Nők Magazinja, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
ÜGYINTÉZŐK ÜGYEI Kispesten próbaképpen több járókelőt megkérdeztem, merre van a tanácsháza. öreg, fiatal, kismama egyaránt biztonsággal útbaigazított. Földszintes külvárosból most formálódik modern városrésszé Kispest, az itt élők és az ide költözők ügyes-bajos dolgai megszaporodnak, sűrűbben keresik fel a tanácsot, mint egyébként. A tanácsi ügyintézőkre nagy teher hárul. Ezúttal az érdekelt, vajon azok az asszonyok, akik sok ember dolgát, gondjait vállalják fel hivatalból, milyen munkahelyi légkörben, milyen környezetben dolgoznak. Először Macht Ferencnével találkoztam. Ő a személyzeti vezetője a kispesti tanácsnak, s mint ilyen, a legjobban ismerheti munkatársnői helyzetét. Ő maga harminc éve dolgozik itt, nagyon sok embert ismer a kerületben. - Mindenkinek olyan munkahelyi légkört kívánok, amilyen nálunk van. És a külső körülményeink is sokat javultak. Emlékszem, amikor ide kerültem, egy féltetős udvari melléképületben dolgoztunk. Olajos padló, magunk fűtöttük a kályhát . . . Akkoriban persze ez nem tűnt fel, de ha ma úgy néznénk ki, nemigen jelentkeznének nálunk felvételre. Azóta már sok renoválást, rekonstrukciót megéltünk, építettek egy új, korszerű szárnyat az épülethez, megszűnt a zsúfoltság. Még hűtőszekrény is van minden osztályon. - Az egyik ablakban joghurtos poharakat láttam . . . ki, - Azt inkább melegedni tették vagy talán kellett másra a hely... Tudja, nálunk, különösen így hét végén, szatyros menet vonul be reggelente az épületbe. Főként amikor már gazdag a híresen jó kispesti piac, s jönnek az őstermelők. Mert öt óra után, amikor a mi munkaidőnk lejár, már nemigen van áru. Az állandó szabad szombatnak örülünk, de az ötnapos munkahétnek megvan az a hátulütője, hogy most korábban kezdünk, így a reggeli bevásárlás nehezebb. Az már a régmúlté, hogy az ember hatkor kimegy a piacra és hétig mindent megvehet... Most ha nyitva vannak is kora reggel a standok, friss áru csak nyolc körül érkezik . . . Azok vannak előnyösebb helyzetben közülünk, akik kijárnak a városba. Nem tiltjuk, nem is tilthatjuk meg nekik, hogy menet közben valamit vásároljanak. Ám a többséget a munkája az íróasztalhoz köti. Nálunk sok híve volna egy korábbi kezdésnek, hogy délután hamarabb végezhessünk . . . - Mégis, azt mondja, sok munkára jelentkező a tanácsnál . . .a A népiesség-nyilvántartóban