Nővér, 1988 (1. évfolyam, 1. szám)
1988 / 1. szám - Staudinger, Ch.: A betegápolás története
pszicho-szociális" lényként tekinti, akinek állandóan környezetéhez kell alkalmazkodnia. A beteg és környezete között felborul az egyensúly, azért szorul segítségre, ez az egyensúly helyreálljon, vagy hogy képes legyen alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Nancy ROPER egy "életmodellt" állít fel. Ebben az embert önálló, aktív lényként jellemzi a függőség és függetlenség folytonosságában. Cselekedeteiévé, jó közérzetet teremtők és újat kutató jellegűek. A szerző a beteg emberben olyan forrásokat fedez fel, amelyek lehetővé tehetik, hogy a beteg aktívan szembeszálljon fogyatékosságaival, vagy megtanuljon velük együtt élni. Kifejlődik az "ápolási folyamat" elgondolás az Atlanti Óceánon innen és túl. 1975 óta az Egészségügyi Világszervezet az ápolási folyamat elgondolás bevezetését célzó európai tervezeten dolgozik, ennek célja, hogy az ápolási terv és az ápolási dokumentáció jelentősége növekedjék. A nővér önállósága és hivatástudata megszilárdul, az egységes gondolkodás egységes, személyre orientált ápolást követel meg. A hivatás fogalmának leírása: Az Egészségügyi Világszervezet a "diplomás betegápolónő, betegápoló" fogalmát a következőként határozza meg: A diplomás nővér /ápoló olyan személy, aki betegápolóképző alaptanfolyamot végzett, diplomáját hazájában elismerték és jogosítást kapott arra, hogy a legfelelősségteljesebb ápolási szolgálatot teljesítse, az egészséges életre való nevelés, a betegség megelőzése és a betegek ápolása érdekében. Az ápolás - 5 -