 19 — 49 júl 6 között a Márczius Tizenötödike forradalmi-radikális lap felelős szerkesztője. 1849 júliusában a kormányszerveket is támadó radikalizmusa miatt a kormány lapját betiltotta, és egy időre Pálét is fogságba vetik, de még Világos előtt szabadon bocsájtják. A bukás után 1853-ig bujdosott. Ekkor elfogják, és külfölre internálják. Hazatéte után ismét újságíró lett. 1861-től a Hon külföldi rovatának vezetője, a kiegyezés után az Esti Lap szerkesztője, a Kisfaludy és a Petőfi-társaság tagja. Sebő Antal (? — ?) Március 14-én este a Pillwaxban tartózkodik. Másnap reggel — minden emlékező szerint ott halad az egyetemre indulók második sorában. Az egyetemeken — Hamaryval és Szrkéivel együtt — fő tevékenysége, hogy összegyűjtse a diákokat a tantermekből. Személye és szerepe később teljesen feledésbe borult — Gaallal és Sükeivel együtt csak Hatvany Lajos Petőfiről szóló monográfiája tesz róluk említést. Sükei (Sükey) Károly (Bukarest 1824 — Losonc 1854) Újságíró, költő műfordító. Iskoláit, Nagyenyeden és Kolozsvárt végezte, 1845-ben abbahagyta jogi tanulmányait, és újságíró lett. 1847-ben Pestre jött és bohém életet élt, az Életképekbe széptani és kritikai cikkeket írt. A Pillwax beli társaság egyik oszlopos tagja. „Társai szerették, becsülték a szellemdús, hebegő, de azért élénken vitatkozó, gunyoros hajlamú, nagy emlékezőtehetségű és éles ítéletű ifjat, kit e tulajdonai igen kedvelné és eredeti egyéniséggé tettek.” - írja róla Szinnyei József. A márciusi események egyik fő résztvevője, nincs megmozdulás, vita nélküle. Március 14-én este részt vesz a Pillvax-beli vitán és tanácskozáson. Amikor Klauzál este megjelenik a kávéházban, hogy a bécsi forradalom hírére rögtöni cselekvést kívánó ifjakat visszatartsa, a mérsékletre, az elfogadott délutáni határozatra és a rációra hivatkozva, néhányan már hajlanak is szavára. Sükei közbekiáltására változik meg a közhangulat, aki közbekiabál: „Olyan időket élünk, hogy nem kell most az o-ko-ko-kos ember!” A feltörő kacajban Klauzál leforrázva távozik, s Sükei mondata szállóigévé válik. Másnap, 15-én reggel ő vállal elsőként közszereplést az ifjak közül, mivel már kora reggel kiragasztja a Kígyó utca sarkán a tizenhét pont egy kézzel írt példányát. Magyarázza is a benne foglaltakat a köréje gyülekezőknek— eléggé kockázatos módon hiszen egy spicli őrültnek titulálja — és rendőri segítséget keres a bolondok házába szállításához. A kora reggeli pesti utca talán első forradalmi cselekvéseként a Sükeit hallgató nép a titkosrendőrt kis híján felkoncolja. Minden visszaemlékező szerint az egyetemre tartó csoport tagja. Mind a két egyetemen azzal van elfoglalva, hogy végigjárja a tantermeket, és a radikális fiatalok által vasárnapra meghirdetett gyűléstől eltiltott hallgatókat —a tiltás ellenére — összecsődítse, maguk mellé állítsa. Nem nagyon kellett igyekeznie...(Itt érdemes egy percre elmorfondírzni azon, hogy vajon olvasták-e a márciusi forradalom történetét azok a kommunista „forradalmárok”, akik 1956-ban is az október 23-i tüntetésen való részvételtől eltiltották az egyetemistákat? A történelem néha igen furcsa párhuzamokat produkál.) A szabadságharc idején Sükei honvédnak áll, később Perczel Mór hadsegéde. 1850- től Pesten több lap munkatársa, 1853-tól haláláig a losonci református gimnáziumban a magyar nyelv és irodalom tanára. Újságírás mellett az irodalom egyéb ágával is foglalkozott, verseket írt. Szathmáry Pál (? — Jászberény 1852) költő. A negyvenes évek végén az Életképekben, a Pesti Divatlapban jelentek meg írásai. Március 14-én este a Pillwaxban tartózkodik - Hamary Dániel visszaemlékezése szerint. A szabadságharc idején publikál a Nemzetőrben. A honvédseregben főhadnagy lesz. A fiatalon elhunyt költő 1850-től a Fölgyfutár munkatársa. Szegfi Mór (Szili 1825 — Tab 1896) író, újságíró Prágában és Berlinben tanult. Hazatérte után 1848-ig a pesti magyar nyelvterjesztő egyesület titkára. Főleg az életképekben publikál. 