Nők Magazinja, 1981 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1981-04-01 / 4. szám

KSI edzőnője, akinek a keze alá került, rendületlenül bízott benne. „Nem baj, Galamb” - kiáltotta be a pályára a sokadik rontás után is. A türelem ezúttal remek kosár­­labdást termett. Másfél eszten­dő alatt Ágiból N NB I-es játékos vált. A kosár alatt­­ minden lepat­tanó labda az övé lett, és biztos kézzel szórta a pontokat, hiába igyekeztek ketten-hárman is körü­lötte. 1980-ra már európai hírű játékossá nőtte ki magát. A moszkvai olimpián az egész világ láthatta, hogy miit tud. — Négy évvel ezelőtt azt mond­ta, hogy szeretne még nőni. Ma is ez a véleménye? — érdeklődöm Ágitól. — Akkor úgy gondoltam, hogy akár 210 centi is lehetek. De meg­álltam 199-nél, így a 211 centis szovjet Szemjonova mellett szinte eltörpülök ... — Mennyit számít a magasság a kosárlabdában? — Sokat, de önmagában, ha nincs meg hozzá a biztos kéz, a technikai tudás, a játékkészség, semmit. — Mikor kezdett el a szokásos­nál­­ jobban­­ nőni? — Már kisóvodás koromban min­denki iskolásnak nézett. — Van hasonlóan magas ember a családban? — Nincs, kimagaslók a mezőny­ből. Apám 180 centi, a nővérem pedig csak 175. — Sohasem zavarta, hogy ilyen hosszúra nyúlt? — Megszoktam. A kosárlabda­pályán csak előnyöm van belőle. A­­ hétköznapi életben néhány dol­got tudomásul vettem. Nem ka­pok a méretemre készruhát, a bu­szon és a villamoson csak kereszt­be tudok leülni a hosszú lábaim miatt... — Fiúk? — Mi van velük? - kérdez vis­­­sza. Kissé zavarba jövök. — Arra gondoltam, hogy nem nehéz-e párt találnia? Hasonlóan magas fiú nem minden bokorban terem. a — Egyelőre nem foglalkoztat ez kérdés. Nagyon szeretek tán­colni, s eddig­­ még­­ nem kellett petrezselymet árulnom. Mindig előkerült valahonnan egy-egy co­los fiú. Ha­ úgy hozza a helyzet, nem bánom, ha az illető egy kicsit alacsonyabb nálam ... — Kissé soványnak tűnik ... — Valóban. Jó pár kilót még el­bírnék. Pedig nagyon jó étvágyam van. Rengeteget eszem. — Ha egyszer abbahagyja a ko­sárlabdázást, mihez kezd? — Egészségügyi szakközépiskolát végeztem. Csecsemő- vagy gyer­mekápolónő akarok lenni. Nagyon szeretem a kicsiket. — A „Galamb” becenév hon­nan ered? — Az edzőm ragasztotta rám. Valószínűleg azért, mert nem va­gyok harcos egyéniség, inkább amolyan békegalamb. -ny­­gy FOTÓ: RÓZSAVÖLGYI GYÖNGYI 35

Next