Nógrádi Krónika, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-30 / 125. szám
1995. MÁJUS 30., KEDD Elvonás és szegénysors...? D. KISS ZOLTÁN Bimbózó demokráciánk ötödik tavaszán mélyrehatóan megrendült társadalmunk biztonságérzete, a pesszimizmust árasztó váratlan gazdasági intézkedések bejelentésének hírére. Az államháztartás teljes összeomlása előtti kétséges periódusban a kormány - többhónapos fészkelődése után fejéhez kapva - lóhalálában megtárgyalta, majd az ország elé tárta gazdaságstabilizációs programcsomagját. Mint ismeretes, a kabinet és személy szerint a miniszterelnök változatlanul eltökélt szándéka: a költségvetés egyensúlyának helyreállítása érdekében elkerülhetetlen jövedelemelvonó és egyéb megszorító intézkedések következetes végrehajtása. Horn Gyula úr a közhangulatot csillapítva kijelentette: „intézkedéseink közepette is megvédjük a rászorultakat, megállítjuk az elszegényedést. A súlyos helyzetből visszaút nincs, felesküdtünk a piacgazdaságra, megvalósítjuk a programot” - hangsúlyozta esküvel megerősített ígérettel, immár a kapitalizmus küszöbéről, széles gesztussal rálegyintve a még szélesebb, egykor ideológiai délibábtól vibráló „lenini” útra, amelyen köldökig ér a dudva, ahol bogáncs övezi a fene nagy párthűséget. A történelem adott egy esélyt. A rendszerváltozással letértünk a messianisztikus, sehová sem vezető útról a demokrácia szabad világába (?), és a nép, az „istenadta”, a csodavárás illúziójában álmodott. Majd öt esztendő múltán, ugyancsak fejéhez kapva csalódottan észlelte, a politikai cséplőgépből mint pelyva a szélben, elszállt a sokat hangoztatott népboldogító ígéret. Csalódottságában félhomályos jövőjét fürkészve nem táplálhat újabb illúziókat, amikor adóssághegy takarja a kilátást, s a kormány baljóslatú stabilizációs intézkedései előrevetítik a társadalom folyamatos elszegényedését. Eközben anyagi „áldozatvállalást” hirdetve, kifordított marxista köntösben, átértelmezett dialektikával lecsapva a tőkére, gazdagodhat a politikai elit. „Természetesen” a pénzügyietek nem sértenek jogszabályt, tételenként áttekinthetők és világosak, mint a Nap. A jobb sorsot várt állampolgár a tavaszi verőfényben, létében érzett fenyegetettséggel stabilizálja a „bokrosított” programcsomag 25 pontban felsorolt elnyomorítás módozatait, kevés eséllyel válogatva a túlélés szűkre szabott lehetőségei között. Súlyos a gazdasági helyzet. Az általános elvonás és szegénysors jeligéjű programcsomag ellen mindinkább hangosabb a társadalom ellenérzése. A bérből és a fizetésből élők tervezett nagyarányú bércsökkentése, a lakosság nagy részét súlyosan érintő gazdasági megszorítások, a tervezett tömeges elbocsátások, a társadalom végső tűrőképességét teszik próbára. A Bokros csomag által a költségvetés hiányát további adóterhek kivetésével akarja csökkenteni. Egy éve még hangos volt az ország a baloldal választási kampányától, szociális érzékenységétől. S akkor a paternalizmust visszaváró szavazópolgárok szem elől tévesztve a megváltozott valóságot, ígéretek hullámhosszára váltva azzal a boldog meggyőződéssel voksoltak, ha felül bedobják a szavazólapot, alul kijön a 3.20- as kolbász. Habár ilyen ígéret nem hangzott el, a választók ma úgy konstatálják, mégiscsak balul ütött ki a győzelem. Nagy munkába kezdett a kormányzat. Szakértők híján nehezen birkózik az előtte eddig ismeretlen piacgazdasággal, merthogy kialakult, alakulgatott egy gazdasági helyzet. Az ok és okozat gazdaságpolitikai összefüggéseit, a kilábalás lehetőségeit szakértők vizsgálták jobbról, hümmögve vizsgálták balról, jöttek kapitalizmusban edződött tanácsadók, keresték a kiutat a lomonoszovi Alma Mater szakállas professzorai, és minden hiába, nem találtak szavakat a megoldásra, minthogy pénzt sem találtak az államháztartás lekozmált konyháján. A gazdasági helyzet tovább romlik, és a kézen-közön eltűnt, elherdált százmilliárdok nyomát már bottal ütheti tízmillió önfeláldozó állampolgár. EGYSÉGESÜL-E AZ ELLENZÉK? Három vendég, három vélemény az MDF országos gyűlésén ________________________DUDELLAI_______________________ Az MDF hétvégi IX. országos gyűlésén részt vett Giczy György, a KDNP, Orbán Viktor, a Fidesz Magyar Polgári Párt elnöke, és Győriványi Sándor, az FKgP frakcióhelyettese. Hármuk