Nógrádi Krónika, 1994. március (1. évfolyam, 1-26. szám)

1994-03-14 / 12. szám

1994. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ Nógrádi­ Krónika hölgytagjai, és a fiatal színésznők — Laborfahry Róza, Szilágyi Lilla ko­kárdákat készítenek. Nyáron hazament, és belépett a tatai nemzetőrök közé — meg­­csípkedték a visszavonuló Jellasi­csot — majd Hamary részt vett a schwechati csatában. Ezután a ko­máromi vártüzérségnél szogált a vár feladásáig. 1850-ben folytatta tanulmányait a pesti orvosi egye­temen, és 1854-ben orvos-sebész doktorrá avatták. Tatán műkö­dött mint gyakorló orvos. 1870- ben honvéd ezredorvossá nevez­ték ki. 1874-ben a fővárosba he­lyezték át. Már kora ifjúságától kezdve foglalkozott irodalommal, s orvostudományi könyveken kí­vül verseket, tárcákat és színdara­bokat is írt. Hatala Péter (Tót-Megyer 1832 - 1898 után) theológiai dok­tor, egyetemi tanár, a Petőfi-tár­­saság tagja Apja gazdatiszt. Bölcsészkarra járt Pesten. Fiatal egyetemistaként, gyanútlanul ül március tizenötödike délelőttjén az egyetem épületének har­madik emeleti tantermében, amikor tíz óra tájban a tanár felszólítására — nézzék már meg, mi az a nagy zaj odakinn —, ő is az ablakhoz tódul, és meglátja, hogy a tér tele néppel. Ele­inte óvatosan fentről szemléli az ese­ményt, de végül mégis csatlakozik a tüntetőkhöz, s velük vonul a nyomdá­hoz. Ott van a Nemzeti Múzeum előtti népgyűlésen. A század végén megírja­­ a nap azon eseményeit, melyeknek­­ szemtanúja volt. (Igazán figyelemre­­ méltónak nem eseménytörténeti adalé­kait tartom, hanem azt, hogy megjegy­zi: az ifjúság örült az erőszak nélküli átváltozásnak.) A szabadságharc alatt belépett a honvédségbe, és tüzérként szolgált egészen Vilá­gosig. A fogságból kiszabadulván a papi pályát választotta. Az ötve­nes évek végén hittérítő Paleszti­nában. 1866-tól a sémi nyelv ta­nára — egy időben rector — a pesti egyetemen. 1874-ben áttért az unitárius vallásra. Nagyszámú cikke és könyve közül említés ér­demel arab nyelvtana, és Moha­med életéről és tanításáról szóló könyve. Hermann Rosenfeld (? — ?) A fiatal zsidó orvostanhallgató a nyomda előtt sereglő tömeghez beszé­det intéz.­­Fellépése mutatja, hogy Pillwax-körhöz szorosan nem kapcsolódó fiatalok is szerepet kaphattak. Feltehetően az orvos­­egyetemen csatlakozott Petőfiék­­hez. Személye egyúttal szimboli­zálhatja a pesti zsidóság azonnali kiállását a forradalom mellett.) Irányi (Halbschuh) Dániel (Toporc 1822. — Nyíregyháza 1892.) politikus. Eperjesen bölcseletet és jogot tanult, s itt a magyar ifjúsági egy­let elnöke volt. 1844-től Pesten ügyvéd, a reformmozgalmak hí­­ve.Jelentős szerepet töltött be az Ellen­zéki Kör, majd az 1848 márciusi pesti mozgalmak szervezésében. Mint a li­berális nemesek pesti klubja, az Ellen­zéki Kör választmányának a tagja, március 5-én — valószínűleg saját el­határozásból — Pozsonyba utazott Kossuthhoz, hogy megtudakolja, nem helyeselné-e, ha a diétához intézett pe­tícióval Pestről is nyomatékosan sür­getnék az eseményeket. Kossuth nem­csak helyeselte, hanem nyomatékosan kérte is a segítséget. Ennek hatására kilencedikén úgy dönt a választmány, hogy elkészítik a petíciót. Ez lett a ti­zenkét pont, amelyet 13-án fogadnak el. Irányi valószínűleg végig kapcso­latban van a Pillwax-beliekkel is, s ta­lán neki is szerepe van benne — hi­szen tudjuk, milyen előszeretettel köz­vetít —■, hogy a 14-ei