Nővér, 1988 (1. évfolyam, 1. szám)

1988 / 1. szám - Staudinger, Ch.: A betegápolás története

pszicho-szociális" lényként tekinti, akinek állandóan környe­zetéhez kell alkalmazkodnia. A beteg és környezete között fel­borul az egyensúly, azért szorul segítségre, ez az egyensúly helyreálljon, vagy hogy képes legyen alkalmazkodni a megvál­tozott helyzethez. Nancy ROPER egy "életmodellt" állít fel. Ebben az embert ön­álló, aktív lényként jellemzi a függőség és függetlenség foly­tonosságában. Cselekedeteiévé, jó közérzetet teremtők és újat kutató jellegűek. A szerző a beteg emberben olyan forrásokat fedez fel, amelyek lehetővé tehetik, hogy a beteg aktívan szembeszálljon fogyatékosságaival, vagy megtanuljon velük együtt élni. Kifejlődik az "ápolási folyamat" elgondolás az Atlanti Óceánon innen és túl. 1975 óta az Egészségügyi Világ­­szervezet az ápolási­ folyamat elgondolás bevezetését célzó eu­rópai tervezeten dolgozik, ennek célja, hogy az ápolási­ terv és az ápolási dokumentáció jelentősége növekedjék. A nővér önállósága és hivatástudata megszilárdul, az egységes gondolkodás egységes, személyre orientált ápolást követel meg. A hivatás fogalmának leírása: Az Egészségügyi Világszervezet a "diplomás betegápolónő, betegápoló" fogalmát a következőként határozza meg: A diplomás nővér /ápoló­ olyan személy, aki betegápolóképző alaptanfolyamot végzett, diplomáját hazájában elismerték és jo­gosítást kapott arra, hogy a legfelelősségteljesebb ápolási szolgálatot teljesítse, az egészséges életre való nevelés, a betegség megelőzése és a betegek ápolása érdekében. Az ápolás - 5 -

Next