hozzászólásából talán csak a Fidesz-MDF együttműködés tűnt egyértelműnek. Giczy György kifejtette: a KDNP elsősorban nem abban érdekelt, hogy a három párt szövetsége működjék, hanem abban, hogy erős kereszténydemokrácia legyen Magyarországon. Egyértelműsítette, hogy az együttműködés csak egyenrangúságon alapulhat, és ők valamennyi ellenzéki párt felé nyitottak. Orbán Viktor viszont szűkítette a kört. Akiket ebből kizárt: az SZDSZ lehet-e bízni abban a pártban, amelyik már mindenkit cserbenhagyott, amikor érdeke úgy kívánta?), az MSZP nemzeti irányzata (amíg nem vállalják magukat nyilvánosan, addig az MSZP-t egységes egészként kell kezelni), az FKgP (mert az emberek „némi komolyságot elvárnak tőlünk”, és mert olyan szövetséges kell, akivel nem csak győzni, de kormányozni is lehet). Az utánuk szóló Győriványi Sándor „nem kívánt beszállni abba a sárdobálásba, amit Orbán Viktor tett”, hogy megbontsa az alakuló ellenzéki egységet. Leszögezte: ahol erre lehetősége adódott, az FKgP mindig hűséges partner volt - az is lesz, ha nem kell szövetségesei között ellenséges megnyilvánulásokkal találkoznia. Giczy György pártelnökkel és Kulin Ferenc alelnökkel a felszólalások után beszélgettünk. Giczy György nem mindig érti Orbán Viktort Kulin Ferenc: Kevesen tudják, mi történik az országban Nem érzi úgy, hogy Orbán Viktort nagyobb szeretettel fogadták a küldöttek, mint önt? - Nézze, nagyon nehéz lemérni, hogy ki kit mennyire szeret. Kétségtelen, hogy Orbán Viktor nagy politikai elemzést nyújtott a beszédében, én pedig arra szorítkoztam, hogy köszöntsem az MDF-et. Nem gondoltam, hogy ez alkalom lenne arra, hogy részletekbe menően elmondjam a politikai elképzeléseimet. Van egy-két dolog, amit Orbán Viktor vitat, és amit itt nincs módunk megvitatni. Ilyen például a szocialisták nemzeti szárnyával kapcsolatos álláspontja. Azt gondolom, hogy ez alapjában véve elhibázott megközelítés. Akkor, amikor a koalíció nehezen tud együttmaradni, mert állandó viták nehezítik az életüket, akkor az ellenzéknek nem célja, hogy mi tartsuk össze a koalíciót. - Abban egyetért Orbánnal, hogy kéttengelyű az ellenzék? - Ezt most nem mondta. Tulajdonképpen a kisgazdapárttal kapcsolatban tett egy megosztást, hogy csak az önkormányzatok szintjén legyen meg az együttműködés, az országos vezetések között ne. Ez sem biztos, hogy járható út. Orbán változatlanul nem tud szabadulni attól az elképzeléstől, hogy ez a három párt elegendő lesz. Most is arra hivatkozott, hogy a parlamenti mandátumok számát illetően 54 százalék már megvan, 54 százalékkal azonban nem könnyű kormányozni. Nem is egészen értem ezeket az elképzeléseket. Bízik abban, hogy az elkövetkezendő egy-másfél évben kialakul a négy pártból az egységes ellenzék? - Egy folyamat elején vagyunk. Én nem gondolom helyesnek, ha valaki az elején elzárkózik. Meg kell próbálni. Megvannak ennek a bizonytalansági tényezői. Ha egy alakuló együttműködésben programpontok szerint haladunk, akkor nem tesz a politika olyan hiábavaló erőfeszítést, hogy kialakítsunk egy polgárságot - ugyanis nem a feladata. Pártpolitikával - főleg ellenzéki politikával - nem lehet polgárságot kialakítani. Egy jó kormánypolitikával fel lehet erősíteni az ezt szolgáló tényezőket. Ezek kicsit irreálisnak tűnnek a számomra, de nem hiszem, hogy ez az országos gyűlés az, ahol ezt az ellenzéki pártoknak meg kell vitatniuk. - Mit jelent az ön, illetve a KDNP számára, hogy Schamschula György nem került be az elnökségbe? - Nem szoktam állást foglalni egy párt személyi kérdéseiben, ez az illető párt belügye. Lehet, hogy Győriványi képviselő úr kissé túl érzékenyen reagált, de azt hiszem, megértette az üzenetet. Ez nem alkalom arra, hogy ez a vita itt megtörténjen. - A Kereszténydemokrata Néppárt lesz a mérleg nyelve ebben a vitában? - Nem tudom, hogy mi leszünk-e. Mi nem állunk egyik párt mellé sem. Mint ahogy itt is mondtam, mi a kereszténydemokrácia mellé állunk, ennek mentén próbálunk normális kapcsolatrendszert teremteni. Ez nyilván nem csak rajtunk múlik. Az MSZP legnagyobb hibája, hogy megállította a felfelé ívelő gazdaságot. Egyszerűen azért, mert választási propagandájukhoz jobban illett egy katasztrófa-állapot hirdetése. De a gazdaságban önbeteljesítő jóslatként működnek a rossz