Ellenzéki körbe­li tanácskozásra meghívták a radiká­lis ifjakat is. Március 15-én reggel megjelenik a Pillwaxban (Degré visszaemlékezé­se), tehát onnan végigvonul társai­val. A nyomdába behatolók között volt, majd az épület előtt beszédet inté­zett az utcán tolongó tömeghez. A múze­um előtti gyűlésen ő javasolja, hogy vonuljanak rögtön a városházára, de ne a tanács megdöntése végett, hanem azért, hogy a testületet rábírják a 12 pont elfogadására, azután pedig men­jenek Budára hiszen a pontok közül a politikai foglyok szabadon bocsátására irányuló követelésnek itt is eleget lehet tenni — például Táncsics kiszabadí­tásával. (Indítványát közfelkiáltással elfogadják, és bizottságot is választa­nak a városi tanáccsal folytatandó tárgyalásokra: Petőfi, Jókai, Vasvári, Irányi és Egressy Gábor) A városhá­zánál Irányi ismét fontos szerephez jut: a tárgyalásokon kívül szónoklatot is tart az első emeletről. Személyének fontosságát jelzi, hogy megalakult Közcsendi Bizottság egyik jegyzője lett. 1848-ban igazságügy-minisz­tériumi titkár, Pest egyik képvise­lője, a Jellasic elleni önkéntes csa­pat tagja, utóbb Sáros megyében kormánybiztos. Az emigrációban Párizsban újságíró, 1859-ben a Magyar Nemzeti Igazgatóság jegyzője. 1866-ban Kossuth kül­dötte Bismarcknál. A kiegyezés után, 1868-ban Pécs városa még távollétében választotta meg kép­viselőnek, 1869-től a 48-as párt elnöke. Annak a békés parlamen­ti reformtaktikának a kialakítója, amelyet utóbb Kossuth támadott. A Függetlenségi Párt megalakulá­sa után (1884), annak is elnöke, bár később befolyása csökkent. Irinyi József (Albis 1822 — Pest 1859) újságíró, műfordító, politikus. Irinyi János mezőgazda fia, és a szintén János nevű vegyész feltaláló öccse. Jogot tanult Nagyváradon és Debrecenben. A negyvenes évek elején körutazást tett Nyugat-Európában, de az erről szóló munkáját — amely iro­dalmi főművének tekinthető — a cen­zúra miatt csak Halléban jelentethette meg Német—francia és angolországi útijegyzetek címen 1846-ban a fiatal szerző. 1844-től 48 nyaráig a Pesti Hírlap külpolitikai rovatának vezető­je. Irinyit — mint az Ellenzéki Kör­nek a radikális kisebbséghez tartozó tagját — március kilencedikén felké­rik az Irányi által javasolt, és Kossuth által kért petíció megfogalmazására. Irinyi tizenkét pontban foglalta össze az ellenzék követeléseinek lényegét. A tizenkét pont tartalmilag nem sokban, de stílusában már alaposan eltér Kos­­suth felirati javaslatától. Március 14-én délután részt vesz az Ellenzéki Kör vitáján, ahol azzal a címmel ol­vassa fel a 12 pontot, hogy „Mit kí­ván a magyar nemzet ?” Valószínűleg este a fiatalok körében tartózkodik, hi­szen 15-én reggel ott van a Pilvax­­ban, és a többiekkel indul az egyete­mekre. (Degré tudósítása szerint, aki azt írja, hogy Petőfi és Irinyi közösen mutattak fel az utcán egy iratot, e szó­val: Előre!) A Länderer nyomdában (Jókai szerint csak ezen épület előtt csatlakozott hozzájuk Irinyi) — a tu­lajdonos odasúgott tanácsára — az ifjú rovatvezető a legnagyobb nyom­dagépre téve a kezét harsányan mond­ta: —„E sajtót a nép nevében lefog­laljuk”. Erre a munkások „éljen a nép” kiáltásokban törtek ki (Länderer már előző nap kioktatta őket), és el­kezdték a munkát. A nyomdából Irinyi hozza ki az utcára az elsőként kinyom­tatott 12 pontot. (Egyesek szerint ezen a helyszínen ő, mások szerint Jókai ol­vasta fel közös munkájukat.) Délután