1848 március 14-én részt vesz az esti vitában a Pillwaxban. (Fekete Sándor Márciusi fiatalok c. könyvében tett megállapítása szerint.) Később a forradalmi sajtóban publikál. Részt vett a szabadsáharcban, majd a bukás után külföldre menekült. Hazatérte után folytatja újságírói tevékenységét. Regényeket is írt. Szikra Ferenc (? — ?) A forradalom eme „mindig képletekben beszélő prófétája" (Thallóczy) közismert figurája lehetett a Pillwaxnak. Mégis csupán egyetlen mozzanattal kapcsolatban maradt fenn neve — igaz ez döntő jelentőségű a Nemzeti dal későbbi hatását tekintve. Amikor Petőfi tizennegyedikén éjféltájt a kéiiáház melléktermében írja az előző nap megkezdett a versét, odament hozzá Szikra Ferenc, s amikor megpillantja a címet: Rajta magyar, odaszól a költőhöz. Barátom előbb talpra kell állítani a magyart, azután rajta! Mint tudjuk, a kritika megfogadtatott. Maga a szerző is gyújtóbb hatásúnak, agitatívabbnak érezhette az ajánlott változatot. Másnap nemcsak Petőfinek, hanem Szikra által módosított Nemzeti dalának is főszerep jutott. Telepy Károly (Debrecen 1828 — Budapest 1906)festő Hamary Dániel szerint — aki Telepy családnál lakott — március 14- én este a Pilvaxban tartózkodik Telepy György. Ez valószínűleg tévedés, hiszen az idős színészt — több mint ötvenéves volt akkor — nehéz a vitatkozó, romantikus ifjak közé képzelni. Valószínűleg fiáról, az akkor húszéves Károlyról, a későbbi ismert tájképfestőről lehet szó. Jelenléte azért is elképzelhető, mert szintén Hamarytól hudjuk, hogy a családnak még hölgytagjai is lelkesen követték a tizenötödikei eseményeket. Vajda János (Pest 1827 — Budapest 1897) költő, publicista Középiskoláit Székesfehérváron és Pesten végezte. 1844 már verse jelenik meg az Életképekben. Egy év múlva — az iskolából megszökve — beáll vándorszínésznek. Később Alcsúton gazdatiszt gyakornok lesz. Verseit már rendszeresen közlik a lapok, Petőfi baráti társaságába tartozván a Pillwax gyakori vendége. Kossuth csodálója, maga írja később, hogy nem tudott volna nagyobb sértést elképzelni akkorában, mintha valaki Kossuth nálánál is nagyobb hívének tartotta volna magát. Márciusban állandóan a Pillwaxban tartózkodik. Emlékirataiban említi, hogy a párizsi forradalom hatására a közvélemény asztalának törzstagjai elhatározták, hogy körbejárják a várost, a polgárokat, a közvéleményt fel fogják világosítani „a pillanat követelményei felől”, és igyekeznek őket megnyerni a cselekvésnek. (Ez is mutatja, hogy egyáltalán nem hirtelen elhatározás volt az ifjak részéről a 15-ei megmozdulás, hanem hetek óta készültek rá, csak az alkalmas pillanat kellett.) Március 15-én reggel Vajda kissé elkésik, és éppen a Pillwax ajtajában találkozott össze a kilépő Petőfiékkel. Gyorsan csatlakozik, és velük tart az egyetemre. Állítása szerint akkor még nem keltettek különösebb feltűnést az álmos városban. (Később emlékiratában ő adja meg az itt vonuló csoportra a legnagyobb létszámot. Szerinte tizenöten voltak, de sajnos nem sorol fel mindenkit név szerint. Lehet, hogy ez a szám kissé túlzó.) Vajda a nap minden jelentősebb helyszínén ott van, s emlékiratai a nagy nap kutatóinak alapforrásként számít. Ő ad hírt például arról, hogy kisebb riadalom támadt a Városház téren, amikor híre jött, hogy a Váci utcán katonaság vonul feléjük. (A kedélyek gyorsan megnyugszanak, csupán néhány fős őrjáratról van szó.) Azt viszont Ágai Adolf írja meg, hogy a téren egy zsindelyszeg hajú fiatal úr, esernyőjével lesöpörve