prognózisok - mondta Kulin Ferenc, az MDF alelnöke. - Miközben az ellenzéki együttműködés van napirenden, lehet, hogy maga az MDF sem egységes? - Ez akadémikus probléma, mert minden párt egyszerre fejez ki egy egységet, és egyszerre tartalmaz belső tagoltságot. Semmilyen oka nincs a közvéleménynek azt feltételezni, hogy az MDF- ben ez utóbbi inkább egységet bontó lenne, mint bármelyik másik pártban. Szabó Iván ügyvezető elnök olyan - magát alulreprezentáltnak tartó - csoportba sorolta többek között Schamschula Györgyöt, Dobos Krisztinát, Bencsik Andrást, amelyik igyekezett nagyobb hangsúlyt kapni. Utalt arra is, hogy ők máshogyan képzelik el a szövetségeket, például a kisgazdákkal kapcsolatban. Arról sem tudok, hogy akik jelöltként indultak, azok valamilyen csoporthoz tartoznának. Ezt nem tudom kommentálni. Következtetni lehet arra, hogy egy politikus stílusa, modora melyik másik pártéhoz áll közelebb. Nem vonom kétségbe, hogy Szabó Iván jellemzése érvényes lehet. - Ön szerint tudják az itt élők, hogy mi történik ebben az országban, hogy mi felé megyünk? - A közvéleménykutatások azt mutatják, hogy egyre kevesebben tudják, mi több, egyre kevesebben érdeklődnek afelől, hogy mi történik. Mindenki sokkal inkább el van foglalva azzal, hogy vele illetve családjával mi történik. Ez teljesen természetes reagálás egy hihetetlenül gyorsan változó helyzetre, amelynek okai és irányai a legtöbb ember számára kiszámíthatatlanok és ismeretlenek. A politikai pártok legfőbb célja ilyenkor az kell legyen, hogy a közügyektől elforduló lakosságot megpróbálja visszacsábítani. - A cselekvési program megfogalmazása szerint az MDF arra törekszik, hogy visszanyerje a társadalom bizalmát. Ezt hogyan tervezik elérni? - Nekünk azt kell szem előtt tartanunk, hogy az első négy év kormányzati tevékenysége alatt tett rendkívül népszerűtlen intézkedéseink és a nehéz szociális helyzet miatt sorsa rosszabbra fordulásáért bennünket okolt a választópolgárok nagy része. Ki kell várnunk, amíg belátják, hogy nem egy párt politizálása volt az életszínvonal csökkenésének oka, hanem rajtunk, sőt pártokon kívül álló gazdasági és politikai folyamatok vezettek ide. Másfelől tanulnunk kell az első öt évben tanúsított politizálási stílusunk kudarcaiból: olyan modorban, nyelvezettel, viselkedéssel kell megjelennünk, ami rokonszenvesebbé tesz bennünket. - Ön szerint melyek azok a jelenlegi kormányintézkedések, amelyek nem gazdasági kényszerhelyzetből születtek, hanem a koalíció hibáiul róhatók fel? - A legsúlyosabb, hogy a választási kampány előtt már felfelé ívelő gazdasági helyzetet megállították. Egyszerűen azért, mert választási propagandájukhoz jobban illett egy katasztrófaállapot hirdetése. Különösen olyan kényes helyzetű gazdaságban, mint a miénk, önbeteljesítő jóslatként működnek a rossz prognózisok. Azóta már maga a miniszterelnök is belátta, hogy ez a fajta propaganda árt az országnak - más kérdés, hogy ezt nem maguknak, hanem a sajtónak tulajdonította. A következő vétség: végül is az derült ki, hogy a négyéves ellenzéki időtartamtam alatt semmiféle konkrét programot nem dolgoztak ki, sőt nem ismerték eléggé az ország helyzetét. Akkor föl kell tenni nekik a kérdést: miért nem ismerték? Valamikor is megtagadta bármelyik kormányhivatal a szükséges információk kibocsátását? Ha megtagadta, miért nem perelték azonnal? Ha ellenzéki jogosítványaikkal élve nem tudták megismerni az ország helyzetét, ezért kizárólag őket terheli a felelősség. - Vannak a legutóbbi intézkedések olyanok, amelyek ön szerint kivédhetőek lettek volna? - Nem vagyok pénzügyi szakember, de egyetértek azzal, hogy a szociális intézkedések közül azok, amelyek a nagycsaládosokat és a pályakezdő fiatalokat, valamint azok, amelyek az oktatáspolitikát és az egészségügy legelhanyagoltabb területeit érintik, kikerülhetők lettek volna a struktúraváltás céljaival jobban összehangolt intézkedésekkel. - Abban a helyzetben, amikor tart a középréteg lecsúszása, milyen rétegeket céloz meg az MDF? - A néppártiság azt is jelenti, hogy nem valamelyik társadalmi réteget vagy foglalkozási csoportot részesítjük előnyben a többi rovására. Ezen belül az imént említett területeken tartjuk legfontosabbnak az állami szerepvállalást: fiatalok, család, oktatás. 5