részt vesz a múzeum kertjében rende­zett gyűlésen, sőt — Csapó Ida napló­ja is megörökíti —, hogy a népes hall­gatóságnak beszédet is mond, elma­gyarázza a tizenkét pont jelentőségét. A városházán a tanács elé járuló kül­döttség tagja. (Petőfi, Jókai, Vasvári és Degré társaságában.) Az első eme­letről ezúttal minden kétséget kizáró­an ő (és nem Jókai, aki aznap már négyszer szerepelt vele) olvassa fel azt a tizenhét pontot, amelyet a tanács is mag­ává tett, s ezen örömhírt szintén az erkélyről proklamálta. (Leövey Klára szerint Irinyi beszédet is mon­dott ekkor.) A nyári választásokon ország­gyűlési képviselővé választják­, majd októbertől a következő év májusáig Párizsban tartózkodott, a kormány gr. Teleki László mel­lé követségi tanácsosnak nevezte ki. Hazatérése után még részt vett az Országgyűlés munkájában. Menekülés közben elfogják, ha­lálra ítélik, de Haynautól kegyel­met kap. Pesten él, és főleg szép­­irodalommal és műfordítással foglalkozik. Koplánszki... (? — ?) Egy pesti kesztyűkészítő tizen­nyolc éves fia. Március 14-én este a Pillwaxban — a legnagyobb vita kö­zepén beesve az ajtón — felugrik a billiárdasztalra, és elkiáltja magát: —Uraim, most jöttem a hajóval Po­zsonyból. A pozsonyi ifjúság küldötte vagyok. Nagy hírt hozok. Bécsben ki­ütött tegnap a forradalom, Metter­nich megbukott. A nép barikádot emel, és fegyverkezik! A hírt később a többi utas is megerősíti. Ennek hatására határozták el az ifjak, hogy elvetik az Ellenzéki Kör ha­logató taktikáját, s cselekednek. Nem is várják meg a vasárnapot, hanem már másnap. Lehotzky Pál (Pojnik 1821 Besztercebánya 1896) mérnök A földbirtokos családból szár­mazó Lehotzky Selmecbányán 1838—39-ben egy házban lakott Petőfivel, akivel jó barátságban volt. Március 15-én reggel ő is a Pillwaxban tartózkodott — Koroncy Imre híradása szerint —­, s állítólag ő javasolta Petőfinek a Talpra magyar kinyomtatását — mivel azt reggel kéz­írással sokszorosították néhányan —, amely javaslatot a költő-barát állító­lag dicső ötletnek nevezett. (Koroncy­­val szemben hajlok Hatvany azon vé­leményét elfogadni, hogy Petőfi eme tanács nélkül is tudta, mire való a nyomda.) Zólyom megye fiatal mérnöke októbertől a megye önkéntes honvédzászlójánál mérnök. Részt vesz a cseh oldalról betörő hurba­­nista zsoldosok elleni harcban, majd a komáromi várőrség fő­hadnagya lesz. Kitüntetik katonai érdemrenddel, és kinevezik szá­zadossá. A vár feladása után birto­kain gazdálkodik, majd a kiegye­zés után állami főmérnök lesz. Nyáry Albert báró (Bagonya, 1828 — Budapest, 1886) törté­nész, az MTA levelező tagja. Pesten hallgatott filozófiát és jogot. A radikális fiatalok egyete­mi köréhez, Vasvári társaságához tartozott, de újságokban is publi­kált. Sokat tartózkodik a Pillwax­ban, a kávéház legplasztikusabb, legtöbbet idézett leírása is az ő tol­lából származik. Március 14-én részt vett az Ellenzéki Kör délutáni vitáján — szerinte ezrek várták az eseményeket —, majd aktív tagja az esti vitának és megbeszélésnek a Pill­waxban is. Másnap reggel is ott volt a többiek között — mint ezt Degré visszaemlékezése is megerősíti. A nagy nap szinte minden eseményének szem­tanúja volt. Ezt rövidesen kiadott ri­portfüzetéből tudhatjuk. Eme — kissé dagályos és lelkendező műve — az egyik legfontosabb forrása a forrada­lom kutatóinak. A szabadságharc idején Kossuth hadsegéde volt. Világos után