egy kofa standjáról a morzsának szánt zsemlyéket és almákat, felugorva a deszkára, jobb kezét Buda felé kinyújtva, ezt kiálltotta — Fegyverkezzük fel magunkat! A budai fegyvertárban van puska, szurony, kard elég. Esernyővel kezünkben nem vívjuk ki a szabadságot, fel Budára, utánam. Bár Budára átment a tömeg, a „zsindelyhajú úr", Vajda Jártós ez egyszer tévedett. Nem volt szükség fegyverekre. Mint írja, pár nap múlva maguk az ifjak is élcelődtek rajta, s szinte röstelkedtek a dolgon, hogy nem folyt vér.Talán ösztönösen érzik, hogy a rendszerváltozás kesztyűs kézzel végrehajtva könnyen a visszarendeződés felé kanyarodik. Két hét múlva már nem a márciusi ifjaké, hanem a tapasztalt politikusoké és a csatlakozóké a politikai terep.) Augusztusban Vajda jelentkezik honvédnak, s később a vörös sipkások hadnagya lesz. Világos után besorozzák a császári hadseregbe közlegénynek. Egy év után hazatérhet, és egy földhivatalban dolgozott. Házigazdája lányához — akihez reménytelen szerelem fűzte — írta a magyar lírában fontos szerepet betöltő Gina-verseket. 1855-től a Magyar sajtó munkatársa, majd szerkesztőja. A Kisfaludy-társaság tagja. 1870-től a vasárnapi Újságban jelen meg legtöbb írása. Tömör erőteljes verseiből mély fájdalom érződik. A nemzeti felemelkedés sorskérdése átitatja líráját. Petőfi hajdani barátja összekötő kapocs Adyhoz, aki Vajdát “szent elődjének” tekintette. Vidats (Vidacs) János (Bánátkomlós 1826 — Budapest 1873) A mezőgazdasági gépgyáros Vidats István fia. A pesti egyetemen jogi és bölcseleti tanulmányokat folytatott. Március 14-én az Ellenzéki Körben tartott tanácskozáson Vasvári mellett ő a radikális fiatalok álláspontjának másik tolmácsolója. Nagysikerű beszédében a miharabbi tettekre szólítja fel a jelenlevőket. Bár akkor Klauzálék álláspontja győzött, a harmadéves jogászhallgatónak rövidesen alakalma nyílt megmutatni, mit ért tetteken. Este a Pillvaxban a vitán ő is a másnapi megmozdulás mellett érvel. Reggel, Jókai szerint, Vidáts indítványozza, hogy először az egyetemre menjenek. Állítólag a nyomdák lefoglalásának az ötlete is tőle származik, amikor a jogi kar előtt valaki azt indítványozza, hogy menjenek a cenzorhoz engedélyt kérni a petíció és a vers kinyomtatásához. (Goal—Thallóczy) Mindenesetre a legközelebb levő Länderer—Heckenast nyomdában kulcsszerep jut neki, hiszen a visszaemlékezések szerint a nép nevében ő foglalja le az első nyomdagépet. (Más szerint Irinyi tette ugyanezt. Elképzelhetőnek tartom, hogy senki sem téved, és egyszerre ketten ugyanazt tették.) Vidats később katonaként végigküzdötte a szabadságharcot, melynek bukása után elfogták, és 1851 decemberében kötél általi halálra ítélték, ezt kegyelemből többévi várfogságra változtatták át. Kiszabadulása után Abonyban gazdálkodott, de 1855-ben újra letartóztatták. Apja közbenjárására bocsájtották szabadon. 1861- ben Pesten városi szenátor, és az apja által alapított mezőgazdasági gépgyár vezetője. 1861-től haláláig 48-as párti parlamenti képviselő. A honvédmenház alapításának egyik kezdeményezője. 1869-től a Ferencz József Takarékpénztár elnöke. Öngyilkos lett. Bár a márciusi ifjak rövidesen háttérbe szorultak, jöttek helyükre a mindig győztesekhez csatlakozókból elegen, egy fontos tevékenységre még futotta erejükből: megteremtették a forradalmi sajtót. Huszonöt év múlva Jókai így emlékszik március idusára: „E naptól számítja felszabadítását a magyar nép. Áldva legyen azoknak hamva, kik e nap diadaláért áldozatul adták oda magukat.” Petőfi a Márciusi ifjak című versének utolsó versszaka adja talán leghívebben visszatettük lényegét: Abban lelünk mi jutalmat, Megnyugoszunk mi azon, Bárkié is a dicsőség, A hazáé a haszon! a halhatatlanságba 7