emigrált, 1859-ben részt vett Piemont oldalán az oszt­rák—francia háborúban. Itáliá­ban nemcsak Garibaldi harcostár­sa volt, hanem jelentős levéltári anyagot gyűjtött össze. A kiegyzés hatására hazatért, részt vett a Történelmi Társulat megalapítá­sában. Főleg címertani munkái és forráskiadványai jelentősek. Az Archeológiai Értesítő és a Turul társszerkesztője volt. Oroszhegyi (Szabó) Józsa (Nagykolcs, 1822 Buda 1870) or­vos. Vagyontalan székely nemesi származású. A radikálisok egyete­mi társaságához, Vasvári környe­zetéhez tartozik. 1848-ban szigor­ló orvos Pesten, ismert újságíró. Cikkei főleg a Jelenkorban és a Népelemben jelennek meg. Március 14-én este a Pillwaxban tartózkodik. Másnap kora reggel a kávéházban kézzel másolja a 12 pon­tot, amely másolatok közül egyet Sükei sietve ki is ragaszt az utcán. Oroszhe­gyi a Petőfivel az egyetemre járó kis csapat tagja — Vajda és Jókai is így emlékezik — és a nap folyamán végig­­ velük tart. A szabadságharc idején elő­ször fogalmazó a vallási és közok­tatási minisztériumban, majd 1848 decemberében a fővárosban egy gerillacsapatot szervez, mellyel 1849 telén és tavaszán si­keres rajtaütéseket intéz a császá­ri csapatok ellen a Mátra vidékén. VI.2-tól honvéd őrnagy, a Felső- Magyarország védelmére szerve­zett Védsereg osztályparancsno­ka. Júniusban a 9. hadtestben szolgál. A fegyverletétel után búj­kál. 1851-ben elfogják, és tízévi várfogságra ítélik. 1856-ban ke­gyelmet kap, befejezi tanul­mányait, s 1857-ben orvosdoktori oklevelet szerez. Később mint ka­tonaorvos török szolgálatba lé­pett, orvos a Havasalföldön, majd Törökországban. 1868-ban haza­tér, és a fővárosban telepedik le. A budai honvédegylet tagja. Pálfi (Pálffy) Albert (Gyula 1820 — Budapest 1897) szerkesz­tő, író, politikus, az MTA levelező tagja Teológiai tanulmányait félbe­hagyva Pesten ügyvédi oklevelet szerzett 1843-ban, de ekkor már az irodalomnak élt. Regényeket, novellákat ír. A Pesti Hírlapban közölt „újdonságokat” (1847) egyike volt a korszerű újságírói stílus megteremtőinek. Petőfi ba­ráti köréhez tartozott. 1846-ban tagja a Tízek Társaságának. Március 15-reggel ő is ott volt a Pillwaxban — Jókai emlékei szerint. A múzeum előtti gyűlésen Vachot Sándorné találkozik vele. 1848 márc. 19 — 49 júl 6 kö­zött a Márczius Tizenötödike for­radalmi-radikális lap felelős szer­kesztője. 1849 júliusában a kor­mányszerveket is támadó radika­lizmusa miatt a kormány lapját betiltotta, és egy időre Pálét is fog­ságba vetik, de még Világos előtt szabadon bocsájtják. A bukás után 1853-ig bujdosott. Ekkor elfog­ják, és külfölre in­ternálják. Ha­­zatéte után ismét újságíró lett. 1861-től a Hon külföldi rovatá­nak vezetője, a kiegyezés után az Esti Lap szerkesztője, a Kisfaludy és a Petőfi-társaság tagja. Sebő Antal (? — ?) Március 14-én este a Pillwaxban tartózkodik. Másnap reggel — min­den emlékező szerint ott halad az egye­temre indulók második sorában. Az egyetemeken — Hamaryval és Szrkéi­vel együtt — fő tevékenysége, hogy ös­­­szegyűjtse a diákokat a tantermekből. Személye és szerepe később telje­sen feledésbe borult — Gaallal és Sükeivel együtt csak Hatvany La­jos Petőfiről szóló monográfiája tesz róluk említést. Sükei (Sükey) Károly (Bu­karest 1824 — Losonc 1854) Újságíró, költő műfordító. Is­koláit, Nagyenyeden és Kolozs­várt végezte, 1845-ben abbahagy­ta jogi tanulmányait, és újságíró lett. 1847-ben Pestre jött és bo­hém életet élt, az Életképekbe széptani és kritikai cikkeket írt. A Pillwax beli társaság egyik oszlo­pos tagja. „Társai szerették, be­csülték a szellemdús, hebegő, de azért élénken vitatkozó, gunyoros hajlamú, nagy emlékezőtehetsé­gű és éles ítéletű ifjat, kit e tulaj­donai igen kedvelné és eredeti egyéniséggé tettek.” - írja róla Szinnyei József. A márciusi események egyik fő résztvevője, nincs megmozdulás, vita nélküle. Március 14-én este részt vesz a Pillvax-beli vitán és tanácskozáson. Amikor Klauzál este megjelenik a ká­véházban, hogy a bécsi forradalom hí­rére rögtöni cselekvést kívánó ifjakat visszatartsa, a mérsékletre, az elfoga­dott délutáni határozatra és a rációra hivatkozva, néhányan már hajlanak is szavára. Sükei közbekiáltására vál­tozik meg a közhangulat, aki közbeki­abál: „Olyan időket élünk, hogy nem kell most az o-ko-ko-kos ember!” A fel­törő kacajban Klauzál leforrázva tá­vozik, s Sükei mondata szállóigévé válik. Másnap, 15-én reggel ő vállal el­sőként közszereplést az ifjak közül, mi­vel már kora reggel kiragasztja a Kí­gyó utca sarkán a tizenhét pont egy kézzel írt példányát. Magyarázza is a benne foglaltakat a köréje gyülekezők­nek­­— eléggé kockázatos módon hi­szen egy spicli őrültnek titulálja — és rendőri segítséget keres a bolondok há­zába szállításához. A kora reggeli pes­ti utca talán első forradalmi cselekvé­seként a Sükeit hallgató nép a titkos­rendőrt kis híján felkoncolja. Minden visszaemlékező szerint az egyetemre tartó csoport tagja. Mind a két egyete­men azzal van elfoglalva, hogy végig­járja a tantermeket, és a radikális fia­talok által vasárnapra meghirdetett gyűléstől eltiltott hallgatókat­ —a til­tás ellenére — összecsődítse, maguk mellé állítsa. Nem nagyon kellett igye­keznie...(Itt érdemes egy percre elmorfondírzni azon, hogy vajon olvasták-e a márciusi forradalom történetét azok a kommunista „forradalmárok”, akik 1956-ban is az október 23-i tüntetésen való részvételtől eltiltották az egyete­mistákat? A történelem néha igen furcsa párhuzamokat produkál.) A szabadságharc idején Sükei honvédnak áll, később Perczel Mór hadsegéde. 1850- től Pesten több lap munkatársa, 1853-tól haláláig a losonci református gim­náziumban a magyar nyelv és iro­dalom tanára. Újságírás mellett az irodalom egyéb ágával is fog­lalkozott, verseket írt. Szathmáry Pál (? — Jászbe­rény 1852) költő. A negyvenes évek végén az Életképekben, a Pesti Divatlap­ban jelentek meg írásai. Március 14-én este a Pillwaxban tartózkodik - Hamary Dániel visszaemlékezése sze­rint. A szabadságharc idején pub­likál a Nemzetőrben. A honvédse­regben főhadnagy lesz. A fiatalon elhunyt költő 1850-től a F­ölgyfu­tár munkatársa. Szegfi Mór (Szili 1825 — Tab 1896) író, újságíró Prágában és Berlinben tanult. Hazatérte után 1848-ig a pesti magyar nyelvterjesztő egyesület titkára. Főleg az életképekben publikál. 1848 március 14-én részt vesz az esti vitában a Pillwaxban. (Fekete Sándor Márciusi fiatalok c. könyvében tett megállapítása szerint.) Később a forradalmi sajtóban publikál. Részt vett a szabad­­sáharcban, majd a bukás után külföldre menekült. Hazatérte után folytatja újságírói tevékeny­ségét. Regényeket is írt. Szikra Ferenc (? — ?) A forradalom eme „mindig képle­tekben beszélő prófétája" (Thallóczy) közismert figurája lehetett a Pillwax­­nak. Mégis csupán egyetlen mozza­nattal kapcsolatban maradt fenn neve — igaz ez döntő jelentőségű a Nemze­ti dal későbbi hatását tekintve. Amikor Petőfi tizennegyedikén éjféltájt a ké­­iiáház melléktermében írja az előző nap megkezdett a versét, odament hoz­zá Szikra Ferenc, s amikor megpil­lantja a címet: Rajta magyar, odaszól a költőhöz. Barátom előbb talpra kell állítani a magyart, azután rajta! Mint tudjuk, a kritika megfogadta­tott. Maga a szerző is gyújtóbb hatá­súnak, agitatívabbnak érezhette az ajánlott változatot. Másnap nemcsak Petőfinek, hanem Szikra által módosí­tott Nemzeti dalának is főszerep jutott. Telepy Károly (Debrecen 1828 — Budapest 1906)festő Hamary Dániel szerint — aki Te­lepy családnál lakott — március 14- én este a Pilvaxban tartózkodik Te­lepy György. Ez valószínűleg tévedés, hiszen az idős színészt — több mint öt­venéves volt akkor — nehéz a vitatko­zó, romantikus ifjak közé képzelni. Valószínűleg fiáról, az akkor húszéves Károlyról, a későbbi ismert tájképfes­­tőről lehet szó. Jelenléte azért is elkép­zelhető, mert szintén Hamarytól hud­­juk, hogy a családnak még hölgytagjai is lelkesen követték a tizenötödikei ese­ményeket. Vajda János (Pest 1827 — Budapest 1897) költő, publicista Középiskoláit Székesfehérvá­ron és Pesten végezte. 1844 már verse jelenik meg az Életképek­ben. Egy év múlva — az iskolából megszökve — beáll vándorszí­nésznek. Később Alcsúton gazda­tiszt gyakornok lesz. Verseit már rendszeresen közlik a lapok, Pe­tőfi baráti társaságába tartozván a Pillwax gyakori vendége. Kossuth csodálója, maga írja később, hogy nem tudott volna nagyobb sértést elképzelni akkorában, mintha va­laki Kossuth nálánál is nagyobb hívének tartotta volna magát. Márciusban állandóan a Pill­waxban tartózkodik. Emlékirataiban említi, hogy a párizsi forradalom ha­tására a közvélemény asztalának törzstagjai elhatározták, hogy körbe­járják a várost, a polgárokat, a közvé­leményt fel fogják világosítani „a pil­lanat követelményei felől”, és igyekez­nek őket megnyerni a cselekvésnek. (Ez is mutatja, hogy egyáltalán nem hirtelen elhatározás volt az ifjak ré­széről a 15-ei megmozdulás, hanem hetek óta készültek rá, csak az alkal­mas pillanat kellett.) Március 15-én reggel Vajda kissé elkésik, és éppen a Pillwax ajtajában találkozott össze a kilépő Petőfiékkel. Gyorsan csatlako­zik, és velük tart az egyetemre. Állítá­sa szerint akkor még nem keltettek kü­lönösebb feltűnést az álmos városban. (Később emlékiratában ő adja meg az itt vonuló csoportra a legnagyobb lét­számot. Szerinte tizenöten voltak, de sajnos nem sorol fel mindenkit név szerint. Lehet, hogy ez a szám kissé túlzó.) Vajda a nap minden jelentő­sebb helyszínén ott van, s emlékiratai a nagy nap kutatóinak alapforrásként számít. Ő ad hírt például arról, hogy kisebb riadalom támadt a Városház té­ren, amikor híre jött, hogy a Váci ut­cán katonaság vonul feléjük. (A kedé­­lyek gyorsan megnyugszanak, csupán néhány fős őrjáratról van szó.) Azt vi­szont Ágai Adolf írja meg, hogy a té­ren egy zsindelyszeg hajú fiatal úr, esernyőjével lesöpörve egy kofa stand­járól a morzsának szánt zsemlyéket és almákat, felugorva a deszkára, jobb kezét Buda felé kinyújtva, ezt kiálltot­­ta — Fegyverkezzük fel magunkat! A budai fegyvertárban van puska, szu­rony, kard elég. Esernyővel kezünk­ben nem vívjuk ki a szabadságot, fel Budára, utánam. Bár Budára átment a tömeg, a „zsindelyhajú úr", Vajda Jártós ez egyszer tévedett. Nem volt szükség fegyverekre. Mint írja, pár nap múlva maguk az ifjak is élcelőd­tek rajta, s szinte röstelkedtek a dol­gon, hogy nem folyt vér.­­Talán ösztö­nösen érzik, hogy a rendszerváltozás kesztyűs kézzel végrehajtva könnyen a visszarendeződés felé kanyarodik. Két hét múlva már nem a márciusi if­jaké, hanem a tapasztalt politikusoké és a csatlakozóké a politikai terep.) Augusztusban Vajda jelentke­zik honvédnak, s később a vörös sipkások hadnagya lesz. Világos után besorozzák a császári hadse­regbe közlegénynek. Egy év után hazatérhet, és egy földhivatalban dolgozott. Házigazdája lányához — akihez reménytelen szerelem fűzte — írta a magyar lírában fon­tos szerepet betöltő Gina-verse­­ket. 1855-től a Magyar sajtó mun­katársa, majd szerkesztőja. A Kis­­faludy-társaság tagja. 1870-től a vasárnapi Újságban jelen meg legtöbb írása. Tömör erőteljes verseiből mély fájdalom érződik. A nemzeti felemelkedés sorskér­dése átitatja líráját. Petőfi hajdani barátja összekötő kapocs Adyhoz, aki Vajdát “szent elődjének” te­kintette. Vidats (Vidacs) János (Bá­­nátkomlós 1826 — Budapest 1873) A mezőgazdasági gépgyáros Vidats István fia. A pesti egyete­men jogi és bölcseleti tanul­mányokat folytatott. Március 14-én az Ellenzéki Kör­ben tartott tanácskozáson Vasvári mellett ő a radikális fiatalok állás­pontjának másik tolmácsolója. Nagy­sikerű beszédében a miharabbi tettekre szólítja fel a jelenlevőket. Bár akkor Klauzálék álláspontja győzött, a har­madéves jogászhallgatónak rövidesen alakalma nyílt megmutatni, mit ért tetteken. Este a Pillvaxban a vitán ő is a másnapi megmozdulás mellett ér­vel. Reggel, Jókai szerint, Vidáts in­dítványozza, hogy először az egyetem­re menjenek. Állítólag a nyomdák le­foglalásának az ötlete is tőle szárma­zik, amikor a jogi kar előtt valaki azt indítványozza, hogy menjenek a cen­zorhoz engedélyt kérni a petíció és a vers kinyomtatásához. (Goal—Thal­lóczy) Mindenesetre a legközelebb levő Länderer—Heckenast nyomdában kulcsszerep jut neki, hiszen a vissza­emlékezések szerint a nép nevében ő foglalja le az első nyomdagépet. (Más szerint Irinyi tette ugyanezt. Elképzel­hetőnek tartom, hogy senki sem téved, és egyszerre ketten ugyanazt tették.) Vidats később katonaként vé­­gigküzdötte a szabadságharcot, melynek bukása után elfogták, és 1851 decemberében kötél általi halálra ítélték, ezt kegyelemből többévi várfogságra változtatták át. Kiszabadulása után Abonyban gazdálkodott, de 1855-ben újra letartóztatták. Apja közbenjárásá­ra bocsájtották szabadon. 1861- ben Pesten városi szenátor, és az apja által alapított mezőgazdasági gépgyár vezetője. 1861-től halálá­ig 48-as párti parlamenti képvise­lő. A honvédmenház alapításának egyik kezdeményezője. 1869-től a Ferencz József Takarékpénztár elnöke. Öngyilkos lett. Bár a márciusi ifjak rövide­sen háttérbe szorultak, jöt­tek helyükre a mindig győztesek­hez csatlakozókból elegen, egy fontos tevékenységre még futotta erejükből: megteremtették a for­radalmi sajtót. Huszonöt év múl­va Jókai így emlékszik március idusára: „E naptól számítja felsza­badítását a magyar nép. Áldva le­gyen azoknak hamva, kik e nap diadaláért áldozatul adták oda magukat.” Petőfi a Márciusi ifjak című versének utolsó versszaka adja talán leghívebben vissza­tet­tük lényegét: Abban lelünk mi jutalmat, Megnyugoszunk mi azon, Bárkié is a dicsőség,­­ A hazáé a haszon! a halhatatlanságba 7

Next